I. A két veszprémvölgyi oklevél irodalma.
I.
A két veszprémvölgyi oklevél irodalma.
A két veszprémvölgyi oklevél irodalma.
Árpádkori diplomatikánknak egyik legbecsesebb emléke Kálmán király 1109. évi oklevele, melyben a veszprémvölgyi apáczák kérésére átirta Szent István görög nyelvü alapitólevelét. A nevezetes oklevél két részből áll. Simon pécsi püspök, kit Kálmán az oklevélvizsgálattal és átirással megbizott, szó szerint lemásolta István görög levelét s folytatólagosan utána irta a latin nyelvü megerősitő oklevelet, melyben felsorolja az alapitólevélben foglalt s azóta szerzett adományokat.
Az oklevél két példányban maradt ránk, melyeket tudósaink hosszu ideig egykoru oklevélpároknak tartottak és ezért, ha avval foglalkoztak, csak az eredetinek vélt pecsétes példányt vették vizsgálat alá. Fejérpataky László mutatta ki, hogy két tartalmilag egymástál sokban 124különböző, de ugyanazon adományról szóló oklevéllel van dolgunk. A bővebb szövegezésü, pecsétes példányt az Országos Levéltár, a másik rövidebb fogalmazásu és a pecsételésnek csak nyomait mutató oklevelet jelenleg a Nemzeti Muzeum levéltára őrzi, mint legrégibb árpádkori emlékét.
A két oklevél irodalmának historikumát bőven megirták Karácsonyi, Fejérpataky és Gyomlay idevágó értekezéseikben.* Előadásuk némi részben kiegészitésre szorul, a mennyiben ők csak az oklevelek kiadásairól szólnak, de azokkal a kézirati másolatokkal, melyekből e kiadók meritettek, nem foglalkoztak. Gyomlaynak feltünt, hogy Pray, a görög oklevél első kiadója «mindkét kéziratot felhasználta kritika és módszer nélküi.» Ama gyanujának ad kifejezést, hogy Pray nem autopsia, hanem egy régebbi jezsuita átirás alapján adta ki az oklevelet.*
Karácsonyi János. Szent István oklevelei és a Szilveszter bulla. Budapest, 1891. 25–39. 1. – Fejérpataky László. Kálmán király oklevelei. Bp. 1892. 21–31. 1. – Gyomlay Gyula. Szent István veszprémvölgyi donatioja. Bp. 1901. 3–9. 1.
Gyomlay. id. m 4–5. l.
Átkutatva az Egyetemi Könyvtár nagy kéziratgyüjteményeit, Kaprinai István gyüjteményének 64. kötetében úgy a görög, mint Kálmán latin oklevelének másolatát megtaláltam.* A 9–12. lapon István görög oklevelét közli, a sorok alatt annak latin forditását adva. A szöveget Kaprinai kétségkivül az OP. (Országos Levéltár példányá)-ról másolta, azonban nehány érthetetlen hely magyarázatához felhasználta a MP. (Muzeumi Példány) egy másolatát is. Másolatot és nem az eredetit, mert a 13–19. lapokon a latin szöveg az OP. hü másolata, tehát a MP, latin része a másoláskor nem állt Kaprinai rendelkezésére.»* Összehasonlitva ezt a másolatot a kiadásokkal, minden kétséget kizárólag megállapithatjuk, hogy Szegedy a görög oklevél latin fordítását és Kálmán latin oklevelét Kaprinai kéziratából másolta,* továbbá, hogy Pray az ő kivonatos kiadásában a görög oklevelet ugyancsak innét irta ki, de javitotta annak némely helyét a kezében levő eredeti MP.-ról. Kálmán oklevelét már teljesen az MP. nyomán és pedig igen jó kiadásban, de hiányosan közli.*
Collectio Kaprinaiana in 4r.
Ugy a görög, mint a latin oklevél, – mint az a jellegzetes betüről felismerhető, – Kaprinai saját kezeirása, ellentétben a kötetben foglalt többi idegen kéztől eredő másolattal. A latin oklevél végén a pecsétet is leirta, tehát az eredeti OP.-ról másolt.
Assertor libertatis Ungaricć … II. Andreas, Jaurini 1750. F3–G4 jelzésü leveleken. Ez a mű névtelenül jelent meg, szerzője: Szegedy János.
Pray Georgius. Vita S. Elisabethć viduć. Tyrnavić. 1770. 221–222. 1. Jegyzetben.
