5. Vukotic Pribislav, István herczeg kamarásának végrendelete 1475-ből.
5. Vukotic Pribislav, István herczeg kamarásának végrendelete 1475-ből.
Azon előkelő személyiségek között, a kik Kosača István udvarában irányt adtak és külföldi összeköttetéseiben politikáját képviselték, első sorban áll Vukotić Pribislav. Vukotić Pribislav 172életrajzi vázlatát megirni annyi, mint ujból előadni Herczegovina történetét a XV. század közepétől István herczeg haláláig. 1448-tól 1466-ig alig volt oly herczegovinai követjárás, a melyben Pribislav (Pribizovac, Pribisav, Premislav) ne vett volna részt. Az olasz jelentések camarlengonak, kamarásnak nevezik s mint az ország előkelőinek egyikét emlegetik. Bizonyára nagy része volt a herczegi méltóság felvétele kimódolásában; ő volt az, ki Alfons, nápolyi királynál, családi és politikai ügyekben közvetitett.*
Resti 347. – 1455. István hg «Pribisovaz»-ot küldte Nápolyba. A ragusaiak felhasználták ez alkalmat, hogy kereskedőik érdekeit figyelmébe ajánltassák a herczegnek.
Legnagyobb szerep jutott azonban Pribislavnak a Velenczével való tárgyalások alkalmával. 1461. végén, midőn Sperančić Pál, horvát bán, ellen védelmet keresett ura, István herczeg, Osztrovica és Klissa várát szerette volna elfoglalni. E czélból fegyvereseket kért a köztársaságtól, azt akarván elhitetni Velenczével, hogy a várat számára foglalja el. Kivánta továbbá, hogy Mátyás királylyal szemben a köztársaság védelmezze meg őt, fejtegetvén, hogy e két vár okkupácziójának nincsen semmiféle ellenséges czélzata.
A követségi utasitás részletes tartalma:
A bosnyák király (István Tamás † 1461.) halála után fia, István az ő leányát (Katalin, a király feleségét anyjául fogadván követeket küldött hozzá, hogy kössenek békét. Ő Vlatkó nevü fiát néhány báróval elküldte a koronázásra és kéri a köztársaságot, hogy ezt a békességet vegye tudomásul. Fegyvereket kér a török ellen, hogy várait megerősithesse. Egyuttal birtokul kér néhány várat, a hova visszavonulhat, hogyha országából elüzetnék.
Egyuttal tudatja, hogy a mult esztendőben (1460.), midőn a török ellene jött, Mátyás magyar királyhoz küldött segedelemért, de ez Csehországban lévén elfoglalva, Pál horvát bánt utasitotta, hogy seregével menjen segitségére. A bán azonban azt mondta, hogy nincs annyi embere, sem pénze, hogy őket fizesse. A herczeg 3000 aranyat adott neki, midőn a török országába jött és ő még se jött segélylyel, a miért aztán békét kellett kötni, a mennyiben 40,000 aranyat fizetett a zsákmányon kivül, a melyet a török ejtett. Nevezett Pál bán, Tamás, bosnyák király halála után egy várat vett el utódjától, Istvántól, mire ez Mátyás királyhoz fordult, a ki azt mondta, hogy igazitsa el dolgát, a mint tudja. Ez a Pál bán a köztárasággal is viszályban áll, miről bizonyságot tehetnek Dalmácziában a többi előkelők is, azért küldjön neki embereket és gépeket, hogy megboszulja magát a közös ellenségen.
Novi várában megesik, hogy az ő kereskedői velenczei területre jönnek, de nem kapnak portékát, állitólag mert a köztársaságtól nincs engedélyük; ezt a concessiót kéri.
Az ő követe «Premislav», kamarása, a kit a Pál bán ügyében küldött a köztársasághoz. Ő Pál bán ellen harczot kezdett, hogy Klissa várát elvegye. A köztársaság nézze el ezt a háborút, igazitsa el a dolgot a magyar királylyal, és ha a herczeg elfoglalta a várat vissza fogja adni a köztársaságnak.*
MDE. I. 101–3.
A köztársaság nagyon ügyesen védte ki ezt a nyilvánvalóan rovására tervelt foglalási szándékot. István herczeg előterjesztésére ugyanis azt felelte a Signoria, hogy nagyon örül a bosnyák királylyal kötött békének (1461. őszén), a melynek létesülését mindig óhajtotta; kivánja, hogy meg is maradjon.
