13MOHÁCSI VÉSZ ELŐTTI CZIMERLEVELEK NYOMAI
13MOHÁCSI VÉSZ ELŐTTI CZIMERLEVELEK NYOMAI
(Két czimer- és egy pecsétábrával.)
A mohácsi vész előtti czimerlevelek tanulmányának utolsó fejezete, az elkallódott, lappangó vagy örökre elveszett armálisoknak nyomait kutatja. Ezzel nemcsak azt veszszük számba, a mi van, hanem azt is, a mi volt. Az utolsó két évtized levéltári kutatásai nagy számban hozták felszinre a középkori armálisokat, még pedig általában olyanokat, a melyeknek létezéséről előzőleg egyáltalán semmi tudomásunk sem volt. Ezeket, mint tényleg létezőket, könnyü számon tartanunk, – ismerjük a levéltárakat, melyekben őriztetnek s miután apránként feldolgozzák a szakférfiak és hasonmásokban is megjelennek, idővel közkincscsé válnak.
Van azonban ezeken kivül a középkori armálisoknak egy másik csoportja, s ez olyan darabokat ölel fel, a melyek, vagy csak másolatban maradtak reánk, vagy egyes oklevelekben, levéltári lajstromokban tétetik róluk emlités, esetleg csak a hagyományban él emlékezetük. Ezek sorozatának egybeállitása ezen igénytelen dolgozat feladata, még pedig kettős czélból. Egyik, hogy azzal a létező armálisok számát kiegészitsük, másik, hogy rámutatva a nyomokra, egyik vagy másik még létező eredetinek felkutatását elősegitsük.
A sorrendből ki kell hagynunk mindjárt az első ide tartozó armálist, a Jábróczky Benedek czimerlevelét. Az oklevél szavai szerint Zsigmond király Pozsonyban 1411 szept. 29-én Jábróczky Lajos fiainak, Benedeknek és Albertnek, dalmát nemeseknek czimert adományozott. Az armális teljes szövege a szepesi káptalannak 1632-ik évből származó hiteles átiratában került Abauj vármegye levéltárába. A család egyik ágazata, mikor Szepes vármegyéből az Abaujban fekvő Nagy-Idára költözött, a szepesi káptalan ezen kiadványával igazolta a vármegye közgyülése előtt nemességét.
Ezen armális teljesen hamis. Hamis voltát már Nagy Iván is észrevette, midőn azt mondja:* «E czimeres levélnek stylje annyira elüt Zsigmond király egyéb 1398–1425-ig kiadott czimeres leveleitől, sőt oly újabbkori irály érzik rajta, már magában a czimerleirásban is, milyent Rudolf koráig nem találunk.»
Nagy Iván: M. O. Cs. V. k. 274. 1.
A czimerleirás szó szerint a következő:
«Armorum insignia seu arma, videlicet clypeum seu scutum militare erectum, ab infra quasi pro medietate coloris aurei et de parte superiori argenteum, et de ipsa parte inferiori aurea medietatem anteriorum arvi rubei et sangvinolenti in predictum campum argenteum per modum petreć sursum eminentis, cui quidem scuto pelicanus naturali suo colore effigiatus insistere alisque expansis super constructo sibi nido stans; rostro pectus suum dilaniando, manante inde sanguine ternos pullos nutrire et ad dextram scuti oram conversus esse cernitur. Scuti vero utrique orć, tam dextrć quam sinistrć desuper incumbentem galeam itidem militarem unam et alteram craticulatam sive apertam, regio aureo diademate adornatam, utramque et de ipso quidem diademate dextro duplicatam crucem auream, sanguine conspersam prominente sursum, de sinistro vero leonem naturalem hiante ore linguaque ejecta et cum cauda bifurcata erecta mediotenus ascendentem sinistroque pedum amputatum grande caput turcicum dextro autem strictum et totum sanguinolentum bipennem tenentem.»
Ezen sokkal későbbi korból származó czimerleirásban sok az anachronismus is. Álló hadi pajzszsal kezdi a leirást, holott ezen korban a pajzs rendszerint dőlt. Ezen korban a czimerleirásokban a pajzs állása soha sincs emlitve, mert az mindig tetszés szerinti volt s az ma is. Helyzete csak a heraldika hanyatlási korában lesz a czimeradományozásoknál jelezve. Két sisakot emlit 1411-ben, holott több sisakról e korban még nyugaton is csak egy vagy két esetben van emlékezet és ezen sisakok pántosak, nyiltak (craticulata sive aperta), holott a pántos sisakok első nyomai Szászországban tünnek fel 1430 év táján.
Mindezek alapján a Jábróczkyak 1411. évi czimerlevelét végkép kitörülhetjük a mohácsi vész előtti armálisok sorozatából.
Hasonlóképen mellőznünk kell a Biró családnak állitólag II. Ulászló királytól adományozott 14czimerét. – Itt a czimermonda eltévesztette a kronológiát. – «A Biró család – irja Kőváry* – eredetét Csikból veszi, Becz Jakabtól, ki 1506-ban Ulászló kir. alatt egy törökkel párbajt álla s azt megbirván, Biró nevet veve fel, s egyszersmind czimeres levelet is kapa.» – Ezen czimermondát s véle az armális dátumat, 1506. évet, az átvette Nagy Iván és Siebmacher is*.
Kőváry Erdély nevezetesebb családai 47. 1.
Nagy Iván, M. O. Cs. II. k. 109. 1. Siebmacher 64. 1.
Az 1506. évi armális nem ismeretes, de a Biró család czimerét Báthori Gábor fejedelem 1612. évben megbővitette s az oklevél szövege világosan kifejezi, hogy abban a család régi czimere lett megbővitve és megújitva. Ezen czimer osztott pajzs, felül kékben koronás hármas hegyen, egy, a koronán könyöklő veres ruhás kar kezében irótollat tart; alul veresben, egymás mellé állitott, nyakáról leszakitott két természetes szinü oroszlánfej, fekete tollu nyilvesszővel jobb oldalról mindkettő vizszintesen átlőve. A fejek között felül hatágú arany csillag. Sisakdisz négy strucztoll.
