VII. Benkner János második czimereslevele 1517-ből.
VII. Benkner János második czimereslevele 1517-ből.
Benkner Jánosnál ugyanazon különös jelenséggel találkozunk, a milyenre már az előzőkben a Kölesén-családnál hivatkoztunk, hogy t. i. ugyanazon család rövid időközökben három czimereslevelet is kapott. Itt még azonfelül az a rendkivüli dolog is előfordul, hogy egy és ugyanazon személyt tüntetett ki a királyi kegyelem kétszer egymásután 1509-ben és 1517-ben más-más czimerrel. Annál különösebb a dolog, mert Lajos király tudott az atyja által történt megelőző nemesitésről és birtokadományozásról, mert hivatkozik reá, s mégis azt mondja Benknerről, 109hogy érdemeire való tekintettel, melyeket részben már Ulászló király idejében, részben azután mint Brassó városának birája nehéz időkben és sok éven át szerzett, őt «de statu ignobilitatis, in quo idem natus esse perhibetur» kiemelvén, neki és utódainak magyar nemességet és czimert adományoz.* Igaz, hogy nem nemesnek született, de azután nemességet kapott. Lehetséges az is, hogy Benkner ujra kérte az abaujvári birtokban való megerősitését, a mint az az oklevél végén meg is történik, de az uj czimeradományozásnak okát adni nem tudom.
Sőt alább egy helyen ujra «ignobilis»-nek nevezi.
Az oklevél szószerinti szövege egyébiránt igy hangzik:
Commissio propria domini regis
Ludovicus dei gratia Hungarie, Boemie, Dalmatie, Croatie, Rame, Servie, Gallitie, Lodomerie, Comanie, Bulgarieque rex, necnon Slesie et Lucemburgensis dux, marchioque Moravie et Lusatie etc, ad futuram perpetuamque rei memoriam. Excelsa regum dignitas ad hoc divinitus terris et gentibus prefecta est, ut sicut ad vindictam malorum ita et ad laudem bonorum et ut populum a deo sibi commissum regat benevolentia, liberalitate attrahat et virtutique subditorum suorum premia meritis factisque digna retn˙buat, quod et si ex officio quodam debito regnantium fieri soleat, illi tamen amplioribus exaltandi sunt honoribus et clarioribus titulis illustrandi, quos fides sincerior et merita cumulatiora ceteris antecellunt, quo nimirum ordine observato et regum glorificabitur discreta providentia et subditorum animi veluti stimulo quodam egregie ad preclara facinora obeunda excitantur. Hac itaque consideratione claram fidem egregiasque virtutes et obsequia gratissima fidelis nostri egregii Joannis Benkner iudicis civitatis nostre Brassoviensis debita recognitionis 110gratitudine prosequi volentes, ut ceteris etiam subditis nostris exemplo sit, tum ob eius servitia fidelia et erga nos cumulatissima merita, que idem sacre imprimis huius regni nostri Hungarie corone ac serenissimo principi quondam domino Wladislao regi, genitori nostro charissimo felicis memorie totis viribus et posse suo cum omni fidelitatis constantia exhibuit exhibetque impresentiarum, tum quia summa integritate et sincera fide irreprehensibiliter rempublicam ipsius civitatis nostre Brassoviensis dificillimis temporibus moderatus est et conservavit, quo factum est, ut gratiam nostram non vulgariter sibi conciliare meruerit, eundem itaque et suos utriusque sexus heredes legitimos de statu ignobilitatis, in quo idem natus esse perhibetur, ex regia nostre liberalitatis munificentia, ac ex certa scientia nostra deliberataque voluntate eximendum et in verum nobilem huius regni nostri creandum ac cetui et numero huiusmodi verorum nobilium ascribendum et annumerandum duximus, immo eximimus et creamus, ascribimus et annumeramus presentium per vigorem, decernentes ut a modo imposterum verus nobilis huius regni nostri habeatur et reputetur, omnibusque illis libertatibus et prerogativis, quibus ceteri nobiles utuntur, ipse quoque Joannes Benkner et omnia sua posteritas uti, frui et gaudere possit et valeat. Ita tamen ut per hanc gratiam nostram se ab officiis civilibus nullatenus abstrahat, sed potius ad quecumque officia civilia electus et deputatus a communitate fuerit, eo libentius illa suscipiat et diligentius exequatur quo per hanc nobilitatem maiorem aliis libertatem est consecutus, ita videlicet ut officia, quibus hucusque ignobilis functus est, iam in posterum eisdem nobilis fungatur et quo est aliis nobilior … studio rempublicam predicte civitatis nostre amplectatur atque curet. In signum autem huiusmodi nobilitatis eius dem hec arma seu nobilitatis insignia videlicet scutum triangulare duobus infectum coloribus, superne videlicet rubro, infra directam scuti diametrum in modum amphicirci, quod significat circulum supra medium plenum, qui nondum orbem totum implevit, residua pars scuti argentea tota candicat, que auree corone unionibus et margaritis ornate effigium ostentat, hint cum rubeo campo griphonis animalis forma exurgit alis erectis, pedibus anterioribus elevatis et unguibus pertensis ferox minaxque, corona quidem fidelitatem, quam idem Joannes Benkner nobis promptus semper exhibuit, designat, gryphonis natura est ultra hiperboreos montes egestum auri cumulum summa diligentia custodire, ne avare hominum manus furentur, quod si quispiam id tentare presumserit, hunt gripho prendit discerpitque, sic prefatus