Ami a puskások dolgát illeti, melyeket István herczeg kért, a köztársaság kitérően felel. A keresztény hatalmakat máris felhivta a köztársaság a török elleni védelemre és mindent elkövet majd, hogy országa megvédésében segitségére legyenek, de ostromgépészeket és puskásokat pénzért is kaphat minden oly esetben, mikor szükségét látja.
Ami azt illeti, hogy elüzetése esetén valamely erőditett helyet engedjenek át neki, remélik, hogy ez nem fog bekövetkezni. Ha azonban ez a nem várt eset mégis bekövetkeznék, akkor mindig készek, hogy őt, fiait és javait befogadják, megőrizzék; Lesina szigetén szivesen látják majd.
A mi a Pál bán elleni háborura adandó segélyt illeti, azt nem adhatják; mert az a körülmény, hogy Pál bán nem engedi alattvalóit velenczei területre lépni, még nem ok a hadviselésre.
Nem akarják visszatartani a Pál elleni háborutól, de figyelmeztetik, hogy Osztrovica vára az övék volt és teljes jussuk van hozzá, valamint Klissza is, mely mindig védelmük alatt állott, ezt tartsa szem előtt. A mi a herczegovinaiak részére kért kereskedelmi szabadságot illeti, velenczei területen szivesen beleegyeznek, de csak bizonyos kikötéssel. Tilos ugyanis, hogy az áruk és megvámolt portékák a cattarói öblön túl másutt adassanak el, mint az ő hajójukon, mely a portékát Velenczébe viszi; szóval az elővételi jog fentartásával teljesitik a kérést.
173Pribislav ez alkalommal a maga érdekeire is gondolt. Előérzetében a közeledő veszedelemnek, csakugy mint ura, biztositani iparkodott vagyonát, s menedéket akart szerezni, ha, hazáját elfoglalja a török, vagy urának fiai esetleg kiturják birtokaiból.
A politikai helyzetet nálánál senki sem ismerte jobban Herczegovinában. Tudta, mit várhat Nápolytól, s a magyar udvarnál is, mint urának bizalmasa, többször megfordulván, hü képet alkotott magának a helyzetről.
Legbiztosabb menedékül Velencze kinálkozott. Hosszas követségei alatt bizonyos italophilismus is hozzájárulhatott terveihez, de meg az a körülmény is, hogy a velenczei polgárjog értékes garancziát nyujtott minden tekintetben. E követsége alkalmából, melynek nem volt ugyan az István herczeg várta sikere, mert a Signoria spalatoi rektora utján maga vette kezébe Klissza vára dolgát,* kijárta magának és fiainak is polgárjogot. 1463. szept. 4. meg is kapta «cum suis filiis et heredibus» – «qui nuper apud nos fuit orator ill. domini ducis Stefani.»*
MDE 123–4.
Ljubić X. 270–1.
Az erre vonatkozó esküt törvényes képviselője utján nyomban le is tette. Hogy ura, István herczeg e lépését helyeselte, bizonyitja, hogy teljesen egyetértett vele a követendő politikai irányban és megengedte neki, hogy segitsen magán, a hogy lehet.
Kétségtelen, hogy Pribislav eredetileg csak ugy mint ura, bogumil (patarénus) hitet vallott, de később áttért a katholikus hitre és aztán hiven meg is maradt; midőn ura 1466-ban meghalt, a viszálykodó testvérek megunatták vele hazáját, vagy pedig annyira kétségbeesettnek látta a helyzetet, hogy a köztársaság területén keresett magának menedéket. Lancilago, Lancelot (Venczel) keresztnéven hü polgára lett a köztársaságnak és mint ilyet találjuk 1475 márczius 25-én keltezett végrendeletében, melyet Pini Nicolo közjegyzőnél tett le.*
Ceccheti a velenczei államlevéltár tudós igazgatója ismerte ugyan e végrendeletet, de egy pontját kivéve, melyet az illető helyen meg is jegyzünk, csak röviden emlékszik meg róla. L. «La donna nel medio evo a Venezia.» Arch. Ven. I. ser. XXXI. 309. l.
Műveltségtörténeti fontosságánál fogva ime közöljük e végrendeletet lehető teljes magyar forditásban:
Én Lancilago (Venczel), kit Vukotić Pribislavnak neveznek, bosnyák vitéz, Isten kegyelméből ép észszel, de erőtlen testtel úgy akarom, hogy ez legyen az én utolsó végrendeletem, minden egyéb előbb alkotott ebbeli rendelkezésemet visszavonván.
