Adalékok a Gut-Keled nemzetség genealogiájához.
Adalékok a Gut-Keled nemzetség genealogiájához.
A Vay-család berkeszi levéltárának néhány oklevele érdekes világot vet a Gut-Keled nemzetség némely ágának egymáshoz való rokonságára s lehetővé teszi, hogy Karácsonyi János kitünő munkája «A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig» e nemzetségre vonatkozó adatait kiegészitsük, illetőleg helyreigazitsuk. Karácsonyi a nemzetség két főágát: a majádit és a sárvármonostorit külömbözteti meg, előbbit a majádi uradalomról, utóbbit a sárvári monostorról nevezvén el, melynek kegyuri jogait e főág tagjai gyakorolták. Adataink a sárvármonostori főágra, illetőleg annak különösen három alágára vonatkoznak s szükségképen maguk után vonják a főág egyes ágainak máskénti csoportositását, mint azt Karácsonyinál találjuk, kinek éppen az egyes alágak közti összekötő kapocs megállapitására nem állottak közvetlen okleveles adatok rendelkezésre s igy kénytelén volt sokszor következtetésekre alapitani.
A Gut-Keled nemzetség egyik leghatalmasabb és leggazdagabb alága, az Apaj-alág, melyet Karácsonyi az István báni ággal egy törzsről hajtottnak tart,* korán kihalt. Utolsó sarja Apag comes fia, István volt, kire, mint élőre, utolsó izben 1342-ben van adatunk s ki Karácsonyi szerint Raszina-Kereszturon lakott.* Utána óriási birtokok maradtak egyrészt Somogy- és Kőrösmegyében, hol Apaj bán idejében volt alkalmuk birtokaikat növelni, másrészt a Gut-Keled nemzetség főfészkében, a Nyirségen. Úgy látszott, hogy Istvánnak nem maradtak rokonai s igy gazdag öröksége a királyra szállott. Zsámboki Gilétfi Miklós nádor és testvére János, turóczi főispán nem késtek a királytól adománylevelet szerezni a magtalanul elhunyt Apaj fia, István összes birtokaira. Mikor a váczi káptalannal be akarták magukat az uj birtokokba iktattatni, előállnak tiltakozásukkal mindazok, kiknek öröklési jogait a beiktatás sértené, vagyis a legközelebbi nemzetségi rokonok, kikre a birtokoknak az országos jogszokás szerint szállani kellett volna. Ez események igen gyorsan játszódhattak le, mert a nádor és testvére már 1342-ben meginditották a pert a tiltakozó rokonok: Bacskai András fiai, Miklós, László és András és ugyanazon Miklós fia, János, valamint Keled fia István fiai, Domokos, László és Keled ellen. 1343 36jan. 29-én már a per első halasztásával találkozunk Pál országbiró előtt.* Hogy az alperesek minő jogczimen tiltakoztak a királyi adományozás ellen, arról részben a váradhegyfoki konventnek e perben teljesitett, 1343 máj. 12-én kelt vizsgálati jelentése nyujt felvilágositást, melyet egész terjedelmében közlünk:
I. m. II. 56. s köv. 11.
U. o. 59.
Berkeszi levéltár középk. okl. 235. sz.