Szerdahelyi Alajos az OR-t téve vizsgálata tárgyává, megbotránkozott Szegedy és Pray kiadásán, valamint Kaprinai kéziratán. Ez igen természetes, mert ő nem ismerte a MP.-t s így nem tudta, honnan vették azok a variánsokat. Megbizható és pontos szöveget akarván adni, lenyomatja az OP-t, de meglátszik kiadásán s a mellé adott latin forditáson, hogy neki is felkellett használnia egyes érthetetlen helyek megfejtésénél a leszólt Kaprinai és Pray segitségét.* Kálmán oklevelét természetesen szintén az OP.-ból közli. Ezt a Szerdahelyi-féle szöveget s az OP. latin részét nyomatták azután le a XIX. század összes kiadói, mig végre Fejérpataky és Gyomlay a MP. kritikai kiadását rendelkezésünkre bocsátották.
Szerdahelyi Aloysius. Diploma graecum S. Stephani regis. Budać, 1804. 32–36. 1. – Fejér a Codex diplomaticusban (I. 312. 1.) Szerdahelyi latin forditását másolja le.
Mindezekből kitünik, hogy Kaprinai és Pray jóhiszemü eljárásának, – mellyel az OP. érthetetlenebb helyeit a MP. variánsaival igyekeztek megmagyarázni, – következménye lett, hogy a MP.-t elfelejtették és az OP. romlott görög szövegének kiadásai forogtak közkézen. Mint emlitettük, Pray ismerte az MP.-t s közölte is abból Kálmán oklevelét töredékesen, viszont a jezsuita kéziratgyüjteményekben megtaláltam a MP. görög szövegének megbizható, pontos s – a másolatok korát tekintve – kritikai másolatát. Fejér György Codex diplomaticusában Szerdahelyi latin forditását közölve Kaprinai forditásával vitatkozik, hivatkozva Kaprinai kéziratainak 37. kötetére.* Az idézett helyen megtaláljuk a görög alapitólevélnek a MP. után készült másolatát, sorok alatt a latin forditással. Kaprinai ezt a kötetet, 125mint a czimlapon levő sajátkezü bejegyzéséből kitünik, Hevenesi Gábor kézirataiból másolta. A Hevenesi gyüjteményben rá is akadtam a veszprémvölgyi alapitólevél hü és pontos másolatára,* mely forrása volt Kaprinainak. Leszámitva nehány rövidités feloldatlanul, de nem megfejtetlenül maradását s nehány Gyomlay által is iráshibának jelzett hely megjavitását, alig egy-két variánsban különbözik Hevenesi XVII. századbeli másolata Gyomlay uj, kritikai kiadásától. Latin forditásában is megfejt több nehéz értelmü helyet. Így voltaképen csak a véletlenen mult, hogy historikusaink hosszu időn át az MP.-t nem ismerték. Ha Fejér Hevenesi kéziratából vagy Kaprinainak tőle ismert kötetéből a MP.-t adta volna ki okmánytárában, sok tévedést el lehetett volna kerülni, többek közt Engel támadását is, ki az OP. egy kritikus pontja alapján támadta meg az oklevél hitelét.
Fejér. id. h. Egyetemi könyvtár: Collectio Kaprinaiana in 42 Tomus XXXVII. p. 361.
U. ott: Collectio Hevenesiana. Tomus X. pag. 173.
A Kaprinai és Pray óta elfeledett oklevelet Fejérpataky László ásta ki temetőjéből. Kálmán király okleveleiről irt akadémiai értekezésében kiadta a veszprémvölgyi renovatio rövidebb, pecséttelen példányát. Nagybecsü fejtegetéseinek eredményekép, – a görög szöveget mellőzve s csak Kálmán megerősitő levelét véve vizsgálat alá – kimutatta, hogy a két oklevél nem tekinthető egyidőben kiállitott oklevélpárnak. A latin szövegeknek főkép külső, paleografiai sajátságai alapján a két oklevelet egykorunak mondja, de a MP.-t határozottan kezdetlegesebbnek. Az OP.-t, melyben hibákat és lazább szerkezetet vesz észre, nagyobb kanczelláriai gyakorlatra mutatónak tartja. A kérdést inkább magyarázva, mint megoldva», arra «a csupán combinatio értékével biró megoldásra jut»,* hogy a vizsgálattal megbizott Simon püspök előbb a MP.-t állitotta ki, majd az apáczák kérésére még nehány kifelejtett ujabb birtokot és kiváltságot is belevéve megirta a bővebb szövegezésü OP.-t. A király azután az utóbbit megpecsételte s az a másik példánynyal együtt az apáczák birtokába jutott. Ez a magyarázat azért nem kielégitő, mert hasonló eljárásra analogiát nem igen találunk diplomatikai gyakorlatunkban és mert – mint későbbi fejtegetésünkből kitünik, – az OP. szövegének egy pontja ellentmond Simon püspök szerzőségének. Fejérpataky a két oklevél irásbeli sajátosságait gondos kutatás tárgyává téve megállapitotta a kettő közt fennálló paleografiai különbségeket, a mikről e kiváló diplomatikai tanulmány alapján fogunk szólni.