Az adományos Biró György jegyző volt Báthory Gábor erdélyi fejedelem kanczelláriájában s nagyon megillette a bővitett czimer felső osztásában látható irótoll. Az ősi czimernek, melyet Becz Jakab állitólag 1506. évben nyert, a pajzs alsó osztásában levő czimeralakokat kell tekintenünk, a nyillal átlőtt két oroszlánfejet s a csillagot és a sisakdiszt. És valóban mind ez teljesen egyezik Becz Jakabnak nem ugyan 1506-ban II. Ulászlótól, de 1456-ban V. Lászlótól adományozott czimerével.
Miután itt a családi hagyomány csak az armálist adományozó király személyét s az adomány korát zavarta össze, az 1506. évi Biró-féle czimeradományt, mint meg nem történtet kell tekintenünk.
A létező biztos nyomok sorozata a következő:
1. Zawersyei Zaverszky Márk vice dapifernek és Péter, Mátyás Gergely István nevü testvéreinek Zsigmond király Constanzban 1415 márcz. 22-én a következő czimert adományozta: kék pajzsban ágaskodó fehér farkas szájában meztelen gyermeket visz. Sisakdisz: a pajzsalak növekvőn; takarók: kék arany. Régi hiteles másolata czimer nélkül Zágrábban, a horvát országos levéltárban van.
2. Buzlay Balázs. Zsigmond király Perpinianoban 1415 szept. 29-én Buczlay Balázsnak – Tamás fiának – s általa mostoha atyjának, Eleknek, testvéreinek: György-, Miklós-, András-, Benedek- és Péternek, valamint Nádasdi Lukácsnak és fiainak: Lászlónak és Istvánnak, czimert adományozott.
Az adományosok leszármazását a következő töredék mutatja:
Dénes de Buchulo 1317–1347; Ilona 1381 (1. Kováchi Tamás) ki a Buzlay nevet felvette, (2. Sárvári Elek) 1415; Erzsébet (Nádasdi Lukács) 1415; Nádasdi László 1415; István 1415; 1-től Balázs; György; Miklós; András; Benedek; Péter
Az armális, melyet Wagner* közölt, nem teljes szövegü, hiányzik a czimerleirás s az oklevél a festményre utal. De a czimert «az eredeti után közölte Fejérváry Károly*. Ez kék pajzsban arany leveles koronából kinövő, veres-fehéren koczkázott grif, sisakdisz: a pajzsalak, takarók: kék-ezüst.
Wagner: Dipl. Sárosiense, 371–373. 1.
Carolus Fejérváry, Atlas Familiarum Hungarić. Pars. III. t. i. 254. Fol. Lat. jelz. kézirat a Nemzeti Múzeumban. «Ex orig. Armali d. d. 1455»
Az eredeti armálist tehát még Fejérváry látta, erről másolta a czimert, bár nem minden részleteiben hiven. Különösen a sisaknál és a takaróknál tévedhetett. Wagner is valószinüleg az eredetiből másolta az oklevél szövegét. Azóta az oklevél lappang, vagy elveszett.
3. A szilágymegyei Kisdobai Székely család 1415. évben kapott adományt és czimert Zsigmond királytól. Idősb Dobay, másként Kisdobai Székely Istvánnak Közép-Szolnok megye 1721-ben, Diósadon tartott közgyülésében kiadott nemesi bizonyitványában ez olvasható: «Insignibusque in literis privilegialibus per divos olim Hungarić Reges huic prćtitulatć perillustri familić Székelly alias Dobai donatio (que inter cćtera pro insigni continet Aqilam cam medio capite) condecorata esse perhibetur.»* Dobay József 151749. évben irott családi emlékiratában ez áll: «Kis-Dobai Dobay familiának Sigismundus császártól és magyarországi királytól adatott az armális és donatio.»*
Tomka ltár, D. I. k. 7. 1.
Tomka ltár. D. I. k. 15. 1.
A czimer sok egybevágó családi pecsét és Nagy Iván munkája után*: kékben fekete sas.
Nagy Iván M. O. Cs. III. k. 325. 1.
4. Jányoky András: Zsigmond király Aachenben 1416. évben Jányoki Andrásnak és Lőrincznek, továbbá Zaár Lőrincznek czimert adományozott, de a mely az oklevél szövegében nincsen leirva.*
Közölve Fejér. Cod. Dipl. X/V. k. 678, 679. 1.
B. Nyári Albert is felemliti ezen oklevelet heraldikájában* s megjegyzi, hogy az armális szövegében a király az őket, czimerbirtoklásukban megsértőkre, tiz tiszta arany márka birságot szabott, mely fele részben a kamara, fele részben a sértett fél részére lenne fizetendő.
236. lap.
5. Boda Timót. Zsigmond király Constanzban, 1417-ben Boda Timótnak és testvéreinek, valamint Bodafalvi Boda Imrének a következő czimert adományozta. Ezüst mezőben, zöld gyepen, rózsafa mögött, rózsa után ugró természetes szinü nyul; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: vereszöld.*
U. o. 110. 1.
Az eredeti armális, néhai b. Nyári Albert gyüjteményében volt.
6. Babay György, testvérei Pál és Jakab rokonai, Péter fia Bálint és Ferencz fia Jakab, Zsigmond királytól Constanzban 1418. febr. 1-én czimeradományt kaptak. Az armális szövegének másolata Vas vármegye levéltárában van.*
Balogh Gyula: Vas vármegye nemes családai.
7. Bethlen János 1420. évben Zsigmond királytól armálist nyert.* Az adományozott czimer kékben, két egymás felé fordult fehér hattyú, nyakuk közösen egy vizszintes irányu nyiltól átlőve, felül egy széles száru kereszttől kisérve.
