A Válti Rákosok.

Teljes szövegű keresés

A Válti Rákosok.
A vasmegyei Vált, Óvált, Tekse, Bögöt, Kápolnafölde, Bőd, Surány, Felsősurány falvak és puszták voltak ősi és királyi adományozás folytán szerzett birtokai a Válti s a belőle sarjadzott Válti Rákos családnak, melynek XIII–XV. századi viszonyait vázoljuk e sorokban a Pannonhalmán letétbe helyezett Guáry-levéltár irásai alapján.* Egyszerü köznemes családról lesz szó, melynek tagjai a közpályán csak későn kezdenek szerepelni; de szorgalmas, szerezgető tagjai vannak, a családi összeköttetéseket jól válogatják meg s a megye jelentősebb köznemeseivel kerülnek rokonságba.
A levéltár anyaga fasciculusokba volt ugyan osztva, de a XVI. század végeig az összes okleveleket chronologiai rendben állitottam föl s azért a fölhasznált okleveleknél fölöslegesnek tartom a régi fasciculusok idézését.
I.
A családnak előttünk ismert legrégibb tagja Bögöti másként Válti Kázmér. Rendesen Bögötinek nevezik és meglehetősen későn (1357-ben) emlitik Válti néven. Kázmér maga már nem szerepel s a XIV. század elején vagy meg is halt vagy oly elaggott, hogy a családi ügyeket fiai végzik. Három fia volt, Várda vagy Varada, Csepán azaz István és Domonkos. Az első kettő a Válti nevet használja, mig az utolsó a rendesen használt Válti megnevezés mellett (1357-ben) Bögöti Domonkos néven is előkerül.
A három fiu közül legtöbbször Várda szerepel. Mint a legidősebb, úgy látszik, ő a családi érdekek védője, gondozója. Vele és Csepánnal 1321-ben már mint nagykoruakkal találkozunk, midőn junius 4-én a vasvári káptalan előtt állanak, a hol Péter fia Tiván és Beech fia Ábrahám kisvépi nemeseknek az ő Vált jószágukkal határos valami 500 holdas, négy ekealjnyi kisvépi birtokát pünkösdtől (junius 7-étől) számitott három évre 12 márkáért zálogba veszik oly föltétellel, hogy, ha Tiván és Ábrahám a három év elmultával a jószágot ki nem váltják, később csak dupla pénzen szerezhetik vissza. A kiváltás nem is történt meg, mert Kisvép, mely a Váltiak jószágával keletről volt határos, később is a Váltiak birtokában van.
Kellemetlen helyzetbe jutott Varda 1328-ban. Molnári Andrásnál és Makrai Istvánnál kezességet vállalt az ezektől törvényes kereset alá fogott Vilmár fia Miklós Vámosért. Mire azonban Vasvármegye törvényszéke elé kellett volna állitania, Miklós, mint Várda esküvel bizonyitotta, rosszakarólag megszökött; igy azután Várda szavatosból alperes lett. Nem is tett nehézséget és bár ártatlanságát hangoztatta, november 15-én megigérte, hogy a következő év folyamán két részletben 10 márka kárpótlást 175fizet. Szavát meg is tartotta, mert, mint a vasvári káptalan 1329 ápril 10-én bizonyitja, tartozását január 13-án és ápril 5-én letörlesztette.
Ez az utolsó hir Várdáról; a következő időkben már csak gyermekeiről van szó. Ismeretlen nevü feleségétől György nevű fia és egy leánya maradt, a ki Válti Baksa fiához, Istvánhoz ment feleségül.
