26A NADASDI SÁRKÖZY CSALÁD.
26A NADASDI SÁRKÖZY CSALÁD.
(Első közlemény, szines czimerképpel és irás-hasonmással a szövegben.)
Hazánkban a középkor végéig mindennapos dolog, hogy valamely család uj birtokot szerezve egyszerre elhagyja régi, több ivadékon át használt nevét s mintegy a megszerzett tulajdon biztositására, erről kezdi magát nevezni.
Egy ilyen nevét megcserélt s ezért régi származásáról is elfeledkezett család történetét akarom az alábbi sorok keretében bemutatni.
Csergheő Géza és Nagy Iván már ezelőtt 20 évvel felemlitették,* hogy a Dunántul ma élő Nadasdi Sárközy család* tulajdonképpen azonos a Nadasdi Erchy családdal, csakhogy ennek tagjai a régi Erchy név helyett idők jártával a Sárközy nevet tartották meg. A tudós szerzők ezt az állitásukat bővebben nem igazolták és igy az itt közlendő adatok rendeltetése lesz ennek megerősitése. A kérdéses leszármazás tudata a családtagok kebelében is fel-fellobbant, azonban a hiteles és részletes leszármazás eddig sem összeállitva, sem közzétéve még nem volt.
Siebmachers Wappenbuch. Ungarn. 1571. és 124. tábl.
Nadasd helység neve emberemlékezet óta röviden hangzik, igy található a helységnévtárakban is, s ez okból ebben az alakban használom, a magyarosabban hangzó Nádasd helyett.
A két név közül az Erchy nevet tartjuk a régebbinek; a családnak 1510-iki czimerlevele még csakis ezt ismeri, jólehet már az előtt felváltva és együttesen is használták mind a kettőt.
Sem az egyik, sem a másik név eredetéről bizonyosat nem tudunk. De mivel attól fogva, hogy a család az oklevelek világánál megjelenik, legtöbbnyire a Csallóközben szerepel és az előnevet adó Nadasd falu is ott van, ezt kell az ősi fészeknek tekintenünk és itt kereshetjük leginkább a név eredetét is. A Csallóközben egy Erecs nevü puszta is van, Csicsó közelében, a Duna mellett, melynek régi neve Erecu és Erechtu (Erecstő) volt a közelében levő Erech nevü folyócskától és az ez által alkotott tótól,* a melyekről 1093-ban van legelőször emlékezet. Ugyancsak a Csallóközben, Aranyos vidékén volt az Erchyn vagy Ertsin nevü viz vagy halastó is,* melyet szintén már 1093-ban emlitenek. És végre ma is van a csallóközbeli Nyék határában egy Erecs nevü patak.*
Ortvay, Magyarország régi vizrajza I. k. 296. lap.
U. o. I. 592.
A katonai vezérkari térképen. Ercsi, ma is meglevő fehérmegyei községre is gondolhatunk. A XV. században az Erchyek közül többen e tájon tünnek fel – de ez sem bizonyos. Gondolhatnánk más elpusztult helyekre is. Igy Csánki szerint (Magyarország tört. földrajza II. k. 148. 1.) «úgy látszik», Bácsmegyében is volt egy Ercsi község; Szabolcsban is van egy Ercsi nevü régi földvár (Borovszky, Magyarország Vármegyéi. Szabolcsmegye, 397. 1.).
«A régi magyarok – mondja Karácsonyi a Sárközy név magyarázására* – kivált ha messze elszakadtak szülőföldjüktől, nem attól a távolból ismeretlen kis falutól, melyben napvilágot láttak, vették vezetéknevüket, hanem arról a vidékről, vagy megyéről, a hol az a kis falu állott». Igy maradt el idővel az Erchy és keletkezett helyette a Sárközy név, melynek eredetét azonban szintén nem lehet teljes bizonyossággal megállapitani.
Századok. 1905. 40–41. 1.
Miután a család ősi fészkének a Csallóközt tekintjük, ennélfogva itt kell az utóbbi névre is magyarázatot keresnünk és ezt megtaláljuk abban, hogy a Lajta – melynek régi magyar neve még a XIII. században is Sár volt* – régen a mai mosonyi Dunaág helyén folyt Győr felé és még II. Lajos király korában is volt erre ó medre;* tehát a Lajta vagyis Sár alkotta (és nem a mai mosonyi Kis Duna) a mai Szigetközt, a mely éppen szemben van Nadasddal a családi ősi fészekkel. Lehetséges ennélfogva, hogy a Sár és a Duna közötti földet is régente Sárköznek hivták.
Ortvay, u. o. I. k. 472. 1.
Fekete Zs., Magyarország vizei multjának és vizépitkezésének története a magyarok beköltözéséig. 162. lap. (Szerinte Győr neve is Sárvár volt 791-ben, Nagy Károly idejében.).
De magában a Csallóközben is volt Oltsa és a Vág-Duna között egy Sár nevü folyó; továbbá a Sárfő község melletti Csádé nevü folyó régi neve szintén Sár volt.* Ugyancsak a Csallóközben van még Sárosfa község is. Mind ezek az elnevezések tehát arra mutatnak, hogy ebben a vizdús vidékben igen gyakori volt az olyan 27elnevezés, a melytől egy emberre könnyen reá ragadhatott a Sárközy név, a mi azután utóbb családi névvé változott.*
Ortvay, u o. II. k. 179. 1.
