II. Kálmán király eredeti oklevele.
II.
Kálmán király eredeti oklevele.
Kálmán király eredeti oklevele.
Szent István kilencz falut adott az apáczáknak a hozzájuk tartozó népekkel, földekkel s más tartozékokkal. A MP. görög szövege a bevezető formulák után szól az adományokról. Ezek a következők
Száγárbrűen 48 családdal* és hat halászszal, Számtaγ a Duna mellett 30 családdal (és 20 család «a szentséges Istenanya beiktatására»), σομβωτον révvel és hét révészszel, továbbá a vásárvámmal. Az összes falvakból: 60 lovasszolga a Dunabisz(Duná)-nál, 12 halász, három ács, két kovács, egy kádár és egy esztergályos; Palosznikou-ból (vagy Polosznikouból) egy szőlőmüves, Patadi-ból a melekdisz(?); a sziget és a Szentháromság majorságul. A falvak nevei együtt Száγárbrűen, Máma, Szándrou, Knésza, Csitum, Számtaγ, Padrugou, Saleszé és Grincsari.*
χαπνος=füst, itt, tüzhely: háznép, család. U. ez oklevélben másutt φαμιλια, az egykoru latin emlékekben: mansio, domus, familia. Gyomlay teleknek forditja, de ez nem helyes. V. ö. Erdélyi L. Egyházi földesur és szolgái. Bp. 1907, ki a mansiot háznak, háznépnek forditja. Du Cange. Glossarium med. et inf. latinitatis. Tom. V. 1885. 225–226. 1. «Mansio = familia, quomodo maison dicimus »; «maison pro familia etiannum dicimus.»
A helynevek az eredetiben: 
– Az átirásban néhol eltértem Gyomlaitól, mert:
1. β=b és nem v. –
a magyarban SzárBerény; 
– Danubius: 
pedig Veszprém régi Beszprém alakját fedi, a hogy a XI-XII. században nevezték. V. ö. Melich I. Szláv jövevényszavaink. I/2. Bpest, 1905. 130–131. I.
2. η = é és nem i: Knésza fedi Kenese helynév legrégibb fennmaradt latin irásos alakját: Knez-t (105) Szamota J. A tihanyi apátság alapitólevele. Bpest, 1895. 17. 1.
3. ω = (valószinüleg:) a, mert az o jelzésére oklevelünk o-t ir, az a pedig többnyire inkább á-t jelent. Palosznik meg is felel a modern Paloznak alaknak.
4. Oklevelünk az s-t sz, a τς-t cs jelölésére használja, igy az s-re más jegyet alkalmaz ζ=s, nem z. Sarlós = ζαλεοη alapszava *sol- török gyökszó. V. ö. Gombócz, Régi török jövevényszavaink. Magyar Nyelv. 1907. 313. l.
ov-t a szóvégen nem irom át u-nak, hanem az egykoru latin emlékeknek megfelelően ou-nak.
6. γ a σαγαρ- és σαμταγ-ban nem irható át. Ez nem g-t, hanem egy ehhez közel álló gutturalis spiranst (a latinban néha ch) jelöl. V. ö. Melich J. Adatok a magyar nyelv és helyesirás történetéhez. Nyelvtud. Köz lem. XXXIV. 1904. 135., 141–2. L., és Gombócz Z. 396–398· l. A σομβϖτου-ról alább fogunk bővebben szólni.
– Az átirásban néhol eltértem Gyomlaitól, mert:
1. β=b és nem v. –
a magyarban SzárBerény; – Danubius: pedig Veszprém régi Beszprém alakját fedi, a hogy a XI-XII. században nevezték. V. ö. Melich I. Szláv jövevényszavaink. I/2. Bpest, 1905. 130–131. I.
2. η = é és nem i: Knésza fedi Kenese helynév legrégibb fennmaradt latin irásos alakját: Knez-t (105) Szamota J. A tihanyi apátság alapitólevele. Bpest, 1895. 17. 1.
3. ω = (valószinüleg:) a, mert az o jelzésére oklevelünk o-t ir, az a pedig többnyire inkább á-t jelent. Palosznik meg is felel a modern Paloznak alaknak.
4. Oklevelünk az s-t sz, a τς-t cs jelölésére használja, igy az s-re más jegyet alkalmaz ζ=s, nem z. Sarlós = ζαλεοη alapszava *sol- török gyökszó. V. ö. Gombócz, Régi török jövevényszavaink. Magyar Nyelv. 1907. 313. l.
ov-t a szóvégen nem irom át u-nak, hanem az egykoru latin emlékeknek megfelelően ou-nak.