Csepánról, a második testvérről, mindössze azt tudjuk, hogy 1326 márczius 11-én Nádasdi István mesterrel azért egyezkedik, mert jobbágyai rátámadtak ennek jószágaira, Karakóra, meg Markóczra, 50 márka kárt okoztak s egyik jobbágyát megölték. Nádasdi nem kivánta, hogy Csepán mindennek az értékét megfizesse; beérte 9 márkával s ennek fejében Csepánt minden további kereset alól fölmentette. Mivel az erről szóló irást, melyet a vasvári káptalan még a régi pecsétje alatt állitott ki, 1328 ápril havában annak uj pecsétje alatt már Várda vette ki, valószinü, hogy Csepán már meghalt. Fiatalon hagyta özvegyen feleségét, Káldi László leányát, a kivel házasságából Illés nevű fia született. Özvegye a Hermáni családból eredő Hidvégi Andrással lépett uj házasságra.*
Az is Csepán korai halálát bizonyitja, hogy 1355-ben özvegyének második házasságából született fia, János már személyesen perlekedik Várda fia György és Domonkos fia László ellenében.
A legfiatalabb testvér, Domonkos, Ilona nevü leányt vett feleségül, de ezt 1343-ra már özvegyen hagyta. Két fia volt, László és János, meg egy leánya, a ki Surányi Adorján fiának, Jánosnak lett a felesége. Domonkosról tudjuk, hogy 1329-ben királyi ember volt.*
Anjouk. Okmt. V. 591. 1.
A három testvér gyermekei 1338-ban közösen működnek válti jószáguk védelmében Várdának fia, Válti György testvéreinek gyermekeivel, Csepán fiával, Illéssel és Domonkos fia Lászlóval egyetemben panaszt emel, hogy Tömördi Luka fia Szőke, válti gazdatiszt, fegyveres erővel megtámadta az ő váti részöket, tiz szekér termést elvitt, a jobbágyasszonyokat összesebezte, magát Válti Györgyöt pedig, mivel halálra kereste, arra kényszeritette, hogy futva meneküljön Bödre, az itt birtokos Domonkos fia Jánosnak a házába.
Mintegy öt évvel utóbb, 1343 augusztus 12-én ismét közös birtokvédelemben fáradnak. György a maga és Csepán fiának, Illésnek nevében a vasvári káptalan előtt az ellen tiltakozik, hogy Hermáni György és Mihály válti jószágukat senkinek, főleg azonban atyjuk testvére, Domonkos özvegyének s az ezzel testvér Annusnak el ne adják, zálogba ne vessék, mert az a birtoka jogosan őket illeti. A tiltakozás, perlekedés két év mulva véget ért, mert a Hermániak kijelentették, hogy Györgyöt és Illést Vált birtokában nem háborgatják, ellenök pert nem inditanak, sőt az ellen sem tesznek kifogást, ha családjuk, rokonságuk valamelyik tagja a Váltra vonatkozó irásait Györgynek és Illésnek adja.
Vált tehát nem osztatlanul egy birtokosé, hanem több részbirtokra darabolódott, a mi ismételt érdekösszeütközésekre, erőszakoskodásokra szolgáltatott alkalmat. György és Illés ugyancsak 1345-ben esküvel tisztázták magokat azon vád alól, hogy Válti Jakab özvegyét és fiait, Jánost és Egyedet válti részöknek használatában nem akadályozták, erdejöket ki nem vágatták. Azonban nem mindig sikerült a tisztázás. Erre vall, hogy 1351-ben Tétény mester, vasmegyei alispán és a szolgabirák arról adnak Györgynek irást, hogy 25 pensa denár lefizetése után fölmentették őt a további kereset alól, melyet Vált királyi birtokot tevő részének határjárásának megzavarása, kepék elhordása miatt inditottak ellene.
Bögöt, a család másik birtoka miatt is támadt nehézség, melynek emlitése közben az is kiderül, hogy Györgynek egyéb perei is akadtak, melyekről közelebbi tudomásunk nincs. Miklós nádor ugyanis 1352-ben Bögöti Mike fiaival Bögöt fele miatt támadt perét julius 1-ére halasztván, megjegyzi, hogy György korábbi peres terminus miatt nem jelenhetett meg, hanem csak «assumptor termini»-t, megbizottat küldött, hogy a tárgyalás elhalasztását kérje.
