VII. Váradi Keőreöséry Mihály czimereslevele 1632-ből.
VII. Váradi Keőreöséry Mihály czimereslevele 1632-ből.
Nem mindennapi jelenség a heraldika történetében, hogy egy családból egymásután hárman is kapjanak czimereslevelet az uralkodóktól, a mint az megtörtént a Kölesséry-családdal, a hol is egymásután az apa, fiu és unoka szerzett armálist. A Kölesséry* név nem ismeretlen az irodalomban, több nevezetes megyei és királyi hivatalnok, pap, orvos és iró került ki közülök, azt is tudtuk róluk, hogy nemesek voltak, de nemeslevelüket és czimerüket mindezideig nem ismertük. A jelen alkalommal mindjárt hármat is be fogok mutatni, még pedig lássuk először Váradi Keőreőséry Mihályét, kinek Rákóczy György fejedelem 1632 május hó 3-án Gyulafehérvárt kelt oklevelével nemességet és czimert adományozott.
A család később ezt a nevet vette fel.
Meglehetősen hosszú bevezetés után, melyben a törvények hasznáról szól, s ama hasonlattal él a fejedelem, hogy valamint háboru alkalmával a katonaság védi meg az országot a külső ellenségtől, úgy békében a törvények tartják fenn a rendet, miből következik, hogy a fejedelmeknek ezen a téren is jutalmazni kell az arra érdemeseket; rátér Keőreöséry enemü érdemeire és elmondja, hogy őt, mint a fejedelmi törvényszék irnokát és jegyzőjét Thoroczkay Mihály főjegyző ajánlatára az itéletek megszerkesztésében kifejtett buzgóságáért és más hiv szolgálataiért István és Pál nevü testvéreivel együtt eddigi szabad, de nem nemes állapotából kiemelve nemessé teszi és neki czimert adományoz:
«Scutum videlicet militare coelestini coloris, in cuius campo sive area Pegasus integer alis exentis volitans, posterioribus duobus pedibus dolium Diogenicum volutare, anteriorum, dextro nimirum, calamum scriptorium, altero ensem evaginatum sustinere conspicitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contegit diadema regium gemmis ac unionibus variegatum, cuius spinis seu angulis tribus, tres stellć micantes super hćrent. Ex cono autem galeć, tenić seu lemnisci variorum, hinc albi et rubri, illinc vero flavi et cerulei colorum utrinque defluentes, oras seu margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant.»
Az oklevél nagy pergamen lapra van irva és egészen jó állapotban van, a pecsétnek azonban, mely valamikor négyszinü (piros, fehér, zöld és kék) selyemzsinóron függött; ma már csak kis töredékei vannak meg. Kiállitása és a czimerrajz is az egyszerübbek közül való, de azért a fejedelem nevét és czimeit, valamint a Keőreöséry nevet mindvégig aranynyal irták.
A czimerrajz – magassága 10, szélessége 9 cm, – kettős keretben foglal helyet, a külső négyszögletes sárga pánt, a belső pedig zöld levélkoszoru, de már nem ovális formáju, hanem a pajzs alakjához igazodik. A szegletekben fent zöld, alul pedig piros gyümölcs levélcsomó látszik. A szőnyeg barnás-lila arany csillagokkal. A pajzs mezeje alul zöld, a többi igen megkopott kék. Alul a zöld mezőn egy sárgavörös, aranyabroncsos hordót látunk, melynek feneke csak félig van bedongázva, úgy hogy jól látható a bennülő Diogenesnek szakállas feje. A hordó tetején két hátsó lábán áll az aranyszárnyas ezüstszinü pegazus, jobbjában irótoll (a mely azonban, minthogy a czimerképet a nedvesség kissé megrongálta, most már nem látható) volt,* baljában pedig kivont kardot tart. A pegazus helyzete természetellenes, mert ilyen testtartással (t. i. vizszintes testtel) ló nem állhat 111meg két hátsó lábán, de hát nem jól osztotta be a rajzoló a pajzs terét s igy nem maradt neki hely, hogy a pegazust ágaskodva rajzolja.
Ezért nem látható az irótoll rajzunkon sem.
Az ezüst sisak jobbra fordul, mig a ló és a hordó balfelé néz. A pántos korona közepén és sarkain egy-egy arany csillagot látunk. A jobb foszlány piros, visszája fehér (ezüst), a bal sárga (arany), visszája kék (elkopott). Érdekes jelenség, hogy a rajzoló nem értvén meg a takarók szerepét, azokból valósággal kettős palástot csinált.
A rajz egészben véve gyenge, a szinezés is erősen megkopott. A pajzs és a felső rész aránya 4 1/2: 3 cm. A görög bölcs és a pegazus tollal világosan Keöreöséry Mihály tudományos és literatus foglalkozására utal.
E nemeslevelet 1633-ban Nagyváradon ki is hirdették, miről a következő feljegyzés tanuskodik: Exhibitć sunt prćsentes literć privilegiales seu exceptionales in generali congregatione comitatus Bihoriensis fixa die proxima post festum Circumcisionis domini nostri Jesu Christi anno eiusdem 1633 Varadini celebrata lectć, publicatć, proclamatć, acceptatć (?) et extradatć sunt per me Joannem Torma juratum prćlati comitatus Bihoriensis notarium, contradicente nullo apparente. Joannes Torma juratus notarius prćscripti Comitatus Bihoriensis mp.
Az oklevél levéltári száma 746. V. ö. Szádeczky i. h. 29. l.