6. γ a σαγαρ- és σαμταγ-ban nem irható át. Ez nem g-t, hanem egy ehhez közel álló gutturalis spiranst (a latinban néha ch) jelöl. V. ö. Melich J. Adatok a magyar nyelv és helyesirás történetéhez. Nyelvtud. Köz lem. XXXIV. 1904. 135., 141–2. L., és Gombócz Z. 396–398· l. A σομβϖτου-ról alább fogunk bővebben szólni.
127Kálmán latin oklevele csekély változtatással ugyanezekről szól. A falvakat sorszámmal látja el s helyesebb rendben sorolja el az adományokat. A görög oklevélben Számtaγ után emlitett adományok közül csupán az ehhez a faluhoz tartozókat, a révet, szigetet s halászókat sorolja fel. Valamennyi falu felemlitése után szól csak az összeshez tartozó 60 lovasszolgáról s a többiről. Változások a következők:
Zaarberinben már 54 család van az István korabeli 48 helyett; szól ugyane falu erdejéről. Zamtou-nál kiemeli, hogy a szigetet is nekik adja és mellette egy prediumot.* A szigetet «insula in Sild» néven emliti, ellenben a rév nevét elhagyja, egyszerüen felemliti Zamtou falu mellett. Megmondja, hogy a falvak fel nem sorolt lakosai szántóvető és szőlőmüves emberek. Mindig felemliti a falvakról, hogy lakóik földközösségben élnek-e vagy nem; továbbá azt is, ha más birtokossal közös a földjük, így Serlouson a pécsi püspök és Podrucon Podruc fia a birtokostárs. Ujonnan szerzett jog a szigeten és Modocean a halászat joga. Kimaradt az István oklevelében adottak közül: a Patadibeli melekdisz (?) és a zaarberini hat halász.* – A falvak nevei ebben: Zaarberin, Zamtou, Mama, Scondur, Kinessa, Citun, Sereous, Podruc, Grincear, Polosinic és Modocea.
Ezzel a görög szöveget magyarázza is, mert az e helyen kissé érthetetlen.
A 48 háznépből e hat halászcsalád hozzáadásával lett 54, mint Gyomlay véli.
A változások lényegtelenek s csupán az egy század alatt magától beállott fejlődésnek következményei, mint az oklevél mondja: «apposita sunt quaedam, quae non inveniuntur in veteri et quae … accreverunt in processu temporis.»
Tisztába kell még jönnünk avval, hogy az oklevélben felemlitett helynevek micsoda falvaknak felelnek meg. Karácsonyi, Fejérpataky,* Csánki és Békefi csaknem valamennyit meghatározták. Az oklevél helységei: Szár (vagy Vörös)-Berény, Máma, Sándor, Kenese, Csittény, Padrag és Gerencsér veszprémmegyei,* Sarlós baranyai,* Paloznak zalai,* Madocsa tolnai* falvak voltak a ma is hasonló nevü helységek és puszták helyén. Szántó a mai pestmegyei Tass község határában levő Szentgyörgy puszta helyén volt és Fehérmegyéhez tartozott.*
Karácsonyi János. Szent István oklevelei és a Szilveszter bulla. Bpest, 1891. 35–37. lap. Fejérpataky. 36–37. 1.
Csánki Dezső. Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. III. Bpest, 1897. 222., 226., 231., 237., 241., 246., 249. lapokon. Békefi Remig. A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban, Budapest, 1907. 74., 76., 78., 79. és 81. lap.
Csánki, II. 1894. 520–1. 1.
U. ott. III. 92. 1. Békefi 170. 1.
Csánki III. 439. 1·
U. ott. III. 347. l.
Hátra volna még a Szántó falu mellett emlitett révnek és szigetnek, valamint a szigettel együtt emlitett prćdiumnak a meghatározása. A révet a görög szöveg «περαμα του σομβϖτου» nek nevezi, a latin szöveg Szántó tartozékai közt sorolja föl és nevét nem emliti. A rév Szántó falu határában volt s azonos a későbbi Szigetfőrévvel.* A réházak a mai Ráczalmás határában és a tassi hajóállomás tájan voltak, mint azt egy czikkemben kifejtettem.* Abból a körülményből, hogy a Kálmán-féle oklevél, mely az adományokat rendszeresebben sorolja fel, nem emliti a rév nevét – holott a görög szöveget mindenütt bőviti és magyarázza – továbbá magának a révnek fekvéséből az következtethető, hogy Szántó falu nevével van összefüggésben s a περαμα του σομβϖτου alatt Szántai rév rejlik. Ez a föltevés igen valószinünek látszik, csak az a kérdés, nyelvészetileg megmagyarázható-e? Nem vagyok nyelvész s így a kérdés tudományos taglalásába nem is bocsátkozhatom, 128csupán megemlitem, miképen gondolom a Σομβϖτου alakot a Szántóval kapcsolatba hozhatónak.