Fejérpataky. id. m. 32., 39. 1. Mint e sorokból kitünik, Fp. maga sem tartja a kérdést érvelésével Kétségen felül megoldottnak!
Gyomlay Gyula a két oklevél görög szövegét tette vizsgálata tárgyává. Megállapitotta a MP. görög részének kritikai szövegét s ez alapon meglepő eredményre jutott. Bebizonyitotta, hogy Szent István alapitólevelét a MP. tartotta fenn hiteles alakjában, mig az eddigelé feltétlen hitelünek ismert OP. görög szövege teljesen értemetlen zagyvalék, telve – ügyetlen és tudatlan másoló kezére valló – iráshibákkal, grammatikai botlásokkal, rossz mondatszerkesztésekkel és értelmi tévedésekkel. Kétségbevonhatatlan paleografiai bizonyitékokkal támogatja Gyomlay abbeli 126véleményét, hogy az OP.-t a MP.-ról másolták rosszul és ügyetlenül. Igazságot szolgáltat Engelnek, ki éppen ilyen paleografiai botlás alapján merte az OP. hitelességét kétségbe vonni. A MP.-ból ez a rész hiányzik, illetve más értelme van s igy Engel támadása arra nem vonatkozik.* A latin szöveg birálatába Gyomlay nem bocsátkozott s a görög szöveg megrontásának idejét sem kutatta. Ezt a történészekre bizza azzal a megjegyzéssel, hogy a szövegrontás nem tekinthető önkénytelennek és csupán tudatlanságból eredőnek. Kifejezést ad gyanujának, hogy az alapitólevél megváltoztatása tudatos hamisitás volt és e nézetét nyomós érvekkel támogatja.*
A kilenczedről szóló pont ez, mely a MP. kilencz faluja helyébe csuszott be.
Gyomlay id. m. 41–44. l.
Vázolva így az oklevélpár irodalmát a kérdés jelenlegi állását következőkben foglalhatjuk össze:
Kálmán király eredeti oklevele a Nemzeti Muzeum birtokában levő rövidebb szövegezésü, pecséttelen példány (MP), melynek kritikai kiadását Fejérpataky, illetve Gyomlay tették közzé. Ez oklevélen pecsét nyomát mutatja a kettős bevágás és a bőrszalag összehuzódása. Birtokunkban van ezen kivül a kiváltságlevélnek egy másik példánya (OP.),* melynek latin szövege amannál bővebb, több jogot és birtokot tartalmaz. Külső tulajdonságai alapján származ hatik ugyan a XII. század elejéről és Kálmán király eredeti pecsétjével van megerősitve, de szerkesztése a MP.-nál felületesebb és görög szövege az eredetiben foglaltnak értelmetlen, tudatlan tévedésekkel teli másolata, mely a czéltudatos hamisitás gyanujával illethető.*
Legjobb kiadása Szilágyi Sándor. A Magyar Nemzet Története cz. diszmü II. köt 242. lapján közölt facsimile mellett található, a magyar forditással együtt.
Karácsonyi János ujabban Gyomlay értekezése alapján felvette a hamis oklevelek jegyzékébe s hamisitását az 1220. év tájára teszi. Szerinte csupán a határjárás későbbi betoldás az oklevélben. (Pótlások a hamis, hibás keltü és keltezetlen oklevelek jegyzékéhez. Történelmi Tár. 1908. 27. l.]
Czélunkká tüztük az oklevelek tartalmának összehasonlitása és egybevetése utján, a Fejérpataky által megállapitott külső tulajdonságok felhasználásával, annak megállapitását, hogy a veszprémvölgyi oklevél eme másodpéldánya mily helyet foglalhat el hazái diplomatikánkban? Meg kell tehát állapitanunk a latin szövegek viszonyát, majd azt, mi czélja lehetett az OP. irójának a görög szöveg meghamisitásával, mikor élt az OP. irója és mikép került arra a királyi pecsét, a mi főoka volt az évszázados tévedésnek, hogy mindig ezt az oklevelet tartották az eredetinek, holott ma a MP. eredetisége bebizonyitottnak tekinthető.
