A nagyváradi székeskáptalan 1291 előtti pecsétje.
A nagyváradi székeskáptalan 1291 előtti pecsétje.
A nagyváradi káptalan 1291 előtti pecsétjéről a nagyváradi káptalani chartulariumban a következő feljegyzést olvashatjuk: «Isto (t. i. a régi pecsétnyomó) vetustate consumpto, dala et authenticata fuerunt inter festum S. Valentini et die medii quadragesime (febr. 14. márcz. 28.) Anno Domini MCC nonagesimo primo alia duo sigilla».
«A chartularium előadását igazolva látjuk ismét történeti emlékeinkben», mondja Bunyitay Vincze. «A fennjelölt évtől kezdve kétféle pecsétet találunk a káptalan számtalan kiadványain, legkisebb részleteikben is épen olyanokat, mint a milyeneknek azokat a chartularium leirja».*
A nagyv. püsp. tört. II. 27. l.
A chartularium teljes szavahihetősége mellett ezen adatának hitelességét sohasem is vonták kétségbe, de tudtunkkal okleveles bizonyitékkal idáig igazolni nem tudták, legalább Bunyitay ilyenről emlitést nem teszen.
Jelen soraink egy ilyen bizonyitékról akarnak beszámolni.
A Tört. Tár 1907. évi folyamának 81. lapján I. szám alatt a nagy váradi káptalan egy 1291 november 20-ikán kelt oklevelét közli. Dr. Karácsonyi János szivességéből ezen oklevél teljes másolatát birom. Ezen oklevélben a káptalan régi pecsétjét is emliti: «in privilegio ... cum priori sigillo nostro concesso».
Egy árpádkori ösmeretlen oklevélről lévén szó, szükségesnek tartom azt in extenso közölni:
Capitulum ecclesie Varadiensis omnibus Christi fidelibus presens scriptum inspecturis, salutem in domino sempiternam. Ad universorum notitiam tam presentium, quam futurorum harum 139serie volumus pervenire, quod Paulus filius Pauli et Gregorius filius Petri de Zomony* ab una parte, et Joannes filius Gregorii filii Uibul (!)* ab altera coram nobis personaliter constituti proposuerint (!) in hunc modum, quod cum super medietate cuiusdam terre B˙r* vocate, in comitatu de Zabolcz (!) existentis materia questionis per ipsos Paulum et Gregorium inter partes fuisset suscitata, tandem per arbitrium proborum virorum in talem concordiam devenissent, quod ipsam medietatem terre B˙r, cuius medietatis pars una ratione cognate* avie ipsorum scilicet matris Pauli et Petri predictorum, allia vero pars ratione iuris emptitii per quondam nomine Demetrium de B˙r* fratrem predicte avie ipsorum, assignata et tradita ipsos tangebat, sicut etiam in privilegio super hoc cum priori sigillo nostro concesso* et nobis presentato vidimus contineri, reliquerunt predicto Ioanni filio Gregorii et post eum suis heredibus perpetuo et irrevocabiliter possidendam. In cuius rei memoriam ab ipso Ioanne decem et octo marcas partim in denariis, partem in estimatione receperunt coram nobis. Obligantes se iidem Paulus et Gregorius ab omnibus prefatum Ioannem et suos heredes occasione medietatis predicte terre B˙r molestare seu impetere volentibus defensuros propr˙s laboribus et expensis. Omnes etiam litteras seu instrumenta* prenominati Paulus et Gregorius super facto sepedicte medietatis ipsius terre B˙r utcunque impetratas usque modo et obtentas Frivolas penitus et inanes reliquerunt ac viribus carituras, excepto duntaxat prescripto priori privilegio nostro, quo non in preiudicium huius presentis privilegii nostri uti in hac parte possent cum eodem, sed quia idem factum cuiusdam eterius terre Usente (!) vocate tangebat, penes se reservarunt. In cuius rei memoriam perpetuamque firmitatem presentes concessimus litteras sigilli nostri munimine roboratas. Datum tertio die octavarum beati Martini confessoris, anno domini mihesimo ducentesimo nonagesimo primo, domino Antonio preposito, Stephano lectore, Iuuan (!) cantore, Martino custode ecclesie nostre magistris existentibus.*
A Kállay cs. levéltárának XV. századbeli iratairól készitett elenchusban (II. kötet. fasc. 3. nro. 403, p. 184.) «de Zomodia. W. X, 65. lapon «de Zomogu». Karácsonyi szerint Szomajomy, mit igazol: Gregorius et Paulus de Zomayn. Z. I. 88.
Az Ubul név különös volta mellett ezen alakra Uibul külön is utalni kell. L. még Magy. tört. tár. VI. 178. l. «Jubul!»
Ma Biri.
Helyesen: quarte.
Minden bizonynyal a Balog-Semjén nemzetségből.
Ezen oklevél elveszett; hozzávetőleges keltét sem állapithatjuk meg. Mindössze is csak annyit, hogy 1291 előtt állitotta ki a nagyváradi káptalan, hogy Biriről és Usente (= ? Uizsite, vagy Visonta) földtérről szólott.
Ezek között lehettek: a) III. Endre király iktató parancsa 1291 (szept. 8. előttről). Emlitve HO VII. 314. – b) A nagyváradi káptalan levele 1291 (szept. 8. körülről). HO VII. 314. l. 270. sz. – c) A nagyváradi káptalan levele 1291 okt. 13-ról. W. X. 63,. l. 46. sz.
Az oklevelet 1425-ben átirja a váradi káptalan. Ennek eredetije Kállay lt. XV. századbeli oklevelek elenchusa II. kötet, nro. 403. – Az 1425-iki oklevélnek XVIII. századbeli másolata Alsó-Fehér vármegye levéltárában, br. Kemény család iratai; ez után közölve.
KÁLLAY UBUL.