A Sárközy név származására vonatkozólag még egy föltevés lehetséges, a mit szintén fel kell emliteni. Ismeretes, hogy Fejérmegye a XV. században a Duna és Tisza közének egy részére is kiterjedt, de hatósági és biráskodási tekintetben több darabra hullott szét; ezek egyike volt a kalocsai érsekség u. n. hontokai, illetve sárközi széke, Kalocsa vidékén, hol az érsek a főispáni czimet is viselte és a hol ez az elnevezés különösen a XV. század elején és közepén divott (Csánki: Magyarorsz. tört, földrajza: III. k. 299. l.). Nagyjában megfelelt ez a Duna mellett ma is Sárköznek nevezett vidéknek. Ha ehhez hozzávetjük, hogy Erchy Miklós 1406-ban éppen a mai Tolnamegyei Sárközzel szomszédos vidéken, mint kir. ember, Erchy András pedig 1452-ben a szomszédos Bácsmegyében szerepelt mint kir. ember, tehát ottani birtokosoknak kellett lenniök, úgy nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy az Erchyek az itteni Sárközben fekvő birtokuk után nyerhették a Sárközy nevet.
Akárhogyan van is azonban a dolog, az oklevelekből ismeretes Erchyek mára XV. században az ország különböző tájaira szóródtak szét és azok között a családi összeköttetést megállapitani eddig nem sikerült.
A legkorábbi adat a XV. század elején élt Erchy Miklósról szól. Zsigmond király a szekszárdi conventhez intézett oklevelében 1406. év jan. 2. Ozorai Pipónak és testvéreinek több tolnamegyei birtokba való beiktatását rendeli el és abban Erchy Miklóst mint királyi embert emliti.* Nem következés ugyan, hogy ő is azon a vidéken lakott, de az kétségtelen, hogy megyebeli birtokos, nemes ember volt.*
A kérdéses birtokok: Závod, Tevel, Kovácsi, Kökényes, Baleta, Vejke, Várkony, Csókafő, Görényes, Terjék, Mucsifalva, Márkfalva, Kis Apar, Kölesd, Duna. Tur és Varasd. (A Blagay család oklevéltára. 216. 1.).
Kir. ember csak nemes ember lehetett. Ezért nem tartozhatott a családhoz az az Erchy Balázs, a ki 1419-ben jobbágya volt Losonczy Lászlónak a komárommegyei Császáron és a vérteskereszturi apátnak Losonczy elleni panaszos ügyében szerepelt. (Fejér: Cod. Dipl. X. 6. 238–9.).
Ugyancsak királyi ember volt Erchy Pál, a kit Garay László nádornak 1440 jun. 19. a budai káptalanhoz intézett okirata emliti* továbbá Erchy András, a kiről Hunyadi Jánosnak 1452 szept. 1. a bácsi káptalanhoz irt oklevele tesz mint kir. emberről emlitést.* Ugyancsak királyi ember volt 1463-ban Erchy Miklós, a kit Mátyás királynak a budai káptalanhoz 1463 márcz. 9. intézett oklevele nevez meg és mint ilyen a fehérmegyei Ercsivel szomszédos Érd és Berki községben szerepelt.* Ugyanezen a vidéken volt birtokos Erchy György, mert a váczi káptalan 1464. jun. 3. jelentést tesz Mátyás királynak az egyrészt a nyulszigeti apáczák, másrészt Erchy György («filii condam Sebastiani de Gethe») és társai közt a Taksony és Haraszti közötti sziget iránt folyó ügyben megejtett helyszini szemléről.*
Orsz. Levéltár Dl. 14383.
Orsz. Levéltár: Dl. 16757.
Batthyány cs. köpcsényi ltára. Lad. 23. 14. 3.
Orsz. Levéltár: Dl. 36438.
Az eddig felsoroltak nagyjában mind egymáshoz közel fekvő vidékeken éltek. Az országnak egész más részében tünik fel egy Erchy János az 1475–95. közötti években. Az abauj megyei Buzita községben nemcsak birtokos volt, de ott is lakott; valószinüleg beházasodás utján került oda.
1479-ben nejével Apolloniával Szemerén (Abaujm.) egy nemesi curiát és egy elhagyott jobbágy telket vett zálogba a Szemeréktől.* 1485-ben Komjáthy Lászlótól, annak komjáthi részét akarta megvenni Tornamegyében, de annak a többi Komjáthyak ellentmondtak.* De az abaujmegyei tartózkodás rövid lehetett, mert 1489-ben már Erchy János buzitai részeibe Thurzó Teofilt igtatták be (a ki ezenfelül a restei, kányi, kácsiki, csebi, kalnári birtokokat is kapja, a restei és buzitai vámmal)* és ettől fogva nincs is többé Abaujban az Erchy családról emlékezet, mint birtokos ott többé elő nem fordul. Utoljára 1495-ben emlitik, a mikor Kardos Andrást Buzita, Kány, Reste stb. helységekben levő részbirtokaiba igtatták be – a minek többek között Erchy János is ellene mondott.* Meg kell e helyen még az alább elmondandók czéljából azt is jegyezni, hogy 1479-ben Erchy János felesége* Apollonia, 1485-ben pedig Katalin néven 28szerepel, a családi név felemlitése nélkül, az utóbbi évben általánosságban, közelebbi megjelölés nélkül, utódait is emliti az oklevél.
Jászói kvt. lev. Fasc. I. Nr. 7.