Mindenekelőtt lelkemet ajánlom Istennek és Isten anyjának, szüz Máriának stb. Ugyancsak szeretett feleségem Dorottya* mindazt, a mit az alábbiakban meghagyok, felhatalmazottaimmal, Giacomo Todesco, paduai ferenczes guardian úr és komám Nuovo Monte Mártonnal végrehajtsák és akarom, hogy ezek, emlitett feleségemet védelmezzék és mindazt megtegyék, a mi az én lelkemre, fiamra és Dorottya feleségem tisztességére üdvös lészen.
Családi nevét nem tudjuk, de valószinüleg valamely dalmát vagy horvát főnemzetségből való lehetett.
Hasonlóképen a paduai szt. György templomban levő szüz Mária oltárnak, mely az én sirom közelében vagyon, 100 aranyat hagyok, a melyen vegyenek vagy olaját vagy birtokot az oltár ellátására. Ezt az alamizsnát az a lelkész élvezze, a kinek ez oltáron lelkem üdvösségéért minden vasárnap, minden pénteken és minden ünnepen kötelessége misét szolgáltatni.
Ugyancsak a nevezett oltárnak egy selyem egyházi ruhát, egy ezüst kelyhet, egy misekönyvet és egy hordozható elefántcsont oltárt hagyományozok.
Ugyancsak akarom, hogy valaki küldessék a szt. sirhoz az én lelkem üdvösségére, a kinek azt az alamizsnát adja feleségem és az előbb emlitett meghatalmazottaim, melyet jónak látnak.
Ugyancsak akarom, hogy valaki küldessék Rómába lelkem üdvösségéért az előbb emlitettek belátása szerint és ha pap, a ki oda megy, a nagy bőjt minden stácziója alkalmával legyen köteles misét szolgáltatni.
Ugyancsak akarom, hogy lelkem üdvösségéért küldessék valaki San Giacomoba.* Továbbá Boszniában 174nem szokott az asszony hozományt kapni, hanem szerelemből, jóságáért és atya-fiságának becsületességéért veszik ott el a nőt. Ezt csak azért mondom, mert én az én feleségemtől, Dorottyától semmiféle hozományt nem kaptam, hanem jóságáért és csak azért vettem el, mert jó atyafiságból való.* Neki hagyományozom összes ruháit, összes ezüstös öveit, valamint összes arany gyürüit: 4 gyémánt és 3 rubint. Ugyancsak neki hagyom azt a magyar királytól kapott sárkányos czimert;* ugyancsak neki hagyom az Alfons királytól nekem adott rendjelet (sciarra?) 5 gyöngygyel, két gyémánttal és három rubinttal; ugyancsak neki hagyom nyakékét, melyet a cziprusi király adott nekem egy gyöngygyel* és bizonyos kövekkel.
E három legatum bizonyitja Pribislav erős katholikus érzelmeit. San Giacomo alatt San Jago di Compostellát Spanyolországban kell érteni. Megjegyezzük, hogy Páduában a szt. György-templomában kutatásokat tétettünk a nevezett oltár holléte tekintetében, de sajnos, a templom 30 évvel ezelőtt renováltatott és igy sem az oltárra, sem a siremlék nyomára nem akadhattunk.
Ezt a jogtörténetileg igen érdekes passust Cecchetti emliti és ez azt bizonyitja, hogy feleségének összes ingóságai tőle valók.
Vajjon a sárkány-rendről van-e itt szó vagy valami sárkánynyal diszitett fegyverről, melyet a magyar királytól kapott, nem tudjuk. Meglehet, hogy Hervoja sárkányrendjéről van szó, mely Pribislav birtokába jutott, mindenesetre ez egyik legérdekesebb pontja a végrendeletnek.
Pribislav idejében Cziprus királyai a Lusignan család tagjai voltak, m. p. 1432–1458-ig János, 1458–63-ig öcscse Lajos, ezt 1463-ban elkergette János törvénytelen fia, Jakab az utolsó cziprusi király, ki 1463-tól 1473-ig uralkodott, ennek neje volt a velenczei Cornaro Katalin, ki Jakab halála után Cziprusra való jogát átengedte Velenczének. Ugy látszik ez utóbbitól kapta Pribislav a nevezett ajándékot, mert ez felesége révén szorosabb összeköttetésben állott Velenczével.
Akarom, hogy ezeket a tárgyakat mindig közelében tartsa, hogy lelkemről megemlékezzék, minthogy nekem mindig becsületemre vált és megnyugtatásomra volt.
Ugyancsak Dorottya feleségemnek hagyok egy birtokot, melyet Buzacharini Katalin* aszszonytól vettem.
A Buzzacarini családról lásd Mantovai követjárás Budán cz. munkámat. 42. l.
