Cav. Carlo Augusto Bertini: Codici Vaticani riguardanti lo storia nobilitare. Roma, Collegio Araldico, 1906.
Cav. Carlo Augusto Bertini: Codici Vaticani riguardanti lo storia nobilitare. Roma, Collegio Araldico, 1906.
A vatikáni könyvtár és levéltár iratai a családtörténetnek is megbecsülhetetlen forrásai. Áll ez főleg a levéltár anyagára, melynek középkori oklevélanyagából folyóiratunk is közölt több izben genealogiai adatokat. A könyvtár pedig tekintélyes számmal tartalmaz oly kéziratokat, melyek tisztán egyes családokra, vagy egyes városok nemesi családjaira vonatkozó adatokat foglalnak magukban, valamint oly kéziratokat, melyek magával a nemesség intézményével, a heraldikai tudománynyal, a különböző lovagrendekkel stb. foglalkoznak.
Ezekhez a kéziratokhoz adott nemrég egy használható kis jegyzéket Bertini, a római Collegio Araldico főtitkára. Munkájába fölvette mindazokat a kéziratokat, melyek egyes családokra, egyes városok és vidékek nemesi családjaira vonatkoznak és végül az általános kérdésekkel foglalkozó kéziratokat. E mellett külön csoportokat is alkotott, igy pl. külön csoportositotta a lovagrendekre, az európai uralkodóházakra, az egyes országokra vonatkozó kéziratokat. Külön tünteti fel pl. Róma városánál azokat a köteteket, melyek a római nemességre, a pápákra, a bibornoki testületre, a városi prefektusokra, conservátorokra vonatkoznak. Bibliographiai leirást nem ad az egyes kéziratokról, de pontosan indikálja a kézirat számát és a gyüjteményt, melyhez tartozik. Egyes kéziratoknál egy-két szóval megemliti a tartalmat, egyeseknél pedig, ott hol számos családról van szó, közli e családok névjegyzékét is.
Magyar vonatkozásu kéziratot alig egy-kettőt találunk e jegyzékben. Az Assiografia czim alatt, mely alá a czimekről, jelvényekről stb. értekező munkákat sorolja, találunk egy magyar vonatkozásu kéziratot, Tomei Marnavzitii De Coronis Ungaricis czímmel, a XVIII. századból. Számos kézirat vonatkozik a Frangepán-család történetére, négy munka az Odescalchiakkal foglalkozik. E közül kettő Fagnano és Orlandi a XVII. században irtak a családról. Orlandi munkája 1683-ban készült, s mindkettő az Odescalchiakat Godescalco parmai herczegtől származtatja. Orlandi munkáját különben a Rivista del Collegio Araldico 1904. évfolyama ismertette. Magyarországra vonatkozik a vatikáni gyüjtemény 7808. számu XVI. századi kézirata is, mely a magyar királyok chronologiáját és genealogiáját tartalmazza 989–1573-ig, s a mely részben nyomtatott, részben irott genealogiai táblákat tartalmaz. Valószinü továbbá, hogy a Domenico 208Jacovani által a capitoliumi és a laterani levéltárak okmányai alapján összeállitott névjegyzékben előforduló De Zagabria név egy Zágrábból eredő családra mutat.
Az olasz családtörténettel foglalkozó kutatók Bertini munkáját mindenesetre hálával fogadhatják, mert legalább nagyjában tájékoztatja őket a vatikáni könyvtár genealogiai vonatkozásu kéziratai felől. Nagy igényeket e kis munka nem támaszt, de feladatának derekasan megfelel.
