VI. Benkner János czimereslevele 1509-ből.
VI. Benkner János czimereslevele 1509-ből.
A Benkner-család Brassó legrégibb és legtekintélyesebb szász családainak egyike. A hagyomány szerint egyik ősük résztvett már a város alapitásánál is 1203-ban, egy Benkner János pedig Mátyás király idejében szerepelt mint városbiró. Az a Benkner János, kiről az alábbi oklevélben szó van, előkelő polgár, nagykereskedő, városi tanácsos, gazda, majd hosszu időn keresztül Brassó városának főbirája volt. Már atyja, Krisztián is kereskedéssel foglalkozott, a mint azt a város régi számadáskönyvei mutatják.* A régi időben nagykereskedéssel mindig a város leggazdagabb és legtekintélyesebb polgárai foglalkoztak, s a Benknerek is ezen az uton szerezték nagy vagyonukat.
Quellen I. k. 87., 174. 1.
Benkner János nevét igen sokszor olvassuk az emlitett régi számadáskönyvekben: mint nagykereskedő árukat hoz és visz Havasalföldre, vásárokra jár, a város ágyukat vesz Budán; mint a város gazdája, majd főbirája, különféle küldetésekben vesz részt, adót visz Szebenbe, megfordul Budán (többször is), az erdélyi vajdánál, Medgyesen stb. Egy alkalommal Fogarason bajba kerül, valamiért elfogják, börtönbe vetik, s a város csak nagynehezen tudja kiszabaditani.* Tomori Pállal, ki 1506-ban került Erdélybe, s azután Fogaras várának kapitánya (castellanus) és erdélyi kamaragróf lett, valószinüleg gyakori utazásai közben ismerkedett meg, az ismeretségből lassankint barátság lett, s e barátságot – úgy látszik – Benkner apróbb szívességekkel iparkodott fenntartani. E szivességek és szolgálatok között, melyekről az okmány is megemlékezik, azt hiszem, különösen kereskedelmi áruczikkek és valószinüleg kölcsönök is szerepeltek.* Mert csak igy magyarázhatjuk meg magunknak azt a tényt, hogy Tomori Pál Benknernek egy egész nemesi kuriát – házat és birtokot – adományozott «ex mutua charitate et amicitia». E birtok Papipusztán, Abauj vármegyében volt (tudjuk, hogy Tomori is oda való volt) a birtok valamikor a Gyenyő-családé volt.* Az adományozás királyi 107megerősitést nyert 1509 január hó 20-án, Nagyszombatban kelt pecsétes levélben.
Quellen I. 5., 44., 151. 176., 180., 197., 210., 214., 243, 371. 445., 545. stb. l.
A brassóvárosi levéltárban több olyan oklevélre is akadtam, melyek ezen pénzbeli összeköttetést bizonyitják igy a többi között egy izben Tomori utasitja a várost, hogy az évi fizetendő adóból bizonyos összeget Benknernek fizessen ki stb.
Nagy Iván ilyen nevü nemesi családot nem emlit lehet, hogy e név később Genyey vagy Gyené-re váltzott. Nagy Iván. IV. k. 363, 464. 1.
Benkner kérésére és Tomori közbenjárására Ulászló király az adományozást ujból helybenhagyta, megerösitette és teljes szövegében a czimereslevélbe is befoglalta, a melyet pár nap mulva 1509 január 25-én ugyancsak Nagyszombatban adott ki. Benkner János czimeres nemeslevele tehát annyiban eltér a szokásos czimereslevelek formájától, hogy abban egy nemesi birtok adományozásáról szóló okmány a maga teljességében be van iktatva. Ezek után vegyük szemügyre a nevezetes oklevelet.