Excellentissimo domino eorum, domino Lodovico dei gracia illustri regi Hungarie Johannes pruepositus et conventus monasterii sancti Stephani prothomartyris de Promontorio Waradiensi orationum suffragia devotarum cum perpetua fidelitate. Litteras vestre excellentie honore quo decuit recepimus in hec verba: Lodovicus dei gratia rex Hungarie, fidelibus suis conventui ecclesie sancti Stephani prothomartyris de Promontorio Waradiensi salutem et gratiam. Dicit nobis Ladislaus filius Stephani filii Keled de Berench sua, Dominici et Keled, fratrum suorum in personis, quod ipse Keled, avus* eorum unacum Apay magno, patre videlicet quondam Stephani de Apeykereztur, ab uno avo procreati et invicem fratres patrueles extitissent et nunquam in eorum possessionibus ubilibet existentibus et patronatu monasterii de zolad divisionem habuissent perpetualem, sed easdem communiter tenuissent et possedissent.* Quare fidelitati vestre firmiter precipimus per presentes, quatenus vestrum mittatis hominem pro testimonio fidedignum, quo presente Mako filius Pauli vel Jacobus magnus aut Dyonisius dictus Magyar aliis absentibus homo noster, ab omnibus quibus decuerit sciat et inquirat de premissis omnimodam veritatem. Et posthec secundum quod vobis veritas constiterit premissorum, nobis fideliter rescribatis. Datum in Wysegrad in dominica Ramispálmarum anno domini M°CCC°XL° tertio. Nos igitur mandatis vestre excellencie in omnibus obtemperare cupientes ut tenemur unacum eodem Jacobo magno homine vestro* nostrum hominem, videlicet Mychaelem magnum, familiarem domus nostre, ad premissa mandata vestro* pro testimonio transmisimus fideliter exequenda. Qui demum ad nos reversi nobis concorditer retulerunt, quod ipsi pariter accedentes a nobilibus, ignobilibus, sacerdotibus, clericis, laicis et cuiusvis status hominibus, specialiter a vicinis et commetaneis possessionum dicti Stephani filii Apey in Zabolch existentium, a quibus decuisset, diligenti inquisitione prehabita super premissis talem scivissent et indagassent veritatem, quod predictus Keled, avus eorundem Ladisiai, Dominici et Keled filiorum Stephani de Berench unacum eodem Apey magno, patre videlicet ipsius Stephani de Apeykereztur, iam defuncti ab uno avo procreati et invicem fratres patrueles extitissent et nunquam in eorum possessionibus ubilibet existentibus et patronatu dicti monasterii Zolad divisionem habuissent perpetualem, sed easdem communiter tenuissent et possedissent modo prenotato. Datum secunda feria proxima post festurn sancti Johannis ante Portam Latinam anno prenotato.
Utána ipsorum áthuzva.
Utána super quo áthuzva.
Utána in eisdem kihuzva.
Sic nostro helyett.
Hátán: Domino regi pro Ladislao, Dominico et Keled filiis Stephani de Berench super eo, ut Keled, avus eorundem, cum Apay magno ab uno avo procreati et fratres patrueles existant, inquisitoria.*
Berkeszi levéltár kk. o. 227.
(Papir, kerek záró pecsét nyomaival.)
Csaknem szóról szóra megegyező jelentést terjesztenek fel a váradi káptalan 1343 április 22-én,* Szatmármegye május 8-án Gellyénesen,* Beregmegye május 24-én Beregen tartott közgyüléséből.*
U. o. 228.
U. o. 230.
U. o. 229.
Ezek szerint az alperesek egy részének, a Berencsieknek nagyapja, Keled és a magtalanul elhunyt István, okleveleink szerint Apajkereszturi István apja Apaj, kit ez oklevelünk Nagynak nevez, első izi unokatestvérek voltak s ágaik összekötő kapcsa egyéb közös birtokokon kivül Szóládmonostor kegyurasága volt. Ki volt azonban a közös ős, mindezen oklevelekből még nem derül ki. Szóládmonostor közös birtoklására közvetlen okleveles bizonyitékunk is van. Miklós nádorhelyettes egy 1325. évi oklevele szerint, mikor Apaj (itt Opey) fia Istvánnak tizedmagával a váradi káptalan bizonysága mellett meg kellett volna esküdnie Szóládmonostor birtokon, hogy annak fele nem Keled fia István fiaié, oly megegyezés jött létre a felek közt, mely szerint Apaj fia István cserébe adja a szabolcsmegyei Berencs birtokot István fiai: Domokos, János, László és Kelednek Szóládmonostor feléért.*
U. o. 113.
A Bacskaiak jogos igényeit nem igazolhatjuk ugyan az eredeti vizsgálati jelentésekkel, de ránk maradt az egész per legfontosabb okmánya, Pál országbiró 1346 febr. 14-én kelt itéletlevele Lajos királynak 1365. évi átirásában.*