Jászói kvt. lev. Prot. A. fol. 49., 71., 74.
Jászói konv. lev. Statutoria F. f. I. N. 29.
Leleszi kvt. lev. Act. 1495. Nr. 30.
Feleségei talán Komjáthy vagy Szemere leányok lehettek, mert ezektől a családoktól szereztek birtokokat. Szemere János 1460. esztergomi várnagy, fia Kelemen 1483. visegrádi várnagy volt – előbbinek 10, utóbbinak 8 gyermeke ismeretes. (Nagy Iván, Magy. Csal. X. k. 597–8.1.)
Miután Erchy János Abaujban többé nem szerepelt, ennélfogva nincs kizárva, hogy az az Erchy János, a kiről 1499 máj. 8. van szó – a mikor Pest város birái Rakaczai Gábor részére, a közte és Erchy János közt folyt bizonyos végrendeleti ügyben történt tanukihallgatásról bizonyság levelet adnak ki – vele azonos személy lehet.* Erről azonban közelebbi adatok nincsenek,* legalább kutatásaimban ilyenekre nem tudtam akadni.
Hazai oklevéltár 374. sz. (Eredetije a Keczer cs. lapispataki levéltárában.).
A XVI. században a Tisza mentén is feltünik az Erchy családnak egy ága.
1549-ben Eöz János felesége Kata pert indit Tisza-Ujlaki Erchy János ellen, mert ez állitólag halálra verte első férjét Kisváthy Jánost. (Leleszi Lev. fasc. 6. Nr. 38.) A családnak egy másik tagja Erchy Gáspár de eadem Ujhelyi Katát vette feleségül és Ugocsamegyébe költözött; Visza-Ujlakon nemesi udvarhaza volt, a mely felett 1553-ban Oroszy Demeterrel törvénykezett, ki azt zálogjogon magának követelte. Gáspár már a tiszaujlaki előnevel is kezdte használni, azonban fia Bertalan «de eadem Erch» nevén szerepel és 1594-ben ujlaki birtokát Lónyay Ferencznek zálogba adta, csupán a curiát tartotta meg lakóhelyül. Leszármazásuk a következő:
Ercsi Erchy Gáspár (máskor: «de Tisza-Újlak») 1553 (Ujhelyi Kata); II. Gáspár 1573 †; Bertalan él 1574. † 1579 (Helmeczy Margit); János sz. 1575; Zsigmond él 1648 körül; III. Gáspár 1676; II. Zsigmond 1713; László; IV. Gáspár; Gábor sz. 1577 †;
Azonban sem a XV. sem a XVI. században szereplő Erchyek között a rokonai teljes összeköttetést megállapitani nem lehet; annak az ágnak a leszármazását, mely utóbb Sárközy néven élt tovább, szintén csak a XVI. század legelső éveitől ismerjük. Nagy Iván 1901. évf. 51. lap. K. A. közlése. Adatok Leleszen és az Ujhelyi cs. levéltárában (Orsz. Lev.) találhatók. Komáromy A. A br. Perényi cs. levéltárából. (Tört. Tár 1896. 699.).
***
A Nádasdi Sárközy család első teljesen bizonyos ősapja az az Albert mester volt, ki szerencsés közszereplésével családjának nemcsak jelentékeny vagyont, de régi nemességéhez, az akkori szokás szerint, czimert is szerzett.
Származásáról bizonyosat nem tudunk. 1504-ben tünik fel először: panaszt tesz II. Ulászló király előtt, hogy mikor özv. Korompai Nehéz Péterné Zsófia ügyében 1504-ben Budán járt, Podmanyni Podmanyczky Mihály, a király udvari embere (aulicus), a Duna partjára csalatta, onnan erőszakkal lakására vitette és ott többek segitségével véresre verette.* Miután az oklevél már «Nobilis Albertus Sarkewzy de Nadasd» néven emliti, ennélfogva kétségtelen, hogy már ekkor nemes ember volt és az előnevet adó faluban* birtokos lehetett, vagy talán ott is született. Minden esetre erről a vidékről kellett származnia, mert a Nehéz család is a Csallóköz feletti vidéken volt otthonos, maga Nehéz Péter pedig 1465-ben komáromi várnagy volt.* Hihető tehát, hogy itt kerülhetett Sárközy Albert is Nehéz Péter és illetőleg annak özvegye környezetébe.
Orsz. Levéltár D1. 21369. sz. A dolog előzményeiről ez oklevél semmit sem mond.
Nádasd a Csallóköz pozsonymegyei részében, a Duna mellett fekvő kis falu.
Orsz. Lev. Neo. reg. acta fasc. 7. Nr. 24. vagy Dl. 16086. Wenzel: Tata fénykora 57. lap. közli az oklevél szövegét is a hely megjelölése nélkül.
Épen igy nem bizonyos szüleinek a neve sem. Abból a körülményből, hogy mint látni fogjuk, a többi között volt egy János nevü fia és egy Apollonia nevü leánya, azt lehetne következtetni, hogy a fentebb (1479.) emlitett Erchy János és neje Apollonia lehettek szülei, de mivel ezek a Csallóköztől távol eső vidéken szerepeltek, ezt sem lehet közelebbi adatok hiján, bizonyosra állitani.*
Ezt a feltevést támogatja az is, hogy a János név Albert utódainál 7 nemzedéken át mindig előfordult, a mi talán szintén nem egész véletlenség.