Joannes Benkner mandatorum nostrorum omnibus in rebus diligentissimus executor existens officia sua iudicatum scilicet ac prefecturam predicte civitatis nostre necnon exactionem vectigalium nostrorum Transsilvanensium, quos vigesimales proventus dicunt, sollerter, diligenter ac fideliter cum magna sui nominis laude administravit atque observavit, hec in scuto. Scutum vero foris ambiunt hinc atque hinc duo draconum viridantium simulacra, colla et caudas susque deque spiris ingentibus connectentia, oraque retrorsum conversa, faucibus hiantibus, flamma fumeaque, superne galea visitur colore argenteo insignis, supra hanc corona aurea medii griphonis speciem perinde ac in scuto minacissimi ex se emittere visitur. Corona florem compressit bicolorem, rubrum aureumque hic vento quasi perturbato et ordinem quasi confusus expanditur et alternis flexuris galeam scutumque exornat, prout hec in capite presentium litterarum nostrarum, pictoris non indocta manu distinctius sunt expressata, animo deliberato et ex certa nostra scientia eidem Joanni Benkner, suisque heredibus et posteritatibus universis dedimus, donavimus et contulimus, immo damus, donamus et elargimur, annuimusque et concedimus, ut ipsi, iidemque sui heredes et posteri universi a modo in posterum huismodi armis ubique in preliis, hastiludiis, sigillis, velis, cortinis, papilionibus et generaliter in omnibus rerum et expeditionum generibus exercitiisque militaribus et nobilitaribus ad instar aliorum nobilium armis utentium, uti, frui et gaudere possit, ipsique sui heredes et cuncta posteritas valeant atque possint. Unde volentes hoc idem hancque nostram in eum gratiam cum effectu declarare, intuitu premissorum suorum servitiorum, que ut premisimus hucusque nobis exhibuit, deinceps vero cumulatius exhibere tenebitur et debebit, illam collationem et donationem, quam predicta paterna maiestas de et super quadam curia nobilitari in possessione Papy vocata in comitatu Abawywariensi existenti habita mediantibus litteris suis superinde confectis eidem Joanni Benkner, suisque heredibus et posteritatibus universis fuisse dinoscitur, nos quoque presentibus eidem Joanni et suis universis heredibus et posteritatibus predictis denuo dandam et conferendam eandemque collationem roborandam et confirmandam duximus, immo damus, donamus, roboramusque et confirmamus, salvo iure alieno, harum nostrarum, quas secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarie utimur impendenti communiri fecimus, vigore et testimonio litterarum mediante. Datum Bude in festo omnium Sanctorum, anno domini millesimo quingentesimo decimo septimo, regnorum nostrorum Hungarie et Bohemie etc. anno secundo.
Az oklevél kiállitása különben sokban hasonlit az előbbihez. Nagy pergamenlapra van irva, az első sor diszes kezdőbetükkel. A czimerkép a szokásos helyen 20 cm. magas és 13 cm. széles aranykeretü négyszögbe van festve. Sötétkék damaszkolt alapon áll a hegyes végü pajzs, melynek alsó része szürke (az oklevél szerint ezüst) s benne drágakövekkel diszitett korona foglal helyt, melyből piros alapon fekete tátott szájú griff emelkedik ki felső testével. Karmait előre nyujtja, hogy zsákmányát megragadja és fölfalja. A pajzs tetején ezüst sisak balfelé fordul, valamint a koronából kinövő griff is. A pajzsot két zöldszinű szárnyas sárkány tartja karmaival, fejük a sisakhoz simul, tátott szájukból tüzet okádnak, nyakuk és farkukkal egymásba fonódva veszik körül a pajzsot. A takarók a két oldalon egyforma vörös- és aranyszinben lobognak – 111mint a leirás mondja – a széltől fuvatva. A pajzs és oromdisz aránya 6: 10 cm.
Látjuk tehát, hogy a két czimer szerkezetében is megegyezik: mindkettőben kinövő állat (ott szarvas, itt griff) képezi a czimer lényegét. A leirás szerint a korona Benkner hüségét jelképezi; 112a griff pedig, mely a mesék országában a kincset őrzi, hivatalaiban s különösen a huszadvám kezelésében tanusitott buzgalmára vonatkozik. A czimerkép rajza itt sem egészen kifogástalan, de különösen a szinezés ellen emelhetünk jogos kifogásokat, igy pl. a tüz festése éppen nem sikerült. Annál szebb az oklevél jobb- és baloldalát elfoglaló virágdisz. Egymásután következnek a vadrózsa, árvácska, buzavirág, bogáncs, irisz, szekfü, szarkaláb és szamócza ágacskák külön-külön kis csoportokat alkotva, szabadon minden összefüzés nélkül. A virágok között tarka pillangókat, bogarakat látunk röpködni vagy ülni, sőt még a hernyó is ott van, hogy a társaság egészen teljes legyen. A rajz és szinezés természetessége, a szinek üdesége s az egész diszités elrendezése a renaissance ornamentika egyik legbájosabb alkotásává teszik e keretrajzot, mely világosan tanuskodik arról, hogy még II. Lajos korában is kiváló rajzolók és czimerfestők voltak az udvarnál. Hasonló diszitést láttam a M. N. Múzeum gyüjteményében lévő, Armpruster Jakab részére 1518-ban kiállitott czimereslevélen és részben a Kanizsai Dorottya-félén 1519-ből.*
Lásd «Magyarország Történelmi Emlékei». I. k. 18. tábla.
Az oklevél Budán kelt 1517-ben november hó elsején, aláirás nincs. Függő pecsétje jól konzervált.
