A Csikszentsimoni Endes család levéltára (1544–1848), ismerteti Sándor Imre.
A Csikszentsimoni Endes család levéltára (1544–1848), ismerteti Sándor Imre.
Kolozsvár, 1910. 248 1.
Gárdonyi Albertnek a Pécsujfalusi Péchy család levéltárát feldolgozó regestakötete után örömmel kell üdvözölnünk a genealogiai és részben köztörténeti kutatásokat is nagyban megkönnyitő segédkönyvek e második hirmondóját.
A Csikszentsimoni Endes család levéltára, melynek több ezerre terjedő oklevélanyagát dolgozza fel jelen kötetben szerzőnk, már eddig sem volt teljesen ismeretlen a kutatók előtt. A Székely Oklevéltár V. és VI. kötetében több darabját közli dr. Szádeczky Lajos, ugyanő használta fel a levéltárat a Csiki székely krónika cz. értekezésében is, dr. Balló István szintén adott ki belőle néhány oklevelet a Történelmi Tár 1899. évfolyamában. – A levéltár anyaga merőben ujkori, legrégibb darabja 1544-ből való, XVI. századból csak 48, a XVII-ikből mindössze 223 oklevél található benne, a többi, mintegy 5000 db., a XVIII. és XIX. századokból való. 1767-ig (Siculicidium) minden darabot válogatás nélkül, azontul pedig csak a fontosabb birtokjogi és az érdekesebb személyi vonatkozásu és missilis leveleket dolgozza fel a szerző. Igy is több mint ezer bő tartalmu, szabatosan megirt, pontos évi és napi dátummal és a keltezés helyével ellátott regestát ad, jelezvén minden egyes darabnak eredeti, másolat vagy átirt voltát, az oklevél és pecsétek minőségét és anyagát, sőt a régibb daraboknál az oklevél terjedelmét is. A már kiadott daraboknál pontosan utal a közlés helyére. Mindezekhez még 12 fontosabb oklevél szövege és mintegy 2000 nevet felölelő névmutató járul.
Az ily szakszerüen összeállitott regestakötet tartalmilag is értékes erdélyi, szabatosabban mondva specialisan székely vonatkozásu levéltárat tesz közzé.
A Csikszentsimoni Endes családon kivül számos kiváló székely családra talál benne becses adatokat a kutató, igy a Nagyabafalvi Abaffi, Altorjai Apor, Aranka, Basta, Cserei, Alcsernátoni Damokos, Vargyasi Daniel, Imreh, Incze, Szárhegyi Lázár, Haradi 187Máthé, Csikzsögödi Mikó és Hidvégi Mikó, Urbán, Pókai, Csikszentdomokosi Sándor, Szeredai stb. stb. és az ezekkel vérségi összeköttetésben lévő családok sürün szerepelnek benne. – Ép ily haszonnal forgathatják Erdély köz- és művelődéstörténetével, valamint a Székelyföld társadalmi és birtokviszonyaival foglalkozók is. A levéltár XVI. század végéről és XVII. század legelejéről való nem egy oklevele érdekesen világitja meg a Rákóczi Zsigmond, Basta, Mihály vajda zsarnokoskodásai és a török-tatár beütések folytán tönk szélére jutott Erdély szomoru közállapotait. A Szárhegyi Lázár család 1–2 frtért egész birtokokat vesz, «az éhségnek és drágaságnak gyakorlatos volta köztük forogván» számos székely nemes család jobbágyul köti le magát, «mivel ily szük időben magokat el nem táplálhatják». Több köztörténelmi becsü oklevelet találunk II. Rákóczi György hadjárataira, Kemény János társainak tatárfogságára, Domokos Tamás krimi raboskodásával egész sereg 1662–66 közt kelt levél foglalkozik. – A XVIII. század végéről és a XIX-ik elejéről való részt Aranka György költő és jogtörténetiróhoz intézett levelek százai teszik értékessé. – Emlitést érdemelnek még Bethlen Gábor fejedelemnek 1629. V. 13-án Gyulafehérvárott a Martonosi Nagy család részére, és Barcsai Ákosnak 1659. VI. 15-én Szászsebesen a Csikszentsimoni Endes család részére kiadott czimeres nemeslevelei.
Az utóbbi években oly szép virágzásnak indult családtörténeti – mongraphia – irodalom mellett óhajtandó volna, ha nevesebb családaink levéltáraikban eltemetett becses adathalmazt minél számosabban tennék hasonló regestakötetekben a magyar történelem közkincsévé.
J. E.
