Ferenczi Miklós Hadadi Br. Wesselényi István élete és naplója.
Ferenczi Miklós Hadadi Br. Wesselényi István élete és naplója.
Egy hasonmással, két pecsétrajzzal és egy leszármazási táblával. Kolozsvár, 1910
A nagy Wesselényi Miklós dédapja volt az a W. István, kinek élete folyását rajzolja meg szerző levéltári kutatások alapján, nagy szorgalommal s ügyes tollal megirt tanulmányában. Egyénisége, szereplésének köre s fontossága nem mérhető dédunokája pályájához, de feléje forditja figyelmünket az a körülmény, hogy arra a korra esik szereplése, mely Erdély történelmének egyik legmozgalmasabb alkotmánytörténeti szempontból egyik legérdekesebb korszaka: t. i. a Thököly- és Rákóczi-harczok idejére (1674–1734) Emellett történetirodalmi szempontból is különösebb figyelmünkre méltó, mert fennmaradt naplója, mely «oly páratlan hűséggel, részletességgel, pártatlansággal tárgyalja sokat szenvedett kis hazája e korbeli (1703–1708) eseményeit, mint egyik kortársa sem».
Fiatal koráról keveset tudunk, 1674-ben született s fia volt W. Pálnak és Béldi Zsuzsannának. Érdekes, hogy mig apja erős kuruc-érzületü volt s, mint tudjuk, a bujdosók vezéri tisztét is viselte 1674-től egészen Thököly fellépéséig, addig ő hamar belátván, hogy az erdélyi fejedelemséget visszaállitani többé nem lehet már egészen fiatalon az udvari párthoz szegődött s hűen kitartott a Habsburgok mellett élete végéig. Nagy kiterjedésü birtokai sok dolgot adtak neki, s mint középszolnoki főispánt vármegyéje ügyei is eléggé lefoglalták; Zsibón élt ősi birtokán, de itteni nyugodalmas életéből csakhamar kizavarták a Rákóczi-szabadságharcznak Erdélybe átcsapott hullámai s csak a harczok viharának lecsillapulása után térhetett vissza Zsibóra, Szebenben élt azalatt apósa, Bánffi György gubernátor, mellett. Mikor ez 1709-ben meghalt, s a gubernátori szék betöltése helyett a kormányt 16 tagu deputatióra bizták, ö is tagja lett ennek, sőt a követ kező évben Haller István halála után, elnöke. Ezt azonban nem tekintették állandó jellegű berendezkedésnek s a deputatio már 1711-ben országgyülés össze hivását kérte a tisztségekre való jelölés czéljából, a mi meg is történt, s az 1712-ben összegyült rendek W-t jelölték a guberuátori méltóságra. Károly azonban nem volt figyelemmel a jelölésre s a katholikus gr. Kornis Zsigmondot nevezte ki, bár ő nem is szerepelt a jelöltek közt. De e mellőztetés sem ingatta meg a Habsburgokhoz való ragaszkodásában, s megnyugvással türte el azt is, hogy Károly 1721. Mártonffi erdélyi püspök kivánságát hagyta helyben az Alvinczi-féle resolutio rendelkezése ellenére, hogy t. i, a püspököt s nem Wesselényit, a ki 1715 óta statuum prćsidens volt, illeti meg a második hely a guberniumban. A Pragmatica Sanctio egyhangu elfogadtatását az erdélyi rendekkel jórészt W. buzgólkodásának köszönhette a bécsi udvar, s ezért nem is maradt el jutalma. 1733-ban a szebeni országgyülés ismét őt jelölte nagy szótöbbséggel a gubernatori méltóságra, de mig a kinevezés Bécsből késett, azalatt W. 1734 április 27-én meghalt.
Felesége gr. Bánffi György leánya, Katalin, volt, kitől nyolcz gyermeke született: négy leány, kik korán elhaltak, továbbá Ferencz, a későbbi középszolnoki főispán, István, ki a katonai pályára lépett, Zsuzsánna, gr. Teleki Ádámné és Mária, báró Jósika Mózesné.
