A törvényhatósági levéltárak címeres levelei. (Literć armales.)
A törvényhatósági levéltárak címeres levelei. (Literć armales.)
Összegyüjté Rexa Dezső. A gyüjtő kiadása. 1909. Eddig 2 füzet.
A vármegyei levéltárak felülvizsgált czimeres nemes leveleinek jegyzéke. Közli Horváth Sávdor. Első füzet. Budapest, szerző kiadása és tulajdona, 1909. – Ára két korona.
Két egy és ugyanazon tárgygyal foglalkozó munka megjelenéséről adhatunk hirt olvasóinknak, kik az egyik munka megjelenéséről már a folyóiratunk folyó évi I. füzetéhez mellékelt előfizetési felhivásból értesültek. Most, hogy a munkából immár két füzet megjelent, alkalomszerünek találjuk azokról megemlékezni.
Rexa könyve a Magyarország területén fekvő törvényhatóságok, vármegyék és városok levéltáraiban őrzött czimeres levelek jegyzékét kivánja összegyüjteni, hogy a családtörténettel foglalkozóknak és a nagy közönségnek utmutatást adjon arra nézve, hogy hol keressék egyik vagy másik család czimereslevelét. Az eddigi két füzet Abauj-Torna, Alsófehér, Árva, Arad, Bács-Bodrog, Baranya, Bars, Békés, Bereg, Bihar és Borsod vármegyéket öleli fel. Az egyes vármegyék levéltárának anyagát alfabetikus sorrendben dolgozza fel, az adatok közlésénél a legszükségesebb adatokra szoritkozik, közli a czimerszerzők neveit, feltüntetve a társczimerszerzőket is, kiknél utal a főczimerszerzőre, ez utóbbinak nevénél közölve az armális évi és napi keltét, feltüntetni igéri továbbá az előszóban a körülményt ha az armális koholt, valamint külön megjegyzi, mely czimereslevelek származnak erdélyi fejedelmektől.
94A munka gyakorlati szempontokból készült, a családtörténeti kutató részére akar segédkönyvet nyujtani, tudományos szempontból a műnek csak annyiban van becse, hogy a törvényhatósági levéltáraknak heraldikai anyagára nézve a kutatót tájékoztatja. Ugy az utóbbi, mint a gyakorlati szempontból több kifogásunk van azonban a munka ellen, melyeket nem hallgathatunk el.
Első sorban kifogásoljuk azt, hogy szerző a czimeradományozó uralkodó nevét is nem tette ki egyuttal, mert pl. az általa követett eljárásnál honnan tudja meg a kutató, hogy egy 1530-ból, vagy 1531-ből származó armális Ferdinánd királyé, vagy pedig János királyé-e? Igaz, hogy az erdélyi fejedelmek adományozta armálisoknál odateszi, hogy «Erdély» és így tehát tudom, hogy egy ily jelzetü 1584-ból származó armálist pl. Báthory István és nem Rudolf király adta ki, csakhogy hamarjában nagyon kevesen fogják tudni kivülről, hogy melyik uralkodó melyik év hányadik napján lépett a trónra, hogy pl. egy 1611 augusztus havában kelt armális Báthory Gáboré vagy pedig Bethlen Gáboré-e? Az uralkodók nevét tehát nem lett volna szabad elhagynia, már a tájékozódás megkönyitése szempontjából sem.
A második kifogás, a mit a munka rendszere ellen felhozunk, az, hogy sehol nincs jelezve, vajjon az illető czimerlevél eredetiben, vagy pedig csak másolatban maradt-e reánk. Ennek a feltüntetése pedig a tudományos kutatás szempontjából feltétlenül szükséges lett volna, mert igy könnyen tévedések, félreértések származhatnak. Így pl. Abauj vármegye jegyzékében szerepel a Bor család 1415. armálisa. Azt gondolhatná tehát valaki, hogy ez az eredeti armális, pedig ez a M. Nemzeti Múzeum könyvtárában van, az abauji csak másolat. E hiányt ugyan utólag még pótolni lehet az indexben, az eredetieket valami módon megkülönböztetve a másolatoktól, de kétségtelen, hogy ezt a szövegben inkább lehetett volna megtenni.
Rexát munkájában az egyes törvényhatósági levéltárnokok támogatták olyképen, hogy levéltáruk armális indexeit neki rendelkezésére bocsátották és ennek alapján készült munkája. Ő tehát maga az egyes levéltárak anyagát nem látta személyesen, meg kellett biznia e jegyzékekben. Innen van az, hogy jegyzéke nem teljes, a mi a Horváth Sándor-féle jegyzékkel váló összehasonlítás alapján konstatálható, noha mint látni fogjuk az utóbbi sem teljes. Igy hiányzik Rexa jegyzékéből Abauj-Torna vármegyénél Rudolfnak 1587 decz. 2-án a Jászay-család részére adott armálisa, Arad vármegyénél II. Ulászló armálisa 1515-ből a Mezőkövesdy-család részére. Hiányzik Árva vármegyének 1598-i armálisa, Arad vármegyének 1767 és 1837. czimereslevele, noha ezeknek benn kellene jegyzékében lenni; mert a törvényhatósági levéltárak czimeres leveleit foglalja magában, már pedig az emlitett armálisok is ott őriztetnek. Hiányzik pl. Árvánál a Nyizsnyay armális, melynek pedig 1602-i eredetije a levéltárban őriztetik. Nem akarunk még több példát felhozni, csak konstatálni akarjuk, hogy az igért teljességet a munka nem adja meg.
