A Marsovszky-család czimeres levele 1430-ból.
A Marsovszky-család czimeres levele 1430-ból.
A MARSOVSZKY-CSALÁD CZIMERES LEVELE 1430-BÓL.
Kevés oly czimert ismerünk, mely egyszerüsége mellett oly művészi hatással bir, mint az a czimer, melyet Zsigmond király 1430 julius 11-én Bécsben adományozott a Marsovszky-család őseinek, a Jablonovei Buthor-családnak.
A czimeres levél szakköreink előtt nem volt ismeretlen. Ismerte azt és a czimert rajzban is közölte Nagy Iván «Magyarország családai» czimü munkája VII. kötetében a 340–346. lapokon a család leszármazásának és a családtörténet nevesebb momentumainak ismertetésével. Megtaláljuk a czimer rajzát a Siebmacher magyarországi részében is. Szerepel a czimereslevél Bárczay jegyzékében, valamint Csoma Józsefnek folyóiratunk 1906. évi folyamában közzétett jegyzékében is. Utóbbi Bárczay adatát a czimereslevél holléte felől kétségbe vonta, mert jegyzékében kérdőjellel tünteti fel az armális őrzési helyét, a Marsovszky-levéltárat.
Tényleg az armális a Marsovszky-család birtokában volt és van ma is. Jelenlegi birtokosa Marsovszky Ivor tagtársunk az elmult év folyamán lekötelező szivességgel bocsátotta a czimereslevelet a Széchényi országos könyvtár rendelkezésére másolatvétel czéljából, és igy abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a czimerkép hü hasonmásával tagtársainkat megismertethetjük.
A czimerszerző Jablonowei Buthor Balázs fia Gáspár, kinek révén apja Balázs, testvérei Menyhért és Boldizsár és unokatestvérei Jablonoviczi Miklós és János részesednek a királyi adományban.
Az oklevél nagyon jó állapotban maradt reánk, csakis a czimerkép szinei halványodtak el kissé és pecsétjének vörös-fehér selyemfonálja fakult meg némikép, egyébiránt az oklevél és pecsétjének állapota teljesen épnek mondható.
A czimereslevél szövege a következő:
Sigismundus dei gratia Romanorum rex, semper augustus ac Hungarle, Bohemie, Dalmatie, Croatie etc. rex omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futuris salutem in eo, qui dat regibus regnare et victoriose triumphare. Cum ex instinctu et habito gratuito divinitus infuso ac clementia mota studiosa cura debeat esse in principe, ut suorum subiectorum statu et conditione pensatis unumquemque secundum labores emeritos ad meliores et altiores gradus felicioresque successus provehat ac uberiorem formam honorabilis attollat dignitatis, sane ad cunctorum presentium et futurorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod fidelis noster Caspar filius Blasii dicti Buthor de Jablonowe in nostre maiestatis accedens presentiam, propositis et declaratis suis fidelibus servitiis per eum claritati nostre exhibitis et impemsis arma seu nobilitatis insignia in presentium literarum nostrarum capite depicta a nostra maiestate sibi et per eum dicto Blasio patri, necnon Melchior et Balthesar carnalibus, itém Nicolao et Johanni de predicta Jablonowycz patruelibus fratribus suis et ipsorum heredibus ex nostra regia liberalitate dari, concedi et conferri humiliter et devote supplicavit. Unde nos attentis et consideratis fidelibus obsequiis et fidelium servitiorum gratuitis meritis et sinceris complacentiis, quibus ipse Caspar in diversis nostris et regnorum nostrorum expeditionibus sicuti prosperis sic et adversis non parcendo rebus suis et persone, maiestati nostre studuit et eo ferventius in antea anhelat complacere, quo se et suos singularioribus honorum gratiis sentiet decoratos, prescripta arma seu nobilitatis insignia in principio sen capite presentium literarum nostrarum depicta et arte pictoria palpacius figurata et distincte expressata, prefato Caspar et per eum predicto Blasio patri, necnon Melchior et Balthesar carnalibus ac Nicolao et Johanni fratribus suis supradictis, ipsorumque heredibus et successoribus natis et nascituris universis animo deliberato et ex certa nostre maiestatis scientia