Engel, Monumenta 241. 1. Fejér. Cod. Dipl. IX/5. k. 400. 1.
A család tagjai folytonosan ezt a czimert használták.
8. Kocsi György. Armálisát Zsigmond király adományozta 1421 jul. 21-én (az adományozás helye nem olvasható. Az adományban még részesek voltak: Kocsi András és Mesteri Imre. «Másolatban maradt fenn a vasvármegyei levéltárban,* a melylyel 1739-ben több Kocsi és Mesteri családbeliek igazolták nemességüket Vas vármegye közönsége előtt.»
Balogh Gy. i. m. 213. 1.
Nem teljes szövegü levén az oklevél, a másolat nem igazít utba az adományozott czimer felől.
9. Palásthy Gergely. Zsigmond király Brünnben 1421 május 1-én czimert adományozott Palásthy Gergelynek, Tamás fiának, különösen Hradtstie, morvaországi város őrzésével szerzett érdemeiért. A czimeradományt kiterjesztette az adományos testvérjére, Sandrinra, unokatestvérére, Berlei Mihályra, valamint Chehi Mihályra és Jánosra, István fiaira.
A czimerlevél szövegét közölte Fejér*, Kaprinay – ez utóbbi «ex originali» – és legutóbb Palásthy Pál püspök.* Mint nem teljes szövegü oklevélből hiányzik a czimerleirás.
Cod. Dipl. X/6.368. Kaprinay Mss. B. tom. V. p, 137.1.
A Palásthyak I. k. 251. 1.
Nagy Iván megjegyzi,* hogy az 1421. évi armális «egy kardot villogtató könyöklő karból állt, a kard körül ragyogó csillaggal és félholddal diszitve». Ezen őseinek jelzett czimerkép a Palásthyak mai négyelt pajzsának második és harmadik mezejét képezi.
Nagy Iv. M. O. Cs. IX. k. 22. 1.
10. Benyovszky Benjamin. Czimerlevelet Zsigmond király adományozott 1423-ban Benjámin és Urbán testvéreknek, a Benyovszky és Urbanovszky család ősatyáinak. A czimer: kékben koronás, zöld hármas halmon a koronára száraival felfelé helyezett ezüst holdsarló, mindkét hegyén hatágu aranycsillaggal. Sisakdisz: a pajzsalak, a hármas halom nélkül, a holdsarló völgyeletéből két fehér strucztoll emelkedik ki.*
Nagy Iván i. m. I. k. 305. 1. Siebmacher (Ung. Adel. 55. 1. 44. tb.
11. Szentlászlói Márk, a kinek armálist Zsigmond király adományozott, Nürnbergben, 1431. évben. Másolata, czimer nélkül, az Országos Levéltárban.*
Gyfv. kápt. Misc. Cista III. fc. III. k. 30. 1.
12. Forrai, 1431. évből, másolata az országos levéltárban.*
Gyulaf. kptl. Misc. Cista III. fc. lII. k. 30. 1.
17A Závodszky családnak ma használt czimere kék pajzsban, zöld dombra illesztett aranykoronán könyöklő pánczélos kar, markában görbe karddal, félhold- és csillagtól kisérve. Sisakdisz: a kar, karddal, takarók: kék-arany, veres-ezüst.
13. Mérei, 1432. évből. Ezen czimerlevél a váczi káptalan levéltárában volt,* de az ott most már nem található.
Váczi kptl. Scrinium A. 25. l. Tagányi jegyzékében, a. káptalani levéltárak armálisairól.
14. Tonkházi másként Vathai. A családnak Siebmacher szerint* 1436. évben adományozott Zsigmond király czimereslevelet.
Siebmacher. Ung. Adel. 704. l. Vathay II. k. alatt.
15. Földessi. Hunyady János kormányzó 1449-ben több Földessinek czimert adományozott. Ezen armális másolata a váradi káptalani jegyzőkönyvbe van bevezetve. Azonban az oklevél szövegében csak utalás történik a czimerfestményre: «prout in principio presencium litterarum expressata sunt», a czimer leirva nincs.*
Dr. Karácsonyi János magánlevele.
16. Bessenyey Mihály. I. Ulászló király 1452 decz. 4-én nagybessenyei Bessenyey Mihálynak, ki 1459—1468-ig alnádora volt, a következő czimert adományozta: kék pajzsban 18czölöpösen állitott hajlott pánczélos kar, markában egyenes, véres pallost balharánt helyzetben tart. Alkarja élűiről nyillal van átlőve, a lövésnél vércseppek látszanak. Sisakdisz: a pajzsalak, takarók: kékezüst.*
Sok családi pecsét van a Csorna s más levéltárakban, melyeken a czimer dűlt helyzetben van kivésve, a mi azt mutatja, hogy ezen pecsétek az Ulászló királytól adományozott czimert ábrázolják, de mutatja azt is, hogy ha az eredeti armális végképen megsemmisült is, emlékezete sokáig megmaradt a családnál, mert máskülönben alig volnának megmagyarázhatók a hasonmásszerü pecsétek, még a XVIII-ik század második felében is.
17. Nyári. A Bedeghi és Berencsi Nyáry család állitólag V. Lászlótól 1457. évben nyert czimert. A czimert Fejérváry Károly — miként ő maga megjegyzi — az eredeti után másolta.
Egy másik czimert I. Mátyás király is adományozott 1485-ben a családnak. Ezen czimereknek ma egyikét sem ismerjük, de az I. Ferdinándtól 1535. évben adományozott bárói diplomában emlités tétetik a Nyáryak ősi czimeréről is, mely kék pajzsban közös zöld száron három veres rózsa volt.*
Nagy Iván, M. O. Cs. VIII. k. 185 l.