W. naplóját műve utolsó fejezetében ismertet Ferenczi. Eredetije a mult század 80-as éveiben került b. Wesselényi Miklós ajándékából a M. T. Akadémia könyvtárába P. Szathmáry Károly közbenjárására, a ki a Századokban (1887) és a Tört. Tárban (1891) között is belőle egy-egy részletet s szándékában 186volt a Napló teljes kiadása. Ennek azonban ott teljesen nyoma veszett, s igy Ferenczi csak másolatokat használhatott, melyekre egyes könyv- s levéltárakban talált, s melyek egymást kiegészitették 1703-tól 1708-ig az 1706. év kivételével, pedig minden jel arra mutat, hogy W. ez évről is vezetett Naplót.
Ferenczi egyik czélja az volt, hogy W. életét irja meg s az életrajz keretében felhasználja Naplóját. Mivel azonban a Napló nagyon sok és értékes adattal szolgált az akkori politikai élet rajzához, ez jutván túlsúlyba az életrajzból tulajdonkép Erdély története, mondhatók alkotmánytörténete lett, s ebbe beillesztve találjuk W. pályáját. Kétségtelenül jobban oldja meg vala feladatát szerzőnk, ha különválasztja e két szempontot s korrajz keretében bevezetéskép adja Erdély azon korbeli történetét, kiaknázva teljesen a Naplót, s külön W. életét. Igy azután nem kellett volna félnie, hogy egyes nagyobb kitérések az életrajz szerkezetének rovására esnek s lazábbá teszik az összefüggést.
Általánosságban véve megfelelt Ferenczi második czéljának is, mely a Napló ismertetése volt, mikor elsorolja kéziratait s elmondja pár szóban évről-évre annak tartalmát; de mi mást vártunk: ha az életrajz keretében felhasználta a Napló politikai vonatkozásait, itt összeállithatta volna rendszerezve művelődéstörténeti szempontból fontos adatait, a milyenek, mint rövid ismertetéséből is látható, bőven akadnak W. följegyzéseiben. Művelődéstörténeti mozzanatokról lévén szó, nem titkolhatjuk el meglepetésünket szerzőnek erre vonatkozó felfogása fölött, melyet műve egy-két helyén kifejezésre is juttat, igy: «1704. évi naplójának első fele jelentéktelenebb, aprólékos följegyzések foglalják el a legnagyobb részét (kiadásai, bevételei, a Szebenben élő magyarok életmódja, hetenkénti istentiszteletek), melyek azonban élénk világot vetnének az akkori családi, társadalmi és gazdasági viszonyokra. Jelentékenyebbé csak ott válik a napló, mikor 1704. junius 20-dikán az ismeretes alkotmánytervezet miatt Bethlen Miklós kancellárt Rabutin elfogatja.» Vagy később 1705-nél: «Pontosan beszámol a szebeni magyar urak tétlen életének minden – az ő szemében fontos, tulajdonképen azonban jelentéktelen --- eseményeiről. (Névnapok, lakomák, keresztelések, temetések stb.).» Igaz, hogy van az erdélyieknek Aporuk, de azért meg kell becsülnünk azt is, a ki bár szerényebben, de mégis elég sokkal járul hozzá kulturhistóriánk egyes fejezeteihez. Megfontolandó azonkivül az is, vajjon csak az «jelentékeny»-e, a mi a politikai históriára vonatkozik, s használható-e egyáltalában ez a megkülönböztetés: jelentékeny és jelentéktelen, a politikai és művelődéstörténelem összevetésénél!?
Nagy érdeme Ferenczinek, hogy e kiadatlan s nagy részben ismeretlen nagybecsü emlékre ráterelte a figyelmet. Az Akadémia kézirattárában most folyik a kéziratok szakavatott rendezése, reméljük, hogy előkerül a Napló elveszettnek hitt kézirata, s akkor Ferenczi, a mily szeretettel foglalkozott ezen tanulmányában \V. alakjával s naplójával, ugyanoly gondossággal fogja közrebocsátani azt s értékes kincscsel gazdagitja igy majd amúgy is szegény naplóirodalmunkat.
A munkát bő irodalmi forrás-összeállitás s a W.-család nagy leszármazási táblája gazdagitja az 1491 előtt elhunyt Lászlótól egészen a ma élő Wesselényiekig.
Dr. Holub József.