conferimus, ymmo ex habundantiori plenitudine nostre specialis gratie proprio motu concedimus et presentibus elargimur ut ipsi et eorum heredes more aliorum armis 138huiusmodi utentium a modo in antea ubique in preliis, hastiludiis et in omnibus exercitiis nobilibus et militaribus ac etiam sigillis, anulis, cortinis, velis, papilionibus, domibus et generaliter in quarumlibet rerum et expeditipnem genere, sub mere et sincere nobili atis titulo gestare valeant pariter et deferre, eisque uti, frui et gaudere, quodque ipsi et eorum quilibet, ipsorumque posteritates iisdem gratiis, honoribus, libertatibus et privilegiis generalibus et specialibus gaudeant et perfruantur, gaudereque valeant et perfrui, quibus ceteri clientes armis huiusmodi utentes tam ex legum sanctionibus, quam aliis quibusvis institutis et constitutionibus et dispositionibus freti sunt et gavisi, gaudentque et fruuntur, insuper gaudeant iidem gratia et favore reaiis et de tanto singularis et specialis gratie antidoto exultant, tantoque ampliori studio ad honores regalis dignitatis eorum in antea solidetur intentio, quanto se largiori favore regio preventos conspiciuntur et munere gratiarum. In cuius rei memoriam perpetuam presentes literas nostras secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarie utimur impendenti communitas, prefato Caspar et aliis supradictis duximus concedendas. Datum Wyenne, feria tertia proxima ante festum beate Margarethe virginis et martiris, anno domini millesimo quadringentesimo tricesimo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. quadragesimo quarto, Romanorum vigesimo et Bohemie decimo.
Az oklevél élére festett czimerkép a következő: balra dülő kerektalpu pajzs kék mezejében hármas halomból kinövő, balra néző, kiöltött vörös nyelvü, természetes szinü sasfő. A sisakdisz nyilt leveles koronából kinövőleg a pajzsbeli alakot mutatja a hármas halom nélkül. A takarók szine mindkét oldalról kék-ezüst, az ezüst szin az idők folyamán megfakult és szürkés-fehérré változott.
A mint azt a mellékelt hasonmás mutatja, a czimerkép rendkivüli egyszerü volta mellett müvészi kivitelével hat. Festője elsőrangu művész lehetett, ki gyakorlott kézzel festette meg e czimerképet, mely mint miniature, a sasfő természetes ábrázolásával is mindenkép megállja helyét. A czimerkép nincsen keretbe helyezve és igy e tekintetben azonos kivitelü a Jersai és Szentbalázsi Szele családoknak 1431-iki czimeres levelével.
A czimerszerző Buthor Gáspár családja régi trencsénmegyei család, melynek őse Buthor Péter, Nagy Iván és a Siebmacher adatai szerint már a XIV. század végén tünik fel. 1400-ban a család Stibor vajdától a beszterczei biróság örökös jogáért a jablonovei (jablonfalvai) birtokot kapta cserébe, mely birtokra 1410-ben Stibor vajdától ujabb adományt nyert, a mit Zsigmond király 1411-ben megerősitett. Ugyancsak Zsigmond király 1434-ben Marsova, Miksova, Kvassó és Plevnicz birtokokra Buthor Gáspárnak, a czimerszerzőnek ád adományt, a ki 1439-ben Albert királytól Udiche helységre, 1456-ban pedig V. László királytól a marsófalvi, jablonfalvi, miksovai, kiscsernai, kvassói és kolacsini birtokokra nyert királyi adományt. A család később Marsova birtokról a Marsovszky nevet vette föl, de előfordul még később is a Marsovszky alias Buthor néven. Marsovszky Gáspár 1520-ban II. Lajos királytól Sok és Attrak birtokokra nyer királyi adományt, melyet 1527-ben I. Ferdinánd ugyanannak és testvéreinek Zsigmondnak, Istvánnak és Miklósnak megerősit. Végül Marsovszky István, Miklós és György 1612-ben Thurzó György nádortól nyertek adományt Cherubin-Cherna birtokra.
Ezeket az adatokat közli Nagy Iván és nyomán a Siebmacher e családról. Nagy Iván közli a család leszármazását négy táblán egészen a XIX. század közepéig, mint látszik családi közlés szerint, eredeti oklevelekre legalább munkájában sehol sem hivatkozik.
Á. A.
