Ujfalussyak és Rudnayak perei a Petrőczyek ellen 1543–1591.
Ujfalussyak és Rudnayak perei a Petrőczyek ellen 1543–1591.
Történeti tanulmány, irta Rudnay Béla. Budapest 1910. Franklin-Társulat. 8-r. 259 l.
A XVI. század majd egész per- és birtokjogát, jogszolgáltatását, a megyei és felsőbb biróságok szervezetét felölelő tartalmas jogtörténeti tanulmány keretében azon perlekedések történetét tárgyalja szerzőnk jelen kötetében, melyet a Divék nemzetség emlitett két majdnem legkiválóbb hajtása folytatott majd félszázadon át az ősi telepeik szomszédságában fekvő Kaszavár és tartozékainak birtokába jutott Petrőczy családdal.
A lehető legapróbb részletekig feldolgozott periratok a már érintett jogtörténeti tanulságon kivül nagyértékü forrásai a mohácsi vész után pártviszályokba merült ország történetének és zilált közállapotainak. Elénk tárják a különböző társadalmi osztályok életét, létküzdelmeit, közművelődési és gazdasági viszonyait. Mindezen köz- és müvelődéstörténeti 190adatok mellett – a mi minket e helyütt leginkább érdekel – gazdag tárházát képezik a Felsőmagyarország, különösen pedig a perek szinhelyét képező Nyitra- és Trencsénmegye, birtokos és hivatalt viselő nemessége családtörténetére vonatkozó adatoknak. A három perlekedő családon kivül számos adatot szolgáltatnak, hogy csak a leggyakrabban szereplőket és legkiválóbbakat emlitsem: az Apponyi, Livinai Aranyán, Babindali, Bacskafalvay, Miseni Baracskay, Beniczky, Besznákfalusi Besznák, Nagybossányi Bossáni, Csalticzky, Csermely, Egyházasdivéki Divéky, Dubraviczky, Alsó- és felsőelefánti Elefánthy. Ghimesi Forgách, Forrószeghy, Halácsy, Izdenczey, Szomorfalvai Jókuthy, Kaszay, Klobusiczky, Kolecsánszky, Kosztolányi, Kubinyi, Latkóczy, Kesselököi Majthényi és Motesiczky, Marsovszky, Nozdroviczky, Osztrovits, Podmaniczky, Prileszky, Prónay, Révay, Miticzi Roson, Simonyi, Szapolyai, Tarnóczy, Tarnovszky, Terstyánszky, Viszocsányi, Vizkelety, Zay, Nyitrazerdahelyi Zerdahelyi, Zsembery és a három Zsámbokréthy stb. családok XVI. századi történetére.
A régi magyar nemzetségek történetével foglalkozók figyelmét azonban leginkább leköti szerzőnk heraldikai alapon álló azon feltevése, hogy az egyik peres fél, a XVI. és XVII. századokban kiváló szerepet vivő Petrőczy család, a Nádasd nemzetség hajtása.
Genealogusaink eddig okleveles adatok hiányában, elfogadható bizonyitékok nélkül egynek vették ezen dunántuli, valószinüleg vasmegyei eredetü családot a szintén vasmegyei Kerkapetróczáról származó Henczelffyekkel.* Szerzőnk azonban kizártnak tartja, hogy ezen nagytekintélyü nevet az utódok ok nélkül elhagyták és megváltoztatták volna.
Turul XVIII. k. 146. 1.
Elfogadhatóbbnak találja azt a feltevést, hogy a Petrőczyeknek a vasmegyei Murapetrócz volt ősi fészkök, mely tőszomszédságában fekszik a Nádasd nemzetség ősének Petenegnek nevéből származó s birtokát képező Petáncz községnek.
