Paulik Bertalan czimereslevele 1514-ből.
Paulik Bertalan czimereslevele 1514-ből.
II. Ulászló király 1514. január 4-én Budán kelt oklevelével Sztankóczi Paulik Bertalannak czimert adományozott, s egyuttal összes birtokaira pallosjoggal is felruházta.
Az oklevél eredetije jelenleg a Magyar Nemzeti Muzeum Országos Széchenyi Könyvtárában őriztetik. Hiteles másolata Vas vármegye levéltárában a nemesi adományok között található. Az eredeti czimeres levél, a mint azt Paulik Jánosnak 1792-ben kelt elismervényéből tudjuk,* még ebben az évben a család birtokában volt. Paulik János elismervénye ép arról szól, hogy az eredeti armálist kezéhez vette.
Eredetije Vas vármegye levéltárában
Az armális szövege a következő:
Wladislaus dei gratia rex Hungarie et Bohemie etc. tibi fideli nostro nobili Bartholomeo Paulik de Stankowcz salutem gratieque et favoris nostre regie incrementum. Excelsa principum consuevit dignitas inter cetera suorum operum gesta hanc curam habere precipuam ad id studiosius intentionem suam divertere est suorum subditorum conditione et statu pensatis unumquemque iuxta labores, meritos et altiores honoris gradus felicioresque provehat successus, sed et ad uberiorem honeste dignitatis famam attollat. Ex hoc enim principum augetur fastigium quo dignioribus conspiciuntur presidere personis. Sane igitur nos considerantes tuam fidelitatem ac servitia fidelia que nobis et sacre regni nostri Hungarie corone iuxta tue possibilitatis exigentiam uti didicimus et fideliter et constanter exhibuisti et impendisti, tibi prefato Bartholomeo Paulik, tuisque heredibus et successoribus universis hec arma sew virtutis insignia, que in capite presentium litterarum nostrarum pictoris artificioso manu distinctius sunt expressata et figurata, animo deliberato et ex certa nostra scientia dedimus, donavimus et presentibus elargimur, ut tu tuique heredes et successores universi a modo imposterum prescripta arma sew virtutis insignia more aliorum nobilium huius regni armis utentium, ubique in preliis, hastiludiis, torneamentis, duellis aliisque omnibus militaribus exercitiis necnon sigillis, velis, cortinis, anulis, papilionibus et generaliter in quarumlibet rerum et expeditionum generibus ferre, gestare atque eisdem uti, frui et gaudere possis et valeant. Et ut eo magis ac magis tua ipsorumque heredum et successorum tuorum ad obsequia sacre corone nostre habilitetur et solidetur intentio ac etiam et precipue volentes sicuti regie interest sublimitati providere, ut in terris suo principatui subiectis pax et securitas euntibus prebeatur malefactorumque et nocivorum hominum perversitas et iniquitas deleatur, iustique et innocentes victuum suorum necessaria acquisitione fruantur sub protectione principis gratiosi, tibi prefato Bartholomeo Paulik, tuisque heredibus et successoribus universis de plenitudine nostre regie potestatis id duximus annuendum et concedendum plenamque facultatem dandam et attribuendam, ut tu in territorio universarum pessessionum tuarum in quibuscunque comitatibus existentibus habitarum, patibulum, rotas, palos ac aliorum tormentorum genera erigere, universosque fures, latrones, vispiliones, incendiarios, intoxicatores, incantatrices, homicidas, aliosque quoscunque malefactores ubicunque in territorio possessionum tuarum predictarum publice et manifeste in locis sceleratis et maleficiis deprehensos in persona detinere et detentos prout iure videbitur expedire, laqueis suspendere, rotare, decolare ac incinerare et iuxta eorum excessus et demerita aliis condignis penis feriri et necari omniaque et singula que in premissis iuxta regni Hungarie consuetudinem fieri consueverunt facere et expedire valeas atque possint ex presenti nostra concessione et gratia speciali. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam presentes litteras nostras pendentis et autentici sigilli nostri munimine roboratas eisdem duximus concedendas. Datum Bude feria quarta proxima ante festum Epiphaniarum domini, anno eiusdem millesimo quingentesimo decimo quarto, regnorum nostrorum Hungarie etc. vigesimo quarto, Bohemie vero quadragesimo quarto.
Relatio egregii Michaelis de Fekethew magistri agazonum regie maiestatis.
A mint ebből látjuk, a szöveg az adományozott czimert nem irja le, azonban ez az oklevél élén ki van festve. Sajnos a czimerkép – ellentétben az oklevél többi részével, melyek eléggé jól vannak conserválva és függő pecsétje is épen maradt – annyira el van mosódva, hogy a czimerképet pontosan nem vehetjük ki. A menynyire az elmosódott képből meg lehet állapitani, a czimer valamely állattal, valószinüleg medvével viaskodó férfiut ábrázolt.
