Monumenta Poloniae Palaeographica. Edidit Stanislaus Krzgžanowski. Tab. I–XXVII. Cracoviae 1907. Sumptibus Academiae Litterarum C…
Monumenta Poloniae Palaeographica. Edidit Stanislaus Krzgžanowski. Tab. I–XXVII. Cracoviae 1907. Sumptibus Academiae Litterarum Cracoviensis.
Acta Regni Bohemiae selecta phototypice expressa, Codicis Diplomatici regni Bohemiae appendix. Jussu comitiorum regni Bohemiae edidit Gustavus Friedrich. Fasciculus I. Continens tabulas I–XIII. et XV. 1908.
Acta Regni Bohemiae selecta phototypice expressa, Codicis Diplomatici regni Bohemiae appendix. Jussu comitiorum regni Bohemiae edidit Gustavus Friedrich. Fasciculus I. Continens tabulas I–XIII. et XV. 1908.
Két egyidőben megkezdett és a legmesszebb menő igényeket is kielégitéssel kecsegtető gyüjteményre akarom felhivni hazai palćografusaink és diplomatikusaink figyelmét. Mindkettő ugyanazt a czélt szolgálja, mit a Kaiserurkunden in Abbildungen Németországra nézve oly fényesen oldott meg: az oklevélirás fejlődésének feltüntetését, biztos eszközt nyujtva ezzel az oklevélkritika kezébe. Mindkét gyüjtemény szerkesztői más feladat előtt állottak, mint Sickel és Sybel, kik a legrégibb időtől kezdve bővében voltak az anyagnak s legalább a XIII. századig – hol az anyag óriási terjedelme ezt lehetetlenné teszi – rendszeresen adhattak a császári kanczellária egyes scriptorainak irását jellemző okleveleket. Csehek és lengyelek, de főkép ez utóbbiak még nálunk is szegényebbek régi, XIII. század előtti eredeti oklevelekben, de annál gazdagabbak e korra hamisitott 13. és 14. századi spuriumokban. A lengyel gyüjtemény eddig megjelent része az összes eredeti lengyel provenientiáju okleveleket felöleli 1135–1212-ig, de a 27 darabnak csak felerésze herczegi, a többi püspöki és egyéb magánoklevél, sőt a legrégibb 1135-ből II. Inczének nagyfontosságu birtokmegerősitő privilegiuma a gneseni érsekség . A legrégibb lengyel eredetü egy 1153. évi magánoklevél. – Friedrich, a prágai cseh egyetem professzora, 1130–1270 közti tisztán herczegi oklevelekből állitotta össze az első füzetet, mely méltó függelékül szolgál a csehek megkezdett oklevélgyüjteményéhez, a «Codex Diplomaticus et Epistolaris regni Bohemić» első kötetéhez, melylyel ugyancsak Friedrich követendő példát adott a kis, régi anyagban szegényebb nemzeteknek okleveles anyagok kiadására. Felesleges emlitenünk, hogy mindkét gyüjtemény a modern reproduktiv technika legujabb vivmányainak felhasználásával készül.
Végleges itéletet majd csak akkor mondhatunk róluk, ha teljesen a magyarázatokkal együtt előttünk lesznek. Palćographiai szempontból azonban már ma is nyilvánvaló általános jelentőségük s itt hazánkra is gondolunk; melynek oklevélirásának fejlődéséről, sajnos, még nem alkothatunk ily gyüjtemény hiányában világos képet. Annyi már ma bizonyos, hogy a Keleten korántsem válszthatjuk el oly élesen a gótikus könyvirást a kanczelláriai oklevélirástól, mint a Nyugaton. Egy másik, úgy látszik, általános jelenség, hogy a XII. században kifejlődő sajátságos pápai kanczelláriai irás e kisebb országok kanczelláriáinak irására erős hatást gyakorolt. A két gyüjtemény azonkivül lehetségessé fogja tenni egy érdekes palćographiai folyamat, a gótikus irás elterjedésének kérdését az eddiginél szélesebb alapon tárgyalni, nem is szólva arról a nagy nyereségről, melyet mindkettő honi történelmük jelent. A zseniális szász, Sickel, hatása a német nyelvterületen tul is erősen kezd érvényesülni.
Eckhart Ferencz.