Hogy a Nehéz családdal milyen viszonyban volt Sárközy Albert, azt nem tudjuk; de az emlitett 291501-iki dolog után csakhamar olyan pártfogóra tett szert, a ki mellett nemcsakhogy az emlitetthez hasonló sérelmektől nem kellett tartania, de a kitől egyuttal megfelelő emelkedést is remélhetett.* Tanult, iskolázott ember volt, mert hiszen a «mester» (magister) czimet viselte és ez természetesen a legjobb ajánló levél volt mellette. 1506. marcz. 18. már Szentgyörgyi Péter gróf országbiró és erdélyi vajda titkára volt* és ezzel vetette meg későbbi szerencséjének alapját, mert úgylátszik a vajdának kedves embere lehetett, a ki további pályafutásában mindenkor támogatta.*
Özv. Nehéz Péterné még 1505 jan. 24-én is élt. (Esterházy J. gr. Az Esterházy csal. oklev. 136. lap.
Esterházy J. gr. Az Esterházy csal. okl. 140. lap. (A budai kamarai levéltárban az esztergomi káptalan 1653. átirata.).
Szentgyörgyi Péter gróf 1499. lett erdélyi vajda, 1500-ban Geréb Péter helyett országbiró, 1510-ben tette le végkép a vajdaságot. (Turul 1887. 52. lap.) 1516. halt meg. (Jedlicska. Kiskárpáti Emlékek II. köt. 12. 1.).
Igy alig töltött néhány évet a vajda közelében, ez már czimerlevelet eszközölt ki számára II. Ulászló királytól. A czimerlevél Nagy-Szombatban 1510 okt. 10. kelt és benne Szentgyörgyi Péter gróf kérelmére II. Ulászló király Nádasdi Erchy Albert mesternek, Szentgyörgyi és Bazini Péter gróf erdélyi vajda és székelyek ispánja titkárának és unokatestvéreinek: Györgynek, Lőrincznek, Mihály, zágrábi őrkanonoknak, Mártonnak és Gálnak czimert adományoz. Az oklevél szavai szerint: «jóllehet mint állitják, már eddig sem tartották őket nem nemeseknek» (quamvis ut asseritur etiam antea non ignobiles habeamini), a király őket ujra megnemesiti és nekik a következő czimert adományozza: jobbra dülő vágott tárcsa paizs, alsó vörös mezejében arany liliom, jobbról balról egy-egy fehér rózsától kisérve; a felső kék mezőben az alsó vörös mezőből kiemelkedő természetes szinü, első lábait felemelő, vérző torkán arany nyillal átlőtt farkas* van, a kék mező felső sarkaiban hatágu arany csillagtól kisérve. A paizson arany koronás és vörös-arany takaróval ellátott csőrsisak van, a melyből a czimerképhez hasonló farkas emelkedik növekvően ki. A czimer zöld alapon kékkel és feketével diszitett háttérrel van ellátva, a melyet – a jobb és bal felső sarokban rózsaszinü diszitéses – arany keret vesz körül; a keret felett kivül egy feszület van elhelyezve. A czimer teljesen szabályos és még nem mutatja azt a hanyatlást, a mely ebben a korban a czimer ábrázolásban beállt. Méretei helyesek, kiállitása elég ügyes és gyakorlott festőre vall.* Az oklevél eredetije hártyára van irva, róla kék-vörös-fehér selyem fonálon töredékes viaszpecsét függ le. Eredetijét a Magyar Nemzeti Múzeum levéltára őrzi, teljes szövege a következő:
A Siebmacher: Der Adel von Ungarn (157. lap 124. tábla) cz. munkában tévesen medvének van jelezve; igaz, hogy az eredeti képen nem igen lehet felismerni, de a szövegben farkas van. Ugyanigy tévedett Kiss István is a Turul 1903. évf. 123. lapján.
Kivévén a czimerben levő farkast, a melyet alig lehet felismerni s amelyet hasonmásunk sem ad hiven vissza.
Wladislaus dei gracia rex Hungarie et Bohemie etc. (tibi fideli) nostro nobili magistro Alberto Erchy de Nadasd, secretario fidelis nostri spectabilis et magnifici comitis Petri comitis de Sancto Georgio (et de Bazin) parcium regni nostri Transsylvanensium wayuode et Siculorum nostrorum comitis salutem et graciam. Excelsa principum consuevit dignitas inter cetera suorum operum gesta hanc curam habere precipuam et ad id studiosius suam intencionem divertere, ut suorum subditorum condicione et statu pensatis unumquemque juxta laborum merita ad alciores honoris gradus felicioresque provehat successus sed et ad uberiorem honeste dignitatis famam attollat, ex hoc enim principum augetur fastigium, quo dignioribus conspiciuntur presidere personis. Ad universorum igitur tam presencium quam futurorum noticiam harum serie volumus pervenire, quod nos cum ad humillime supplicacionis instanciam eiusdem fidelis nostri Petri comitis wayuode nostri Transsylvanensis per eum pro tui parte nostre propterea porrecte maiestati tum etenim consideratis tuis fidelitatibus et fidelium obsequiorum gratuitis meritis quibus tu uti didicimus maiestati nostre, sacroque nostro regio diademati sub locorum et temporum varietate studuisti, eoque ferventius et diligentius imposterum studebis complacere, quo te et tuos singularibus honorum graciis per nostram maiestatem conspexeris fore insignitos, te ergo ac per te Georgium, Laurencium, magistrum Michaelem custodem et canonicum ecclesie Zagrabiensis, Martinum et Gallum fratres tuos patrueles, vestrosque heredes et posteritates universas, quamvis ut asseritur eciam antea non ignobiles habeamini, de nostre plenitudine regie potestatis denuo et ex novo duximus nobilitandos et nobilitamus per presentes, vosque cetui verorum nobilium regni nostri aggregamus et annumeramus, tibique prefato Alberto et per te Georgio, Laurencio, magistro Michaeli custodi et canonico dicte ecclesie Zagrabiensis ac Martino et Gallo fratribus tuis patruelibus, vestrisque heredibus et posteritatibus universis hec arma seu nobilitatis insignia: scutum videlicet triangulare, cuius campus duos eolores habet, rubrum in ima scuti parte, in suprema vero celestinum, porro in rubro scuti campo in medio lilium est, ab utroque latere duabus rosis 30candidis cinctum; in celestino vero seu acreo campo hoc est in superiori scuti parte lupus est ex ipso rubeo campo medius exiliens, pedibus anterioribus in sublime levatis, guttur cruentum telo seu sagitta transfixus; in duobus denique superioribus angulis scuti non procul a capite lupi duo sidera nitentia micant, totumque internum clipei spacium suo splendore illustrant, supra quam quidem scuti formam galea (est suo) colore (depicta) supra galeam corona, ex corona similiter lupus ...................................................