V. ö. az OP. szövegével.
A Századok 1909. 155. lapján megjelent czikkemben az OP. alapján igyekeztem a révet és szigetet meghatározni. Azt hittem, hogy az is valódi oklevél.
Szántó régebbi alakja Számtó, a minthogy a Kálmán-féle latin oklevél is Zamtou-nak nevezi a falut.* Okleveleinkben előjövő archaisztikus alakja azonban nem Zamtou, hanem Zamptou, mely Samptov vagy Zampto alakban még a XIII. század közepén is használatos, sőt elvétve később is előjön.* Mivel azonban a Zámptou (olv. Számptou) alak egy hangzó kilökésével jött létre,* az eredetibb alak *Számpatou, illetve helyesebben *Számbatou (vagy Számbotou) volt, mert az mb-ben a b csupán a hangzó kilökése után változott p-vé.* Elérkeztünk tehát a *Számbatou (Számbotou) alakhoz, mely megfelelne a görög szöveg Σομβϖτου-jának.
Melich felteszi, hogy a hánt-hámlik, ont-omlik, ront-romlik, bont-bomlik, hint-himlik analogia alapján volt a szántnak megfelelő *számlik ige is. Adatok a magyar nyelv és helyesírás történetéhez. Nyelvtudományi Közlemények. 34. köt, 139. 1.
Szamota-Zolnai: Magyar Oklevélszótár. Budapest, 1902–6. 884. hasáb. 1239., 1248, sőt 1342-ből is közöl példát a Zamptou-ra. Az u betü csak a XV. század elején marad végleg el a Szántó végéről.
Erre Mészöly Gedeon barátom figyelmeztetett.
A *számbatani (vagy számbotani) b-je az analog képzésü igék közül a ront-nak rombol alakjában maradt fenn (hint. = himbál?)
Két dolog mond e föltevésnek ellent. Először is a görög szövegben az á jelölésére szokásos a helyett e szóban o van, másodszor az oklevél magát a falut nem Számbatou, hanem a szintén archaisztikus Σαμταγ néven ismeri.
A kor latin oklevelei az -á és -a betüt igen gyakran, sőt rendszeresen o-nak irják, ez a görög szöveg azonban Scondur-t σανδρου-nak, Podruc-ot παδρουγου-nak, Polosinicot πωλοσνιχου-nak irja át a Szándrou, Padrugou, Palosznikou kiejtésnek megfelelően. Feltünő volna – bár nem lehetetlen – ha épen ez egy szóban használna csak a latin iráshoz hasonlóan o-t az á jelölésére, holott a többiben α-t és ω-t irt. A magyarázatot abban találhatjuk, hogy az oklevél irója ezt e nevet latin irásból (*Scombatou vagy *Zombatou, ad analogiam Scondur, másolta, mig a többinek nevét kiejtés után irta le. Ez a megfejtés valószinü és általa meg tudjuk azt is magyarázni, hogy a helység neve Számtaγ alakban is előjön. Ez utóbbi a kiejtés szerint leirt alak volna. Az ον és αγ végzet nem gátolja e magyarázatot, mert a latin szövegekben a görög gutturalis spirans γ-t mindig υ jelöli. A περαμα του σομβϖτου alatt tehát a szántai rév érthető s úgy véljük, ez a magyarázat nyelvészetileg is teljesen megállja helyét.
Meg kellene még határoznunk, melyik volt az oklevélben szereplő sziget és Sild possessio. A görög szöveg kissé értelmetlen ott, hol a szigetről szól. Gyomlay forditása szerint Szent István «a szigetből a Szentháromságot adja majorságul.» Kálmán oklevele Szántó falu tartozékai között emliti, hogy adott a szent király «egy szigetet is Silden és a szigeten kivül a sildi parton* egy prediumot a jószágok használatára.» A görög oklevél értelmetlenségét Kálmán itt megmagyarázza s az ő privilegiumából tünik ki, hogy az alapitólevélben emlitett majorság nem a szigeten, hanem a parton volt. A sziget nevét nem emliti; Sildnek az avval egy irányban a parton fekvő possessiot nevezi. Későbbi oklevelek már magát a szigetet is Sild (Zeuld, Zeldszigethe stb.) néven emlegetik.»* Helyére nézve annyit tudunk meg, hogy a szántai, a későbbi szigetfői rév mentén feküdt s vele egyirányban huzódott a Duna egyik partján Sild possessio. A szántai rév helyét és Sildnek a fekvését kell tudnunk, hogy a szigetet megtalálhassuk.