18. Tholdalagi. A család 1456-ban nyert armálist V. László királytól.* Siebmacher szerint ezen czimer lehetett az, a melyet a Tholdalagiak még grófi rangra emelésük után is általában használtak. E czimer: kékben, hajlott pánczéloskar markában hatküllős aranykereket tart. Sisakdisz: álló bárány elölábában, balharánt helyezett, fehér lebegő kereszttel rakott veres zászlót tart. Takarók: kék-ezüst.
Siebmacher 665 l. Nemzetiségi zsebkönyv 250. l.
19. A Salamonfai Rátky család 1462. évben I. Mátyás királytól nyert czimert.
20. A Tatárszállási Tatár család I. Mátyás királytól 1464-ben kapott armálisa másolatban megvan az Országos Levéltárban.*
Dipl. lt. 16006. sz.
22. Puchói Marczibányi Andrásnak, I. Mátyás király Budán 1465 jun. 11-én a következő czimert adományozza: kék pajzsban, szembe néző, ágaskodó medve, fejét jobbra forditja, két első lábában, a nyak irányában, keresztbe fektetett egyenes pallost tart. Sisakdisz: a pajzsalak. A czimerlevél viszontagságait leirta dr. IllésyJános elhunyt tagtársunk a Turulban.*
Turul XVII. 11. s köv.
22. Olchváry András. Az Olchváry család egyik eleuchusában: «Regestrum literarum familiám Olchváry concernentium», Fasciculus sub literis B. B. alatt ez olvasható: «1465. Armális divi Regis Mathiae pro parte magistri Andreáé de Olchvár, notarii cancellariae, necnon Johannis filii Andreae, et alterius Joannis filii condam Disnysii de dicta Olchvár elargitae.»
Az Olcsváryak czimere: hasitott pajzs, elől a hasitási vonalból előtűnő fél sas, hátul az osztási vonalból előtűnő fél liliom. Sisakdiszül a család tagjai most, nyitott szárnyat használnak, közte hatágú csillaggal, de az adományban valószinüleg zárt szárnyra volt illesztve a csillag, miként azt a családra vonatkozó régibb pecséteken látjuk.
23. Csik. Győrmegyei család, melynek I. Mátyás király 1464-ben czimerlevelet adott.*
Dr. Karácsonyi I.: Békésmegye története III. k 220. l.
24. Závodszky László. I. Mátyás király Budán 1466 ápr. 19-én Závodgyai Závodszky László mesternek, néhai Sándor fiának, a királyi kúria jegyzőjének s általa Dávid nevü unokatestvérének s fiainak Jánosnak és Istvánnak czimert adományozott. A czimer az oklevél szövegében nincsen leirva s igy erről az országos levéltárban őrzött másolat nem ad felvilágositást.*
Orsz. ltár. D. L. 24,552. l.
25. Porák. – Porák István Pozsony vármegyének egy 1726. évi bizonyitványa szerint I. Mátyás királytól 1469. évben nyert armálist. Az eredeti oklevél még 1703-ban is megvolt s Porák György ezzel igazolta nemességét Pozsony vármegyében. A család mai czimere:* kék pajzsban, ezüst oroszlán, mely első jobb karmában levágott török fejet tart, felül jobbról, arany csillagtól, balról ezüst holdsarlótól kisérve. Sisakdisz: kék-ezüst tekercsen, három vörös-fehérvörös strucztoll; takarók: veres-ezüst, kék-arany.
Nagy Iván, folyóirat II. k. 65. l.
26. Sybrith Péter. I. Mátyás király Budán, 1471 okt 28-án Óvári Sybrith Péternek, László és Zsigmond testvéreinek, rokonának, Syrai Benedeknek, Ulrik fiának czimert adományozott. A czimer: kék és ezüsttel osztott pajzsban szemben álló és néző koronás veres oroszlán, mellén keresztbe tett karmaiban egy-egy egyenes pallost, egyikét haránt, másikát bal-haránt tartva. Sisakdisz: a két pallos, a pajzsbeli helyzetében, takarók: veres-ezüst.
A czimer-hasonmása megvolt néhai Paur Iván gyüjteményében.
27. Szakmáry György. A kassai városház lépcsőházába van befalazva Szakmáry György pécsi püspök, majd esztergomi érsek kőbe vésett czimertáblája. Diszes munka az 1492-ik évből, a kora renaissance diszitéseivel: gyümölcs füzérekkel, bojtos szalagokkal felékesitve. A czimer: haránt négyelt pajzs, felül és alul egy-egy liliom, két oldalt egy-egy rózsa, az egészre harántpólya van illesztve, rajta lépő oroszlán. Szinezve is van, de ennek hitelességét a valószinüleg többszöri átfestés csökkentette.
Fő érdekessége a czimer alá vésett latin verses felirat:
«Lilia bina, rosis totidem Coniuncta gerebam,
Rex Dedit auratum Corvinus Et ipse leonem
MCCCCLXXXXII.»
Ezen versből megtudjuk elsőben azt, hogy Szakmáry György régibb czimere négyelt vagy haránt négyelt pajzs volt, benne 1. 4. liliom, 2. 3. rózsa: «lilia bina rosis totidem coniuncta gerebam». De megismerkedünk általa I. Mátyás királyunknek egy czimerbővitő adományával, ki kedvelt püspökének régi czimerét haránt pólyával toldotta meg, rajta lépő arany oroszlánnal. «Rex dedit auratum Corvinus et ipse leonem.»
Hogy a bővitett czimer teljesen egyezett az emlékkőre kifaragott domborművel, kétségtelen, mert ez a nagy király halála után csak két évvel készült.
Mellékesen megjegyezve, figyelemre méltó, hogy a Szakmáry György czimeréhez ábrázolására nézve nagyon hasonló, szerkezetre teljesen egyező még más három régibb czimert ismerünk a Hosszútóthy, Kovacsóczy és Oláh czimereket.