Középnagyságu pergamenre van irva, az első sor, mely a király nevét és czimeit foglalja magában aranyos betükkel, igen diszes iniczialékkal. Szögletes, gotikus irása elég jól olvasható, csak néhol, különösen a behajtásnál, kissé megkopott. A bevezetésben elmondja Ulászló király, hogy Benkner János nevében megkérték a Tomori által javára eszközölt birtokadományozás jóváhagyására, majd szószerint közli az adománylevelet; azután pedig tekintettel azon érdemekre, melyeket már régebben Benkner János atyja, most pedig ő maga a város, az ország és a király szolgálatában szerzett, őt minden maradékával együtt nemesi rangra emeli, neki czimert adományoz, s a föntebb emlitett abaujvármegyei kuria jogos birtokában megerősíti. Az oklevél szövege a következő:
Wladislaus dei gratia rex Hungarie et Bohemie etc. significamus tenore presentium quibus expedit universis, quod pro parte et in persona fidelis nostri nobilis Iohannis Benkner inhabitatoris civitatis nostre Brassoviensis exhibite sunt coram nobis et producte certe littere nostre fassionales in pargameno sub sigillo nostro, quo ut rex Hungarie utimur impendenti confecte, quibus mediantibus fidelis noster egregius Paulus Thomory, cestellanus castri Fogaras et alias comes camerarum nostrarum Transsilvaniensium prefato Johanni Benkner quandam curiam suam nobilitarem in portione sua possessionaria in possessione Papy in comitatu Abawywariensi existentem, habitam a parte meridionali elusdem possessionis sitam, simulcum cunctis suis utilitatibus et pertinentiis quibuslibet modo et ordine inferius in tenore earundem literarum clarius contentis imperpetuum dedisse, donasse et contulisse dinoscebatur tenoris infrascripti, supplicatum igitur extitit maiestati nostre in persona eiusdem Johannis Benkner, ut easdem litteras nostras fassionales ac omnia et singula in eisdem contenta, ratas, gratas et accepta haberi, litterisque nostris privilegialibus verbotenus inseri facientes premissis donationi et perpetuali collationi aliisque omnibus et singulis in tenore earundem litterarum contentis nostrum regium consensum prebere dignaremur benivolum pariter et assensum. Quarum quidem litterarum nostrarum tenor talis est. Nos Wladislaus, dei gratia rex Hungarie et Bohemie etc. memorie commendamus per presentes, quod fidelis noster egregius Paulus Thomory, castellanus castri Fogaras et alias comes camerarum nostrarum Transsilvanensium coram nobis personaliter constitutus onera et quelibet gravamina omnium fratrum, affinium et consanguineorum suorum, si quos presens tangeret sew tangere posset negotium, super se assummens sponte et libere de vive vocis oraculo confessus est et retulit in hunc modum, quod quia ipse cum fideli nostro nobili ac circumspecto Johanne Benkner, cive et inhabitatore civitatis nostre Brassoviensis a certo tempore in bona et mutua charitate et amicitia sincera fuisset, essetque etiam impresentiarum pluribusque sepenumero complacentiis et favoribus ipse Johannes eidem Paulo Thomory afluisset, idcirco idem Paulus singulariter ipsi Johanni Benkner affectus cupiens ut par esset, ipse quoque debitas gratitudinis vices illi rependere, totalem et integram curiam suam nobilitarem, in portione sua possessionaria in possessione Papy vocata in comitatu Abawywariensi existentem, habitam, a parte videlicet meridionali eiusdem possessionis sitam, que quidem curia et domus alias nobilis quondam Damiani de Gyenyew prefuisset, simulcum cunctis eiusdem curie nobilitaris utilitatibus et pertinentiis quibuslibet, puta terris arabilibus, cultis et incultis, agris, pratis, pascuis, silvis, rubetis, aquis, fluviis, piscinis, piscaturis, vineis, vinearumque promontoriis, molendinis et molendinorum locis et generaliter quarumlibet utilitatum et pertinentiarum suarum integritatibus, quovis nominis vocabulo vocitatis ad eandem curiam nobilitarem et fundum domus de iure et ab antiquo spectantibus et pertinere debentibus, prefato Johanni Benkner, suisque heredibus et posteritatibus universis in filios scilicet filiorum ac heredum per heredes pure et simpliciter ac animo bene prius deliberato et ex certa sua scientia dedisset, donasset et in perpetuum contulisset, immo dedit, donavit et contulit coram nobis, nil iuris nilque proprietatis in eandem sibi aut heredibus et consanguineis suis per amplius reservando, sed totum ius suum, omnemque iuris et dominii proprietatem, quod et quam in eadem habuisset et haberet in prefatum Johannem Benkner suosque heredes et posteritates universas transtulit pleno iure coram nobis harum nostrarum, quas secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarie utimur, inpendente communiri fecimus, vigore et testimonio litterarum mediante. Datum Thyrnavie in festo beatorum Fabiani et Sebastiani martyrum, anno domini millesimo quingentesimo nono, regnorum nostrorum Hungarie etc. anno decimo nono, Bohemie vero tricesimo nono. Et nihilominus attentis et consideratis fidelitate et servitiis illis fidelibus et cumulatis, que primum quondam genitor eiusdem Johannis Benkner nomine Cristhan quamdiu in humanis egit, sacre corone huius regni nostri Hungarie ac serenissimo principi quondam domino Mathiae regi predecessori nostro felicis recordationis totis viribus et