I. Miklós pécsi püspök családi viszonyai.
I. Miklós pécsi püspök családi viszonyai.
Nagy Lajos királyunk anyja, a lengyel Piasztaleány, Erzsébet, rokonaival, a sziléziai Piasztákkal igen élénk összeköttetésben állott és nepotismus dolgában bárkivel birhatta volna ki a versenyt. A szegény sziléziai herczegfiaknak Magyarországban adott állást, a szegény leányokat kiházasitotta s az ezek kiséretében az országba jött sziléziai papok sorából egyik-másikat szemelte ki fiai tanárának, minek következtében a tanár urak is azon voltak, hogy szegénysorsu rokonaikról az uj hazában gondoskodjanak. Az utóbbi osztályhoz tartozik I. Miklós pécsi püspök is.
Első előléptetésére akadunk 343 máj. 9-én, midőn Erzsébet azon kéréssel fordul a pápához, hogy Miklós, a boroszlói egyházmegyéből való pap, ki egyuttal fiának, Lajosnak tanára (informator seu pedagogus) esztergami kanonokságot kapjon, tekintet nélkül arra, hogy az illetőnek már veszprémi s győri javadalmas kanonoksága van.*
Supplic. ad Clem. VI. Ann. I. lib. (vol.) II. fol. 183. Ezt és a még következő supplicatiókat Fraknói Vilmos püspök ur feljegyzéseinek köszönöm.
1344 okt. 15-én Miklósunk mint «quondam informator regis» már a királyi kápolna főnöke s a király kanczelláriai titkára.* A királyi család háladatossága azonban arról gondoskodott, hogy rövid idő alatt magasabb polczot elérjen. 1346 febr. 13-án a pápa Henrik fia Miklóst, a pécsi káptalan kanonokját és pápai káplánt pécsi püspöknek kinevezi,* kiről az alábbiakból majd kitünik, hogy Miklósunkkal azonos. A püspöki széken 1360-ig található; 1360 ápr. 28-án e szék már üresedésben van és miután e püspök nyomait 1360 után nem találjuk, biztosra vehető, hogy 1360 kezdetén meghalt.
Anjoukori okmánytár, IV. 454.
Theiner, Mon. Hung. I.; 706. Turul 1911. 1.
Miután a pápai kinevezési okiratból tudjuk, hogy atyját Henriknek nevezték, családi viszonyait a következő adatok alapján tovább felkutatjuk:
a) 1339-ben kijelenti Károly király, hogy „magister Nicolaus de Polonia, frater Herrici de Zauan, de genere dominorum Plespah et Leuskonis de Frankonya» Lajos királyfi tanitója, a Komárom-megyében fekvő Neszmély nevü birtokot, mely eddigi tulajdonosának magvaszakadtán a koronára szállt, saját, valamint consobrinusai: «Zotrogh Miklós fiai Henthko és Mátyás» részére kéri. A király teljesitette e kérelmet, mire Miklóst és consobrinusait 1339 decz. 6-án a neszmélyi birtokba statuálták.*
Pannonhalmi oklevéltár, II. 493., 494. – Pór Antal 1907-ben megjelent jeles dolgozatában őt ennek alapján állandóan «Neszmélyi Miklós»-nak nevezi.
Ezen, a magyar oklevéltárakban a maga nemében páratlan meghatározás minden bőbeszédüsége mellett mégis homályos; belőle még mindig nem tudnók, hogy ezen Miklós mely családból származott.
A mi a «de Polonia» jelzőt illeti, azonnal ki kell jelentenünk, hogy Miklósnak nem «Lengyel» a családneve. Az imént idézett oklevél egyik későbbi passusában már csak «magistrum Nicolaum Polonum»-nak nevezik. A «de Polonia» csak azt jelenti, hogy Miklós «Lengyelországból való ember».
Valódi családi neve – a mint ezt a későbbi források bizonyitják – «de Zavan»; csakhogy itt mindjárt ki kell emelnünk, hogy az idézett okirat másolója vagy fogalmazója a neki besugalmazott adatokat félreértette s rosszul közölte. Igaz ugyan, hogy Miklósunknak egy Herrik (Henrik) nevü fivére is volt, de ez korántsem birt oly hirnévvel, hogy Miklós éppen őt választotta volna családi hovátartozandóságának megjelölésére; «frater» helyett «filius»-nak kellene állnia.
A «de genere dominorum Plespah et Leuskonis de Frankonya» határozottan helytelen. Nem volt szokás, hogy valakinek a nemzetségét két névadó őssel megjelöljék és ha ezt már tették, akkor a két nevet összevonták (pl. Gutkeled, Hont-Pázmán). A «pah» nem lehet más, mint a német Bach» (= patak) ferditése, itt tehát valami Plessbachról lehet szó; legyen azonban akárhogy, Plespah nem személy-, hanem helynév; Frankonya, a mi nem más, mint a frank(eni) német herczegség, sem lehet családi név, a helyes sorrend ez: de genere domini Leuskonis de Plespah in Frankonya» és bár Miklós ur annak idején azt hitte, hogy ezen tollbamondással valamely nagy hirnevü emberrel tartott törzsrokonságát közhirré teszi, még sem mondhatni, hogy ezen Leuskót ismerjük.