U. o. 387.
Ebben vázolván a per már ismert előzményeit, elmondja, hogy a Bacskaiak előtte megkérdeztetvén ellenmondásuk jogalapja felől, azt vallották, hogy nagyatyjuk, Andreas Magnus és Apaj fia István, nagyapja Apaj – s itt ez van valószinüleg nagyobb joggal, Nagy-nak nevezve – Miklós bán fiai voltak és egyéb közös birtokaikon kivül közösen birtokolták Szóládmonostor kegyuraságát. Állitásukat nem kevesebb, mint tiz vizsgálati jelentéssel bizonyitják, u. m. Mikes szlavon bán, a váradi, egri, szepesi, zágrábi és csázmai káptalan, a leleszi konvent, Zemplén- és Szabolcsmegye, valamint a király által még mindezeken kivül külön e czélra kiküldött vizsgálók, András néhai váradi püspök, Bereczk fia János szatmári főispán és Diószegi Dorog fia Péter, fia lwahun okleveleivel. Minthogy a Berencsiek is hat vizsgálati jelentéssel, az emlitetteken 37kivül az egri káptalan és Szabolcsmegyéével bizonyitják igazukat, az országbiró a pert az alpereseknek itéli meg s azok hozzájutnak az őket jogosan megillető örökséghez.
A három alágnak, az apajkereszturinak, a bacskainak és a berencsinek tehát közös őse Miklós bán volt, ki még 1240-ben élt s kit Karácsonyi csak a Bacskaiak ősének tartott.* Az összekötő kapocs egyéb birtokközösségen kivül Szóládmonostor kegyurasága volt s igy a sárvármonostori főágon belül egy szóládmonostori ágat, vagy másként Miklós bán ágát külömböztethetünk meg.
Karácsonyi i. m. 59
Az örökségen már 1346-ban Szent Mihály nyolczadján Kállóban osztozkodnak a rokonok a váradi káptalan nov. 4-én kiállitott oklevele szerint.* Keled fia István fiai Berencsi Domokos és László – a harmadik testvér, úgy látszik, nem érte meg a per befejezését – a nyiri birtokokat (possessiones in Nyr existentes) kapják, u. m. a biharmegyei Szóládmonostort, a szabolcsi Anarcsot, Benket, Monyoróst és Himest, mig a drávántuli birtokok Apajkeresztura, Kedhel, Kozmademjén, a somogymegyei Szólád (!) Nezde, Filke és Bikkes a Bacskaiaknak jutott. Ez osztozkodás nem volt végleges. Még a róla szóló oklevelet ki sem állitották, mikor nov. 1-én Berencsi László fiai: Miklós, Tamás és István tiltakoznak ellene, mint nem méltányos ellen,* bizonyos foku érvényessége mégis megmaradt, mert 1367 aug. 14-én a leleszi konvent előtt már Berencsi Domokos fiait, Jánost és Szaniszlót – ki először neveztetik Kenézinek – látjuk osztozkodni a szabolcsmegyei Benk, Monyorós, Kenéz, Ladány, Berencs, a biharmegyei Monostor és a zempléni Czigán birtokokon,* 1370 szept. 14-én meg Anarcsi László fiait: Miklóst és Tamást a benki, ladányi és anarcsi, Istvánt és Jánost pedig a monostori, berencsi és himesi birtokokon.*
Berkeszi lt. kk. o. 263.