28. Hecht György nagyszebeni polgár ősi czimere a következő volt: osztott pajzs, felül kékben hal (csuka), alúl aranyban három (2. 1.) veres rózsa. Sisakdisz: nyitott szárny, a pajzs szineiben és alakjaival. Ezen ősi czimert II. Ulászló király 1492. évben következőleg bővitette meg: fekete ezüstben négyelt. 1–4. két hal vizszintesen egymás felett; 2, 3, fekete grif.*
Reichenau után (Siebenbürger Adel), ki állítólag az eredeti czimerlevelet is látta.
29. Halmosi Suky. A családnak II. Ulászló király adományozott czimert 1494-ben.*
Orsz. Levéltár, Gyulaf. kpt. Lista Szathmár. Fasc. VI. k. I. 1.
30. Hangácsy Mihály. II. Ulászló király 1496 julius 10-én alnádorának Hangácsy Mihálynak, s általa atyjának, Istvánnak és testvéreinek, Eleknek és Bálintnak, továbbá Roskoványi Ferencz-, János-, István-, Mihály- és Tamásnak, végül Rásonyi Ende Mihálynak és Gergelynek czimert adományozott.
A Szathmári-Király levéltár elenchusába van bevezetve ezen feljegyzés, a mely még röviden azt is megjegyzi, hogy a czimer természetes szinű oroszlán volt.
31. Buthkay Péter, tárnokmester és somogyi főispán 1496-ban in festo beati francisci Confessoris nyert czimerbővitést Budán, II. Ulászló királytól. Az armálisban benfoglaltattak az adományos testvére: Mihály, Kezeg Mihály, Sándor László, butkai Sándor György és Antal, Ráskay György, Mihály és János, Málczay Antal és Bemedek. A bővitett czimer következő: kékben czölöpösen állitott ezüst állkapocs, három felfelé hajló foggal, a jobb felső sarokban balra fordult ezüst holdsarlótól, a bal felső sarokban hatágu arany csillagtól kisérve. Sisakdisz: vizszintes helyzetben a pajzsalak, takarók: kék arany.*
Siebmacher 92. 1. Szirmay: Not. hist. Com. Zemplén 73. 1. Csoma: A kasai szentségház czimerei.
Ezen czimeralak a Guthkeled nemzetség ősi czimeréből, a három oldal-ékből idomult át, korának naturalisztikus izlése szerint.
32. Podmanini János. Dr. Schönherr Gyula részletesen leirta és tárgyalta II. Ulászló formulás könyvéről irott értekezésében* azon armálist, melyet II. Ulászló az 1502–1506. évi időközben Podmanini János főkamarás mesterének adományozott, a melylyel őt az ország bárói közé emelte s czimerül saját czimerét, a Jagellók koronás fehér sasát adományozta. Ez az első czimeradományozással egybekötött rangemelés. Az adományozás után a család tagjai következetesen ezen czimert használták.
Dr. Schönherr: II. Ulászló korabeli czimeres levelek. Turul IX. 57.
Némely genealogusaink, együtt tárgyalják a – valószinűleg kihalt – Podmanini s a most élő Podmaniczky családot – daczára, hogy ezek között az összekötő kapocs hiányzik – ezeket mint amazok utódait. A nemzetségi zsebkönyv, a most élő Podmaniczky családra vonatkozólag azt mondja: «A család oklevelei elpusztulván, azt a XVI. században nagy szerepet játszott, trencsénmegyei eredetü Podmanini Podmaniczky családdal összekötni nem lehet.» A heraldika ezen állitást megerősiti és ennek ujjmutatása után meggyőződünk, hogy itt két egymástól különböző családról van szó.
A XVI. század közepén tul nyomaveszett Podmanini család, mint fentebb jeleztük, az 1502–1506. évi adománytól kezdve, következetesen a lengyel sast használta czimerül. A XVII-ik században feltünt Podmaniczkyak ősi czimere az 1782. évi bárói oklevél tanulsága szerint: veres pajzsban pánczélos férfiu volt, jobbjában kardot, baljában levágott törökfőt tartva. Ez foglalja el a bárói czimer hasitott pajzsában is a fő helyet, mellette egy, a pajzslábon álló ékben van az Osztroluczkyak czimere: ezüstben kürt, s végül hátul, aranyban, fekete sas. Az oklevélben semmi emlékezet nincs a régi Podmaniniaktól való származásról vagy az azokkal való összeköttetésről. Egyrészt ez, másrészt az ősi czimer világos jelölése, mely teljesen elüt úgy a II. Ulászlótól adományozott, mint az azt megelőző 1484. évi czimertől, mutatják azt, hogy itt két különböző eredetü családról van szó. A sas végül, vagy minden czélzat nélkül vétetett fel a bárói czimerbe, vagy valamely régi Podmanini pecsét, esetleg Podmanini Rafael sirkőczimere után, mint az egykor élt hasonló nevü család czimere.
33. János udvarnok czimerével is dr. Schönherr Gyula fent idézett értekezése ismertet meg bennünket. Ezt II. Ulászló adományozta jutalmul, Bonfinius történeti munkájának gondos lemásolásáért. Nemességre is emelte őt atyjával és testvéreivel együtt. Családi nevét nem ismerjük. Az adományozott czimer: kékben és aranyban osztott pajzsban szárnyas keréken ülő Fortuna istenasszony, bibor öltönyben, koronával fején, jobbjában királyi pálczával, baljában iratszalaggal, ezen: «Soli Deo» felirással. Sisakdisz a pajzsalak, takarók bibor, kék és zöld. A dr. Schönherr által ismertetett formulás könyvben van még egy másik ilyen névtelen adományos, a velenczei követségi nuntius. II. Ulászló ennek is a lengyel sassal bővitette meg családi czimerét, mely eredetileg osztott pajzs volt, felül kékben három arany buzakalász, alul aranyban veres rózsa. Ezen czimer tulajdonosára nem tudtam reá találni, mert a dr. Schönherr által felsorolt nuntiusok közül, kik között az adományos is van, a Beneto, Cavazon, Donato, Rosso velenczei patricius családoknak a leirttól eltérő czimereik voltak, a Franceschi, Guidottó, Spinelli és Zotarello családok pedig a XV–XVI. században nem voltak bevezetve a velenczei arany-könyvbe.