Paulik Jánosnak előbb idézett elismervényén névaláirása mellé egy czimerespecsét van nyomva, a mely egy egészen más czimert mutat. E czimer könyöklő kar, markában kivont kardot villogtatva, s paizstakarók veszik körül, a sisak hiányzik, a korona közvetlenül a paizsra van helyezve, diszében a paizsbeli alakot mutatja. A czimert jobbról P., balról J. belük kisérik, a melyek e szerint megfelelnek az oklevélkiállitó neve kezdőbetüinek és így valószinü, hogy e czimer Paulik János czimerét ábrázolja.
A Paulik család az okiratokban Ravasz, Ravaz néven is emlittetik. Ilyen családot ismer Nagy Iván is Trencsén vármegyében, mig a 71Paulik név előtte egészen ismeretlen. Ez a név valószinüleg az egyik horvátországi birtokáról ment át a családra, minthogy gyakrabban csupán csak ezen a néven szerepel.
Több birtokaik Trencsén és Körös vármegyékben feküdtek.
A kezeim között levő adatok a következő folytonos, de különben töredékes leszármazást mutatják:
Ravasz másként Paulik Pál; Bertalan 1514.; Jakab; András; György; II. András; János; János; Ferencz Brogyanban (Bárdosy Katalin); János Körmend (Tily Terézia); József
A család viszonyaira azon bejegyzések deritenek némi világosságot, a melyeket az esztergomi s az egykori budai és császmai káptalanok levéltárában találunk.
1426. Garygmelléki Ravasz György fiának, Pálnak fia: György a saját és nővére lányának Ilonának nevében is, bevallja a császmai káptalan előtt gar˙ghmellék˙, paulekowczi és zeverinai birtokát gar˙gmellék˙ Draskóczi (Draskowcz) Antal és nővére Ravasz Kathicha (Katicza) fiának: Imrének.
1484. Wingárthi Geréb Mátyás, Dalmatia, Horvát- és Szlavonországok bánja, lisitinczi Paulik János kértére átirja a császmai káptalannak egy, 1432-ben kelt kiadványát.
1522. Ravasz másként Paulik Pál fia Bertalan Lisitincz és Paulikowcz körösvármegyei községeket, testvéri szeretete jeléül, oda ajándékozza nővérének: Ravasz másként Paulik Katalinnak férjezett Draskóczi Antalnénak, oly kikötéssel azonban, hogyha nővére magtalanul halna el, a vagyonban az ő utódjai örökösödjenek (Budai káptalan).
1580. A királyi ember s a káptalan kiküldöttje tanukihallgatásokat eszközölnek a következőkre nézve: először, hogy Paulik (Paulovyk) Imre, Paulik Márton és Deseövych (Dezső?) Ilonának, Deseövych Tamás lányának fia jámbor, tisztességes és jó erkölcsü ember; továbbá másodszor való-e az, hogy mikor egy izben Mátyás király, Hunyady János fia, ismeretlenül utazgatott, Paulovyk Kelemenhez, Paulik Imre nagyatyjához betért, annak asztalánál ebédelt, s a mikor a vendég (Mátyás) a tőle távolabb eső ételdarabot akarta volna kivenni a tálból, Paulovyk Kelemen a vendége ujjára ütött s a király ezért nem haragudott, hanem Kelemen urat megjutalmazta.
1611. Schur Mihály tiltakozik, hogy Paulik Miklós és János egy kis-sztankóczi nemesi curiát Omaszta Miklósnak, s ez Valentovich Mártonnak eladhasson.
1623. Paulik Simon lányai Katalin és Zsófia: néhai Wiettinger András János özvegye, eladják Vidaföldén Liptó vármegyében levő részbirtokukat Bohus Dániel királyi harminczados és postamesternek 400 forintért.
1618. Gimesi Forgách Zsigmond gróf zálogba ad egy brogyani, barsvármegyei birtokrészt kissztankóczi Paulik Andrásnak 500 arany forintért.
Mikor a Forgáchok ezen birtokot visszaváltották, Andrásnak fiai: György és Ferencz megmaradtak rajta, s inkább uri szolgálatot vállaltak, semhogy a megszokott birtokot elhagyják. Ez a Ferencz volt az, a ki kovácsmesterségre adta magát, s úgy kereste családja kenyerét.
Paulik Ferencznek két fia volt: János és József.
János Brogyánban született 1731 május 20-án. Tanult Nagy-Szombatban. 1758 ápril 26-án ügyvéddé esküdött föl, s nem sok időre rá, (1764-ben) a Batthyany család körmendi levéltárához került irnoknak, s utóbb levéltárnokká lépett elő. Neje Tily Terézia volt, de ettől csakhamar elvált. Törvénytelen ágyból, 1790. Mártius 2-án, egy fia, János, született, a kit utóbb örökbe fogadott. Ez a János katona lett, s mint az 5. számu, akkor az angol trónörökös nevét viselő huszárezred őrmestere, 1815 April 15-én Olaszországban, a St. Pietro mellett vivott csatában esett el.
A táblán álló Györgynek unokája János, 1792-ben héregi, komáromvármegyei ispán volt, a ki a mondott évben a család eredeti armálisát magához vette.
BALOGH GYULA.
