Ladamér esztergami érsek származása.
Ladamér esztergami érsek származása.
Ladamér érsek pályafutásáról mindeddig csak azt tudtuk, hogy 1257-től 1261-ig veszprémi éneklő kanonok, 1264-től 1266-ig István társkirály alkanczellárja, 1268-tól 1279-ig váradi püspök, 1279-től 1298-ig esztergami érsek volt. Családi, illetőleg rokonsági viszonyairól pedig a következőket tudtuk.
Maga Ladamér érsek kijelenti Esztergamban 1292-ben, érseki működése harmadik évében, hogy rokonainak («consanguineorum nostrorum»): a veszprémmegyebeli Mencshelyi Móric comesnek és Pál fia Monoszlói Gergelynek, a veszprémi várhoz tartozó, Zalamegyében fekvő Henye (Heney) nevü földet, melyet valamikor IV. Béla az ő személyének, nem pedig az általa képviselt egyháznak adományozott, odaajándékozza. Itt azonban mindjárt ki kell emelnünk, hogy Monoszlói Gergely atyja nem Pál, hanem Saul és hogy Fejér (VI/1., 226–228.), ki az erről szóló okiratot Hevenesi gyüjteménye után közli, vagy az évszámot, vagy az érseki működés évét elferditve közli. Ha az adományozás csakugyan 1292-ben történt, akkor az érseki működés éve a 13-ik (1279-től számitva), a mit maga Fejér is sejt; ha a működés éve a harmadik, akkor az évszám 1282.; határozott döntést azonban nem adhatunk.
Kolény veszprémi főesperes 1297-ben kijelenti, hogy a zalamegyebeli Monoszló közelében, a káli völgyben fekvő Sásdi nevü birtokát Ladamér esztergami érsek unokaöcscsének («nepotis») Saul fia Monoszlói Gergely mesternek örök áron eladja.*
Hazai okmánytár V. 85.
Mencshely még jelenleg is Veszprémmegyében, Monoszló pedig Zalamegyében létezik és igy sehogy sem szabad ezen Saul fia Gergelyt Monoszló-nembeli embernek vennünk, mert a Monoszló nemzetség nem a zalamegyei, hanem a kőrösmegyei Monoszló (=Moszlavina)-tól vette nevét.
Hogy Mencshelyi Móricz a Veszprémmegyében törzsökös Vázsony nemzetség tagja, okiratilag be van bizonyítva. Monoszlói Gergelyről az Atyasz bán nemzetségéből való Csaba 1296-ban azt mondja, hogy az ő rokona (cognatus*) és igy – tekintettel arra, hogy egy Vázsony nb. Jónás is Ladamér érsek szogálatában állt – könnyen elhihetnők, hogy Atyasz bán, Ladamér érsek, Mencshelyi Móric és Monoszlói Gergely az eddig ecsetelt rokonsági viszonyok összegezése révén a Vázsony nemzetséghez tartoztak, – csak hogy ezt egyelőre apodiktikus határozottsággal nem állithatjuk, hisz azt sem tudjuk még biztosan, vajjon Monoszlói Gergely az érsek fivérének vagy nővérének a fia.
Hazai okmánytár V. 79.
Knauz Nándor fivére fiának vette s ennek alapján kimondta, hogy Ladamér a Monoszló nemzetség tagja. Fentebb már hangsulyoztam, hogy a Monoszló nemzetség nem a zala-, hanem a kőrösmegyei Monoszlótól vette nevét, igy tehát Knauz meghatározása helytelen, de – a mint ezt a következő sorok mutatják – a puszta «Monoszlói» név, melyen most ezen érsek többnyire szerepel, szintén nem szabatos.
Kont Miklós nádor egy 1361. okt. 6-án kelt oklevelében mondja, hogy Seyfried pannonhalmi apát és egynéhány (zalamegyebeli) Kapolcsiak között egy bizonyos Serefelmolna nevü malom miatt per támadt, melynek folyamán Henyei Lőrinc fia Gergely azzal állott elő, hogy ő neki is vannak erre a malomra birtokigényei. Állitásának igazolására határnapot kapva, 1362 május 1-én egy okiratot mutatott fel, melyet Buzád-Hahót nb. Arnold, Zalamegye főispánja, Kázmér veszprémi prépost, Kanizsai Rajnald, Trepk, Márk, Lukács és Vitális, mint királyi kiküldöttek a zalamegyei birtokviszonyok rendezése ügyében 1237-ben kiállitottak és melyben elismerték, hogy néhai Tivadar fiai: Henyei Ladamér veszprémi dékán és Lőrinc Szerafin nevü kir. tárnoktól egy malmot vásároltak. Ezen malmot (melyet utána Serefelmolnának neveztek) Szerafin bizonyos Jakabtól még IV. Béla idejében vásárolta. Szerafin halála után ennek fia István a nevezett Ladamér dékánt és fivérét Lőrincet ezen malom ügyében támadta meg, mire a fentemlitett királyi kiküldöttek őt igényeinek igazolására felhivták, a mit ő azonban nem tehetett. A birák megerősitették tehát Henyei Tivadar fiait a malom birtokában.*
Pann. oklevéltár II. 555.