A portus itt part értelemben használtatik, mint Zichy Okmánytár. VI. 310. 1. és Anjou Okmánytár. VI. 524. 1. közölt oklevelekben. V. ö. Part-Madocsa nevével, mely Portus Modocheaból származik.
Így például: Fejér. IX/7. 225. X/5. 484., 497. lap.
A rév, melyet később szigetfői révnek neveztek, a mai Ráczalmás és a tassi régi hajóállomás közt huzódott. E tájon kellett lennie Sildnek is. Csánki Dezső a Duna jobb partjára helyezi, Szigetfő 129és Dunapentele közé.* Ez sejthető az oklevelek azon pontjából, mely a halászó helyeket «metas, a Szigetfő incipiendo usque ad metas dictć possessionis Zeld» helyezi.* Ebből azt következtethetnők, hogy Szigetfő és Sild határosak voltak. Ugyanezek az oklevelek szólnak a fehérvári káptalanról, mint Sild birtokosáról, s ezért Csánki azt mint e káptalan tulajdonát emliti. Forrásainkból azonban más tünik ki. A XV. század elejéről, 1407 és 1416 közti időből hosszu sor oklevél maradt ránk, melyek Töttös László és Almási Mihály e vidéki birtokosoknak egy pöréről értesitenek.* A pör tárgya három dunai halászhely (tanya) volt, melyeket úgy Töttös László – Lovászföld (Szentmárton), Szalk s az ehhez tartozó Csabony, Beledülése, Betlend s más a mai dunabalparti Tass és Szalkszentmárton falvak határában fekvő possessiok birtokosa, – mint a pentelei földesúr, Almási Mihály, magáénak követelt. Ezekből az oklevelekből világosan kitünik, hogy Szigetfő és Pentele possessiók határosak voltak s így köztük nem terülhetett el Sild, valamint az is, hogy ez a Sild (Zyld, Sold, Sould Zeld) birtok a Duna bal partján feküdt, még pedig Szalk, illetve Csabony és Szántó falvak között.* Ez a hely megfelel a régi tassi hajóállomás körül elterülő földnek s ma a tassi határhoz tartozó Szentgyörgy pusztának része a régi Szántó faluval egyetemben. Sild e szerint szemközt feküdt Szigetfővel, a Duna bal partján és Szántó faluval együtt az apáczáké, de ugyancsak Silden volt a fehérvári káptalannak is birtoka.* Az okleveleknek ama pontja, mely a sziget határának jelzésénél Szigetfőt és Sildet, mint határmegjelölőket emliti, épen a kérdéses birtok sziget voltában leli magyarázatát.
Csánki. id. m. III. 345. 1.
Fejér. X/5. 490. 1. Zichy Okmánytár. VI. 339. 1. V. ö. Fejér. VIII/7. 129., 159., 173., 224. l.
Zichy Okmánytár. V. 585., 588. VI. 79., 309., 337–346. l. és Fejér. X/5. 484–497 l.
Prope primam metam antiquam ipsam possessionem Zyld dictarum dominarum a possessione ipsius mgri Ladislai Chaban nuncupata separantem». .. és «dictam possessionem Zygethfew a predicta possessione Penthele … separando …n »Zichy Okmánytár VI. 309–10. 1. s u. így: Fejér X/5. 496. 1. Chaban, ma Csabony puszta Dunavecse és Szalk-Szent Márton közt a Duna mellett. V. ö. Csánki. III. 321. 1. A Töttös László és Almási Mihály pörös szigete a mai dunapentelei sziget. Ennek dunavonaláról irják u. ez oklevélben: «ipsum fluvium Danubii corporale extra metas dictarum possessionum prescriptarum dominarum adiacens.»
Zichy Okmánytár. VI. 311., 339. Fejér. X/5.486. 1. V. ö. Csánki. III. 345.
Sildet és Szigetfőt ismerve, a velük egy irányban huzódó szigetet, melyet az épen e két helyben végződő rév érintett s mely a penteli sziget fölött terült el, nem nehéz meghatároznunk. Ráczalmás alatt huzódik a circa 300 hold területü ráczalmási sziget, mely azonos a Kálmán és Szent István oklevelében felemlitett szigettel s mely az apáczák birtokában volt.*
Ezt nevezik később Sild sziget, Zeldsziget, insula Syuld-tanya stb. néven. Zichy Okmánytár. VI. 343., 344 l. Fejér. X/5. 491., 493. 494 l.
