VI. Vargyasi Kósa János Deák czimeres nemeslevele 1630-ból.
VI. Vargyasi Kósa János Deák czimeres nemeslevele 1630-ból.
Eddig is tudtuk, hogy a fejedelmek, ha nemességet, czimert vagy más kitüntetést adtak valakinek, nagyon is elvárták, hogy az illetők azt maguk kérjék, vagy befolyásos közbenjárók által szorgalmazzák. Nagy szükség volt tehát arra a czimereslevelekben is emlitett «consiliáriusok intercessiójára», hogy a nehezen járó «principalis gratiát és benignitást» mozgásba hozzák. Érdekes példa erre János Deák esete, kinek miután hosszabb ideig volt Bethlen Gábor fejedelem szolgálatában, kérelmére ura megigérte volt, hogy megnemesiti, de ez közbejött akadályok miatt nem történt meg. Majd a fejedelem halála után az özvegy szolgálatába került, később pedig Iktári Bethlen Péter balázsfalvi uradalmainak volt a számtartója. Mint ilyen a fejedelem asszonytól ujból kérte az armálist. Különös véletlen folytán ez az irás a kezembe került, ugyanis mikor az armálist kiadták, a kis terjedelmü folyamodványt a czimereslevél felhajtott része alá csusztatták, a hol is, senkitől észre nem véve a mai napig elrejtve maradt. Szól pedig ezen érdekes levél eképpen:
«Ad Serenitatem Vestram Joannis Literati alias Kosa rationistć Balassfaluiensis servus humillimus.»
109Kegyelmes Aszszonyom, immár teőb negy esztendejenel, hogy az felseghtek szolgalattyaban Balasfalvan continuus vagyok, melyhez kepest az Istenben idueözűlt kegyelmes Urunkat is, szemelyemnek Nobilitatioja feleől meghtalalvan alazatosan kegyelmesseghet igirte vala eő felseghe; De az eő felseghe hoszszu beteghsege miat abbeli alazatos kivansaghom szinten veghben nem mehetven;
Keőnyeőrgök alazatosan mint kegyelmes Aszszonyomnak felsegedhnek, meltosztassek felseghed ennekem kegyelmessegheből ennyi ideigh valo alazatosz szolgalatomat meghtekintuen in persona Armalist conferalni;
Eletem fottaigh szolgalok erette kegyelmes Aszszonyom Felseghednek alazatoson.
Eddig az érdekes levél. Datum ugyan nincs rajta, de a szövegből kivehető, hogy az az 10630. év első felében iródott. És János Deák kérése most végre meghallgattatásra talált, mert az indorsatio szerint: «Concessum 27. Julij 1630. Ex Consilio. Albć», a fejedelemasszony teljesitette kérelmét, s a czimereslevelet is csakhamar kiállitották számára, mert a fejedelemasszony azt szeptember 15-én Szamosujvárt aláirta.
A czimereslevél maga jól konzervált, de pecsétje, mely fehér, piros, zöld és sárga selyemzsinóron lóg, darabokra törött s a belső rovátkolt alapon az igazi pecsétnek csak nyomai láthatók. A czimer leirása a következő:
«Scutum videlicet militare cślestini coloris, in cuius campo seu fundo monticulus viridis herbis virentibus et fruticibus raris, hinc inde enatis redimitus, iacere, superque eo griphus naturali colore depictus, in ore calamum scriptorium aureum, inque altero pedum acinacem strictum tenere conspiciuntur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam centegit diadema regium gemmis et unionibus variegatum. Ex cono vero galeć tenić seu lemnisci variorum colorum hinc inde defluentibus utrasque oras seu margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant.»
A czimer négyszögü keretben a szokott helyen van, magassága 12, szélessége 11 cm. Az aranyos külső keret kissé kopott, a szőnyeg sötétvörös és a belső keretben aranycsillagokkal ékes. Ezután egy arannyal diszitett zöld levélkoszoru következik, s ebben foglal helyet az álló, majdnem négyszögletes pajzs. Alul lombos fákkal beültetett zöld hegyek látszanak, a pajzs többi része kék. A hegyek fölött két lábon álló aranyos, szárnyas griff emelkedik, szájában arany toll – ez János Deák mesterségére vonatkozik – jobbjában pedig kivont kardot tart. A griff jobb felé néz és a pajzs fölött középen elhelyezett csőrös ezüst sisak szintén jobb felé van fordulva. A sisak fölött arany korona foglal helyet, oromdisz nincsen. A foszlány a sisakból indul ki és jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék.
A czimer elég jól van megrajzolva, különösen a takarók, ellenben a keret, s ebben főleg a guirlande nagyon izléstelen és nem odavaló.
A kihirdetésről az oklevél felhajtott részén a következőket olvassuk:
«Anno 1631. die 28. Junii in generali congregatione dominorum regnicolarum trium nationum regni Transilvanić et partium Hungarić eidem annexarum ex edicto illustrissimi domini domini principis Transsilvanić ad 5. diem Junii in civitate Alba Julia indicta et celebrata exhibitć, publicatć et prćsentatć sunt prćsentes literć, contradicente generoso domino Michćle Daniel de Vargias iudice regio trium sedium Siculicalium Szepsi, Kézdj et Orbaj. Michćl Thorozkay Prothonotarius mp.»
Miért tiltakozott Dániel Mihály, s lett-e tiltakozásának valami eredménye, nem tudjuk; valamint azt sem, hogy a család kihalt-e, vagy most is virágzik? Nagy Iván ugyan több Kósa családról is megemlékezik, de ezt nem emliti. Föltünő az a rokonság, mely az általa emlitett egyik Kósa-család czimere és a fönnebb leirt czimer között van.* Kővárinál sincs meg.
I. m. VI. k. 378. l.
110Az oklevél száma 749. V. ö. Szádeczky i. h. 29. A Siebmacher által (l. t.) közölt czimer az eredetitől több tekintetben eltér.*
Ugy ezen, mint a többi czimerek rajzait az eredeti nagyság felére kisebbitve közöljük.