U. o. 264.
U. o. 421.
U. o. 452.
Hogy azonban a birtoklási viszony a két ág közt még nem volt véglegesen tisztázva, kitünik abból, hogy 1367-ben a Berencsiek Vilmos titkos kanczellár előtt eltiltják a Bacskaiakat, név szerint Miklós fiait Istvánt, Pétert és Jánost és Bacskai Andrást, hogy jogaik rovására valamely káptalannál vagy konventnél, különösen a zágrábi, csázmai és pozsegainál oklevelet eszközöljenek ki.* Főképen tehát a somogy- és kőrösmegyei birtokokról lehetett szó. Sőt a dolog a két alág közt perre is került, melynek folyamán kiállitott oklevelek még jobban megerősitik mindazt, a mit az alágak rokonságáról mondottunk, annyival inkább, mert a per tárgya ujból a már ismertetett leszármazás körül forog. Mint Szepesi Jakab országbiró 1376 febr. 29-én kiállitott itéletlevelében olvassuk, a Bacskaiak azzal vádolták Keled fia István fia László fiait Berencsi Tamást, Jánost, Miklóst, Mátyást és Pétert és Domokos fiát Szaniszlót, hogy nem igaz az, hogy ők Apaj fia Istvánnal «in una generationali traternitate» vannak s következésképen atyjuk, Berencsi László jogtalanul kapta annak birtokait. A Berencsiek szerint «ipse Ladislaus, pater ipsorum et per consequens ipsi in una generationalis et condivisionalis fraternitatis linea semper fuissent et nunc essent ac patronatu generalis monasterii ipsorum, velud fratres divisionales communiter possedissent et nunc ipsi possiderent et hec omnia efficacissimorum litteralium instrumentorum vigoribus comprobare prompti essent et parati. Avi etiam et predecessores ipsorum et prenotati Stephani filii Apay et per consequens ipsi unius criste signum, velud generacionales fratres in cunctis aequi expedicionibus gessissent et portassent.* Állitásaikat két oklevéllel bizonyitják, többnyire már a Giletfiakkal folytatott perben szerepeltekkel. A per folyamán kiadott oklevelek egyike a Gut-Keled nemzetség genealogiája s általában a genealogiai vizsgálatok módja szempontjából különösebb figyelemre tarthat számot.*
U. o. 419.
U. o. 497.
U. o. 483.
Lodovicus dei gratia rex Hungarie, Polonie, Dalmatie etc. fidelibus suis capitulo Waradiensi salutem et gratiam. Dicunt nobis Thomas et Johannes filii Ladislai filii Stephani de Berench in ipsorum, necnon* Stephani et Nicolai fratrum ipsorum uterinorum ac Stanyzlai filii Dominici de eadem Berench personis,* quod prothavi, avi et progenitores euisdem Ladislai filii Stephani, Nicolai filii Andree de Bachka et condam Stephani filii Apay fratres fuissent patrueles et de generatione Guthkeled originem duxissent et semper in una extitissent divisione in eorum possessionibus universis. Super quo fidelitati vestre firmiter precipiendo mandamus, quatenus vestrum, mittatis hominem pro testimonio fidedignum, quo presente Ladislaus filius Dyonisii de Endus vel Stephanus filius Jacobi de Jeke aut Ladislaus seu Paulus de Leney au Thomas filius dicti Ladislai ceu Johannes sin Benedictus filius Gerlas de Gywlahaza au Johannes dictus Vythka sive* Stephanus frater eiusdem aliis absentibus homo noster ab omnibus quibus decet et licet, signanter autem a Stanyzlao filio Ladislai filii Johannis filii Vanyti, Johanne filio Georgii de Bator, Ladislao filio Elleus, Georgio filius* Gregorii et Dominico filio Johannis de Varad, necnon nepotibus* Dosa de Debrechun et a nobilibus de Lonya generationibus dicti Guthkeled ceterisque vicinis et commetaneis eorundem et ab aliis quibus decet deo et eius iustitia pre oculis habitis palam et occulte diligenter investigando 38sciat, inquirat et experiatur de premissis sueram, sinceram omnimodam veritatem. Et posthec issius inquisitionis seriem nobis fideliter rescribatis. Datum in Vissegrad dominico die proximo post festum beati Mathie apostoli anno domini MoCCCoLXXo quinto.
Más kézzel a sor felé irva.
Sic.
Más kézzel a sor felé irva.
Necnon kihuzva s sive feléje irva.
Más kézzel, kihuzott filiis felé irva.