87Ezen okiratból világosan kitünik, hogy egy Ladamér nevü magasabb rangu pap, ki 1237-ben még veszprémi dékán volt, bizonyos Tivadarnak a fia, Lőrincnek a fivére s hogy a zalamegyei Henye nevü helység ura, melytől nevét is kapta. Az illető okirat beszél ugyan még Ladamér és Lőrinc fratreseiről is, de ezek, úgy látszik, csak rokonaik, nem fivéreik.
Zalamegyében több Henye nevü helység volt és van. Legelőször találkozunk vele Heney néven 1181-ben, midőn bizonyos Folkmár comes itteni birtokából hat szőlőkertet a bakonybéli apátságnak adományoz.* Miután fentebb láttuk, hogy a pannonhalmi apátság ellen egy Henyei-birtokos igényeket támaszt, biztosra vehetjük, hogy a Folkmár-féle Henye az 1361 évivel azonos. Azonos vele, úgy látszik azon Henye nevü völgy (vallis Hene) is, melyben Buzád-Hahót nb. Arnold comes 1266-ban birtokolt és melyben ugyanezen Arnold egy bizonyos szőlőkertet Sükösd fia András vasvári karronoknak és rokonainak adományozott.*
Wenzel: I. 77.
Wenzel: VIII. 161.
Az eddigiek alapján azt kellene hinnünk, hogy Henyei Ladamér, ki 1237-ben mint veszprémi dékán Henye birtokosa, az 1298-ban elhalálozott esztergami érsekkel azonos és hogy a dékán 1237 után még 61 évig élt, a mi felette magas koráról vallana; nem lehetetlen ugyan, de – mint majd látjuk – nem való.
István alországbiró egy 1269 okt. 28-án kelt oklevele ugyanis azt mondja, hogy a zalamegyei Nevegy nevü 7 falu lakosai és a következő Henye-családbeliek között a két falu között fekvő Somberek nevü erdő ügyében határjárás tartatott. A Henyeiek a következők:
1. Henyei Vasas fiai Ákos és Mihály saját és Henyén lévő nemzetségi rokonaik nevében.
2. Móric fia Detre és Jakab fia István saját és Henyén lévő nemzetségi rokonaik nevében.
3. Poros fia Pál, Henyén lakó veszprémi nemes várjobbágy saját, mint a veszprémi várnak Henyén lakó többi jobbágyai és polgárai nevében. Itt tehát Tivadar fiaira: Henyei Ladamérra és Lőrincre nem akadunk; de midőn a határjárást olvassuk, azt találjuk, hogy mindjárt az első határnál, melyet Várutja-nak neveztek, néhai'Ladamér pérpost földje fekszik.* Ebből tehát kiviláglik, hogy Henyei Ladamér veszprémi dékán, ki 1237-ben fivérével, Lőrinccel együttesen mint birtokos szerepel, 1269-ben már nem él, hogy életét mint prépost befejezte és hogy henyei földje még halála után is családjának birtokán van. Ezek után sokáig nem hallunk semmit a Henyeiekről. Csak 1340 jul. 16-án tanusitja az almádi konvent, hogy Henyei Kozma fia Miklós vérdij fejében bizonyos összeget lefizetett.* 1361 aug. 18-án Henyei Mátyás fia István anyja után a zalamegyei Apáti nevü birtokból őt illető részét megkapja.* 1376 febr. 24-én Henyei Domonkos fia István egyike azon birtokosoknak, kiket a nádor a zalamegyei Sárosdfő nevü jószág becslésére kiküld.* 1424 máj 5-én Henyei Köntös Péter Zalamegyének egyik szolgabirája.*
Zalamegyei oklevéltár I. 54.
U. o. 369.
U. o. 634.
U. o. II. 129.
U. o. 438.
Az eddigiekből a következő tünik ki: hogy Tivadar fia Henyei Ladamér mily prépost volt nem tudjuk, de majdnem biztosra vehető, hogy a veszprémi káptalan prépostja volt és ennek alapján kimondható, hogy prépostsága 1252 és 1257 közötti időre esik; 1252-ben ugyanis még Henrik a prépost, 1257-ben már Ajka nb. Favus az, de a köztük lévő időben nem ismerünk prépostot és igy Henyei Ladamér prépostságát csak ezen egyetlen időürbe helyezhetjük.
Tekintettel már most arra, hogy Ladamér érsek magát világosan a zalamegyei Henye birtokosának mondja s határozottan kiemeli, hogy IV. Bélától egy Henyén lévő birtokrészt nem egyháza, hanem személye számára kapott, a mi annyit jelent, hogy neki Henyén családi birtoka volt, megczáfolhatatlanul be van bizonyitva, hogy ő az 1237-ben mint veszprémi dékán szereplő és 1269-ben már nem élt (Tivadar fia) Henyei Ladamér prépostnak az unokaöcscse s valószinűleg az 1237-ben szerepelt Lőrincznek a fia; igy tehát minden tapogatózásnak véget vetünk, a mennyiben egyszerre s mindenkorra Ladamér érseket az esztergami érsekek sorába mint Henyei Ladamért beillesztjük.
Hogy a későbbi Henyei családbeliek közül kik származnak az érsek egyenes vonalából, nem tudjuk, de az bizonyos, hogy az 1361-ben szereplő Henyei Lőrinc fia Gergely az ő fivérének egyenes utódja.
Dr. WERTNER MÓR.