sublime prorumpit ex quaquidem galea qua corona ...........................et totam scuti formam circumquoque amplectitur, sicut hec in principio seu capite presencium litterarum nostrarum suis appropriatis coloribus depicta sunt et ex certa nostre maiestatis gracia dedimus, donavimus et contulimus, immo ex abundanciori nostre specialis gracie plenitudine concedimus donamus et elargimur, ut vos vestrique heredes et posteritates universe predicta arma seu nobilitatis insignia more aliorum armis utencium a modo deinceps ubique in preliis, hastiludiis, duellis, torneamentis ac aliis omnibus exerciciis nobilitaribus et militaribus necnon sigillis, annullis, velis, cortinis et generaliter in quarumlibet rerum et expedicionum generibus sub mere et sincere nobilitatis titulo, quali vos ab universis et singulis cuiuscunque ................... status, gradus vel dignitatis existant insignitos dici, nominari ac teneri volumus atque etiam reputari ferre et gestare omnibus et singulis graciis, privilegiis, honoribus et libertatibus, prerogativis et immunitatibus, quibus ceteri proceres nobiles milites et militares homines regni nostri aut alias armis utentes quomodolibet consuetudine vel de iure freti sunt et gavisi, frui et gaudere possitis atque valeatis, heredesque vestri et posteritates universe valeant atque possint ex presenti nostra annuencia et gracia speciali. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam presentes litteras nostras secreto sigillo nostro quo ut rex Hungarie utimur impendenti communitas duximus concedendas. Datum in civitate nostra Thirnauiensi feria quinta proxima post festum beati Dionisii martiris, anno domini millesimo quingentesimo decimo, regnorum nostrorum Hungarie etc. vero anno vigesimo, Bohemie vero quadragesimo.
Relacio venerabilis domini Philippi More, prepositi Agriensis, secretarii, regie maiestatis.
A czimerlevél a hajtásoknál kissé megrongálódott és e miatt nem lehet a szövegben pontozott részeket elolvasni, de ettől eltekintve, teljesen ép.
NADASDI ERCHI MK. SÁRKÖZY ALBERT CZÍMERE 1510-BŐL.
Hogy a czimerszerző a már emlitett Sárközy Alberttel azonos személy, azt minden kétségen felül igazolja egy másik oklevél, a mely családtörténeti tekintetben majdnem egyenlő fontosságu a czimerlevéllel. A következő 1511. év nov. 19. előtti egyik napon ugyanis Szentgyörgyi és Bazini Ferencz és Farkas grófok azokért a szolgálatokért, melyeket nekik, különösen bizonyos birtokaik és birtokjogaik visszaszerzésében
a kir. curiában tett, a Pozsony vármegyében, a Csallóközben fekvő Nádasd falut minden tartozékaival és hasznaival együtt «Magister Albertus Saarkewzy alias Erchy de Nadasd»-ra és maradékaira ruházták; az erre vonatkozó örökvallást 1514. apr. 11-ikén II. Ulászló király is megerősitette és 1515. jan. 1. abba az adományost pozsonyi káptalan be is iktatta.* Az örökvallásban fel vannak emlitve Sárközy Albert felesége Katalin,* továbbá gyermekei; Zsigmond, János, Anna és Apollonia is.
Pozsonyi káptalani levéltár. Cap. 4. Fasc. 1. Nr. 4. Országos Levéltár. Liber Regius Nr. 39 p. 440–445. Teljes szövegü átirata az 1511., 1514., 1515. évi okleveleknek, melyeket 1536-ban I. Ferdinand, 1743-ban Mária Terézia is megerősitett.
Családi neve ismeretlen.