1000 aranyat tisztán és szabadon, melyet neki az irányában érzett szeretetnél fogva hagyok és ennek nem mondhat ellene és nem tehet panaszt sem fiu, sem testvér.
Mindezen előbb emlitett tárgyakat illetőleg azt akarom, hogy az összes törvényes kellékekkel birjon és hogy ezekkel halálom után belátása szerint rendelkezhessék. Emlékezetébe ajánlom az én és a fiam becsületét.
Ugyancsak Rafaelnak, első házasságomból született fiamnak hagyok 500 aranyat, a mely 500 aranyból 350 aranyat már kapott, valamint egy házat, melyet Ballei Mátyástól 140 aranyon vettem, és igy az 500 aranyat már megkapta. Ezenfelül hagyok neki 490 aranyat mint osztályrészt, a mint a nagykoruságról szóló nyilatkozatban meg vagyon irva és pedig azért, mert ő első feleségemnek volt a fia és aztán jó indulatom okából.
Ugyancsak Péter fiamnak hagyok 500 aranyat. Ugyancsak György fiamnak 500 aranyat. Ugyancsak Katalin, Borbála és Anna leányaimnak hagyok 600–600 aranyat. Ugyancsak, minthogy feleségem más állapotban vagyon, ha fiut szül ez javaimból 500 aranyat, ha azonban leányt 600 aranyat kapjon.
Ugyancsak Katalin leányomnak hagyok egy nagy aranyozott ezüst, bosnyák módon készitett övet.
Ugyancsak megint valamennyi leányomnak gyöngyöket hagyok, 116 arany értékben. Megkérdeztetvén a megkérdezendők felől azt felelte, (a jegyző itt egy kis pausát tartott és a beteg aztán folytatja rendelkezéseit) akarok még rendelkezni valami iránt.
Ugyancsak azon esetre, hogy ha fiaim közül valamelyik doktor (az egyetemen) akarna lenni vagy lovas szolgálatba akarna lépni, az kapja kardomat, sarkantyúimat, valamint egy hevedert.
Ugyancsak összes jószágaimnak maradékát, a mely engem illet és még illetni fog és összes tollaimat, a melyeknek száma 16, valamint egy ezüstözött fából valót és egy aranyozott övet bosnyák mód szerint, Katalin leányomnak hagyom.
Ugyancsak két aranynyal bosnyák módon szövött ruhát, egy dolmányt aranyos posztóval, két selyem felső ruhát.
Ugyancsak egy különféle szinü bársony ruhát (ugyancsak egy használt férfi ruhát).
Ugyancsak egy nyestbőr takarót.
Ugyancsak két atlaszszövetet.
Ugyancsak egy török-selyemből készitett kárpitot.
Ugyancsak 8 aranynyomásu bőrt.
Ugyancsak 3 pár (közönséges) sarkantyút.
Ugyancsak egy ezüstözött spádét, valamint egy ezüst török kardot, valamint ezüst és aranyozott sarkantyukat.
175Ugyancsak 6 szőnyeget.
Ugyancsak egy arany pecsétgyűrüt.
Ugyancsak két szép selyem ágytakarót.
Akarom, hogy mind ezek leányaim és fiam között egyformán elosztassanak.
Ugyancsak hogyha leányaim vagy fiaim közül valamelyik teljes korusága elérése előtt halna meg, akarom, hogy az illetőnek része, a még élők birtokába jusson; magától értetendő, hogy a leányok és fiuk én tőlem és Dorottyától származnak.
Ugyancsak ha valamelyik az emlitett leányok közül, a mitől Isten óvjon, de a mit sokszor cselekednek, anyja beleegyezése nélkül megy férjhez, az ne kapjon semmit.
Tanu: Presbiter Antonio santi Angelino.
Tanu: Alexander clericus sante Marić.
E végrendeletből kitünik, hogy Pribislav nemzedékrendi táblája ekkép állitható össze:
Vukotić Pribislav † 1475-ben 1. felesége: ? 2. felesége: Dorottya; 1-től: Rafael; 2-tól: Péter; György; Katalin; Borbála; Anna
A végrendelet tanusitja továbbá, hogy Pribislav még az akkori velenczei fogalmak szerint is gazdagnak mondható, mert összevéve a készpénz, hagyatékot, látjuk, hogy 5490 aranynyal rendelkezett. A hagyaték tehát, eltekintve az ingóságok értékétől, 5499 aranyat tett, a mi az István herczeg 100 ezer arany vagyonának a 18-ad része.
THALLÓCZY LAJOS.