Talán György pereskedő természete volt az oka, hogy unokatestvérével, Domonkosnak fiával, Lászlóval is összeütközésbe jutott, mely bizony nem folyt le kölcsönös kártételek, sőt vérontás nélkül. Egy valamely, a közös ellenfél részéről fenyegető veszedelem azonban békességet teremtett a rokonok között. 1352 október 25-én megjelentek László csázmai prépost, a királyi kápolna ispánja és titkos kanczellár előtt s itt kijelentvén, hogy megbékülnek, azt is megigérték, hogy mindazon irataikat, a melyek a Váltot illetőleg hamis vád alapján emelt perre vonatkoznak, a melyben György és Illés ellenében Válti Anchelaus fiát, Lászlót és Bálintot elitélték, valamely közös megállapodással választott helyén teszik le, honnan szükség esetén közösen kérik ki; önkényesen egyikök sem viheti máshová az okiratokat, mert különben 12 márka birságot fizet a másiknak. A megbékülés tartósságára vall, hogy 1353 julius 9-én együtt jelentek meg a vasvári káptalan előtt s a Györgyöt három, Lászlót pedig negyedrészben illető kápolnaföldi részöket, mely most a bögöti nemeseknél volt zálogban, három évre Szanka Miklósnak zálogositják el, a ki mindjárt meg is fizette a három márka zálogot, melyből 176György kettőt, László pedig egyet kapott.*
A Guáry-levéltárnak ez az oklevele szélein és alól teljesen össze-vissza rongyolódott, dátuma is elveszett. Meg van azonban még egy példánya és pedig nem papiron, mint ez, hanem hártyán, mely az elpusztult felsőlendvai levéltárból a M. Nemz. Múzeum levéltárába jutott s innen közli az Anjouk. Okmt. VI. 97–98. 11.
Jó is volt összebékülni, mert csakhamar közös védekezésre lett szükség. Ugyanis Hidvégi Andrásnak fia, János anyjának, a ki előbb Válti Csepán felesége volt és második házasságában lett Hidvéginé, jegyajándékáért és hozományáért a vasmegyei nemesek és nem nemesek számára András tárnokmesterről tartott közgyülésen ugy György, mint unokatestvérei, Illés és László ellen keresetet inditott. A személyesen jelenlevő György és László azonban kijelentették, hogy az ügy oly égetően fontos, hogy arról csak testvéreik és rokonságuk meghallgatása után tárgyalhatnak, azért 1356 január 11-ére halasztatták az ügy elintézését. Erre ugyan az uj határnapon sem került a sor, mert a peres felek közös akarattal arra kérték birájokat, hogy julius 2-án végezhessenek a vitás vagyonkeresettel. A peres ügy csak 1357-ben ért véget azzal, hogy György négy márkát fizetett Hidvéginek.
Még folyamatban van ez az ügy, mikor az érdekszövetségre uj ok nyilik, majd bővül is. 1355-ben György és László közösen tiltakoznak az ellen, hogy Bődi Péter bödi részbirtokát az ő tudtok nélkül akarja eladni, zálogba vetni s egyben a vevők – köztök Károly Róbert fia, Kálmán győri püspök – ellen is óvással védekeznek. A birtokvédelem, illetve szerzés a két unokatestvérhez vezette György leánytestvérének férjét, az ugyancsak Válton birtokos Baksának fiát, Istvánt. Egy ideig ez is pereskedett valami Válti birtokrész miatt,* de 1355-ben Györgygyel és Lászlóval megjelent László csázmai prépost előtt és február 24-én kölcsönösen kijelentették, hogy az eddig vitás földet közös erővel, közös költségen fogják megszerezni, azután pedig egyenlően osztozkodnak rajta. A mennyiben Györgynek pénze nem volna, Baksa fia előlegezi a költséget, de ennek fejében mindaddig megtartja a György javára eső válti részbirtoka harmadát, mig ez kiadását meg nem tériti. Ugyancsak István azt a szivességet is megtette, hogy László testvérének válti és bődi részjószágait, melyeket tőle törvényes birságban lefoglaltak, a maga pénzén kiváltotta s azután, költségeit megkapván, átengedte őket Lászlónak. Hogy a közös vállalat meghozta e a várt hasznot, nem tudjuk.