A neszmélyi birtok különben perlekedésre adott okot. 1342 május 26-án arról panaszkodik a pannonhalmi apát, hogy egynehány garázdálkodó a füzitői vámot elfoglalva, ezt Neszmélyre áthelyezte, hogy (Vasvári) Vid nyitrai püspök mint felperes ezen ügyben Miklóst, Lajos királyfi tanárát, mint alperest bepörölte s hogy egyiköknek sincs igaza, mert e vám a pannonhalmi apátságé; tiltakozik tehát mindkettő ellen.*
Anjoukori okmánytár, IV., 224.
34b) 1346 decz. 3-án Miklós pécsi püspök arra kéri a pápát, hogy Zavani János fia Jánosnak, a boroszlói egyházmegyéből valópapnak azon javadalmas kanonokságot adja a győri káptalanban, mely az ő (t. i. a püspöknek) kineveztetése és megerősittetése következtében üresedésbe jött.
c) Ugyanakkor kéri a pápát, hogy fentebbi Zavani János fiának, Mihálynak, a boruszlói egyházmegyéből való papnak az ugyanily módon üresedésbe jött erdélyi javadalmas kanonokságot adja s őt egy győri kanonokságra előjegyezze.*
Theiner, Monum. Hungar. I. 706., 728.
d) Ugyanakkor azt is kéri, hogy testvérei gyóntatóikat szabadon választhassák és pedig fivérei: Mátyás és Henrik, nővérei: Katalin, Hedvig és Gertrud.*
A VI. Kelemen pápához intézett supplicatókból.
e) Ugyanazon évi ápr. 15-én kijelenti Lajos király, hogy Miklós megerősitett pécsi püspöknek, kápolnája főnökének, kanczelláriai titkárának és volt tanitójának, valamint fivérének, Mátyás mesternek, udvari őrtisztnek azon szolgálatok elismeréseül, melyeket ezek atyjának és magának tettek, a hevesmegyei Poroszlóban lévő birtokrészt adományozta; miután azonban egynéhány rosz szomszéd őket a birtok használatában háborgatja, elrendeli a szabatos határjárást.* Ez megtörtént ugyan, de a szomszédokkal folyt villongások meg nem szüntek. Igy volt a püspöknek Tomaj nb. Losonczi Dénessel a poroszlói révjog és vám miatt hosszabb pöre, mely csak 1355 május 1-én a püspök győzelmével végződött. Mindezt azért kellett kiemelnünk, mert a pör folyamán Lajos királynak egy 1347-ben kiállitott okirata lett felmutatva, mely a püspök családi viszonyaira meglehető kimeritő világosságot vet.
Károlyi-oklevéltár, I. 165.
A király kijelenti t. i., hogy Poroszlót első sorban Miklós püspöknek és fivérének, Mátyásnak és az utóbbi ivadékainak adta. A mennyiben pedig Mátyásnak nem volnának gyermekei, a birtok édes fivérükre, Valterre száll; mindhárman pedig Zavoni Henrik fiai: Ha Valternek sincsenek gyermekei, átszáll a birtok nővérük fiára, Henchkóra.* Látjuk tehát, hogy a püspöknek Mátyáson és Henriken kivül még Valter nevü fivére is volt, kit az 1346. évi supplicatióban fel nem emlitett. Lehet, hogy a pápai kanczellária «Valter» helyett «Henrik»-et irt vagy Valtert elnézésből kihagyta. Látjuk továbbá, hogy a püspöknek 1339-ben emlitett consobrinusai alatt nővérének fiait kell értenünk, a mit különben egyéb okiratokban is elég gyakran találunk. 1339-ben Henchkót és Mátyást emliti mint consobrinusait; 1346-ban azonban már csak Henchkoról van szó. «Henchko» nem más, mint a magyaros Hencz és a német «Heinz», a Henrik név kicsinyitője; hogy a püspöknek melyik nővérétől született és ki volt ennek férje Zotrogh Miklós? nem tudom.
Anjoukori okmánytár, VI. 305.