posse suo integram semper et sinceram fidem rei quoque publice ipsius civitatis nostre Brassoviensis servans exhibuit, eoque tandem decedente ipse Johannes vices ac vestigia patris sectans nulla 108minori fide et integritate segniorique diligentia nobis et eidem sacre corone nostre dicteque consequenter reipublice civitatis ipsius nostre, quam inhabitare dicitur, hucusque exhibuisse et modoquoque in omnibus rebus fidei et diligentie sue creditis et commissis sollerter et diligenter exhibere dicitur, volentes igitur ipsum ob id gratia nostra prosequi, eundem ab ignobilitatis et rusticitatis statu, in quo nunc existit, non obstante civitate sua, quo digne fungitur, gratiose eximentes in verum nobilem huius regni nostri creandum et preficiendum, cetuique verorum nobilium a modo annumerandum et ascribendum duximus, immo creamus et preficimus, annumeramusque et ascribimus presentium per vigorem decernentes ut ipse his omnibus libertatibus et prerogativis, quibus ceteri nobiles huius regni de iure vel consuetudine utuntur et gaudent, salvis iuribus et antiquis privilegiis et consuetudinibus prefate civitatis nostre Brassoviensis, quibus per hoc eisdem derogari nolumus, libere et pacifice uti, frui et gaudere possit et valeat, heredesque et superstites eiusdem perpetuo possint et valeant. In cuius quidem nobilitatis sue a nobis concesse maius indicium et signum presentia quoque arma, videlicet scutum suo more tripartitum coloris scilicet celestini coronam perpulchre figuratam in imo sui parte complectens, ex qua anterior pars cervi in sublime erecta, pedibus ad currendum natura protensis, cornubusque usque ad dexterius cornu scuti parimodo erectis, ore pene hiato et spiranti similt ac mediam phebam pre oculis suis depictam assidue ferme cernens, venabulo item simplici per guttur transverberatus, sanguine dorsotenus ex vulnere venabuli passim defluente prosiluisse cernentibus facile videtur, prout hec in capite presentium litterarum nostrarum pictoris docta manu distinctius sunt expressata, animo deliberato et ex certa nostra scientia eidem Johanni Benkner, suisque heredibus et posteritatibus universis dedimus, donavimus et contulimus, immo damus, donamus et elargimur, annuimusque et concedimus, ut ipse iidemque sui heredes et posteri uniaersi a modo deinceps huiusmodi armis ubique in preliis, hastiludiis, sigillis, velis, cortinis, papilionibus et generaliter in omnium rerum et expeditionum generibus, exercitiisque militaribus et nobilitaribus ad instar aliorum nobilium armis utentium, uti, frui et gaudere possit, ipsique sui heredes et cuncta posteritas valeant atque possint. Unde volentes hoc idem hancque nostram in eum gratiam in effectu declarare intuitu premissorum suorum servitiorum, que hucusque ut intelligimus, nobis exhibuit, deinceps vero cumulatius exhibere tenebitur et debebit, totum et omne ius nostrum regium, si quod in dicta curia nobilitari et fundo curie in dicta portione possessionaria Papy habita qualitercunque haberemus aut nostram ex quibuscunque causis, viis, modis et rationibus concernerent maiestatem, pariter cum cunctis suis utilitatibus et pertinentiis quibuslibet terris scilicet arabilibus, cultis et incultis, agris, pratis, pascuis, campis, fenetis, silvis, nemoribus, montibus, vallibus, vineis, vinearumque promontoriis, aquis, fluviis, piscinis, piscaturis, aquorumque decursibus, molendinis et molendinorum locis, generaliter vero quarumlibet utili atum et pertinentiarum suarum integritatibus, quovis nominis vocabulo vocitatis, sub suis veris metis et antiquis existentibus memorato Johanni Benkner suisque heredibus et posteritatibus universis dedimus, donavimus et contulimus, immo damus, donamus et conferimus iure perpetuo et irrevocabiliter tenenda, possidenda pariter et habenda salvo iure alieno, harum nostrarum vigore et testimonio litterarum mediante. Datum Thyrnavie in festo conversionis beati Pauli apostoli, anno domini millesimo quingeutesimo nono, regnorum nostrorum Hungarie etc. anno decimo nono. Bohemie vero tricesimo nono.
Relatio magnifici Johannis Podmaniczky regiorum cubiculariorum supremi magistri.
A király nagy viaszpecsétje többszinü zsinóron lóg és elég jó állapotban van még.
A négyszögű festett czimerkép az oklevél jobb sarkában foglal helyet 14: 12 cm. nagyságban; aranyszegélyü, damaszkolt vörös alapon áll a már átmeneti stilusu pajzs, melynek kék mezejében alul drágaköves arany koronát látunk, melyből ismét féltestével egy balra néző szarvas emelkedik ki, lábait előre nyujtja, agancsai pedig vizszintesen nyulnak el. Nyakát dárda járta át s hátán vér folyik végig, szemei az előtte lévő félholdra merednek. A pajzs fölött középen ugyancsak balra néző arany sisak, tetején korona a szarvassal, mely teljesen a pajzsbelinek a másolata. A takarók kék-arany szinben pompáznak. A pajzs és oromzat aránya 6: 6 cm.
A czimerképet jobbról és felülről igen szépen megrajzolt stilizált levél és virág arabeszk disziti, a renaissance kor kedvelt formájában. Kék, vörös és sárga szinek váltakoznak benne, s itt-ott valóságos mezei virág is szemünkbe ötlik. Ezen virágdisz élénk szineivel ma is jóleső benyomást kelt, látszik, hogy nagy gonddal készült és jobban sikerült, mint maga a czimerkép.