Feltünő jelenség, hogy mig Sárközy Albert már 1504-ben és azóta is mindig használta a Nadasdi előnevet, addig annak és pedig az oklevél szavai szerint: az egész falunak, csak most jut birtokába. Miután akkoriban előnevet csakis valóságos birtoklás után szoktak fölvenni, ennélfogva ott okvetetlenül előbb is kellett valami birtokrészének lennie.*
Nadasdot 1397-ben Zsigmond király a Malath családnak adományozta. (Turul VI. 3. Ortvay, Pozsony város története III. k. 331. 1. Fejér. Codex Diplomaticus X. II. pag. 523.); 1479-ben a Salamon nemzetségnek is volt ott birtoka. (Esterházy János gr. Az Esterházy-család, 9. lap). Jelenlegi határa 2079 khold és kisebb birtokosoké.
De volt Sárközy Albertnek máshol is birtoka, mert 1518 jun. 25. a Trencsénmegyében fekvő Wezka községben egy nemesi kuriáját egy lakott és egy puszta jobbágy telekkel eladta 50 m. frt-ért Sárkán Pálnak;* ennél az eladásnál is még a néhai Szentgyörgyi Péter gróf titkára czimet viseli. Mikor és hogyan szerezte ezt a birtokot, nem tudjuk; de ott még 1549-ben is volt része utódainak.
Orsz. Levéltár Dl. 23057. sz. nyugtát állit ki.
Ugyancsak volt birtoka a trencsénmegyei Szlopnán is, erről azonban bővebbet nem tudunk.*
Lehoczky. Stemmatographia 151. lap., egyuttal mint personalist is emliti 1518-ban.
Daczára azonban annak, hogy pártfogója Szentgyörgyi Péter gróf 1516-ban meghalt, emelkedése a hivatalos pályán és a vagyonszerzés 31terén még csak ezután kezdődött, az uj király, II. Lajos korában.
Igy 1519 apr. 1. már mint a királyi ügyek igazgatója szerepelt özv. Kinisy Pálné sz. Magyar Benigna ügyében;* továbbá ugyanabban az évben a szent korona ügyésze és a kir. ügyek igazgatója (fiscalis sacrae coronae et director causarum regalium) czimet viseli, a mikor hivatalos állásánál fogva a nádor előtt egy itélet ellen tiltakozik,* Ő volt az első, a ki ezt a czimet igy egyesitve viselte.* Ugyanebben az állásban volt még 1524-ben is folyton.*
Egyetemi könyvtár kéziratgyüjteménye. Litterae et epistolae originales (E. chart.).
Történelmi Tár 1882. évf. 669. lap.
Hajnik, A magyar birósági szervezet és perjog az Árpádok és vegyesházi királyok alatt 183. lap.
Igy emlitik a következő alkalmakkor. 1519. okt. (Katona. Historia Critica Tom. XII. p. 171–172.), 1519. okt. 15. (Orsz. Lev. Dl. 21796.), 1519. nov. 22. (U. o. Dl. 23280.), 1520. (Wenzel. Az alsó-magyarországi bányavárosok küzdelmei a Dóczyakkal 85. lap.), 1521. apr. 24. (Orsz. Lev. Dl. 34317.), 1522. aug. (U. o. Dl. 23671.), 1522. okt. 24. (U. o. Dl. 23683.), 1524. máj. 3. (U. o. D1. 38792.).
Természetes, hogy uj állásában elég alkalma nyilt a vagyonszerzésre is. Tehetségét mind inkább érvényre juttathatta és igy a megfelelő jutalmak sem maradhattak el. Az ország különböző részeiben szedte össze birtokait, a hogy arra éppen a kedvező alkalom itt, vagy amott kinálkozott.
Igy 1519. szept. 17. királyi adományt nyert Zombory Pál magvaszakadtával a zemplénmegyei Zombor községben a koronára háramlott részjószágra, a melybe Zsigmond, János és Kristóf nevü fiaival együtt 1520 aug. II. a leleszi convent Fekésházy Ferencz kir. ember közbenjöttével, Reyczeghy János és György ellenmondása mellett, be is iktatta.*
Leleszi Convent Lev. Inv. Statutor. Fasc. 4. sub Litt. S. Nr. 137. Zombor Tokajtól nyugatra van.
1519 nov. 25. Bathyáni Ferencz főpohárnok mesterrel közösen kaptak királyi adományt a rokon-gyilkosságba esett Bolthy Jánosnak a szabolcsmegyei Bolth falubeli, továbbá: Kis Bolth, Zylastheleke, Agostontheleke, Kwnsertheleke, Gewrgtheleke és Zentlélektheleke pusztákra kiterjedő birtokára. A beiktatást 1520. apr. 10. ugyancsak a leleszi convent végezte Kemechey Mátyás kir. ember közbenjöttével és a volt tulajdonos tiltakozása mellett.*
Leleszi Conv. Lev Reperies Statutor. Orig. sub. Litt. S. Nr. 138. Bolth, ma puszta Hadházától éjszakra.
1522-ben Nagy Töre barsmegyei falu teljes birtokába iktatta be kir. adomány alapján a garam-szent-benedeki convent, többek ellenmondása mellett.* Ez az oklevél emliti először Sárközy Albertet mint itélőmestert (prothonotarius);* mig utóbb ismét mint a kir. ügyek igazgatója szerepelt. Igy 1523. szept. 13. már ismét mint ilyent emliti az az oklevél, a melyet Visegrádon állitott ki II. Lajos király és a melyben a szabolcsmegyei Penyzleg és Jákó falukban levő és néhai Pethenyeházay Tamás tulajdonát képezett, teljes birtokokat Sárközy Albertnek, továbbá Zsigmond, János, Kristóf és Mihály nevü fiainak adományozza. A birtokba 1524. apr. 27. a leleszi convent iktatta be, Dersy Jób kir. ember közbejöttével. Jákón Ibrányi István ellentmondott.*
G. Szentbenedeki Conv. Lev. F. 2–35. Sub. F. 86. og. Nagy-Tőre, Léva alatt van a Garam partján.
Az eredeti oklevelet nem volt alkalmam látni és így közelebbit róla nem tudok.