Ez a per «in quindenis residentie exercitus regi (!) ad quindenas festi Epiphaniarum Domini proclamate (1355) folyt volna, a mely had, mint egy ugyanazon levéltárban levő 1355 január 27-iki oklevél elmondja, a szerbek ellen (usque Rasciam) indult és residentiája ad quindenas festi Epiphaniarum Domini (1355 január 20.) volt megállapitva. V. ö Wertner, Magyar hadjáratok a XIV. században, Századok, 1905, 441. 1. és A pannonhalmi Szent-Benedek-R. tört. II. 416. 1. általam kiadott oklevelet.
A családi érdekek kapcsán végzett ügyeken, pereken kivül György a saját javai miatt is törvénykedett. Bögöti János panaszt emelt ellene, hogy György a maga birtokával határos bögöti földjéből négy holdat elfoglalt. Hosszabb pereskedés után Széchy Miklós 1357 augusztus 1-én perdöntő esküt itélt meg Válti Györgynek. Mikor azonban másnap az itéletet irásba akarták foglalni, Bögöti János azzal a kijelentéssel lepte meg a biróságot, hogy a közbeeső idő alatt meggyőződött György ártatlanságáról, vele szemben megszünteti a keresetét s igy az eskü letételét sem kivánja.
A futó évek során György fiai kezdenek fölcseperedni s első házasságából született fiai már elérik a nagykoruságukat. Ki volt az anyjuk, nem tudjuk; legfölebb gyanitjuk, hogy valamely Rákoson birtokos család (Nádasdi család?) leánya, mert ebből a házasságból született fiai közül, a kiket Jánosnak, Illésnek, Bernátnak és Péternek hivták*; az első hol egyszerüen Válti György fia János, hol meg Válti György fia Rákos János néven van emlitve.* Második házasságában Gyalókai András leányát, Katalint vette feleségül; hogy azonban ettől születtek-e gyermekei, nem tudjuk. János fia 1358-ban már fölnövekedett, mert julius folyamán atyjaival együtt már birtokpert folytat több bögöti nemes ellen Szovajk jószág miatt, melyért atyja maga is törvénykedett. Válti György utolsó ügyét 1359-ből ismerjük: deczember elején a vasvári káptalan előtt unokatestvérét, Domonkosnak másik fiát, Jánost eltiltja attól, hogy jószágaiból hozomány leánynegyed czimen semmit ki ne adjon, meg a literatus Ábrahámot, hogy Jánostól vétel vagy zálog czimen semmit meg ne szerezzen. Ezzel összefüggőleg Domonkos fia János 1360 márczius havában még perel Válti Györgygyel és fiával Jánossal, de a pert junius elejére halasztották. Kérdés, hogy György megérte-e ezt a terminust. 1364. junius 20-ára 177már bizonyosan meghalt, mert ekkor özvegye, Katalin egyezkedik hozománya miatt az első házasságból maradt négy fiuval, a kik két sulyos márkát fizettek neki.*
Nos capitulum ecclesie Castriferrei memorie commendamus, quod nobilis domina Katheryna vocata, relicta Georgii filii Varda de Wath, filia scilicet Andree filii Thome de Gyaloka, coram nobis personaliter constituta confessa extitis oraculo vive vocis, quod ipsa Johannem, Etyam, Benedictum et Petrum, filios predicti Georgii filii Varda, ab alia domina procreatos, super universis iuribus ... receptis ab eisdem septem marcis promptorum denarirorum gravis ponderis ... satisfactos ... reddidit coram nobis ... Datum in festo Sancti Stephani regis anno ... MCCCLXIV.
