Komárom vármegye nemes családai.
Komárom vármegye nemes családai.
A vármegyei levéltár adataiból összeállitotta Dr. Alapi Gyula, Komárom vármegye levéltárnoka. Komárom, 1911, Spitzer Sándor nyom., 8-r., VI + 2 + 308 1. Ára 10 Kor.
Ha egészen pontos czimet akarnánk adni ennek a szép külső köntösben megjelent s tartalmilag is értékes könyvnek valahogy igy kellene czimeznünk: Nemességnyomozások, nemességi bizonyságlevelek, nemességhirdetések, nemességigazolások Komárom vármegyében. Maga a szerző is világosan megmondja az előszóban, hogy az emlitett kérdésekre vonatkozó iratok adatait dolgozta föl munkájában. Igy azután természetes, hogy a megyének épen törzsökös nemesi családairól csak kevés szó eshetik, mivel ezek nemessége kereset tárgyát nem tette. A munka tehát Komárom vármegye nemesi családairól szól ugyan, de nem az összesekről.
Akár bizonyságlevélre volt szüksége valamely nemes családnak, akár ki akarta hirdettetni a nemességét, akár nyomozás történt, nemes-e valamely család, akár igazolta a megye a nemességet, a szóbeli tanuskodók mellett majdnem minden esetben fölvonultak az irásos bizonyságok, régi adománylevelek, czimeres levelek stb.
A régi donatiókra való hivatkozás aránylag kevés; annál több a nemesi oklevéllel való bizonyitás. A mohácsi vész előtt kelt nemességadományozásra tudott hivatkozni a Dósa (1467), Patkó (1503), Szánthó (1506), Czina (1515), Martonosi Baráth (1519), Roskoványi Moré (1524) család; ezeknek eredeti oklevelei azonban nincsenek meg a levéltárban. Még a XVI. században is csak kevés esetben fordult elő, hogy valamely kérelem kapcsán beterjesztették s a megyénél hagyták volna az eredeti nemesitő iratokat. Eredeti nemesi oklevelekből a legrégibbek a Monoszló Farkas másként Szabó családé (1564), az Anda és rokon Kabos családé (1582), a Méhes (1582) és Olasz (1598) családoké. A XVII századtól ezekben is nagyobb a bőség.
A mi a munkában ismertetett nemes családok számát illeti, közel jár az 1500-hoz. A családok ismertetése, a munka természete miatt, hiszen akkor köteteket kellett volna irni, nem lehet teljesen részletező, néhány izre menő családfát azonban nem egy családnál meg lehet szerkeszteni. Igy azután a munka nemcsak arra jó, hogy pontos tájékozódást nyujt a megyei levéltárban levő nemességi adatokról, hanem, noha főleg az emlitett okból készült, arra is, hogy, ha valakinek már van adatgyüjtése, összekötő szálakat találhat benne.
Mivel ugyanazon család hol nemessége kihirdetését kérte a megyétől, hol bizonyságlevelet vett ki a nemességéről stb., megesik, hogy ugyanazon nemes család ismételten előkerül a kötetben. Ez azonban nem teljesen azonos ismétlődés, mivel családtörténelmi szempontból maga az is érdekes, hogy kihirdetés történt, mi sokszor beköltözésre vall, vagy hogy bizonyságlevelet kért valamely nemes, mivel ezt eshetőleg eltávozás miatt, más megyében való letelepedés, szerzés végett kérte; de meg ismételten megtörténik, hogy néhány évvel utóbb már uj családtagokról is értesitést nyerünk.
A különbőző természetü, különböző időben kelt iratok nem igen vigyáztak a következetes helyesirásra. Igy azután Gachal-Gacsal, Hak-Hock, Johannidesz-Joannides, Kánia-Kánya és hasonló variansok Alapi munkájába is bekerültek. Ezek azonban nagyobb zavart vagy nehézséget nem okoznak. Már a Bricty de Bozsok Istvánnál, mely szerint Bricty nevü nemes család volna, gyanakszom, hogy nem Stephanus Bricty (= Brictü) de Bozsokról van-e szó?
Alapinak a Komárom vármegye levéltárában levő nemesi iratokról bőséges és jó tájékoztatást nyujtó, genealogiai szempontból is hasznositható munkáját szivesen ajánljuk az érdeklődők figyelmébe.
Srs.