Hátán: Fidelibus suis capitulo Waradiensi pro Thoma et Iohanne filiis Ladislai filii Stephani de Berench et aliis inquisitoria.
(Papir, nagy záró pecsét nyomaival.)
A király által elrendelt vizsgálat az alperesekre kétségkivül kedvező eredménynyel végződött, mert az országbiró a Bacskaiakat 250 márka dénár lefizetésére elmarasztalja s ezzel mindkét család joga az Apaj István-féle örökségre ujból elismertetett. Véglegesen úgy osztoztak meg, hogy a Berencsiek a szabolcsmegyei Csicsert, Benket, Monyorost, Kenézt, Ladányt, Bákát, Anarcsot, Kékcsét, Berencset és Himest, a bihari Monostort kapták, a Bacskaiaknak meg a kőrösmegyei Apajkeresztura, Kozmadamján vár, Zelnice, Kedhely, Lukucholch (?), Felső- és Alsó-Viznekszeg, a somogyi Szólád, Nezde, Filke, Bikkes jutott.* A két családnak az Apay-ággal való rokonságát utoljára 1392-ben Bolyi László fia Pelbárt – valószinüleg szintén a Gut-Keled nemből* – vonta kétségbe. A leleszi konvent bizonyságlevele szerint Berencsi László fia, Péter, 50-ed magával megesküdött a Gut-Keled nembeli Szakolyi János fia, Lőrincz jelenlétében, hogy dédapja, Keled és István apja, Apaj unokatestvérek voltak. *
Garai Miklós nádor 1379 febr. 6-án kiállitott oklevele, I. Ferdinánd 1551. évi átirásában. B. l. kk. o. 520.
Karácsonyi i. m. II. 70., 71.
B. 1. kk. o. 598.
Ezek után nem vonható kétségbe, hogy a Gut-Keled nemzetség Apaj báni, Bacskai és Berencsi alágai egy közös törzsről hajtottak s e szóládmonostori csoport rokonsági táblázata a fentiek szerint következő:
Miklós bán (1240 még él)*; Nagy I. Apaj, bán; Nagy I. András a Bacskaiak őse; Csépán* a Berencsiek (később Anarcsiak, anárcsi Tegzesek, Kenéziek) őse; II. Apaj; II. András; Elzes*; Apajkereszturi István † 1342; N. leány* – Kállay Simon; Miklós; László; III. András; I. Keled; János (leszármazása lásd a második hasábon); István; Péter; István; Péter*
Karácsonyi i. m. II. 59.
U. o. 76.
I. m. II. 57.
U. o.
U. o. 83. – 1299-ben Istvánnal együtt tiltja el Konrád fiait Czigán birtokukkal szomszédos Rozvágy eladásától. Berkeszi lt. kk. o. 15.
István; György*; Domokos; I. János; II. Péter; László; II. Keled; Eles* – Simon fia Dénes; II. János; Szaniszló; Miklós; Tamás; III. Péter; III. János; Mátyás
1318-ban a hat testvértől váltja vissza Apaj fia, István a 24 márkáért elzálogositott Anarcsot. – B. lt. kk. o. 44.
1329ben a váradi káptalan beiktatja férjét a szabolcsmegyei Kadszeg és Endes felébe, melyet nejével hozományul kapott. – Berkeszi lt. kk. okl. 150.
Az Apaj- és a Bacskai-ág közeli rokonságát tehát helyesen ismerte fel Karácsonyi János közvetett bizonyitékok alapján,* Csépán-alágat azonban a Várday-ághoz csatolta.* Hogy egyéb alágak, melyeket az emlitettekkel közeli rokonoknak tartott, mint a Dragun vagy István báni, továbbá a Várday-ág két alága nemcsak nem vesznek részt az örökségben, hanem még csak nem is emelnek igényt reá, eléggé bizonyitja, hogy az Apaj báni ággal s igy a Bacskaiakkal és Berencsiekkel sem állottak közeli rokonságban.
I. m. II. 57.
I. m. II. 76.
ECKHART FERENCZ.