34. A Huszti Tamás család II. Ulászlótól 1504. évben kapott czimerlevelet.*
Kolozsmonostori konv. prot. R. II. 58.
35. Máriássy István Kayser Mihály, a család történetirója szerint* szintén 1504. évben kapott czimert II. Ulászlótól. Az adományozott czimert használják a család tagjai mai napig is.
M. Kayser: Compendium historić familić Mariassy de Markusfalva H. Posonii 1803. 2-ik kiadás. Lőcse 1804.
36. Herkffy György. II. Ulászló király Budán 1507 május 8-án Zajezdai Herkffy Györgynek és Istvánnak a következő czimert adományozta: két 19egymásnak fordult sisak strucztollakkal; közöttük száras leveles liliom, három virággal.*
Katona. Hist. Crit. XVIII. 516.
37. Gosztonyi János váczi püspöknek az 1507. vagy 1508. évben bővitette meg czimerét II. Ulászló. Ezen armálissal is bővebben dr. Schönherr Gyula fent idézett czikke ismertetett meg.
38. Bornemisza György. II. Ulászló 1509 decz. 13-án Keszthelyi Bornemyzza Györgynek a következő czimert adományozta: kék pajzsban fehér habokból növekvő szarvas, előlábaival egy nyilat függélyesen tart. Sisakdisz: a pajzsalak, takarók: kék-arany, kék-veres. Ezen armális eredetije állitólag a család levéltárában van.*
Siebmacher: Ung. Adel. Suppl. 25. l.
40. Szeremléni Ferencznek. II. Ulászlótól adományozott armálisát szintén dr. Schönherr tanulmánya után ismerjük. Az adományozott czimer kék pajzsban, zöld talajon nyugvó, koronás arany oroszlán, első karmaiban magasra nyuló liliomot tart. Az oklevél szövege a czimeralakoknak szimbolikus jelentését is megadja: A liliomot tartó oroszlán, a czimerszerzőnek bátorsággal és védelemre kész erővel párosult mérséklete, szelidsége és kegyessége, a korona az oroszlán fején, a királyi udvarban teljesitett szolgálatot jelzi s különös királyi kitüntetés jelvénye.
40. Hunyady. A «Budapesti Hirlap» 1897-ik évi egyik deczemberi számában egy közlemény jelent meg: «A Zajkányi Hunyadyak» czim alatt. E közleményben többek közt ez olvasható: «A Zajkányi Hunyady család, melynek egyik tagja Hunyady János, az 1896. évi országos kiállitáson, az oláh háznak őrzője volt, Ulászló királytól 1510. évben kapta hunyadi előnévvel nemes levelét, melyet ma is a falu ládájában őriznek.»
41. Alsóvisti Jónásk család 1511. évben kapott II. Ulászlótól czimerlevelet.*
Orsz. levéltár, Gyulaf. kpt. Prot. Georgii Csicsói 25.
42. Sebessy István. Egy festett czimer után a család czimere pánczélos vitéz, jobbjában zászlós dárda, mely földig ér, balját csipőjére támasztja. Sisakdisz: trombita. A czimer alá ez van irva: «Nemes Sebessy familia czimere, nyerte Sebessy István magyar huszárhadnagy anno 1513.»
43. Péterfalvi Nagy Albert. Dr. Komáromy András «Jobbágynemesités» czimü tanulmányában* leirja azt az esetet, a midőn Perényi Gábor, II. Ulászló király főkamarás mestere, nyalábi várnagyát, Péterfalvi Nagy Albertet Ugocsában alispánná tette. Nagy Albert azonban nem volt nemes, a mely kvalifikáczió azon korban az alispáni állásnál föltétlenül szükséges volt, a miért a megye nemessége felzudult a főispán ellen, úgy hogy a király 1513-ban királyi biztosokat küldött le a megyébe, kik a viszálkodó feleket maguk elébe idézték. A nemesség képviselői «megjelenvén elpanaszolták, hogy nemcsak a viczispán, de a vármegye jegyzője is paraszt ember és még ezenkivül több vádat emeltek a főispánjuk ellen.
Nagy Iván, folyóirat III. k. 3. 1.
De Perényi Gábor prókátora, Daróczy Márton azzal védekezett, hogy a főispán törvényesen járt el, mert Nagy Albertet, a ki különben parasztnak sem mondható, mert nemes anyától született s a felesége is nemes asszony, annak idejében a vármegye szó nélkül elfogadta viczispánnak. Most pedig már hiába protestálnak, mert nemrégiben armális levelet vásárolt magának és a király, az ország valóságos nemeseinek sorába iktatta őt.»
Maradékai, mint péterfalvi birtokosok, a XVIII. században II. Ulászló király 1514. évi armális levelével igazolták nemességüket.
44. Nagybessenyei István, a királyi pinczék kulcsárja s testvérei: Mátyás és Imre, 1514 márcz. 19-én II. Ulászlótól, Istvánnak a borkezelésnél kifejtett érdemeikért a következő czimert kapják: kék pajzsban, zöld alapon, fél lábon álló daru, bal lábában kis arany furót tart és azzal a jobbfelől álló hordóba lyukat fur. A pajzsot arany sallangos sisak fedi s ebből kiindulva a pajzsot virágdisz köriti.
Ezen czimert is dr. Schönherr Gyula többször idézett tanulmánya ismerteti.
45. Ezteri György. I. Ferdinand, Bécsben 1535 Péter-Pál ünnepén, megerősitette Ezthery György czimerlevelét és nemességét, a melyet az még II. Ulászló királytól nyert. A czimer kék pajzsban vizszintesen fekvő, ivével lefelé forditott veres ijjon, kettősfarku arany oroszlán áll, jobb karmában arany koronát tart. Sisakdisz a pajzsalak.*
Adami, Scuta gentilitia, II.