Ugyanazokkal folyó perben Johannes dictus Rakus filius Georgii de Walt, illetve Johannes filius Georgii de ... Walth néven van emlitve (1368.)
Anjouk. Okmt. IV., 170–173. 11.
Még csak azt jegyezzük meg Györgyről, hogy 1341 őszén mint homo regius kapott megbizást Csepán fia Illéssel egyetemben. A megbizás végzésénél az utóbbi jelent meg.*
L. a családi viszonyok kedveért föntebb kivonatosan közölt oklevelet.
Mig Várda fia elég sok ügy kapcsán hagyta hátra emlékezetét, addig a többi testvér fiai jóformán csak a közös érdekek folyamán kerülnek szóba. Illésről, Csepán fiáról azonban, nem számitva imént emlitett homo regiusi szereplését, külön is hallunk valamit: 1347 március 17-én Lajos király előtt panaszt emelt, hogy Válti Baksa fia István jobbágyait elüzve, egy darab földjét erőszakkal elszántatta, a maga földjéhez csatolta. A király a győri káptalant bizta meg, tegyen neki jelentést, mi igaz a vádban. A jelentés ugy hangzott, hogy a Kámoni Márton fiától, Péter királyi embertől Miklós karpap jelenlétében tartott nyomozás Illés panaszát igazolja. Viszont, ugyanezen évben, Szelestei János azt a panaszt emelte Illés ellen, hogy ez egyik jobbágyát alattomban a maga jószágára vitte. Illés azonban szeptember 14-ikén esküvel tisztázta magát a vád alól.
II.
János, a Válti Rákosok őse, 1358-ban már ember sorban volt, hiszen ekkor már atyjával közösen tiltakozik a bögöti nemesek ellen, a kik az ő szerzett és ősi javaik rovására akarták rendezni a határokat. Mialatt ez a per uj terminusra vár, 1359-ben Hermáni Kondakor fiaival, Jakabbal és Istvánnal bajoskodik. A tárgyaláson azonban sem személyesen nem jelent meg, sem prókátort nem küldött, azért István mester vasmegyei alispán megbirságolja, hacsak elmaradásának elégséges okát nem adja. 1365-ben Bödi Andrással perlekedik valami miatt, de fogott birák megbékitik őket és János 2 márka lefizetésével megmenekszik a további keresettől. Majd meg rokonával, Surányi Jánosnak feleségével, a ki atyja testvérének leánya volt, keveredik viszálykodásba a surányi határok miatt. A nemes asszonyság azonban elmulasztotta a tárgyalás napját, a miért 6 márka birságot szabtak ki rá, ha ugyan elég mentséget nem hoz föl elmaradására.
A sok per, mintha csak atyjától örökölte volna ezt a pereskedő természetét, bizonyos erőszakos hajlamra is mutat, mely azután nagy megszégyenülést hozott a fejére. Fölindulásában megölte a Válton lakó Mihály fiát, Jakabot. E miatt özvegye, Katalin, László oppelni herczeg nádor előtt perbe fogta. A nádor pénzbeli kárpótlásra itélte Jánost és arra kötelezte, hogy térden állva kérjen bocsánatot a meggyilkolt özvegyétől és gyermekeitől. János, mit volt mit tennie, 1397 deczember 19-én kötelezettségének eleget tett.
János további sorsa homályba vész. Testvéreiről sem olvasunk. A család további történetét János fiának, Benedeknek gyermekei, a szintén Rákos nevet használó György és László viszik tovább.
Rákos György és László 1409-ben Rátholt Miklós társaságában a teksei határok miatt perlekednek egy csomó bögötei nemessel.