Leleszi Conv. Lev. Statutor. sub. S. Fasc. 4. Nr. 136. A Turul 1884. évf. 52., még 1533-ban is élőnek állitja Petneházy Tamást.
1524. jun. 23. a pozsonyi káptalan jelenti, hogy II. Lajos királynak, 1524. máj. 3. kelt adomány levele alapján Nadasdi Sárközy Albertet a kir. ügyek igazgatóját, a nádasdi határban fekvő 12 hold rét birtokába, a király gellei jobbágyainak ellentmondása mellett beiktatta.*
Orsz. Lev. Neo. reg. Act. Fasc. 445. Nr. 1., vagy ujabban Dl. 38792. sz.
1525-ben királyi megerősitést eszközölt ki néhai Szentgyörgyi Péter grófnak egy korább örökvallására, a melylyel az a pozsonymegye Csataj községben levő ú. n. Scindelhoff nevü teljes nemesi curiát, valamint az Ag˙thfölde nevü földeket és Ag˙threthe nevü réteket Sárközy Albertre, a kir. ügyek igazgatójára ruházta.*
Pozsonyi kápt. lev. Cap. t. Fasc. 9. Nr. 13.
Ugyancsak 1525-ben II. Lajos király még egy megerősitést adott ki Sárközy Albert és fia Kristóf, továbbá neje Katalin és leánya Magdolna számára Alsó-Borsos, Kis-Borsos, Alsó Pokol, Felső-Pokol és még több birtokra.*
A szombathelyi kápt. levéltárban levő egykoru rongált másolat. Alig olvasható.
32Még a szomorú emlékezetü 1526. évből is maradtak fenn birtokügyeire vonatkozó adatok. Úgy látszik a Nádasddal szomszédos Gyorcsoka nemeseivel volt baja és eskü megitélés, oklevél felmutatás forgott szóban.* Ugyancsak 1526-ban Vajai Ibrányi Miklós panasza folytán a leleszi konvent Báthory Andrással, Kállói Vitéz Jánossal, Sárközy Albertet is perbe idézte, mert hatalmaskodó módon Szent-Miklósteleke, Málcza, és Tóthteleke szabolcsmegyei pusztákon panaszosnak ottani rétjeit lekaszáltatták.*
Pozsonyi kápt. lev. Cap. 28. Fasc. 8. Nr. 5. és Cap. 28. Fasc. Nr. 23.
Nemzeti Múzeum. Ibrányi levéltár. Fasc. 21. Nr. 4. Anni 1526.
Bekövetkezett azután a mohácsi gyásznap. A végzetes csapás nemcsak a nemzetet, de annak minden legkisebb tagját is a porba sujtotta!
Sárközy Albert reményei is szétfoszlottak és birtokai – a melyek a három részre szakadt ország legkülönbözőbb pontjain feküdtek – kevés kivétellel hamarosan veszendőbe mentek. Három úr közül csak egyhez pártolhatott és igy birtokaiból is csak azt tarthatta meg, a mi az alá tartozott. Nadasdot, az ősi fészket, az ellenség dühe elöl, minthogy a Csallóközbe esett, megvédte az ezt körülzáró viz és ezenfelül védőbástyája volt Komárom és Győr erős vára, majd később Érsekujvár zárta be a háromszöget.
Birtokainak Bécshez való közelsége miatt is Ferdinándot kellett urának fogadnia és alatta is mint itélőmester szolgált. I. Ferdinándnak egy 1528. jul. 3. Budán kelt oklevelén, a melyben Bornemissza János berkii és érdi birtokrészeit, melyeket annak halála után Nádasdy Tamás budai várnagy és Mayláth István elfoglaltak, Ákosházi Sárkán Jánosnak és Ferencznek, valamint több társaiknak itéli oda és meghagyja a budai káptalannak, hogy a birtokrészeket foglalja vissza és abban a nevezetteket iktassa be Sárközy Albert mesternek, mint itélőmesternek az aláirását ismerjük fel.*
Az oklevél papirra irt eredetije Rudnyánszky Dezső br. birtokában van (Dőry-Patlan). Régi jelzése Nr. 1392. Fasc. 88. Pest. Úgy látszik, a kihalt Czobor család levéltárából származik.
Ugyanebben az évben még a gyorcsokai nemesek ellen is Ferdinándhoz folyamodott védelemért, mert azok Nádasdhoz tartozó Alsó-Borsos nevü rétjét erőszakkal elfoglalták.* Ez az utolsó életjel, a mit róla az oklevelek megőriztek; 1536-ban felesége már özvegy volt és mint ilyen élt még 1549-ben is.*
Pozsonyi kápt. lev. Cap. 28. Fasc. 8. Nr. 30.
Orsz. Lev. Neo reg. acta fasc. 357. Nr. 35.