Az előszóban igéri szerző, hogy a hamisitott armálisoknál e körülményt meg fogja jegyezni. Erre nézve is több megjegyzést kell tennünk. A Malontai Balogh armális 1499-ből Abauj levéltárában kézzelfogható hamisitvány, e körülmény a jegyzékben nincs feltüntetve. A Riszy armális egyes részeiben van hamisitva, a jegyzékben e körülmény nincs megemlitve, ellenben hamisnak van feltüntetve a Thassy armális, mely viszont a Horváth-féle jegyzékben, mint nem hamisitott szerepel. A Vadászi armális 1642-ből hitelesnek van feltüntetve, holott e névre van hamisitva. Hiányzik továbbá a külföldi armálisok különválasztása a hazaiaktól, pl. a Prandtauer armális Arad vármegyében, a Milhardté Bács-Bodrogban, a Tschocki-é Barsban nem hazaiak, hanem külföldiek.
A gyakorlati családtörténettel foglalkozó Rexa munkáját, hiányai daczára haszonnal fogja forgathatni. A tudományos heraldikával foglalkozót legfölebb az anyag hollétére nézve fogja tájékoztatni, jóllehet hiányai lépten-nyomon elő fognak tünni.
Horváth Sándor munkája tartalmánál fogva azonos Rexa munkájával. Mégis különbség van a kettő között. A Mildenburgi Müller Alajos lovagféle okmány hamisitások ügyéből kifolyólag a m. k. belügyminiszterium 1906-ban körrendeletileg hivta fel a törvényhatóságokat, hogy a levéltáraikban őrzött czimeresnemesleveleket felülvizsgálat czéljából a m. k. Országos levéltárnak küldjék be, hogy azok megvizsgálhatók és jegyzékbe foglalhatók legyenek. Ennek a rendeletnek gyümölcse a most megjelent jegyzék, a mely 10 vármegyei levéltárban őrzött összesen 692 db. czimereslevélről számol be.
Az eljárás, melyet Horváth Sándor munkájában követ, megfelel nagyban a Rexa-féle jegyzéknek. Horváth Sándor is megtartja az alfabetikus sorrendet, de a czimerszerzőknek csak családi nevét adja, keresztnevét nem, noha ennek közlése a munkának javára szolgált volna. Ellenben kiteszi nagyon helyesen az adományozó király nevét, valamint a kelet helyét is, a társczimerszerzők nevénél pedig nemcsak utal a főczimerszerzőre, hanem az évszámot is közli. Azonkivül a mi munkájának nagy előnyére szolgál, jelzi mindenütt az armális eredeti voltát is, jelzi továbbá a hamisitásokat és a hol lehetséges volt, megállapitja kinek a nevére szólt eredetije. Feltünteti továbbá külön a hazai, külön a külföldi armálisokat.
95A füzet, Abauj, Arad, Árva, Bács-Bodrog, Baranya, Bars, Békés, Besztercze-Naszód, Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Turócz vármegyéket, tehát az eddig felülvizsgáltakat foglalja magában, a két utóbbit azért, mert noha csak később került volna reájuk a sor soron kivül küldték be anyagukat. Az a körülmény, hogy némely vármegye csak az eredeti armálisokat küldte be, a másolatokat nem, okozza azt, hogy teljességről a munkánál sem lehet szó, igy pl. Abauj vármegyénél nagyon sok oly armális hiányzik, a mely Rexa jegyzékében benn van, de a melyeket, másolatok lévén, a megye nem küldött be. E hiányért a felelősség az illető vármegye levéltárát terheli.
Az a körülmény, hogy Horváth Sándor a jegyzékében foglalt czimereslevelek minden egyes darabját saját szemeivel látta, azokat személyesen megvizsgálta és igy azok hiteles vagy nem hiteles voltáról közvetlen szemlélet utján győződhetett meg, munkájának tudományos szempontból sokkalta nagyobb becset biztosit a másik munka felett. A heraldikus kezébe kritikailag megrostált anyag jut, a melyen persze neki magának kell tovább elindulni. A heraldikai tudomány szempontjából mindenesetre legideálisabb az lett volna, ha ez a jegyzék nem pusztán névjegyzéket, hanem tudományos alapokon készült catalogue raisonnét tartalmazna. Sajnos ez, pénz kérdés lévén, hosszu időre megvalósitatlan fog maradni, pedig hogy a tudományos heraldika szempontjából mily értékes anyagot tartalmaznak a felülvizsgált armálisok, azzal mindenki, a kinek alkalma volt csak egyes darabokat is látni, tisztában van.
Végezetül nem hallgathatunk el egy megjegyzést. Horváth Sándor a füzetet, a mint az a czimlapon olvasható, a saját kiadásában, saját költségére bocsátotta kézre. Köszönettel fog ezért neki mindenki adózni, ki füzeteit használja, de nem hallgathatjuk el azt, hogy e jegyzék közzététele, minthogy az hivatalos vizsgálat anyagát tartalmazza, a hivatalos forumoknak lett volna kötelessége. Az egész felülvizsgálati eljárás a m. kir. belügyminiszterium rendeletére történt és igy ennek a forumnak lett volna feladata gondoskodni arról, hogy a jegyzék, mint a hivatalosan megejtett vizsgálat eredménye, hivatalos kiadványképen lásson napvilágot.
y. –l.