György 1430-ban Szilveszter vasmegyei birságbehajtó előtt végez valamely peres keresettel, mely közte és bizonyos György fia János között fönnforgott. Hosszasabb időköz elmultával Lőrentefalvai Mihály vasmegyei alispán a megyei szolgabirákkal egyetemben 1447-ben azt adja emlékezetül, hogy május 7-én Rákos György Bögöti György fia Péterrel szemben panaszt tett, hogy ez az ő bögöti részbirtokát elfoglalta. – Péter azt felelte, hogy ő nyomós irások alapján birja a jószágot és abban ugyan Györgynek sohasem volt része. Rákos György a maga igazának nagyobb nyomatékot adandó, Péternek bajrahivás jeléül csöveket nyujtott át; ez készséggel is fogadta. Ezután a felek a biráktól a bajvivás napjanak a megállapitását kérték. A biróság úgy határozott, hogy a bajt augusztus 1-én a királyi kurián kell megvivniok. A nagy haragoskodásnak azonban alighanem még a párbaj előtt béke lett a vége, mert két évvel utóbb a két ellenfél együtt pereskedik a Rátholtokkal.
Hermáni Rátholt Miklós azzal vádolta Rákos Györgyöt, hogy az egyik surányi jobbágyát, a kit Mihálynak hivtak erőszakkal elvitte. György igazságának, ártatlanságának tudatában maga kérte Káldy György és Szölczei Miklós vasmegyei alispánokat, tartsanak ebben az ügyben nyomozást. Az alispánok Pederi Asztalnok Mihály ispánt, megyei szolgabirót küldték ki s ez 1448 október 2-án el is járt a megbizásában. A nyomozásból azonban világossá lett, hogy Rákos György épenséggel nem erőszakoskodott, hanem junius 18-án, midőn a nemesség a pesti gyülésről szétoszlott, megfizette Mihály jobbágy mindennemü tartozását és csak azután vitte át a maga jószágára. Talán csak viszonkereset akart lenni ezért a zaklatásért, hogy György Bögöti Péter társaságában 1449-ben Hermáni Rátholt Miklóst és fiát Lászlót, továbbá Menődi Senyei Tamást, Szántói Botka Györgyöt és fiát Jánost, Tankó Miklóst, Bögöti Both Simont a miatt perelte, hogy a birói határozat következtében csak nem régiben megujitott bögöti határt 178megrongálták s erőszakosan foglaltak. Pálóczi László országbiró a kapornaki konventet bizta meg, hogy tegyen az ügyről jelentést. Füztői János országbirói ember Balázs szerzetes tanuskodása mellett utánjárván a dolognak, mint a konvent julius 25-én megirta, azt találta, hogy a panasz jogos. Különösnek elég különös ugyan, de a kapornaki konvent irásával homlokegyenest ellenkező irás is maradt fönn. A következő évben ugyanebben az ügyben a vasvári káptalan bizonyságának jelenlétében is tartottak nyomozást, melynek kapcsán ápril 29-én számos tanut hallgattak ki. A tanuvallomások alapján a káptalan azt irta, hogy az alperesek egyáltalán nem foglaltak s természetesen nincsenek is a keresett földek birtokában.
Mikor a peres támadás nem sikerült, erőszak következett. Még 1450 folyamán Rátholt Miklós és fia László, meg Sennyei Ferencz a miatt inditottak keresetet, hogy október 3-án Rákos Miklós atyjának Györgynek, meg a maga testvéreinek, Jánosnak és Albertnek, valamint Válti Benedek fiának, Lászlónak tanácsára éjnek évadján két murányi emberét a panaszosok surányi részbirtokára küldtek, a hol ezek egy embert félholtra vertek; majd meg surányi földjeiket lekaszáltatta. Garai László nádor el is rendelte a vizsgálatot s mint a vasvári káptalan jelentése elmondja, a panasz igaznak találtatott, miért is a kártevőket 1451 január 13-ára törvénybe idézték.