Az 1510-iki czimerlevélben felsorolt unokatestvérekről közelebbi bizonyosat nem igen tudunk, pedig nem lehetetlen, hogy ezek is tovább származtatták a családot. Egy Sárközy György 1546-ban Pozsonyban teljes hatalmu megbizást kapott Drahoveczky Lászlótól;* 1540-ben pedig egy Sárközy Márton győri várnagy volt,* közelebbi adatokat azonban nem ismerünk róluk. Sárközy Mihály 1510-ben már, mint láttuk zágrábi őrkanonok volt; az volt Lukács püspök (1500–1510.) és még Erdődy Simon zágrábi püspök idejében (1518–43.) is.*
Pozsonyi kápt. lev. Prst. 7. Ver. V. 8. Extra ser. fol. 7.
Győri kápt. lev. Felvallási jkv. I. 50, 1. (Villányi, Győr vár stb. 12. lap.).
Kercselich. Hist. Cath. Ecclesiae Zagrabiensis, 213., 223. lap.
Sárközy Albert gyermekei az oklevelek tanusága szerint: Zsigmond, János, Kristóf, Anna, Appolonia, Mihály és Magdolna voltak. Ezek közül a legtöbbnek további sorsáról, leszármazóiról semmit sem tudunk.
1555-ben Sárközy Zsigmondnak (alias Nagy) a pozsonyi előljárósággal volt dolga * de ennél többet erről sem hallunk. A leányok közül Magdolna, Sághy Imre felesége lett és virágzó családott alapitott.*
Pozsonyi kápt. lev. Pret. 10. Fol. 179.
Utódaiból Sághy Imre még 1756-ban is tartotta a rokonságot Sárközy Antallal.
A legkisebb fiu – ha az oklevelek sorrendje helyes – Mihály volt, kiről 1523-ban a szabolcsmegyei birtokokba való beiktatásnál van emlékezés. Közel fekvő gondolat, hogy ez a Mihály azonos személy azzal a Sárközy Mihály ajnácskői kapitánynyal, a ki Bebek Györgytől 1561. febr. 22. Boldogkő várát 10,500 frtért zálogba kapta és abba és tartozékaiba a jászói convent 1561. nov. 12. be is iktatta;* 1562-ben.
Orsz. Lev. Neo reg. acta fasc. 614. Nr. 17.
33Baloghvárnál Bebek Györgygyel együtt török fogságba esett és onnan többé nem is tért vissza sohasem. Istvánffy szerint (Historia, 1685. kiadás 264. 275. lap.) elfogatása után a füleki bég agyba-főbe verte buzogányával és azután sok kinzások között kivégeztette; Forgách szerint azonban Bebekkel együtt a bég Konstantinápolyba küldötte. Az eddig rendelkezésünkre álló adatokból azonban a személyazonosságot megállapitani nem lehet. Mellette szól az, hogy felesége Márkházy Orsolya volt, a Márkházyak pedig régi komárommegyei család voltak.* Az oklevelek Mihálynak egy Boldizsár nevü testvéréről is szólnak. Sárközy Albertnak azonban ilyen nevü fiát nem ismerjük és igy a kérdést nem lehet véglegesen eldönteni.*
1532. Márkházy Ambrus György komáromi főispán. (Gyulai, Törökvilág Komárommegyében 44. lap.) 1616–17. Markházy Márton alispán (U. o. 45. l.); 1617–21. Markházy Imre alispán (U. o. 45. l.). Markházy Pál 1585-ben a szultánnak erdélyi fejedelem jelöltje volt. (Szilágyi Magyar Nemz. Tört. V. k. 463. l.).
Az ide vonatkozó oklevelekből az ajnácskői kapitány családi összeköttetéseiről a következő nemzedékrend töredék állitható össze:
Sárközy N.; Mihály ajnácskői kapitány 1561-ben Boldogkővárát szerzi; 1562-ben Bebek Györgygyel Baloghvárnál török fogságba esett (Markházy Orsolya); Boldizsár 1565, 1575, 1578; Kelemen 1565; János 1565, 1575, 1578 †
Mihálynak fia János Boldogkővárát (Abaujm.) már 1575-ben elcserélte Forgách Imréné sz. Perényi Erzsébet szőllősi (Ugocsam.) birtokáért (Orsz. Lev. Neo. reg. act. fasc. 75. Nr. 1.), ezt azonban több más javakkal Czobor Imre nádori helytartó és neje Perényi Borbála, mint néhai Forgách Imréné örökösei 1578. visszacserélték Boldogkőért (U. o. fasc. 1681. Nr. 16.); majd még ugyanabban az évben Sárközy János Boldogkőt és tartozékait Seryény Mihálynak adta cserébe, Seryény Mihályné sz. Tornaly Anna; Szent Mihályon és Jákórészen (Sárosm.) fekvő birtokrészeiért és 5300 frtért (U. o. fasc. 562. Nr. 29.). Sárközy Jánosnak utódai nem maradtak, mert mindkét ágon való ivadékai kihaltával 1630-ban Esterházy Miklós nádor Boldogkő-Ujfalun levő kuriáját Várkony Jánosnak adományozta (Jászói lev. Prot. stat. 6. fol. 161–164. Originale. V. Fasc. 1. Nr. 28.), a miből világos, hogy a pestmegyei Tápió-Szelén birtokos Sárközyek nem lehetnek ennek utódai, mint az a Turul VI. évf. 42. lapon közölve volt. A fent közölt leszármazást igazolja még a következő oklevél: Országos Levéltár Neo reg. act. fasc. 29. Nr. 80.
SÁRKÖZY IMRE.
