III. Rozsnay Dávid czimereslevele 1582-ből.
III. Rozsnay Dávid czimereslevele 1582-ből.
Báthori István, lengyel király, Rozsnay Dávidot, ki neki még erdélyi fejedelem korában hüséges embere volt, Lengyelországba is magával vitte s ott különféle dolgokban tanusitott készsége és hiv szolgálataiért 1582 deczember 3-án Varsóban kelt diplomájával nemessé tette gyermekeivel és utódaival együtt, valamint czimerrel is megajándékozta.
E család valószinüleg kihalt s úgy került ez okmány Brassó város levéltárába. Adatok hiányában azt sem tudom megállapitani, hogy milyen viszonyban volt e Rozsnay Dávid, ama másik Rozsnyay Dáviddal, ki mint történetiró* és török deák szerzett magának maradandó érdemeket. Kővári* és utána Nagy Iván,* ezt a Dávidot egy másik Rozsnyay-családból származtatják, mely Marosjárainak nevezi magát s czimerében pelikán van. De a közölt nemzedékrend hiányos, s maga Apafy fejedelem is két adománylevelében Rozsnyay Dávidot Marosvásárhelyinek irja.* Czimeréről ő maga sem önéletrajzában, sem más müveiben nem emlékezik meg.
Müveit kiadta Szilágyi a Monumentákban. Irók 8. k.
I. m. 218. l.
I. m. IX. 768.
Szilágyi i. m. 425. és 437. ll.
A czimer leirása a következő:
«Scutum videlicet triangulare rubri coloris, in cuius campo depicta est anchora, quem delphinus marinus capite sursum, cauda vero deorsum reflexa sinuose complectitur; scuto galea est imposita militaris, ex cuius summitate tenić seu lacinić rubri et albi coloris ex utroque scuti latere ornatus caussa defluunt; galea corona regia exornatur ex qua priori modo delphinus cum anchora, quo in scuto apparet.»
Az okmány nagy pergamen lapra van irva, s eltekintve attól, hogy a behajtásnál néhány szó elmosódott, s hogy alul nedvesség érte, elég jó állapotban van. Csakis a bevezető «Nos Stephanus» szavak vannak nagy, arany betükkel irva, a többi mind egyforma kurziv irás.
A czimerkép a szokott helyen van, alakja szabályos négyszög, melynek egyik oldala 12 1/2 cm. Vékony pirosas keretben oszlopos kapu látszik félkörives boltozattal, a sarkokba fönt fehér vázákat helyezett a rajzoló, melyekben fehér és piros virágok vannak. A szőnyeg világoszöld arany damaszkolással. A czimerpaizs oldalain és tetején több behorpadást mutat, mezeje piros, mely sötétebb vörössel van damaszkolva, közepét egy aczélszürke horgony (vasmacska) foglalja el, mely köré S formában egy delfin csavarodik. A horgonyt mint a hüség szimbolumát ismerjük, de hogy a delfin itt jelvényes értelemmel bir-e, vagy talán éppen beszélő czimerrészül szolgál-e, nem tudom megmondani. Legvalószinübb, hogy a vasmacskához ezt találta 107legmegfelelőbb kiegészitésnek a czimerkészitő és azért tette oda. A hal szine szürkésfehér.
A sisak szembe néz, mig a delfin feje bal felé van fordulva, szine olyan, mint a horgonyé aczélszürke, de aranynyal van diszitve. A sisak fölött piros takaró látszik, majd arany korona következik, ezen ismét a czimerképet látjuk kisebbitett alakban: a vasmacskát a delfinnel. Az egész czimer különben elég arányos, mert a pajzs 5, a sisak a sisakisszel együtt 7 cm. A takarók piros és ezüst szinüek. A czimer rajza elég jó, de a keret gyarló, úgy látszik erre már nem forditott elég gondot a rajzoló.
A pecsét kék, fehér és sárga selyemzsinóron lóg s fehér viaszban piros alapon mutatja Báthori István ismeretes, jól konzervált czimerét. Külső átmérője 11, a tulajdonképpeni belső pecsété 4 1/2 cm.
Az oklevél külső felén a registrator neve van megörökitve: Georgius Csiakor: Levéltári száma 750. A czimerleirást közölte Szádeczky Lajos idézett értekezésében, Turul, 1888. évf. 27. l., rajzát l. Siebmacher, Ung. Adel 549. l. 393. t.