A Rákosok forditani igyekeztek a peren. Rákos György 1452-ben megjelent a vasvári káptalan előtt s a maga meg Miklós, János, Albert nevü fiai, valamint testvére László s ennek gyermekei Flóris, Zsigmond és Tóbiás, továbbá Bögöti Péter és Balázs, Bögöti Török Mátyás nevében Rátholti Miklós és fia László, Menődi Senyei Tamás, Vági Miklós mester és felesége Katalin, végül Mihályi Ugrin fia János ellenében óvást tett, hogy ezek Óváltföldét meg ne szerezzék; egyben az ellen is tiltakozott, hogy Hunyadi János kormányzó nekik ne adományozza. Pedig ez az Ováltfölde eddig annyira békés jószága volt Rátholt Miklósnak, hogy hat évvel előbb minden nehézség, ellenmondás nélkül zálogba adhatta Bődi Dénesnek. A Rákosok és társaik kevésbbé biztak törvényes jogukban, mert erőszakhoz folyamodtak s 1454-ben a zálogbirtokos összes szénatermését elhordották. Rátholt Miklós a vasmegyei nemesség gyülésén nem késett számadásra vonni a kártevőket. Rákos Györgytől, a ki személyesen jelen volt, hivatalosan is feleletet kértek, de nem adott. Erre a megyei alispánok megbizást kaptak, hogy Dénes szénáját adassák vissza s a jövőben zálogos birtokában megvédjék; a Rákosokat pedig, ha jogot formálnak a jószághoz, törvényes keresetre utalták. Az óválti pernek, mint arról alább Rákos László nevével kapcsolatban szólunk, keserves vége lett.
Rákos György szereplését utoljára 1453-ban látjuk, midőn a megyei alispánok előtt mindenkit eltilt attól, hogy bögöti erdejét, legelőjét ne élje, rajtok ne vadászszon. Mikor halt meg, nem tudjuk, de 1464-ben néhainak mondják. Ismeretlen feleségétől három fia maradt, Miklós, János és Albert.
Testvéréről, Lászlóról még a következőket tudjuk. 1444-ben a maga és fia Flóris, testvére György és fiai Miklós, János, Albert, Hermáni Rátholt Miklós, Szántói Botka György, Répczefői Perlasz Mihály nevében megjelent a vasvári káptalan előtt és Haraszti Tápán Kelement és Lőrinczet Egyházasvált és Iklód részbirtokok elfoglalásától eltiltotta. A hosszas óválti per végén is ő a szereplő. Legalább 1455 szeptember 22-én Rátholt Miklós özvegye a megyei törvényszék előtt panaszt emelt Válti Rákos László ellen, hogy testvére György s ennek fiai, János és Miklós szeptember 5-én épen László ösztönzésére férjét, a ki a nemesség vasvári gyülésére tartott, meggyilkolták. Rákos László tagadta a vádat s mivel az özvegy bizonyitékokkal nem állt elő, a vádlottnak ötödmagával leteendő tisztitó-esküt itéltek meg. Ugyanazon oklevél, mely Györgyöt néhainak mondja, Lászlóról is, mint megholtról szól. Neki is három fia maradt, Flóris, Zsigmond és Tóbiás.
III.
A testvérek gyermekei egyetértésben, barátságban dolgoznak a család érdekében; a fönmaradt oklevelekben legalább majdnem mindig közösen fordulnak elő. Az első ügy, melyben szerepelnek, apai örökségképen maradt reájok. Vági Miklós és felesége Katalin asszony 1464-ben elmondják, hogy a nem rég lecsillapult zavarok alatt néhai Hermáni Rátholt Miklós, Válti Rákos György, ezen néhai György fiának, Albertnek, kit litteratus jelzővel emlitenek, továbbá Narda Mihálynak és néhai Rákos László fiának Zsigmondnak ösztönzésére és tanácsára a panaszosok Óvált részbirtokához tartozó portióját, mely örökségképen maradt reájok Bögöti Bertalantól, továbbá némi kápolnaföldei részöket s erdejöket, mely bögöti jószágokhoz tartozott, elfoglalták és élik. Pálóczi László országbiró november 2 i-iki rendeletére a vasvári káptalan a Rákosokat deczember 22-én törvénybe idézte.