A perlekedések egyik főszereplője Petrőczy Pál, Anna főherczegnő és későbbi királyné kamarása, II. Lajos királytól 1523-ban kapott czimerében az első mezőben a következő czimerképet találjuk: kékben felfelé fordult ezüst félhold, fölötte két egymás fölé helyezett hatágu arany csillag, a sisakdisz: ezüst félhold ráillesztett hatágu arany csillaggal.* Pál unokája Dániel gyürüspecsétjén ettől némileg eltérőleg a félhold sarlójával jobbra fordultan hegyén áll, föléje helyezve a két egymás fölötti csillag. S mivel a Nádasd nemzetségből eredő Gersei Pethő család II. Ulászló királytól 1507-ben kapott czimerének harmadik mezejében szintén kékben szarvaival fölfelé fordult arannyal és veressel hasitott félhold* sarlójában egymás mellé helyezett két nyolczágu csillaggal látható, a feltételezett birtokszomszédság s a jelzett részleges czimerbeli hasonlóság alapján hajlandó a Petrőczyeket is a Nádasd nemzetségből valóknak tartani. E feltevés későbbi beigazolása esetén e két Nádasd nemzetségből származó család közös czimeréből a Nádasd nemzetség ősi czimerét a következőkép tartja megállapitandónak: kékben szarvaival fölfelé fordult arany félhold, szarvai között egy-egy arany csillaggal, sisakdisz szintén arany félhold, szarvaira tüzött egy-egy arany csillaggal; takaró: kék-arany, miután a Nádasd nemzetség legkiválóbb családjainak a Nádasdyak-, Darabosoknak és Gersei Pethőknek XV. századtól kezdve használt közös s némileg beszélő czimere, a nádszálak közt álló vagy uszó vadkacsa, nem tekinthető ősi nemzetségi czimernek.
Turul X. 159. 1.
Csoma J. Magy. Nemzetségi Czimerek 49. l. közli a czimerképet Pethő János 1497-ben kapott czimeréről, itt a holdsarló ezüst.
Szerény nézetem szerint e feltevések nagyon gyenge alapon állanak.
Elsősorban a birtokszomszédság ezideig egyetlen okleveles adattal sem bizonyitható. Másodsorban a félhold- és csillagokból összeállitott czimer sem oly jellegzetes, hogy közös használatából nemzetségközösségre is következtethetnénk, hisz a Hunt-Pázmán nemzetségen kivül számos család használja czimerül, a középkori megyei kiadványokon lévő alispáni és szolgabirói pecséteken száz és száz esetben előforduló embléma. Ugy Petrőczy Pál, mint Pethő János II. Ulászlótól kapott czimerének is csak egy-egy részletét képezi. Maga Pethő János is e czimeradományt megelőzőleg, a Nádasd nemzetségbeli más családokkal egyezően, kizárólag a nádszálas és kacsás czimert használja s 1497-ben, illetőleg 1507-ben kapott négyelt pajzsu czimere második mezejében is ez szerepel. Csoma a négyelt pajzs többi három mezejében látható czimerekben Pethő János ismeretlen anyja, esetleg nagyanyja és felesége Szeri Pósafi Zsófia czimerét keresi: 1-sőben a Bór-Kalán nemzetség, a 3-ik félhold és csillagosban esetleg a Benyovszky család és 4-ikben a Herman nemzetségét;* igy tehát a félhold és csillag az ő czimerébe is valamely vérrokon család, nincs kizárva, hogy éppen az akkor emelkedőben lévő Petrőczyek czimeréből került. A nemzetségközösséget tehát a czimerazonosság sem támogatja.
Magy. Nemzetségi Czimerek 50. 1.
János király nagyon csekély számban fennmaradt nemesitései közül is emlit egyet szerzőnk: 1530-ban a kaszai vár tartozékaiból a pruzsinai birtokot és a lednici vártól elvett hornicsáni szabadtelket Pruzsenszky Menyhértnek adományozza, őt egyuttal kifejezetten nemesitvén is.*
Orsz. levéltár N. R. A. fasc. 485. nro. 38.
198Megemlithetjük itt még a számos oklevelünk hátán a rendes függő, rányomott vagy zárópecsét mellett látható, a perbeli felmutatást igazoló, rányomott részleges vagy félpecsét, az úgynevezett pecsétfő (caput sigilli) használatának egy a műben közölt érdekes formáját: Egy több példányban kiállitott, öt, illetve hat iv hártyájára irt s a függőpecsét selyemzsinórja által összefüzött 1582. évi országbirói kiadvány két Ujfalussy János és Rudnay Pál kiadott példányán az aláirások alatt a nyitrai káptalan félpecsétje van a bemutatás és végrehajtás tanusitásául odanyomva. *
Rudnay levéltárból.
E mű ezen folyóiratunk keretébe tartozó genealogiai, heraldikai és sphragistikai adatainak felsorolása után hosszadalmasnak tartanám a félszázados perlekedések jogtörténetbe vágó ismertetését, azt azonban kénytelen vagyok a szerző rovására irni, hogy az anyagnak tulságos részletekbe menő feldolgozása árt a világos áttekinthetőségnek. Nem lett volna hátrányára a műnek a pereskedések végeredményének rövid recapitulálása. — Ennek daczára azonban a művet különösen a kevéssé feldolgozott XVI. századi magyar jogszolgáltatás szempontjából kiváló becsünek tartom.
J. E.