46. Kisserjéni Ferencz. A «Nemzetségi Zsebkönyv» a gr. Serényi családról azt mondja: Régi család, melynek eredete tisztázva nincs.» A család 20eredetét teljesen tisztázza azon czimerlevél, melyet II. Lajos 1518-ban Kisserjéni Ferencz alkincstartójának s általa János, Miklós, István, Kata és Ilona testvéreinek adományozott, a midőn őket az armálissal egyszersmind nemességre is emelte. Hogy előzőleg még nem voltak nemesek, a czimerlevél ezen mondata bizonyitja: «Ab huiusmodi ignobilitatis statu eximendum duximus.»*
Nagy Iván X. k. 158. 1. jegyzet, Katona hist. Crit. XIX. pag. 85–87 után.
Ezen család rangemelései alkalmával többször nyert czimerbővitést, de ezen II. Lajos királytól adományozott czimer minden valószinüség szerint egységes pajzs s benne a czimerkép: czölöpösen állitott, kétszer tekeredett kigyó volt. Ezen egyszerü czimeralakot használta még Serieny Mihály 1584. és 1585. évi pecsétein is,* ezért bizvást feltételezhetjük, hogy ez volt az 1518. évi armális czimerképe. Később 1596-ban ugyanezen Serieny Mihály füleki és szendrői kapitány, bárói rangra emeltetett, valószinű, hogy a bárói diplomában a czimer is megbővittetett, mert már Serieny Ferencz, ki Mihálynak öcscse volt, 1618-ban azon bővitett czimerrel pecsételt, melyet a grófi rangra emelt család ma is használ.*
Kassa város levéltára. Lásd a czimert mellékelt ábránkon.
U. o.
47. Gelobroki Varjú Mihály és testvérei, László, Tamás és Balázs, II. Lajos királytól Pozsonyban 1520 okt. 1-én a következő czimert kapták: kék pajzsban holló, csőrében három érett buzakalászt tart. Sisakdisz: arany nyilvesszővel átlőtt ezüst sisak tollforgóval. Az armális másolata meg van az országos levéltárban* s ugyanott az okleveleken több pecsét, a család egyes tagjaitól.*
Orsz. ltár. Acta post adv. Tabulares 2. Nro. 7.
U. o. Neo-reg. acta. fc. 1631 Nro. 35.
48. Borsiczky Gáspár. II. Lajos király 1520 jan. 25-én Budán, nemes Borsiczky Gáspárnak, nyitrai királyi vár udvarbirájának és testvéreinek Györgynek, Albertnek és Ferencznek, a következő czimert adományozta: kék pajzsban, a pajzs bal oldalához támaszkodó veres mezü hajlott kar, markában természetes szinü szarvasagancsot tart. Sisakdisz: a czölöpösen állitott szarvasagancs, takarók: kék-arany, veres-arany.*
Siebmacher 79 1. hiteles másolat és pecsét után.
49. Bejczy N. – keresztnevét nem ismerjük – és testvére, II. Lajos királytól, Budán, 1520-ban, keresztelő János ünnepe előtt harmadnappal czimeradományban részesültek. Az adományozott czimert, egy a család birtokában levő armálismásolatból ismerjük, melyben az következőleg van leirva: kék pajzsban természetes sasszárny, elülről vizszintesen nyillal átlőve, felül jobbról hatágu arany csillagtól, balról befelé fordult ezüst holdsarlótól kisérve. Takaróit a II. Lajos király korában szokásos virágdiszek képezik.
Az armális czimerleirásától némileg eltér Beyczy Ambrusnak itt közlött 1564. évi pecsétje,* főképen a czimeralakok elhelyezésére nézve. Ezen a sasszárny haránt helyzetbe van fektetve s a nyilvessző balharánt irányban hátulról lövi át. A kettőnek együtt Szent András kereszt alakja van. A kiséret s az arany csillag és az ezüst holdsarló hiányzanak. A czimerlevélnek csak másolata van meg a családnál, – mely már elébb is nemes volt; de mikor I. Mátyás király halála után, a német hadak elfoglalták Székesfehérvárt és 21Bejcz falut (Vasmegyében) elpusztitották, akkor régibb nemességükre vonatkozó irataik is elvesztek és elégtek.*
Véghelyi iratok a M. N. Múzeumban.
Családi iratok.
1584-ben Rudolf Prágában a Beyczy családnak bővitett czimert adományozott, melynek hasitott pajzsába elől a II. Lajos királytól adományozott ősi czimer van bevéve, hátul arany mezőben széles ezüst harántpólya, melyben veres grif ágaskodik, előtte arany korona. A harántpólya alatt és felett, egy-egy kék liliom. Sisakdisz: növekvő veres grif, karmaiban arany koronát tart, takarók: fekete-arany, veres-arany.*
U. o. hiteles másolat.
50. Révay Istvánnak Ujlak vár bánjának s testvérének, Ferencznek, nádori titoknoknak, II. Lajos király Budán 1521 máj. 25-én régi czimerüket ujra adományozta és megbővitette. Az oklevél a három Révay testvér érdemeit bőbeszédüen sorolja fel; közülük kettő, János és István, a harczmezőn tünt ki s János ott is esett el, még az adományt megelőző időben, a harmadik Ferencz, a békés tudományos foglalkozásoknál szerzett érdemeket, mint Báthory István nádor legbensőbb titoknoka. Az adományozott czimer kék pajzsban koronából növekvő farkas, karmaiban rózsaágat tart, rajta két veres és egy fehér rózsával. Az éhes farkas a Révaiak s őseik dicsvágyát, a két veres rózsa a harczban kitünt két testvért jelenti, kik piros vérük árán szerezték halhatatlan hadi érdemeiket, a harmadik: a fehér, Ferenczet jelképezi, ki még nőtlen, ártatlan s keze nem lett még bevérezve.
