Zsigmond király adománylevele udvari szabója részére.
Zsigmond király adománylevele udvari szabója részére.
Zsigmond király udvari személyzetének egy eddig ismeretlen tagjával ismertet meg minket a királynak 1404 január 9-én Breznóbányán kelt oklevele, melylyel udvari szabójának Pochyknak nevezett Bertalannak apjának Benedeknek és testvéreinek Györgynek, Lászlónak, Bálintnak, Péternek és Domonkosnak nemességet és Nógrád vármegyében két birtokot, Asszút és Tarcsát adományozza.
Az oklevél Zsigmond királynak 1406 ápril 20-án kiadott oklevelében átirva maradt reánk, a melyben a király egyuttal átirja a váczi káptalannak az 1404 deczember 6-án Zólyomban kelt királyi beigtató parancsot átiró, a beigtatást jelentő oklevelét.
Úgy a beigtató parancsban, mint a káptalan jelentésében csak Tarcha birtokáról van szó, s a káptalan jelenti, hogy kiküldötte Bálint pap, Paly Tamás királyi ember (a kinek neve a királyi parancsban igy, de a káptalan jelentésében már Palaynak – Thomas de Palay – van irva, jelenlétében az adományosokat Tarcha birtokába minden ellenmondás nélkül beigtatta.
Asszút e néven ma hiában keresnők; Csánky Dezső a Hunyadiak korának földrajzban Nógrádmegye községei között emliti «Aszupatak»-ot, a minek neve ma már Szúpatakra kopott, talán ez lehetett Zsigmond király idejében. Asszú-Tarcha a mai Erdőtarcza község.
Az igy nemességet és királyi adományt nyert családnak leszármazóit hiában keressük a későbbi korban akár Pochyk, akár, mint az oklevél Dénest több izben nevezi, Sartor, vagy esetleg Szártory néven. A családnak, daczára a hat fitestvérnek nyoma vesz. Hevesmegyében ugyan feltünik a XVII. században egy Póczik nevü család, de ennek ősei csak később, 1624-ben nyernek nemeslevelet II. Ferdinándtól. Annyi bizonyos, hogy Tarcsa már a Hunyadiak korában más birtokában van s a Póchyk vagy Sartor család nem fordul elő ekkor már Nógrádmegye birtokosai között.
Az 1404. január 9-iki adományoklevél szövege a következő:
Nos Sigismundus dei gratia rex Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. marchioque Brandemburgensis etc. sacri Romani imperii vicarius generalis et regni Bohemie gubernator memorie conmendantes harum serie notumfacimus quibus expedit universis, quod habentes respectum ad grata et opportuna nobis obsequia fidelis nostri Dyonisii filii Benedicti dicti Pochyk, specialis aule nostre sartoris, quibus a toto quo nobis comoratus tempore nedum per praxim artis sue verumetiam per quamplurima probate sue fidelitatis indicia omni solicitudine et accurato ingenio placere studuit debebitque ac poterit idipsum facere propensius in futurum, volentes quoque tam iuxta regie liberalitatis nostre decentiam, quam suorum fidelitatis et meritorum exigentiam eidem nos exhibere munificum et gratiosum, ipsum Dyonisium sartorem nostre maiestatis necnon predictum Benedictum patrem, item Georgium, Ladislaum, Valentinum, Petrum et Dominicum fratres eiusdem uterinos eorumque heredes et posteritates universos in cetum et catervam verorum regni nostri nobilium sub vexillo nostro militantium aggregando, insigniendo et connumerando quasdam possessiones Azow et Tarcha vocatas in comitatu Neugradiense existentes, que condam Ladislai de dicta Azow, hominis absque heredum solatio ab hac luce decedentis prefuissent, ex eoque de iure et de consuetudine regni nostri ad manus nostras regias sunt devolute, simulcum universis pertinentiis et singulis earum utilitatibus quibuscunque nominibus vocitatis sub earum veris metis et antiquis, quibus eedem per predictum Ladislaum et alios suos possessores tente sunt et possesse ac omni eo iure, quo ad manus nostras modo premisso sunt devolute de dominorum prelatorum et baronum nostrorum consilio nove nostre donationis ac mere et sincere nobilitatis titulis eidem Dyonisio sartoris nostre maiestatis et per eum predictis patri et fratribus suis eorumque heredibus et posteritatibus universis dedimus, donavimus, ymmo damus, donamus et conferimus iure perpetuo et irrevocabiliter tenendas, habendas et possidendas, salvo tamen iure alieno harum nostrarum testimonio literarum, quas cum nobis in specie reportate fuerint, in formam nostri privilegii redigi faciemus. Datum in Brezenbanye quarto die festi Epiphaniarum domini, anno eiusdem millesimo quadringentesimo quarto.
Az oklevél Szemere Huba volt országos képviselő birtokában van Gorobán, a hol igen érdekes levéltár található. Az oklevelek nagy része Ludányi Bay Ferencz a XVIII. század végén élt szeptemvir után maradt a családra s különösen a Ludányi Bay s vele rokon vagy vagyonilag összeköttetésben állott családokra, igy pl. a báró Perényi, gróf Czobor, Herencsényi, Dersy, Dubraviczky stb. családokra vonatkozólag tartalmaz érdekes adatokat. Nagyon sokra megy a XV. és XVI. században a mohácsi vész előtt kelt adománylevelek és okiratok 70száma, sőt van egy ismeretlen Árpád-kori okirat is, igaz, hogy csak XVII. századbeli átiratban.
BENKÓ IMRE.
