IV. More András nemeslevele 1584-ből.
IV. More András nemeslevele 1584-ből.
Azon nemesitő oklevelek közé tartozik, melyekből a czimer hiányzik, vagyis midőn a fejedelem csak nemességet adományoz, de czimert nem. Báthori Zsigmond ugyanis 1584 szept. 24-én Gyulafehérvárt kelt ezen okmányával More Andrást (és utódait), a ki Brassó városnak volt szolgálatában, hüségének jutalmául, jobbágyi helyzetéből kiemeli és nemessé teszi.
Az oklevél alakjára nézve is a kisebbek közé tartozik, szövege is csak a legszükségesebbekre szoritkozik. Piros, fehér, zöld selyemzsinóron függ Báthori Zsigmond kisebb formáju pecsétje, fehér viasz tartóban vörös alapon, nagysága 8–3 1/2 cm.
Az okmány és pecsét is jó állapotban vannak, irása szép, de egészen egyszerü, csakis a név van arany betükkel feltünővé téve. Az esetleges kihirdetésről nincs feljegyzés.
Brassóban a More-család nyomát már a XV. században megtaláljuk, ugyanis More Bálintnak 1486-ban háza van a hosszu-utczában, More Jánosnak pedig 1497-ben az apácza-utczában.* Ifjabb More János a XVI. század közepén, mint a város alkalmazottja szerepel a vigesimánál. Ugyanezen, vagy egy másik More János nevével igen sokszor találkozunk a számadáskönyvekben, majd a város vendégeit látja el, majd küldetésekben jár el – igy a többi között ő kiséri Szerémy Györgyöt a baráthoz 1550-ben – majd ismét mint szakács követi a város képviselőit az országgyülésekre: Tordára, Gyulafehérvárra, Szebenbe stb.
Mindezen és következő adatok a «Quellen etc.» I. II. és III. kötetéből vannak véve.
Ebből a családból származhatott az a More András, kit Báthori Zsigmond megnemesitett. A Kisbudaki előnév arra mutat, hogy a család Besztercze-Naszód megyéből származott Brassóba.
A More-családnak ezen jobbágyi, vagy ha úgy tetszik, köznemesi ágán kivűl, a főnemesi ágnak is több tagja emlittetik a brassói számadáskönyvekben. Igy More János a hatalmas Maylád Istvánnak, az erdélyi vajdának volt benső embere, kit «Egregius Dominusnak,» «frater Domini Ma˙ladnak» neveznek, a ki 1529-ben mint Fogaras várának várnagya (castellanus) szerepel; s mikor 1532-ben lakodalmát tartja, a város egy szép keleti szőnyeget küld neki ajándékba. More Péter mint a király embere (familiaris regis) emlittetik; More Tamás pedig, ki mint követ járt Konstantinápolyban visszajövet Brassóban pihen meg. Maga a hires More Fülöp; a későbbi pécsi püspök, egri prépost korában, mint «orator regius» többször is megfordult Brassóban 1515–20-ig terjedő időben.*
Ezekre nézve l. Nagy Iván: Magyarország családai, VII. k. 560. l. és Szádeczky értekezését a Turul III. kötetében.
Az a kérdés már most, hogy milyen hivatalt viselt More András a városnál? A szükszavu oklevél nem mondja meg, hanem csak egyszerüen «servitor civitatis»-nak nevezi. Hogy e kérdésre megfelelhessünk, lássuk közelebbről a varos hivatalos személyiségeit. A XVI. század közepén Brassó városának a következő hivatalnokai és alkalmazottjai voltak: a város élén állott a biró (iudex primarius civitatis), neki segédkeztek a város gazdái (villicus, Honn és a procurator, Schaffner), a jegyző (notarius) és a tanács többi tagjai (iurati cives). Ezekből kerültek 108ki azután legtöbbnyire: a gabona felügyelő (frumentarius), Törcsvár kezelője (castellanus, Burggraf), a jobbágyfalvak birái (index, officialis, Gref, Geréb), a bor és a sör kezelői (Weinherrn, exactores cerevisić), a kórház igazgatója (provisor hospitalis), a huszadvám kezelője (vigesimator, Zwanziger) stb. Volt a városnak fizetett orvosa (chirurgus, physicus, doctor) és gyógyszerésze.* A város őrizetét állandó őrség végezte (vigiles, custodes, Thorhüter), néha zsoldos hadakat is fogadott fel, melyeknek kapitánya szintén a tanácsból került ki (capitaneus darabantorum). Azonkivül volt a városnak egy-két fegyverkovácsa, ágyuöntője stb. (pixidarii, ballistarius, bombardius). A huszadvámot ezen időkben a város bérbe tartotta évi 2000 frtért, itt is voltak állandóan fizetett emberei (körülbelül tiz), a kiket azonban sokszor más egyéb szolgálatokra is alkalmazott. Fölemlitjük végül a kémeket és azokat a szolgákat (famulus, servitor), a kiket a város folytonosan küldözgetett levelekkel, üzenetekkel stb., s a kik többször igen fontos dolgokban jártak el. Ez könnyen megérthető azon szerepből, melyet Brassó ezen időben, mint határváros a moldvai és oláh fejedelemségek és a török császárság közvetlen szomszédságában betölteni volt hivatva. Éppen ezért azt látjuk, hogy ezen «szolgák» folytonosan utban vannak, majd a szomszédos községekben és földesuraknál járnak a város dolgaiban, majd az oláh vajdák és nemesek udvarában tartózkodnak, majd ismét a török basák, az erdélyi főemberek és fejedelmek, sőt néha a királynak is üzenetét hozzák és viszik országos ügyekben.
A papokról, tanitókról, karnagyról (organista), kiket szintén legtöbbnyire a város fizetett, itt nem szólunk.
Nem volt tehát utolsó állás az a «szolgaság». Ilyen lehetett az a More András is, kinek nemeslevelét a föntebbiekben közöltük. Az oklevél száma: 741. V. ö. Szádeczky i. h. 27. l.