A pajzs felett sisak van s erről takarók függenek. Ebből gyanithatólag sisakdisz nincs és ez is a Tornallyay, Alpáry stb. czimerek mintájára, olaszos, reneszánsz-izlésű festmény volt.*
Palma: Herald. regni Hung. Specimen 110. 1.
51. Jeszenszky Miklós. Paulovitz Miklós és Jámbor Ádám 1521. évben adományba nyerték II. Lajos királytól a Túrócz vármegyében fekvő – Kis-Jeszen felét, s utódaik ettől: Jeszenszky-nek nevezték magukat.* A király – állitólag – ezen 1521. évi birtokadományozó oklevélben, czimert is adományozott részükre, a mely a fennmaradt pecsétek tanusága szerint, a következő volt: Kék pajzsban zöld alapon, vörös ruhás, sárga őves, csizmás és süveges ember, jobbjában szekerczét emel, baljával egy előtte balra szökő szarvas szarvát tartja.
Nagy Iván folyóirat I. k. 65. 1.
A czimerkép megfelel a kor izlésének, vadász jelenetet ábrázol, mint az Árnyos, Paulik, Kántor, Dobay és több más ezen korból származó családi czimer.*
A czimerlevél eredetije ujabban előkerült; ismertetése folyóiratunkban meg fog jelenni. Szerk.
52. Benke Tamás, a családi iratok szerint II. Lajos királytól 1523-ban Nyirhidán kapott armálist, az ő és atyja érdemeinek elismeréséül. A család czimerét és nemességét Miksa erősitette meg 1573-ban.*
Siebmacher, Ung. Adel. 54. 1.
53. Dobokay János alkincstárnok és atyja, Antal, már előbb is nemesek, II. Lajostól Budán 1525 ápril. 23-án czimerlevelet nyertek. A czimer szószerinti leirása az oklevél szavai szerint ez: «Ötszögü pajzs, a két legnemesebb természetes szinnel, zölddel és kékkel osztva. A zöld osztásban fehér kos, döghöz hasonlóan fekszik, rajta sas áll, nem utolsó dicséretü a szárnyasok között. Mert nemcsak a mi időnkben tartják nagy fejedelmek tiszteletben, hanem a régiek is, az egyetlen s a föld kerekségén leghiresebb római nép császárjai is jelvényül viselték. Melle nyillal van átlőve, szárnyait kiterjeszti, csőre nyitva, lábaival emelkedni látszik. A pajzsra arany koronával ékesitett sisak van elhelyezve, a mely hirdeti, hogy te királyi fenségünk iránt sok kedves és hűséges szolgálatot teljesitettél, a miért érdemes vagy utódaidban, erényeidnek emlékezetére koronánk képét viselni. Ebből a sas fele emelkedik ki, kiterjesztett szárnynyal, nyitott csőrrel, a magasba látszik igyekezni. A pajzs külső oldalait, elől és hátul, különböző virágok köritik és ékesitik.»
Feltünő ezen szimbolikus czimerleirásnál a 22visszaemlékezés a heraldikai szinek rangszerinti osztályozására aránylag késői korban.
54. Selyei Syska István. II. Lajos király 1525 szept. 21-én Budán Selyei Siska Istvánnak, Majthényi Bertalan főkamarás belső emberének s általa atyjának, Györgynek, testvéreinek, Miklósnak, Jánosnak és Andrásnak, valamint osztályos atyafiának, Mihálynak, nemességet és czimert adományozott. A czimer: két szirén által tartott kék pajzsban kéz tart három érett buzakalászt, melyen pacsirta madár ül.*
A turóczi konventnek 1527. évi átiratában, czimerkép nélkül, a Nemzeti Múzeum levéltárában. – A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának czimerlevelei LVII. sz. 32. 1.
Ezen ötvennégy armális nyomának felsorolásával egyelőre kimeritettük a sorozatot. Ujabb nyomozatok ujabb nyomokat tárnak fel s a lajstromnak majd folytatása lesz. Sok van most ismert czimereink és pecséteink között, melyek minden valószinüség szerint egy-egy elveszett középkori armálisban voltak először lefestve. Hogy csak egy párt emlitsek, ott van a most is élő gróf Csáky család hosszu, magas süvegü, nagy orru és szakállu csipkés galléros emberi törzset ábrázoló czimere, továbbá a Perényiek, osgyáni Bakosok és Rozgonyiak czimerei, melyek könynyen eredhetnek egy-egy Zsigmondkori czimeradományozásból. Biztosra vehetjük, mert másként alig lehet, hogy a Rozgonyi Osvald négyelt czimerpajzsa 1460. évből, mely a Máriássy levéltárban maradt fenn, szintén középkori armálisban lett adományozva. Ugyszintén Báthory István nádor egy második sisakkal bővitett czimere, melynek pecsétnyomójára az 1519. évszám van belé vésve. Kutatásaim közben azt tapasztaltam, még pedig talán kivétel nélkül, hogy a melyik pecsét későbbi korban, későbbi vésettel dőlt pajzsu czimert mutat, ott a pajzs dőlt helyzete mindig valamely középkori armális czimerének dőlt helyzetén alapul, a melyet az utódok, mint családi czimerük látszólagos kiváltságát, tiszteletben tartottak. Igy találtam sok Bessenyey-, Lövey-, Komjáthy-féle dőlt pajzsu pecséteket a XVIII. századból, évtizedekkel ezelőtt s a levéltári kutatások azóta bebizonyitották, hogy ezen pecsétek középkori armálisok czimereiből eredtek.
Ha tekintetbe veszszük azt, minő nyereség a középkori magyar heraldikára minden egyes ujabb eredeti középkori armális feltalálása, – ha egy, kettő felfedezése az itt leirt nyomokon sikerülni fog, ez összeállitás nem volt hiába való, munka és fáradtság.
A további kutatásokat elősegitendő közlöm az ez idő szerint eredetiben ismert középkori armálisok rövid jegyzékét is.