Zavan vagy Závony nevü helységet Magyarországban nem ismerünk és igy tehát, egyetértőleg azzal, hogy a püspök magát és unokaöcscseit a boroszlói egyházmegyéből való papoknak nevezi, utalva vagyunk arra, hogy hazáját Sziléziában keressük. A pápai kanczelláriának «Zavan»-ja (Thelnernél egyszer «Zanan») – mert ily nevü helységre Németországban sem akadunk – kétségkivül latinositás; de miután egyik magyar okiratunk ezt «Zavon» azaz Závonynak irja, meghatározása mégis sikerült. A «Codex diplomaticus Silesić czimü oklevéltárban tett kutatásom eredménye az, hogy Zauan vagy Szávony nem más, mint jelenlegi Porosz-Sziléziának boroszlói közigazgatási kerületében fekvő trebnitzi járáshoz tartozó Schawoine nevü község.
A családra vonatkozólag 1346 után 1357 kezdetén találunk ujabb adatot, midőn a hevesmegyei Lövői (ma Eger-Lövő Borsodmegyében) László az ugyanazon megyében fekvő Iván (ma Ivánka) nevü helységet Miklós pécsi püspöknek és Valter nevü édes fivére fiainak: László és Istvánnak egyezség utján átengedi.* Mátyás őrtiszt és Valter e szerint 1357-ben már nem éltek és miután csak Valter fiai a püspök érdektársai, világos, hogy Mátyás nem hagyott fiutódot maga után. Meglátjuk azonban, hogy Valter ága fiaival kihalt és hogy a család birtokai Henczkóra szálltak.
Sztáray-oklevéltár, I. 454
Midőn 1363-ban a pannonhalmi apát egy a komárommegyei Almáshoz tartozó terület miatt pört emel, akkor ennek birtokosa már nem Miklós püspök, a kit már néhainak nevez, hanem Neszmélyi Hanthke,* a miből az következik, hogy Henczko nemcsak Neszmélyt örökölte, hanem a Neszmélyi családnevet is felvette. A püspök firokonsága azonban – ha csak minden jel nem csal – Poroszlóban is halt ki.
Pannonhalmi oklevéltár, II. 491. – 1364-ben pedig jelenti a pozsonyi káptalan Kont Miklós nádornak, hogy ugyanazon évi április 1-én Neszmélyen a Henchkonem et Symonem fratres condum episcopi Quinqueecclesiensis contra Jakus judicem civitatis Posoniensis április 15-ikére a nádor elé idézte. – Pozsonyi városi levéltár.
1376-ban t. i. veszi kezdetét egy pör, melyet az egri káptalan Poroszlói Hanczko és Simon ellen inditott és melynek folyamán alperesek azon 1357. évi okiratot felmutatták, melynek alapján Miklós püspök és Valter fiai a hevesmegyei Iván birtokot kapták; felmutattak oly okiratot is, melynek értelmében a püspök 1359-ben a hevesmegyei Szőke után járó bizonyos hitbéri és leánynegyedi követeléseket kifizetett.* Ebből tehát 35kézzelfoghatólag kiviláglik, hogy Henczko és Simon úgy a püspök, mint Valter fiainak a jogutódai s hogy ennek értelmében 1376-ban a «Sávojnei»-ek magyar fiága már nem létezett. Az 1376. évi pört egynehányszor elhalasztották; 1380 okt. 6-án Simon már nem él; akkor csak Hanchko (úgy irják most mindig a nevet) maga képviseli az alperes felet, miből arra lehetne következtetni, hogy Simonnak sem voltak fiutódai.
Sztáray oklevéltár, I. 454.
Henchko már 1359-ben neszmélyi birtokos; 1364-ben határozottan állitja Fejér,* hogy Henchko és Simon † Miklós püspök fratresei már a «Neszmélyi» nevet viselik.
IX. 7. 277.
Henchkónak két fia volt: Jakab és János, kik közül Jakab 1420 szept. 26-án már nem él; akkor azonban fia: Poroszlói János szerepel. 1427 márcz. 15-én ennek csak özvegye és fia: Péter szerepel. 1427 nov. 20-án Hanczko fia Jánosról még úgy tesznek emlitést, mintha élne; 1428 márcz. 9-én már «condam;» özvegye: Ratold nb. Pásztói János leánya, Katalin, 1432 márcz. 27-én még él. 1420-ban a poroszlói Hancztkófiak még mindig Neszmély birtokosai is.
Az eddigiek alapján megkapjuk tehát a következő nemzedékrendi töredéket:
Schawoinei Henrik; János † 1346 előtt; Miklós pécsi püspök † 1360; Mátyás őrtiszt 1346–1347; Valter 1347 † 1357 előtt; Henrik 1346; Katalin 1346; Hedvig 1346 ezek egyikének férje: Zotrogh Miklós; Gertrud 1346; János pap 1346; Mihály pap 1346; László 1357; István 1357; Henczko 1339–1380 a Neszmélyi és Poroszlai család őse; Mátyás 1339; Simon 1364–1376; Jakab † 1420 előtt; János † 1427–28 Neje: Ratold nb. Pásztói János leánya Katalin, 1432; János 1420. † 1427 előtt Neje: 1427; Péter, 1427
Dr. WERTNER MÓR.