1470-ben Albert litteratus és Tóbiás (Rákos László fia) együtt perlekednek bizonyos ügyben Bögöti Péterrel, melylyel kapcsolatban az 1409-ben a teksei határok miatt folyt perről kiállitott oklevélnek is mását veszik. Ugyanezen évben Albert és Zsigmond közösen perelnek egy csomó 179nemessel, a kik surányi jószágukat háborgatták, sőt Albertet halálra keresték.
Ezen időben Albert a családnak legkiválóbb alakja. Ő is az első, a kiről tudjuk, hogy a közpályán jelentékenyebben működött. Már 1469-ben megyei tisztséget kellett viselnie, mert a vasvári káptalan az ő kérésére rendez bizonyos ügyben nyomozást. Ez pedig nem jelenti pályája kezdetét, mert Mátyás király ezen évben az ő érdemeit és hűséges szolgálatait emeli ki első helyen, midőn neki, unokatestvérének Zsigmondnak, és Pogyi Györgynek adja Surány és Felsősurány birtokokat, melyek előbb Felsősurányi János birtokában voltak, de azon kereset folytán, melyet ez ellen a miatt inditottak, hogy mostoha fiát megölte, a koronára szálltak. Összeköttetése következtében más javakat zálog czimen szerez meg. 1473-ban Kisfaludi Serki Gergely és felesége Ilona asszony, néhai Bödi Dénes leánya, Kisvépet, mely nálok hat forintért van elzálogositva, ugyanezen összegért átengedi «a vérség közelebbi kötelékével» hozzájok kapcsolt Rákos Albertnek, Zsigmondnak és Tóbiásnak. Két évvel utóbb Vasmeggye egyik alispánja s mint ilyen adja társával együtt emlékezetűl, hogy Bődi Illés fia Gellért Rákos Zsigmond és Tóbiásnak minden eddig elkövetett kártevésökért megbocsátott.
Hogy Albert meddig élt, nem tudjuk. Csak azt látjuk, hogy 1484-ben már meghalt. Sőt meg halt már Benedek nevü fia is, a ki Sándorfalvai Wakoya János leányát, Ilonát birta feleségül. Volt azonban Ferencz nevü gyermeke is.
Albert testvéréről Miklósról csak annyit tudunk, hogy Krisztina nevü leánya volt.
A másik ágból Zsigmond jelentékenyen túlélte Albertet. 1486-ban, mint egy csonka oklevélből látszik, Rákos Zsigmond és Ferencz valami birtokügyben egyenkednek. Csak 1497-ben mondják róla, hogy meghalt, midőn néhai Rákos Zsigmond leánya Simonyi Edvi (másként Porkoláb) György felesége Pereczfölde nevü vasmegyei jószága miatt tartat nyomozást.
Rákos Albert fia Ferencz és Ágota asszony a miatt emelnek közösen panaszt, hogy Monyorókereki Elderbach János kisvépedi jószágukat elfoglalta. Perbe is idéztették. Azonban Elderbach 1499-ben a jószágot békés megegyezéssel kieresztette a kezéből.
Érintjük csupán, hogy Rákos Ferencz még 1520-ban is élt, mert ekkor valamely birtok miatt pereskedik Borbálával, a ki Rákos Miklós Krisztina nevü leányának gyermeke volt.
***
Záradékúl összeállitjuk a föntebb elbeszéltek során emlitett tagok családfáját:
Válti (Bögöti) Kázmér; Várda; Csepán, Káldi László leánya; Domonkos (Bögöti), Ilona; György, 1. N., 2. Katalin; Leány, Válti István; Illés; László; János; Leány, Surányi; 1-től: Rákos János; Illés; Benedek László (?); Péter; Benedek; György; László; Miklós; Krisztina; János; Albert; Flóris; Zsigmond; Tóbiás; Ferncz; Benedek, Ilona; Ágota, Simonyi Edvi (másk. Porkoláb) György

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages