II. Kazinczy Péter; ifjú kora. A Rákóczyak szolgálatába jut. Lórántfi Zsuzsánna s II. Rákóczy György. Kazinczy Péter Bereg vármeg…
II. Kazinczy Péter; ifjú kora. A Rákóczyak szolgálatába jut. Lórántfi Zsuzsánna s II. Rákóczy György. Kazinczy Péter Bereg vármegye jegyzője. Zemplén vármegye követe az 1662. országgyülésen. Nehéz feladata Báthory Zsófia mellett. Ellentétek kiegyenlítése a vallás terén. A Rákóczy-ház bizalmasa. Zemplén vármegye jegyzője és megbízottja, a felvidéki tanácskozásokon. A Wesselényi-féle összeesküvés. A bosszú műve. Báthory Zsófia a mentés munkájában. Kazinczy Péter a kath. hitre tér. I. Rákóczy Ferencz bizalma iránta; ennek halála, temetése. Szelepcsényi György Kazinczy P. pártfogója; Kazinczy P. az árvák érdekében. Gr. Zrinyi Jánossal együtt elfogják, megsarczolják. Elete vége.
II. Kazinczy Péter már nevezetes szerepet visz a közéletben. A század harminczas éveinek elején Miskolczon születik s apja halálakor mintegy 15 éves. Anyja sem él már, s az árva gyermeket Borsod vármegye veszi gondjaiba. Atyjának «régi érdemes szolgálataira tekintvén», Jászy Márton alispán indítványára évi 40 frt segélyt ajánl fel neki, hogy iskoláit végezhesse. Ebből s örökségének jövedelméből sikerül is a sárospataki főiskolában mind közép, mind felsőbb tanulmányait befejeznie még 20 éves kora előtt. A sárospataki főiskola, hol a későbbi Kazinczyak is tanulnak, elégséges tudományt ad Péternek, hogy azt tekintélyes tőke gyanánt gyümölcsözőleg kamatoztassa. A jog- és törvénytudományban 5való jártasságát idővel az ország első emberei elismerik s tanácsát bizalommal kikérik. Ezt nemcsak az iskolának köszönheti, hanem derék mestereinek is, a kik mellett a törvény gyakorlatát elsajátítja. Borsod vármegye ajánlatára Székely András jegyző veszi maga mellé, azután pedig szintén a vármegye gondoskodásából Szirmay Péter Hejczei Baksi Istvánnak, Abauj vármegye jegyzőjének, a Rákóczy-ház ügyvédének ajánlja: «Elsőbb deákja én voltam azon jó uramnak», írja Kazinczy Péter.* Ez a patvaria elhatározó egész életére, mert minden valószinüség szerint neki köszönheti, hogy ő is «majd 20 éves korában», 1656 táján a Rákóczy-ház szolgálatába jut s épen egy negyed századig osztozik a fejedelmi ház jó és balsorsában. Három év mulva feleségül veszi Nemes és Vitézlő Makay Tamás leányát, Katát és Sárospatakon rakja meg családi fészkét.*
Mindezt maga mondja el 1679 szept. 29-dikén kelt végrendeletében, a melynek életrajzi részét Kazinczy F. másolatában ismerem; az egészet közli Kazinczy Béla id. műve 53–62. l.
U. o. 53–54. l.
II. Kazinczy Péter nemcsak örökli apjának a körülmények okos felhasználása s az anyagi javak iránti érzékét, hanem gyarapítja is. Tekintélyre s tetemes vagyonra tesz szert s megveti családja jóllétének igazi alapját. Még nincs 20 éves, midőn 1652. tiltakozik az ellen, hogy kiskorusága alatt atyja a miskolczi házát 25 évre elzálogosítja a Kotha testvéreknek.* De tiltakozása nyilván nem vezet semmi eredményre, Borsod vármegyéből lassankint egészen ki is vonja magát és Abauj-, valamint Zemplén- és Sáros vármegyékben szerez birtokot nagyrészt a Rákóczyak segítségével s az ő javaikból. Szücs Tamásnak sárospataki házát és szőlejét 900 frton megvevén, azért folyamodik Lórántfi Zsuzsánnához, hogy a birtokot terhelő adósságot számítsa bele abba az összegbe, a melyet mint váltságdíjat házasságától fogva részletenkint fizetgetett. Lórántfi Zsuzsánna még ugyanazon évi okt. 29-dikén kelt elhatározásával teljesíti Kazinczy Péter kérelmét, «valameddig – úgy mond – minket hűségesen szolgál».*
Borsod várm. Jegyzők. VII. 70.
Kazinczy F. másolata Becske Bálint birtokában.
Mint a Rákóczy-ház ügyvéde rendes évi fizetést huz, 100 frtot s ezen kivül teljes ellátásra s ruházatára megszabott conventiót.* De a sulyos idők miatt 1660-ban már négy év óta nem kapja meg fizetését, mert II. Rákóczy György fejedelmet «országos gondjai között azzal terhelni nem itéli illendőnek»; özvegyéhez, Báthory Zsófiához folyamodik tehát, hogy a Lórántfi Zsuzsánnától nyert sárospataki házát minden tartozékával s a sátoraljaujhelyi határban levő 6 hordó bort termő szőlejét elmaradt fizetése fejében engedje át neki örökösen, hogy – úgy mond – «a Nagyságod szárnyai alatt való megtelepedésemben megerősödvén, nagy alázatossággal ennek utána is Nagyságod kegyelmességét szolgálhassam meg». Báthory Zsófia meggyőződik Kazinczy Péter kérelmének igazságos voltáról s 1660 aug. 17-dikén elrendeli, hogy hű embere a sárospataki ház és sátoraljaujhelyi szőlő birtokába jusson, kikötvén, hogy máshová ne kötelezze magát s a fejedelmi ház dolgaiban serényen eljárjon.*
II. Rákóczy György maga jegyzi föl Kazinczy Péter conventióját: készpénzbeli fizetésén kivül ruházatára, ha nem természetben kapja, 21 frtot kap; 15 köböl buzát, 15 köböl abrakot, 2 verő disznót, 3 kősót, 2 bárányt, 2 hordó bort, a minek kifizetésére a szerencsi udvarbíró kap utasítást. Kazinczy F. másolata u. o.
Kazinczy F. másolata u. o.
Kazinczy Péter meg is felel a kikötött feltételeknek. A kapcsolat közte és a Rákóczy-ház között mind szorosabbá válik. Az özvegy mindjobban meggyőződik, hogy házának érdekei mellett Kazinczy Péter hűségesen sáfárkodik, van hozzá tehetsége, tudománya, szorgalma. Fokról-fokra emeli udvarában, és bizalma meg nem ing benne. Húsz éves özvegysége alatt a legkényesebb természetű ügyekben él tanácsával, sőt azok eligazításában igen sokszor a legfontosabb szerepet juttatja neki. Fia és menye is osztozik e bizalomban, s a fejedelmi ház más tagjai is örömest veszik szolgálatait. Viszont Kazinczy Péter nemcsak földi javait gyarapítja évről-évre e szolgálat fejében, hanem a vármegyei életben is tekintélyes állásra jut, s a nemesség nem egyszer megbízza képviseletével. Nyilvános és magántevékenysége így erősíti a fejedelmi udvarhoz való ragaszkodását s befolyását, valamint a vármegyei rendek előtti népszerűségét.
6Alig 25 éves korában már Bereg vármegye jegyzőjévé választják 1658-ban s őt küldik a következő évi országgyűlésre követül.* Korán ismeretségbe jutván az ország vezérembereivel, tapasztalatait később mind vármegyéje, mind a Rákóczyak érdekében úgy iparkodik használni, hogy a belé helyezett bizalomnak sikeresen megfelelhessen. Bereg vármegye jegyzői tisztségéről négy év mulva ugyan lemond, mert a távoli lakás miatt nem győzi a hosszas és terhes utazgatást, de akkor már Zemplén vármegye is figyelmet mutat iránta s értékesíteni óhajtja szolgálatait. Az 1662-diki országgyülésen Bogdányi Farkas László alispánnal együtt ő a vármegye képviselője.*
Id. végrendelete u. o. – Lehoczky ismert monographiája ugyan nem említi, de ez adathoz kétség nem férhet.
Zemplén várm. levt. Act. Polit. fasc. 179: 29., 30. sz. Kazinczy F. másolata u. o. és Adalékok Zemplén várm. történetéhez, 1902. évf. VIII. köt. 297–8. l.
Ez országgyülést máj. 1-jére hívja össze a király, s Kazinczy Péter már április 22-dikén megindul társával együtt Pozsonyba, de nyolcz nap alatt csak a nyitravármegyei Bélicz faluig tud eljutni s még az útban Cserney Pál itélő mester leveléből azt az aggodalom keltő hírt olvassa, hogy a király máj. 20-dikánál hamarább meg nem jelenik Pozsonyban, s a tulajdonképi országgyülés csak valamikor szeptemberben lesz megtartható. Május 4-dikén végre Pozsonyba érnek követeink, s Kazinczy Péter némi örömmel tudósítja a vármegyét, hogy még nagyon jókor érkeztek, mert «még most is (t. i. 7-dikén) kiváltképen a Dunán túl való követek jelen nincsenek.»* Az országgyülés megnyilta előtt Kazinczy Péter és követtársa már sokat fáradoznak az idegen zsoldos hadsereg okozta csapások orvoslásán, a mire őket a vármegye újabbi felszólításával is sürgeti. Wesselényi nádor sajnálkozva hallgatja a követek panaszait, írásba foglaltatja s ő maga küldi el, Portia herczegnek, a kit Kazinczy Péter és Farkas László is fölkeresnek s fájdalmas szívvel öntik ki a hatalmas ur előtt a nemzet keservét. A herczeg mintha megindulna az előadott panaszokon, késznek nyilatkozik a nádorral együtt közbejárni, hogy a németek Liszka városából elvitessenek. A nádor azt kivánja, hogy az idegen zsoldosoknak a vármegyék a fölvidéken rendeljenek bizonyos tartózkodó helyet; mivel azonban követeink utasításukhoz képest, a mely az idegen zsoldosokat külföldre kivánja vitetni, a nádor kivánságába bele nem egyezhetnek, ez magára vállalja, hogy a zsoldosok megszállásáról úgy gondoskodik, hogy «ha mezőn együtt lesznek a faluk és városok, annyira nem opprimálhatnak bizonyos helyeket». «Testi-lelki szabadságaink megbántódása» miatt is orvoslást sürgetnek követeink a nádornál, a ki e sérelmeket is elismeri s késznek nyilatkozik a nemzet érdekeit védelmezni.* Nem is rajta múlik, hogy a nemzet éledező reménye oly hamar füstbe megy, hanem az idegen tanácsosokon, a kik a nádornak minden törekvését meghiúsítják. A protestánsok ily körülmények közt be sem várják az országgyülés végét s ott hagyják Pozsony városát.
U. o.
Kazinczy Péter levele Zemplén várm. levt. fasc. 183 : 74. sz. és Kazinczy F. másolata u. o.
Nehéz feladat hárult Kazinczy Péterre, mióta Báthory Zsófia visszatért a kath. hitre. Protestáns levén, nem lehet közönbös előtte az a sok zaklatás, a melyet hitfelein az özvegy fejedelemasszony s jezsuita szövetségesei elkövetnek; s mig egyfelől lázadozó indulatait békóba kell vernie, másfelől a vármegye gyűlésén osztoznia kell a közös elkeseredésben. Mi több, talán neki is részt kell vennie a vármegye elhatárózásában, a mely a fejedelemasszonyt a vallásügyi sérelmek orvoslására szólítja fel; de részt kell vennie a fejedelemasszony végzésében is, a mely az orvoslást nyiltan megtagadja. A polgári és természeti kötelességnek ez ellentétes küzdelmét erős jellemű férfiú bizonyára vagy nem engedi kenyértörésre jutni, vagy ha igen, habozás nélkül áll emennek az oldalára s meg nem ingó szilárdsággal teszi, a mit a természet parancsa követel. Kazinczy Péter megkisérli a békés kiegyenlítést, hogy mind a polgári, mind a természeti kötelesség védőjét láthassa benne. Nem szükség bizonyítanunk, hogy e kisérlet jellemének gyöngeségén fordul meg. Ha hitelt adhatunk Kazinczy Ferencz följegyzéseinek, szóban levő előde, Péter fogalmazza Báthory Zsófiának Zemplén vármegyéhez intézett 7azon válaszait, a melyekben a protestánsok követelését visszautasítja, s a melyek – úgymond – mind őt magát, mind a vármegyét busitják. Különösen kiemeli e válaszokban, hogy a sárospataki vár kapujának bezárásához joga volt; hogy nem tesz semmit, a mi az ország törvényeivel ellenkeznék, vagy más földesurak is meg nem tennék. Hogy Marin Péter szolgájáhak házában egyideig protestáns iskolamester lakott, ez igaz, és ha lakásából most kitudta, csak földesúri jogait érvényesiti. Hasonló az eset a tolcsvai iskolával is. Ezért «nem is volt ő kegyelmöknek méltó okuk az lamentabilis panaszolkodásra», izeni Báthory Zsófia Kazinczy Péter által, Bocskay István főispántól, kihez a fejedelemasszony egyik válaszát intézi, inkább segítséget és oltalmat, semmint megbántást vár, mivelhogy ő csak az 1647: 78. s 79. §-aihoz ragaszkodik.* De ugyancsak Kazinczy Pétert és Radi Istvánt küldi a vármegye a fejedelemasszonyhoz 1664-ben a kölcsönös érintkezések kedvezőbbé tétete ügyében s három év mulva I. Rákóczy Ferenczhez a protestáns lelkészek visszatartott jövedelmeinek kiszolgáltatása érdekében.* Hogy a siker a várakozástól messze marad, abból következik, mert e panaszok a vármegyében folyvást ismétlődnek. Ugyanez időben Kazinczy Péter a sárospataki iskolában a tanárok és tanulók közti egyenetlenség, másfelől pedig a zempléni esperesnek a protestáns iskolába való beleavatkozása ügyében bizottság kiküldését óhajtaná; de már előre jelzi a maga felfogását, hogy a törvény az esperesnek teljes jogi hatósága alá rendeli a sárospataki iskolát s hogy az ifjuság viselkedéséből makacsság, a zsinati határozatoknak s tanító mestereiknek nagy megvetése látszik.*
Zemplén várm. levt. Act. Pol. fasc. 157 : 119–122. sz. és Kazinczy F. másolatai u. o.
Zemplén várm. levt. elenchusa; IX. köt.
Orsz. Levt. Miss. K. 2.
Hogy Kazinczy Péter a vallásügyek ellentétes érdekeit békésen szereti elintézni: mind a két fél megbízik benne, azzal áltatván magát, hogy a közvetítő mégis inkább az ő felére hajlik. Csakhogy másfelől a közvetítéssel járó természetes fogyatékosságok sem kerülik el azok figyelmét, a kik különben oly készek őt bizalmukkal megajándékozni. Kis Imre jezsuita, Báthory Zsófia főtanácsadója, ki valószinűleg először veszi észre Kazinczy Péter hajlítható jellemét, sokat vár tőle a katholikusok és protestánsok közti ellentétek elsimításában s ezért hajlandó is a fejedelemasszony előtt az ő anyagi érdekeit támogatni. «Az egyezséget – írja hozzá 1665 jun. 21-dikén Zborón kelt levelében – mind Pater Sámbár urammal s mind másokkal hogy fentartaná kegyelmetek, igen szivesen akarnám». «Bár – folytatja Kis Imre – oda fel se igyekeznének a kegyelmetek atyjafiai némelyeket közülünk utálatosakká tenni nagy rendek előtt is». Kazinczy Péter úgy hallja, hogy pártfogója talán el akarja hagyni a fejedelmi házat, de Kis Imre megnyugtatja, hogy ezt a hírt csak rosszakarói terjesztik. Különben – úgy mond – mindenütt ugyanaz az ember lesz ő, mert nincs kötve egyetlen helyhez sem.* Kazinczy Péter ezután is gyakran él pártfogásával s épen legválságosabb körülményeiben is.
Kazinczy F. másolata u. o.
Azonban Kazinczy Péter nemcsak Kis Imrét, a Rákóczy-ház más bizalmasait is meg tudja nyerni, ha a szükség parancsolja. Igy Egri Jánost, a Rákóczy László gr. nagymihályi udvarbiráját, a kit nem egy alkalommal felhasznál saját érdekében. Egri jár közbe, hogy a gróf alsóregmeczi birtokát elcserélje Kazinczy Péternek sámogyi és krasznóczi birtokaiért 1000 frt ráadással.* Az egyesség 1663 máj. 19-dikén jön létre s a király 1669 jan. 27-dikén erősíti meg.* Alsóregmeczi birtokainak más részeihez, a melyek a Melith-családéi s osztály utján jutnak Dessewffy Ádámnéra, zálog révén jut. Később aztán 1739-ben báró Perényi Antalné Petheö Polyxéna szintén elzálogosítja alsóregmeczi részjószágát Kazinczy Péter unokájának, Dánielnek, s így idővel a Melith-családnak egész alsóregmeczi birtoka a Kazinczyak kezébe jut.*
Kazinczy Péter levelei hozzá 1663. és 1664-ből. Orsz. Levt. Miss. K. 2.
Kazinczy Béla id. műve 63–69. l.
Adalékok Zemplén várm. történetéhez, 1905. évf. 257. l.
Ugyancsak Egri János pártfogásához folyamodik Kazinczy Péter, midőn azt hallja, hogy nagymihályi kúriáját az ottani nemesek erőszakkal akarják elfoglalni. Kazinczy Péter a törvényre 8hivatkozik. «Ha – írja – ő kegyelméknek szükségek vagyon reá, nem patvaroskodom; levelök szerint tegyék le summámat s remittálom».* Nyilván a nagymihályiak az ő kivánsága szerint jártak el s pénzen váltották meg a mondott kúriát; legalább a többször idézett végrendelet e birtokról nem intézkedik, vagyis már akkor nem volt kezén.
Kazinczy Péter levele 1666 márcz. 20-ról. Orsz. Levt. Miss. K.
Rákóczy László gr. és Kazinczy Péter közt is Egri János a közvetítő. 1664-ben a grófnak valami fontos ügye forog a vármegye előtt, a miről Kazinczy Pétert, mint akkor már a vármegye jegyzőjét, nem tudósítja idejekorán. S e miatt Kazinczy Péter némi szelid szemrehányást tesz Egrinek. «Én – írja – noha conventiós szolgája az én kegyelmes uramnak, gróf uramnak ő kegyelmének nem vagyok, de bizony igazságos dolgában, a mint ő nagyságának is ajánlottam, magamat nagy alázatossággal s hiven szolgálni el nem mulatom».*
Kazinczy Péter levele 1664 jan. 23. és jan. 24-ről, u. o.
A Rákóczy-háznak tett szolgálatait ügyesen tudja a Zemplén vármegyében elfoglalt jegyzői tisztségére nézve felhasználni, a melyre 1664 jun. 10-dikén választja meg a közgyülés.* De viszont a fejedelmi család ügyeinek vezetésében, alkudozásaiban, követségeiben nem csekély hasznát veszi jegyzői hivatalának, a melyet 12 évig közmegelégedésre tölt be.* Zemplén vármegye méltányolja szolgálatait s érdemei jutalmazásául 200 tallért ajánl fel neki sátoraljaujhelyi háza épitésére 1667-ben;* később pedig, 1778-ban 300 frtot szavaz meg , hogy szenvedett kárát pótolja.*
Kazinczy Ferencz Levelezése XIX. köt. 522. l.
Id. végrendelete.
Zemplén várm. levt. elenchusa, IX. köt.
Zemplén várm. protoc. 10. sz 136. l.
De legjobban bizonyítja a vármegyének benne helyezett bizalmát az a körülmény, hogy midőn a vasvári csufos béke után az elnyomott nemzet visszavívandó jogaiért merészebb lépésre kezdi magát elszánni, mindig őt küldi Zemplén egyik követéül azon tanácskozásokra, a melyekben a legfontosabb teendőkről kell határozni.
Ott látjuk az 1669 ápr. vége felé tartott sárospataki gyülésen Bocskay István, Szuhay Mátyás, Farkas László, Bónis Ferencz és mások társaságában, a kikkel együtt emel szót hitfelei érdekében Rákóczy Ferencz előtt. Báthory Zsófia azonban hirét vevén e tanácskozásnak, legott intézkedik, hogy Cserney Pál jószágigazgatója utján megakadályozza a már-már megkötött egyességet. Rákóczy a kényszerüségre hivatkozik: «Benne vagyok! – mondja. Elől tüz, hátul viz, oldalt hegyes tőr van. Ezek itt fenyegetnek, nem tudok mit csinálni közöttük». S megköti az egyességet, a melynek értelmében visszaadja a protestánsoknak elvett jövedelmeit, a sárospataki tanároknak elmaradt fizetésük fejében letesz 4000 magyar frtot s általán minden vallásügyi sérelmet orvosolni igér. A szerződést Rákóczy, Bocskay István, Szepesi Pál, Bónis Ferencz mellett Kazinczy Péter is aláírja Zrinyi Péter és Nagy Ferencz tanuk jelenlétében.*
Pauler Gyula: Wesselényi Fer. nádor ér társainak összeesküvése (Budapest, 1876), I. köt. 237. l.
Ugyancsak ott látjuk Kazinczy Pétert a felsővidéki 13 vármegyének 1669 ápr. 29-dikére Eperjesre összehívott gyülésén, a hol Rottál János gróffal, a király kiküldöttjével alkudoznak, feltárják a nemzet, kivált a protestánsok elkeseredését, a garázda katonák s rabló kapitányaik erőszakoskodásait. A sérelmek összegyüjtésére külön bizottságot küld az értekezlet, s e bizottság működésében tevékeny részt vesz Kazinczy Péter is. Az összeírt sérelmeket szívreható panaszszal adják át Rottal grófnak, s ez az értekezletnek minden eredménye. A következő évi jan. 24-dikén tartott kassai értekezleten Zemplén vármegye képviselői Bocskay István, Bánchy Márton és Kazinczy Péter. Bár a gyűlést a király betiltja, az összegyült rendek nem oszlanak el, hanem azt határozzák, hogy a királyt felvilágosítják az ország sérelmeiről. Kazinczy Péter a leghevesb izgatók között hallatja szavát, mintha érezné, hogy a sok eredménytelen tanácskozás után egyszer már a tettek mezejére kell lépni.*
U. o. 242–245., 306–9. l.
Mivel azonban az izgatottság nőttön-nő, a nélkül, hogy oly férfiú is akadna, a ki nagy feladatokra termett észszel merész elhatározásra magával ragadná nemzetünket: 1670 márcziusában 9ismét csak a tanácskozást folytatják Beszterczebányán, a hol, mig a király biztosai és a vármegyei követek izeneteket küldözgetnek egymásnak, Kazinczy Péter s nehány társa mintegy öt napig a sérelmek összegyüjtésén fáradozik s arra kéri a királyi biztosokat, hogy eszközöljék ki a sérelmek orvoslását az udvarnál.* De meg kell győződniök, hogy kérelmök süket fülekre talál. Elkeseredve hagyják tehát oda az értekezlet szinhelyét s a vármegyei gyűléseken heves kifakadások hallhatók, hogy a nemzet jogos kivánságai csak gúny tárgyai az udvarnál, a mely készakarva kergeti a nemzetet a forradalomba. E mellett mindjobban rebesgetik a hírét, hogy Zrinyi Péternek sikerült immár a törökkel szövetséget kötnie; a török el is küldte már neki az athnamét. A körülmények e kényszerüsége Rákóczyt a cselekvés terére ragadja. Rövid idő mulva ápr. 9-dikére Sárospatakra hívja össze bizalmas embereit, Bocskayt, Bánchyt és Kazinczy Pétert. Szuhay Mátyás felolvassa a Zrinyi Péternek márczius 20-dikán kelt levelét, a melyben Zrinyi arról értesiti vejét, hogy ő Horvátországban várja a fölkelés zászlajának kitüzését.
U. o. 342–351. l.
Ugyanez nap érkezik Rákóczyhoz Stahremberg Rüdiger gr., a tokaji várparancsnok is 8–9 tiszttársával. Stahremberg Rákóczynak komája. Most erdejében fát akar vágatni s épen e kérelmét sürgetni jön Rákóczyhoz, a ki barátságosan fogadja. Másnap azonban Rákóczy magához hivatja bizalmas embereit s kérdést intéz hozzájok: mit tegyenek a tokaji várparancsnokkal? «El kell fogni, ez az Isten újja!» kiáltja Szuhay. Indítványát többen pártolják, különösen Kazinczy Péter szól hevesen mellette. Legott határozatot hoznak: küldöttség menjen a várparancsnokhoz felszólítani: adja át a várat Rákóczynak s ha nem engedelmeskedik, lefegyverzik és tisztjeivel együtt fogságba vetik. A követség, a melynek Kazinczy Péter is tagia, nem talál ellenállásra. Stahremberg megadja magát, s Rákóczy Regécz várába küldi tisztes fogságba. A fölkelők Rákóczyt és Bocskayt választják vezéröknek. Amaz ír is azonnal az egri basának, hogy küldjön neki 200 lovast. Azután Chernel Györgygyel, Barkóczy Ferenczczel, Kazinczy Péterrel és többekkel a szerencsi táborba száll, a hová pár nap alatt mintegy 6000 ember gyülekezik.
A mozgalom leghevesebb szószólói, mint Bocskay, Bánchy és Kazinczy Péter, Zemplén mezővárosba sietnek a vármegye közgyűlésére. Az izgatottság mindenkit magával ragad. Általános a meggyőződés, hogy ha az udvar a nemzet igazságos kivánságát egyre mellőzi: magának a nemzetnek kell sérelmeit orvosolnia; s ha a német hadakat ki nem viszik hazánkból, ki kell verni őket. «Ha magyarok vagyunk, legyünk férfiak is!» – kiáltják. A felvidéki vármegyék keljenek föl s csatlakozzanak Rákóczyhoz.*
U. o. II. köt. 3–11. l.
A könnyen hevülő Kazinczy Péter, a ki a pillanat hatása alatt vérmes reményeinek rabja, azt is valónak hirdeti, a minek teljesedését csak óhajtja. Chernel Györgynek azt beszéli, hogy a szatmári tisztek már Rákóczyhoz csatlakoztak, Bónis Ferencz előtt pedig a török szövetség létrejöttét bizonyítgatja.* «Én, látja Isten, – írja egy névtelen Teleki Mihálynak – elhittem vala: athnaméjok vagyon, hiszen a törökkel együtt ettek-ittak». Az ilyen mende-monda annál könnyebben hitelre talál, minél több okát látják az idegen hadak miatti elkeseredésnek, mivel «az német commendans mióta hadat nem szerez, valóban istentelenkedik; mert valahol nemes embert talál: fogja, fogatja».*
U. o. 319., 322., 324. l.
Történelmi Tár 1891. évf. 244–5. l.
Nincs tehát mit csodálnunk, hogy Rákóczynak április végén siettében írt levelei, a melyekkel május 1-jére Tályára parancsolja a felsővidéki rendeket, nagyszámu nemességet toborzanak össze. «Nyilván levén ugyan már az bán (ha merném írni) bolond eseti» – mondja Chernel Pál a Teleki Mihályhoz ekkoriban irt levelében: Rákóczy ügyet sem vet rá, hanem Kazinczy Péterrel előadatja, miféle sérelmeket követnek el a németek, a mely sérelmek miatt neki a hazai törvények mellett fegyvert kellett fognia és Stahremberget is fogságra kellett vetnie. De most mitevő legyen? Sokan hangosan kifakadnak és szemrehányásokkal illetik Rákóczyt: ha már a bánt elfogták, mért nem bocsátja el Rákóczy is a német rabokat s folyamodik 10kegyelemért? «Verje meg az Isten, a ki oka ez állapotnak!» – kiáltja Székely András.
Nem hiányoznak olyanok sem, a kik Rákóczyt azzal vádolják, hogy ő csak a király híveit akarta próbára tenni, látni óhajtván: kikre számíthat, ha a király mellé kell sorakoznia.* Voltakép azonban Rákóczy maga is belátja, hogy most már nem a fölkelésről, hanem csak a békéről lehet szó. De Bocskay még a jun. 3-dikán tartott zempléni gyűlésen is oly határozatot fogadtat el, a mely szerint három nap mulva Terebesre táborba szálljanak. A felzúdult nemesség a békepárttal keményen összetűz. Kazinczy Péter Rákóczy mellé áll, csillapítja a háborgást s a császári parancsot, a mely élelmet és szállást kivánt a német hadaknak, végre akarja hajtatni. Igy hát beteljesedik, a mire Chernel Pál föntebbi levelében maró gúnynyal czéloz, hogy «netalán tán az kik a jó tokajit és tarczalit nyelték ez napokban, el fognak feledkezni róla azok is». A reménye vesztett nemesség nyiltan bünbaknak állítja maga elé Rákóczyt, hogy midőn már a parasztok is suttogták, mi történt Zrinyi Péterrel, ő még mindig megfoghatatlan hiszékenységgel sikerről álmodozott. «Ime – mondja az idézett névtelen levélíró – igazán bogár után indultunk vala, de mit tudtunk tenni, mert elől tűz, hátul víz vala; az sok esküvésekkel embert megcsalhatni.» Bocskayné Török Kata is világosan a Zrinyi és Rákóczy hiszékenységét okozza. «Annyira vagyunk már, – írja Teleki Mihálynak május 15-dikén – hogy ha csak egy zajt hallok is, azt tudom, hogy rajtunk a veszedelem».* A vérmes remények kétségbe fulnak. «Mindnyájan, ha maga nem orvosolja Isten, a földig romlunk», – írja a névtelen.
U. o. 241–242. l.
U. o. 244–5. l.
Rákóczy a Heisterhez írt levelében részletesen elmondja a fölkelés történetét. Kiemeli, hogy Kazinczy Péter nem volt az összeesküvők közt, csak akkor csatlakozott hozzá, midőn már a fölkelés zászlaját kitűzték. De az udvar jól ismeri már a gyanúsakat, köztük Kazinczy Pétert is.*
Pauler Gy. id. műve II. köt. 92. l.
Báthory Zsófia résen áll s miután először fiának az életét sikerül biztosítani, minden eszközt felhasznál hű embereinek megmentésére is. Kazinczy Péter hozzá menekül a munkácsi várba, hol teljes oltalmat lel. Szorultságát talán a fejedelemasszony is, de mindenesetre a jezsuiták könnyen felhasználhatják, hogy a kath. hitre térjen azon reményben, hogy így megmentheti életét. Maga mondja, hogy «erős és feje elvesztése alatt adott reversalist a fejedelemasszonynak Pater Kis Imre conceptusa szerint».* S csakugyan, midőn Báthory Zsófia az udvar bizalmasai előtt pártját fogja hű emberének, épen arra hivatkozik első sorban, hogy ő már «az Istenhez megtért s ezután mind ő felségének, mind neki az igaz hitben állhatatosan fog szolgálni». De Báthory Zsófia más érvekkel is támogatja kérelmét. Figyelmezteti az udvar embereit, hogy Kazinczy Péternek részben hivatala magyarázza meg, hogy kénytelen volt sok olyat tenni, a mit önszántából nem tett volna. S midőn a vármegyében régi hitfelei ellene fordulnak, Báthory Zsófia itt is megvédelmezi, hogy hivatalát tovább is megtarthassa.
Id. végrendeletében, Kazinczy Béla id, műve, 54.
A szepesi kamara mind az ő, mind a felesége javait lefoglalja; de ez nem csüggeszti el úrnőjét. A többi között Szelepcsényi György érseket is közbejáróul kéri föl, hogy Kazinczy Péter javainak visszaadását szorgalmazza. «Kedves apám uramat becsülettel kérem, – irja hozzá 1670 nov. 30-dikán – tekintvén mindenek felett Isten dicsőségére, hogy mások is ő felségének ezen szolgánkon való könyörületességét látván, a tévelygésből jó utra térjenek, méltóztassék ő felsége előtt promoveálni». Nem teheti föl Kazinczy Péterről, hogy csak kétszinűségből tért át a kath. hitre; de ha úgy volna is, – így okoskodik Millei jezsuita – megtérése már csak azért is fontos, mert gyermekei igazi katholikusok lesznek.*
Pauler Gy. id müve, II. köt. 202., 203. l.
Kazinczy Péter megnyervén a királyi kegyelmet, Báthory Zsófia kieszközli, hogy Spankau tábornok az udvari hadi tanácshoz elküldesse a királynak erre vonatkozó rendeletét. De sajnálattal érti, hogy Kazinczy Pétert mégis az idézettek közé iktatták. Ezért 1671 febr. 17-dikén Lobkovitz herczeghez írt levelében arra kéri, hogy Kazinczy Pétert törültesse ki 11az idézettek névsorából, biztosítván, hogy Isten az egekben megfizeti neki a kath. vallás előmozdítására tett fáradságát.* De a fejedelemasszony kérelme ily alakban sikertelen. Mind a mellett először Munkácson hallgatja ki a választott bíróság febr. 21-dikén s őrizet alá teszi ugyanott. Hogy szabadon bocsássák, azt még Báthory Zsófia és Sámbár Mátyás sem tudják kieszközölni, de annyit igen, hogy Munkácson, illetőleg Regéczen hagyják.* Itt szorong Rákóczy Ferenczczel, mint maga mondja. Innen idézik a Rottal gr. elnöklete alatt működő pozsonyi vértörvényszék elé ápr. 17-dikére többed magával; de Kazinczy Péter a fejedelemasszony védszárnyait nem meri elhagyni, s ezért mint makacsot a törvényszék fej- és jószágvesztésre itéli. Báthory Zsófia nem nyugszik. Legott ír Lobkovitz herczegnek, kérve, hogy Kazinczy Pétert, a ki már előbb királyi kegyelmet nyert, valóban tegye részesévé e kegyelemnek. Sőt egy hónap mulva megbízottat is küld a herczeghez az óhajtott intézkedés kieszközlésére.*
Történelmi Tár 1901. évf. 343. l.
Pauler Gy. id. müve II. köt. 312–3. l.
Történelmi Tár u. o. 344. l.
Az elitéltek, köztük Kazinczy Péter is, újra kegyelemért folyamodnak, a melyet a Hocher elnöklete alatti bécsi törvényszék most már csakugyan meg is ád 1671 nov. 18-dikán, de pénzbirság mellett. Visszakapja lefoglalt birtokait is. Pauler Gyula szerint 2500 frt pénzbirságot kell fizetnie, mig maga 3000 frtot mond, a melyet úrnője tesz le helyette öt évi fizetése fejében, mivel – mint mondja – «hiven és nem kevés fáradsággal, sőt élete koczkáztatásával a gr. Illésházyval való pörben szolgálta» a fejedelmi házat.*
Pauler Gy. id. műve 390., 400., 403., 404. l. és Kazinczy F. Levelezése I. köt. 472. VII. köt. 110–111. l.
A hála és közös szenvedés még szorosabban csatolja a Rákóczyakhoz, a kik most még jobban megbíznak benne. Első udvarnoka, jogi tanácsadója, sőt jószágigazgatója a fejedelmi háznak. Talán azért is vonul vissza 1675-ben a vármegyei szolgálattól, hogy egészen a Rákóczy-háznak élhessen. Még egyszer a vármegye nevében Pozsonyban jár, hogy a német zsoldosok visszahivását sürgesse 1674-ben,* de a következő évben bucsút vesz hivatalától. Ugy érzi, hogy Báthory Zsófiának s fiának örökre le van kötelezve s a nekik tett szolgálat anyagilag is jövedelmezőbb . 1673-ban fontos megbizással kell Lobkovitz herczeghez mennie. Hivatkozik előtte a királyi kegyelemre, a melyet Rákóczy Ferencz életére s javaira nézve egyaránt megnyert; előadja, hogy Volkra gr. Makoviczát és Sáros várát is lefoglalta minden ingóságaival együtt, sőt még egyéb kiválasztott javainak is tized részét, a melyek a pénzbirság hátralékát háromszorosan, sőt többszörösen is meghaladják; emlékezteti a herczeget, hogy Rákóczy Ferencz a fölkelés miatt tetemes károkat szenvedett; kéri tehát, hogy mindezt figyelembe véve, lássa be, hogy Rákóczy a 13000 frtnál nagyobb összeget egyszerre le nem fizetheti, de egymásutáni részletekben teljes készséggel törekszik kötelezettségének eleget tenni: ennél fogva igazságos elbánást és kegyes hajlandóságot vár ura a herczegtől.*
Zemplén várm. levt. elenchusa, IX. köt.
Történelmi Tár u. o. 346–7.
Két év mulva az Eszterházyakkal folyt alkudozások végzésére Kis-Martonba küldik Eszterházy Pálhoz, a későbbi herczeghez. De az alkut ekkor nem sikerül megkötnie Eszterházyval, mert ezuttal nincs teljes felhatalmazása, azonban Eszterházy úgy véli, hogy számíthatnak a kielégitő eredményre.*
Kazinczy F. másolata u. o.
Kivált Rákóczy Ferencz tekinti Kazinczy Péter tanácsát magára nézve irányadónak, Mióta az ő menyegzőjén Kazinczy Péter Zemplén vármegye képviseletében megjelent s átadta küldői ajándékát, Rákóczy Ferencz mindig vonzódik hozzá s bizonyos tekintetet mutat iránta. Aztán a meghiusult küzdelem s az e miatti rettegés közössége, valamint a vallásváltoztatás kényszerüsége az egymásközti érintkezést is bizalmasabbá teszi s mérsékli a különben hideg kimértséget, a melylyel a nagy ur fizetett emberével rendesen bánik. Rákóczy néha igen fontos anyagi ügyekben is csak rövid utasítást ád hű emberének, tudván, hogy az a fejedelmi ház érdekeit mindenkor szívén viseli. «Kazinczy Péter uram törvényesen igazítsa el dolgokat az instansoknak», irja hozzá 1675 márcz. 123-kán. Azon kérelmezőket érti, a kik a végrendelet nélkül meghalt Baka Istvánnak Rákóczy ügyésze, Balogh Péter, által lefoglalt bényei (Szabolcs várm.) birtokát, mint örökösök, joggal követelik. Kazinczy Péter az illető község biráinak itéletét helybenhagyja s a bényei szőlőket az örökösök el is foglalják.*
Adalékok Zemplén várm. tört. 1897. II. k. 21. l.
Rákóczy hű emberét családi tűzhelyénél is meglátogatja; ha Sátoralja-Újhelybe átrándul, Kazinczy Péterhez száll s vidám beszélgetést folytat Kata asszonynyal, az udvarnok feleségével. Egyszer, midőn Rákóczy Kazinczy Péter házánál benyit, a lépcsőn ülve találja a ház asszonyát, a ki épen fakanállal töri a vacsorára főzött lencsét. Rákóczy ott marad vacsorára, s a mint «a szép asszony» a lencsében főtt orját kiveszi a tálból, hogy felvagdalja, visszaejti s a fejedelem skárlát dolmányát végigfecskendezi. Képzelhető, mint követgetődzik a gazdasszony. Rákóczy még otthon is emlegeti Kata asszony póruljártát s hogy kimutassa, mennyire nem veszi zokon a véletlen esetet: egy vég violaszinü bársonyt küld neki ajándékba.*
Kazinczy F. Pályám Emlékezete 182–3. l.
Bizonyára nem egyszer szóba kerül a fejedelem s bizalmas embere közt a vallás kérdése, a melyet most mindegyikök más szemmel tekint, mint régebben. Rákóczy némi dévaj hangú czélzást is tesz a Kazinczy Péterhez írott levelében az uj vallás követelményeire. Midőn Kazinczy Péter Bécsből hazaérkezik, a többi közt azt izeni neki a fejedelem, hogy «asszonyunk ő nagysága kegyelmedet maga elébe sem bocsátja, ha testimonialisa nincs valami gárgyántól a husétel felől».*
Kazinczy F. Levelezése X. köt. 16. l.
Kazinczy Péter is szívvel-lélekkel ragaszkodik hozzá s nemcsak őt, hanem özvegyét is ritka hűséggel szolgálja. A vele váltott levelekből kitetszik, hogy a fejedelmi háznak minden apró vagy fontos ügyeibe egyaránt bele van avatva, s hogy az ő meghallgatása nélkül nem igen történik semmi elhatározó lépés. Főleg azonban gazdasági ügyekben kell tanácsaival támogatnia Rákóczy Ferenczet s özvegyét. Midőn a szökevény jobbágyok sorsában Rákóczy udvari emberei itéletet mondanak, Kazinczy Péter nemcsak az itéletről, hanem az összegyült papi és világi személyek hangulatáról is tájékoztatja urát, tudtára adván, hogy a megjelent főrendnek is úgy vélekednek, hogy tovább nem szabad a szökevényeket büntetni. A jobbágyok Rákóczytól kegyelmet várva tértek vissza s büntetésül Regécz vára körül kilenczen 45 öl palánkot fognak építeni, saját erejükből hordván össze a fát, vesszőt s tapasztják be az udvarbíró rendelete szerint. Ez az eljárás Kazinczy Péter szerint azért is eredményes, mert a többi szökevények látván a megkegyelmezettek békés munkáját, rövid idő mulva szintén visszatérnek Rákóczy hűségére. Nem csekély előrelátásnak és számító okosságnak kell Kazinczy működését vezetnie, hogy a fejedelmi ház pénzügyei rendben legyenek, midőn a legbiztosb helyről sem mindig kapja meg a várt jövedelmet a folytonos csetepaték miatt. Megtörténik, hogy a talpasok Rákóczy birtokaira ütnek s embereit megsarczolják. Igaz, hogy a fejedelem gyalogosai visszaadják a kölcsönt, nehányat elfognak közülök s kínpadra vonják. A bujdosó szegénylegények is sok galibát okoznak Rákóczynak, Kazinczy Pétert is czélba veszik, leselkednek reá s ólálkodnak körülötte.*
1675 ápr. 4. kelt levele. Orsz. Levt. Miss. K. 2.
Kazinczy Péter a közbenjáró a fejedelemnél az elégületlen liszkai és tolcsvai lakosok ügyében, a kik házat óhajtanak építeni, a mit Kazinczy Péter már csak azért is támogat, hogy legalább a föld nem marad pusztán. Nemcsak hűségesen, de szigorúan is ügyel a fejedelmi ház érdekeire, óva intvén Rákóczyt minden oly lépéstől, a mely anyagi kárt okozhatna.* E szigoru gondosság tartja erősen a közte s a fejedelmi ház közti kapcsolatot s kölcsönöz Kazinczy Péternek tekintélyt Rákóczy emberei s ellenségei előtt egyaránt.
1676 jan. 2. és 9. írt levelei, u. o.
Jól tudják ezt a bécsi udvar bizalmasai, s ők is igyekeznek felhasználni Kazinczy Pétert a maguk czéljaira. Kivált Szelepcsényi György lát benne ügyesen alkalmazkodó férfiút s minél jobban megismeri, annál többre becsüli, sőt pártfogásába veszi. Kazinczy Péter is mind a magánéletben, mind hivatalos pályáján tartózkodás nélkül folyamodik hozzá. Nyilván megfordul az érseki udvarban is. Eszterházy Pál 13idézett levelében azt írja Szelepcsényinek, hogy Kazinczy Péter nála levén: «az ő emlékezetével vígan voltak». Látszik, hogy a Rákóczy-ház főudvarnoka e tájban már bizonyos közvetítő szerepet is visz régi urai és a bécsi udvar közt, midőn a felvidéki bujdosók mozgalmainak csapásaival igyekszik a kormányt éberségre vagy engedékenységre birni. A «pártosok kóborlásairól» Szelepcsényinek küldött levele indítja az udvart oly intézkedésekre, a melyek következtében «nem sokára az ilyen hazáját pusztító s maga nemzetét fogyasztó istenteleneknek lészen megzabolázások és az által az nagy confusiónak lecsendesülése».*
Szelepcsényi levele Kazinczy Péterhez 1676 okt. 29-ről, Kazinczy F. másolata, u. o.
Aligha tévedünk, ha azt hiszszük, hogy Szelepcsényi pártfogása juttatja Kazinczy Pétert a Kir. Tábla bírói hivatalára, a melyre a király 1676 jul. 22-dikén nevezi ki. A következő évi márcz. 29-dikén Kassán le is teszi a hivatalos esküt Bársony György egri püspök előtt.* Ugyancsak Szelepcsényi óhajtja őt itélő mesternek is. «Akaránk – írja hozzá 1677 ápr. 27-dikén – tudtára adnunk kegyelmednek, mivel e napokban Pesti András úr, Judex Curić uram itélő mestere ez világból kiszólíttatott, gondolkodtunk kegyelmed szép qualitasirul, hogy kegyelmedet proponáljuk megnevezett Judex Curić uramnak, a kit maholnap hozzánk várunk, az minthogy a tevők is leszünk, csak értsük tovább az kegyelmed akaratját; az mi jóakaratunkban meg nem fogyatkozik. Irja meg azért kegyelmed: lenne-e kedve azon protonotariusságra».*
Akad. könyvtár: Tört. fol. 22. sz.
Levele Kazinczy Péterhez Kazinczy F. másolatában u. o.
Bizonyos, hogy Kazinczy Péter örömmel vállalkozik az itélőmesteri tisztségre, és Szelepcsényi nem sokára már arról tudósíthatja, hogy az országbírónak hathatósan ajánlotta, tekintetbe véve, hogy mivel vagy magának az országbírónak, Csáky István grófnak, vagy itélő mesterének a felföldön kell laknia, így nagyon alkalmas lenne Kazinczy Péter kineveztetése, mint «tősgyökeres törvénytudós, tanult és szép qualitásokkal Istentül dotáltatott embernek».* Jóllehet azonban a primás szavaiban nincs okunk kételkedni, a kinevezés igen sokáig huzódik. Csak 1681-ben nevezi ki a király s ugyanekkor febr. 28-dikán meghívja, a sopronyi országgyülésre.*
1677 máj. 24. kelt levele u. o.
Kazinczy F. jegyzetei és Levelezése II. köt. 50. l. és XVII. köt. 2. l.
Nemcsak Kazinczy Péter, maga a Rákóczy-család sem vallja kárát Szelepcsényi barátságának. Rákóczy Ferencz halála után egyike azoknak, a kik a fejedelmi ház ügyeit szivükön viselik s az ifjabb fejedelemassszonyt, Zrinyi Ilonát hathatósan támogatják. Kazinczy Péter minden fontos kérdésben közbenjáróul kéri fel, s az érsek mindig kész a szivességre. Hallván Kazinczy Péter, hogy a Rákóczy-ház ellenségei miféle tervet szőnek a gyámságra nézve, ébren figyel, hogy az elhunyt fejedelem árváinak ügyeit tőle telhetőleg megoltalmazza. Nemcsak a Rákóczy-ház megbízottjának, Várady Lászlónak, a szepesi kamara tanácsosának, hanem a kanczellárnak, Pálffy Tamás grófnak s a primásnak is «derekasan és jó fundamentummal» ír a gyámság ügyében, iparkodván meggyőzni a kanczellárt, hogy világos törvényeink és megrögzött szokásaink tiltják az idegen gyám kirendelését. Nem is szükséges erre voltakép semmi donatio, mondja Kazinczy Péter; csak «a kanczellária erszénye töltése» az indító ok. Szelepcsényi azt válaszolja Kazinczy Péternek, hogy szivesen fáradt Bécsben a fejedelmi ház ügyeiben a király előtt, a minek aztán az óhajtott czél elérése lett a következménye.*
L. az előbbi hasáb 1. jegyzetét.
Kazinczy Péter soha sem volt serényebb és hűségesebb embere a Rákóczy-családnak, mint e nehéz napokban. Mindenre kiterjed figyelme, a mi az özvegynek sorsát s árváinak jövőjét illeti. Nemcsak a gyámság természetes és törvényes elintézésére, hanem egyszersmind a Rákóczy-birtokok épségben tartására is férfias buzgósággal iparkodik. Váradynak tanácsokat oszt, mi mindent kell tennie Regéczre nézve, a melynek őrségére senki sem költ, csak az özvegy fejedelemasszonyok, jóllehet ez az őrség nemcsak a várat oltalmazza, hanem a szomszédos vármegyék «hódoltató pribékségét és latorságát is üldözi, fogja és öleti».*
1676 aug. 1-jén Zrinyi Ilonához írt levele. Orsz. Levt. Miss. K. 2. Egy részét közli Thaly K. Századok 1873. évf. 664–5. l.
14Mindjárt a fejedelem halála után, julius 20-dikán, be sem várva Zrinyi Ilona rendeletét, Sáros vármegyébe, Eperjesre siet Kazinczy Péter, hogy a kis Rákóczy Ferencz nevében a főispáni jogokat gyakorolhassa. Thaly szerint őt bízza meg Zrinyi Ilona, hogy kis fia nevében a gyűlést vezesse.* A következő évben a sárosvármegyei közgyűtésen megejtendő választások iránt Kazinczy Péter fogadja a vármegye küldöttjét, Bornemisza Miklóst, a ki Zrinyi Ilona elhatározását Bártfán kivánja bevárni. Kazinczy Péter azt tanácsolja urnőjének, hogy 1678 jan. 26-dikára tüzze ki a széképítést s idejekorán intézkedjék zborói és sárosi udvarbiráival, hogy illendőképen rákészülhessenek. Meg is tartják a választó gyülést a kitüzött napon s azokat választják tisztviselőknek, a kiket Zrinyi Ilona akart.* A tokaji fenyőszálak iránt is tanácsokat ád Zrinyi Ilonának. A királyi rendeletben erre vonatkozólag ki van mondva, hogy a vár szükségére kell fordítani, azonban ezen kivül fennmarad a fejedelemasszonynak szabadon rendelkező joga. Midőn tehát Cob tábornokkal ez ügyben végeznek: a királyi végzést kell alapul venni. Jelen van Kazinczy Péter Pozsonyban is, midőn a Rákóczy-ház és a gubernium közt kell bizonyos vitás kérdéseket rendbehozni; gondoskodik a család borainak szállítása s gyalogos kiséret szervezése iránt. Majd az elfogott szökevények ügyében tanácskozik a család más megbízottaival és a lengyel urakkal, Zamojszkival s kiséretével. A lengyelek az okozott kárért elégtételt kérnek a Rákóczyaktól; de Kazinczy Péter ezt megtagadja; az ellen azonban nincs szava, ha az elfogottaktól váltságdíj fejében bizonyos összeget akarnak kicsikarni. Kazinczy Péter megnyeri Zamojszki jóakaratát, a ki bár arra hivatkozik, hogy ő 4000 fegyveresnek parancsol, mindazáltal nemcsak ő maga óvakodik, hogy kárt okozzon Báthory Zsófiának, a ki «vér szerint való atyjafia», hanem másoktól is kész megoltalmazni a Rákóczyak birtokait. Mig Kazinczy Péter és a lengyel urak tanácskoznak, a rimanói templomot kirabolják, arany-ezüst edényeit elviszik, a min a lengyelek nagyon felháborodnak. Az udvarbíró száz gyalogost küld kergetésükre. Ennél azonban még súlyosabb eset is történik, a mit Kazinczy Péter csak bizalmasan hallott, de siet urnőjét azonnal értesíteni. E szerint Ampringen a tokaji profundmestert utasítja a tokaji hidak elfoglalására. Zrinyi Ilona tehát haladéktalanul írjon az administrátornak, hivatkozzék a hadi tanács rendeletére, a mely megtiltja mind a parancsnokoknak, mind a kamarai tiszteknek, hogy a Rákóczyak birtokaihoz nyúljanak.*
Thaly K. II. Rákóczy F. ifjúsága, 7–9. l. és Századok id. h.
Kazinczy Péternek Zrinyi Ilonához 1677 szept. 24., 1678 jan. 3. és 27. írt levelei. Orsz. Levt. u. o.
Kazinczy Péter levele 1677 máj. 7-kéről, u. o.
Sikeresen közbenjár a guberniumnál is a Rákóczy-árvák érdekében s a gubernium Kazinczy Péter első kérelmére ajánlva juttatja a király elé a fejedelmi család ügyét. S hogy annál hathatósabban czélt érjen, «noha gyenge egészség táplálja»: maga is Bécsbe siet. «Én, látja Isten – írja urnőjének – egyedül a Nagyságod méltóságos szép árvái kedveltetésekért s javok iránt való promotióért insinuálom ezt Nagyságodnak».* Már nehány nap mulva arról tudósítja Zrinyi Ilonát, hogy maga a kanczellár adta át a gubernium ajánlatát a királynak a ledniczei uradalom s a morva határvillongás iránt. A király kemény parancsot küld a cseh kanczelláriára és a morva hatóságokhoz, s mig ennek kellő foganatja lesz, a kérdéses birtokokat békével használják. Bevallja, hogy Sámbár és Cseke jezsuiták levelei nagyon sokat értek a kanczellár előtt, a kinek asztalánál Illésházy gróffal találkozik. Itt két nagy úr azt kérdi Kazinczy Pétertől: igaz-e, hogy a kis Rákóczy meghalt? S maga a kanczellár válaszol: «A feje sem fájt, él!»*
1678 márcz. 7. kelt levele, u. o.
1678 márcz. 13. és 25-diki levelei, u. o. Thaly K. id. m. 12. l.
Miután Bécsben Kazinczy Péter a szükséges posztó- és selyemvásárlásokkal végez, Pozsonyba indul, azután Nedeczkyt a ledniczei uradalomba behelyezi és Rovnyára tér Báthory Zsófia ügyében. Trencsénben Illésházy gr. ellen sikerül megvédelmeznie a Rákóczy-uradalmakat s Bártfára, majd Munkácsra vonja magát, itt akarván békés időben tett szolgálataiért jutalmat lelni s mind úrnőjének, mind árváinak igaz kötelességgel tovább szolgálni. «Ha az Isten – úgy mond – csendességet ád, Sárospatakra megyek 15és ott halok meg». De mig élhet, a fejedelmi család zempléni dolgait rendbeszedi.*
1678 jun. 19. kelt levele, u. o.
Mondanunk sem kell, hogy Kazinczy Péter ez ügyes-bajos dolgaiban folyvást éber gonddal kiséri a felvidéken ide-oda hullámzó guerilla-harczokat, a melyek sokszor legsietősb munkájában is megakasztják, nem egyszer életét is próbára teszik. A Wesselényi-féle mozgalom tragikus végéből okulván, óvatossá s körültekintővé válik. Tudja, hogy a portyázó csapat nem ismer kegyelmet. S nemcsak a saját életét, hanem a reá bízott érdekeket is óvnia kell; s ha a fejedelmi család valami feltünőbb szertartást akar rendeztetni, p. o. temetés alkalmával, mindig számolnia kell a fenyegető veszedelemmel. Midőn I. Rákóczy Ferencz 1676 jul. 6-dikán meghal, tetemeit Zboró várában, a kápolnában helyezik el s későbbre halasztják a kassai ünnepélyes temetést. Egész év elmúlik, s még mindig nem mutatkozik az idő erre elég alkalmasnak. Zrinyi Ilona ismételve utasítja hű emberét: intézkedjék a vármegyei nemességnek a végtisztesség megadásakor rendezendő felvonulása iránt. Kazinczy Péter nem is mulaszt semmit, hogy úrnője kérése teljesüljön; de a kurucz hadak épen Zborót is fenyegetik, s maga Kazinczy Péter is Ledniczére készül menekülni de még egyszer összeszedi minden rábeszélő tehetségét, hogy Zrinyi Ilonát szándékától eltérítse, élénk szinekkel rajzolván a történhető veszedelmeket. A nemesség felvonulása iránt nem lesz mulasztás vagy késedelem, de azért arra kéri urnőjét, hogy mind ő, mind az idősb fejedelemasszony és Kis Imre is behatóan elmélkedjenek a dologról s «ne tegyék ki magokat már e mostani lángolón közelítő veszett napokban». Hat hét alatt elválik: mitevők lehetnek. «Hiszen – írja 1677 aug. 4-diki levelében – a két gonosz között tanácsosabb jó kegyelmes urunk hideg testének maga várában megnyugodni csendesebb időn való eltakarításáig, mint utolsó tisztessége megadása alkalmával fegyver alatt Isten tudja micsoda fátummal hordoztassék annyit, az holott most is mindennap a kapuig villog az ellenség kardja».*
Thaly K. Századok 1873. évf. 674–5. l.
Épen ily óvatossággal jár el 1680-ban is, midőn Báthory Zsófia temetéséről kell gondoskodnia. Kéri Zrinyi Ilonát, hogy a várőrséget meg ne indíttassa. Nagy vigyázattal, míg a fegyverszünet fel nem bomlik, bevihetik a holt testet Kassára s az uri rendeket is összehívhatják.*
1680 szept. 16-diki levele. Orsz. Levt. u. o.
Természetesen a gazdasági ügyek intézésében kétszeresen kell figyelnie a kurucz-labancz harczokra. Ha például bort szállíttat az uradalomból: jó előre ki kell kémleltetnie az utak biztonságát. Még Rákóczy Ferencz megigéri b. Majthényi János személynöknek, hogy két átalag tokajit küld neki. Kazinczy Péter 1676 májusában Kassán járván, biztosítja is Sámbár Mátyást, hogy a mint a békés állapotok engedik, azonnal teljesíti ura igéretét. De az idő egyre halad, s úgy látszik, a személynök azt hiszi, hogy Rákóczy halálával az igéretet elfeledték. Kazinczy Péter azonban megnyugtatja, hogy maga Zrinyi Ilona is sietteti a dolgot. Ekkoriban nevezvén ki őt a király a Kir. Tábla bírájává, személyesen óhajtja b. Majthényit meglátogatni, de – úgy mond – «az mostani confusióban annak utját continuálni lehetetlen».*
1676 okt. 11-dikén kelt levele. Tört. Tár 1897. évf. 379. l.
Azonban a legnagyobb óvatosság mellett sem kerülheti ki a veszedelmet, a mely úgyis mindig nyomában leselkedik, mióta a Wesselényi-mozgalomból megmenekül. 1678 nyarán Zborón tartózkodik s úrnőjét öcscséről, Zrinyi János grófról tudósítja, kiről azt reméli, hogy «az mostani állapothoz képest», ámbár meg van győződve, hogy nénje, mint «vér-atyjafia, szivesen látná», nem mozdul Bécsből. A gróf azonban váratlanul Zborón terem s pár napi ott időzés után Munkács felé indul azon kisérőkkel együtt, a kiket az udvarbíró rendel melléje.* Nem tudjuk, meggondolja-e Kazinczy Péter a dolgot s ő is a grófhoz csatlakozik, vagy talán Zrinyi Jánosnak újabb látogatásakor történik, csak az bizonyos, hogy e levél vétele után nem sokára, midőn Zrinyi János és Kazinczy Péter Sárospatakról Munkács felé igyekeznek nagyobb számú udvari csapat kiséretében, a melyhez Homonnayné udvari szolgái s gyalogosai is csatlakoznak (mert bort szállítanak): mintegy 800 főből álló portyázó kurucz 16sereg reájok ront. Ez «elfajult kegyetlen magyarok» Zemplén és Borsod vármegyékből verődnek össze s nem törődvén a fegyverszünettel, zsákmányra lesnek s talán bosszút is akarnak állani Kazinczy Péteren és Zrinyi grófon, a ki ez idétt a császári hadseregben ezredes. A hirtelen támadás heves és vérengző. Az első csapatból mintegy 140-et, a másodikból, a melylyel a gróf és Kazinczy Péter is vonul, harmadfélszázat levágnak s a Rákóczy- és Homonnay-udvar elejét, vagy száz «jó derék embert», fogságba vetik. Az ekkor leöltek teteméből emelődött a Vékei-halom. Zrinyi és Kazinczy Péter is a kuruczok kezébe jut. «Az én régi uram is, Kazinczy Péter, én rabom; – írja Veress Bálint Gálszécsről apjának 1678 nov. 29-dikén – gyakran emlegeti a régit; aligha fel nem megy 2000 frtra az sancza; de kárt nem vall, mert úgy látom, nagy lelke van még».* Kazinczy Péter végrendeletében szintén elpanaszolja e sulyos csapást, de ő sokkal nagyobb váltságdijról beszél. Mivel «a legszorosabban akarták életétől megfosztani», előbb hét, majd hatezer frtot vetettek ki rá s «még ajándékokat is sajtolának ki rajta». E váltságdíj megszerzésében – úgy mond – «egyéb gyámolom nem vala Isten után, hanem szegény feleségem futott, fáradott, óhajtozott jó akaróimra ... Ez romlás lőn életem, erőm, egészségem fogyatója».* De még ez év ősze végével megszabadul, mert a következő év elején már Bártfáról ír Zrinyi Ilonának.
Thaly K. id. m. 15–6. l.
Tört. Tár 1893. évf. 531. l.
Kazinczy Béla id. m. 55. l.
Feltünhetik az olvasónak, hogy most Báthory Zsófia nem segíti Kazinczy Pétert. Ez onnan van, mert 1676-ban az idősb fejedelemasszony fölmenti conventiós szolgálataitól. Kis Imre adja tudtára ez elhatározást, a mely némi szemrehányást foglal magában, hogy Kazinczy Péter soha sem jutott volna szerencsés állapotra a fejedelemasszony segítsége nélkül; mindazáltal eszébe vevén Báthory Zsófia, hogy «nehéz nyulat fogatni a maga jószántából és természetéből nem akaró agárral»: szolgálatából elbocsátja.* Azonban Kazinczy Péter ekkor még aligha válik meg szolgálatától, mert csak két év múlva irja, hogy felszabadította Báthory Zsófia, Kis Imrét vetvén okul, a kinek – írja – szokása volt ilyet más becsületes, értelmes szolgákon is elkövetni. Hanem azért – folytatja megjegyzéseit – «ezután is devotióból, nem fizetésért, én ugyan szolgáltam derék követségekben, plenipotentiariusnak constituálván nagyasszonyunk».* Nem lehetetlen, hogy csakugyan volt valami oka a fejedelemasszonynak neheztelni régi hű emberére; de az is lehet, hogy csak pillanatnyi szeszély bontatta fel a kapcsolatot közöttük. Azonban Zrinyi Ilona bizalma most sem csökken meg iránta; ezután is Kazinczy Péter intézi a legfontosabb gazdasági ügyeket, vagy legalább az ő tanácsa szerint intézteti a fejedelmi ház. Ő hozzá küldi az administrator titkárját bepanaszolni a Rákóczyak tisztjeit és szolgáit, a kik Szeghy Lajos és Péter marháit és lovait elhajtották s Kazinczy Péternek kell közbejárni a jogtalanság orvoslására.* A bujdosók harczai Makoviczába szorítják s innen panaszkodik úrnőjének, hogy a békéről semmit sem akarnak tudni Bécsben, s a fölvidéki vármegyék sem küldik követeiket. Ezért kell romlanunk «más nemzetek csufságára országostul».* A pestis sem akar szünni, de mégis a várbelieket megkiméli.
1676 jan. 22-dikén kelt levele Kazinczy F. másolatában, u. o.
U. o.
1679 jan. 6-dikán Bártfáról írt levele. Orsz. Levt. u. o.
1679 jul. 26-diki levele, u. o.
Azonban 1680 tavaszán ugy reméli, hogy végre a magyarok is komolyabban gondolkoznak a békéről. Sáros vármegyéből már Szirmay István és Sztankai Lajos megindulnak először az érsekhez, azután pedig a királyhoz a béke felől tanácskozni. Leghamarább Thökölyt keresik fel. Kazinczy Péter nem sok jót vár, mert csak a nagyok akarják önző érdekeiket kielégíteni. Még nem meri Bártfát elhagyni, mert «az némettel való dolog terhes». Szeretné magát Zrinyi Ilona kegyelméből biztos helyre vonni, míg a béke létre jöhet, a melynek előkészítését a király Szelepcsényire bízza.*
1680 ápr. 4. és 20-diki levelei, u. o.
Néhány nap mulva Homonnán találjuk, a hol Zemplén vármegye gyűlést tart. Megütközéssel hallják a rendek Caprara tábornok parancsait, a melyek az eperjesi és kassai zsoldosoknak 17majd háromszáz köböl abrakot s megfelelő szénát rendelnek, Sárospatakra meg hatezer köböl árpát vagy zabot, de ezt már pénzért. E mellett sok tűzifát rendel a végházakba; az elsülyedt tokaji malom és híd felépítése iránt is rendelkezik a tábornok. Kazinczy Péter 100 tallért küld a tábornoknak, hogy «az új terhekkel ne újítsa az elfogyatkozott szegénység terhét». A Hegyalja lakossága nem is engedhet Caprara parancsainak, annyira megromlott az utóbbi időben, s ezért a vármegye, ha a fegyverszünet kedvezne, bizottságot küldene azon vidék megvizsgálására.*
1680 ápr. 27-diki levele, u. o.
Kazinczy Péter nemcsak maga iparkodik hűséges szolgálataival a fejedelmi ház ügyei mellett sáfárkodni, hanem azokat is, a kik Báthory Zsófia és Zrinyi Ilona kegyelmével dicsekedhetnek, igyekszik megnyerni. Bízik Kis Imrében és jezsuita társaiban, a kik «keserves állapotában s kárában ő nagyságoknál dolgait nevelik s meg nem alázzák».* «Óvjon Isten – írja Zrinyi Ilonának – hogy Nagyságodhoz való alázatos kötelességemtül idegen legyek». Úgy iparkodik a jószágokat kormányozni, hogy mind úrnője, mind árvái hasznát lássák, s «mások is fundálhassanak rajta». A mint értesül, hogy Radványi minden birtokát elidegeníti Szirmay Istvánnak: legott Sárospatakra utazik, hogy a fejedelmi házat a fenyegető kártól megvédje. Szirmay azzal mentegeti magát, hogy Zrinyi Ilona igéretéhez képest minden javait békével birhatja s e miatt személyesen akarja Zrinyi Ilonát fölkeresni. Kazinczy Péter tanácsa szerint Zrinyi Ilonának azt kell válaszolnia, hogy mivel Radványi jószágai őt és árváit illetik, Szirmaynak nem lett volna joga ezen birtokok megvételével a Rákóczyak igényeit megsérteni, mert a törvény már oda is itélte, s a fejedelmi ház ügyésze át is vette. Tudja ugyan Kazinczy Péter, hogy Szirmay nem kiméli a szót s Radványi térítvényét akarja megkaparítani; de – úgy mond – nem jó fegyvert adni az ellenség kezébe. Keveset jelent, hogy Kis Imre meg van győződve a fejedelmi család jogainak alapjáról, mert «itt a káptalanbeli papok hatalmaskodnak».*
Ismeretlenhez írt levele 1680 máj. 11-dikéről, u. o.
Zrinyi Ilonához 1681 márcz. 8-dikáról írt levele, u. o.
Önmagáról keveset ír leveleiben. Csak 1680-ban tesz említést egészsége változásáról. Szeptemberben azért nem látogathatja még úrnőjét, mert lábai «még most is oly erőtlenségben vannak, hogy alig hordozzák». Még a templomba sem mehet, lóra sem ülhet. Hanem azért így is ajánlkozik, hogy a következő évi sárosvármegyei tisztújító gyűlésen készségesen teljesíti úrnője parancsát a főispáni jogok gyakorlására nézve, mert ő semmi fáradságot sem ismer, ha a Rákóczyak érdekei forognak szóban.
Kazinczy Péternek a Rákóczyakhoz való ragaszkodását nemcsak a megfelelő anyagi jövedelem magyarázza; része van benne a mély hálának s őszinte kegyeletnek is. Átlátta, hogy nemcsak a szigorú idők zúdítottak veszélyt rá, hanem vérmérsékletének hevessége is, a mely az alapos meggondolás fékét könnyen széttörte, s a késő megbánás már jóvá nem tehette hibáit. Hogy vallást kellett cserélnie élete váltságául, ez – úgy látszik – kevés töprengést okozott neki. Oly kényszerüségnek fogta fel, a mely nemcsak életét biztosította, hanem családjának s a közügyeknek is hasznára vált; s ha élete feláldozásával kikerülte volna is: semmi jó sem háramlott volna belőle hazájára. A körülményekkel megalkuvást kereső alkalmazkodása kivívja magát a veszélyből, s embertársainak becsülése meg nem lankad iránta. Jellemének simulékonyságával nemcsak önérdekeit óvja, hanem a vármegyének s a Rákóczy-háznak az érdekeit is, a melyek a nemzetével közösek. Jellemének e vonásai örökségül szállnak utódaira, a kik nem egy tekintetben az ő nyomdokaiba iparkodnak lépni. De vagyonszerző tehetsége csak mintegy két emberöltőn nyilatkozik családjában. Kazinczy Péternek oly vagyont sikerül gyüjtenie, a melylyel kiváló állást biztosít családjának: leginkább Abauj-, Sáros- és Zemplén vármegyékben terjedelmes szántóföldeket, réteket, erdőket, nemesi kúriákat s bőtermő szőlőket. Ezeket András fiának s két leányának hagyja; ezek közül Erzsébet Lyubotini Dessewffy Ádám felesége, a másik leány, Anna, még hajadon. De ha ezeknek magva szakadna, ugy intézkedik, hogy oldalági rokonai örököljenek, csak meg ne feledkezzenek a templomokról és kórházakról. Végrendeletében bölcs Salamon intését köti gyermekei szivére: az Istent féljék, az 18embereket becsüljék s maguk közt szép egyességet tartsanak; óvakodjanak az egymás elleni patvarkodástól; inkább szenvedjenek kárt, de a testvéri viszályt még csírájában igyekezzenek elfojtani.*
Kazinczy B. id. műve 61. l.
Tudtunkkal ő az első Kazinczy, a ki tollát ügyesen forgatja, szapora levélíró s nem kis mértékben közlékeny. Ő az első, a ki a mindennapi élet forgatagában a lélek nemesebb vágyait is megérzi s a közbecsülés osztályosában valami magasbra törekvést is keres az anyagi érdekek mellett. Legalább ezt a felfogást fejezi ki fiának 1678 febr. 6-dikán írt epigrammjában, válaszul a hozzá intézett verses köszöntőre, óhajtván, hogy fia ezt tegye életének vezérgondolatává:*
Kazinczy F. másolata, u. o. – Az epigramm Kempf József fordításában így hangzik:
Méltatlan' ki a hír meredek magasára törekszik:
Gúnykaczajok közepett gyakran a mélybe zuhan.
Szép ruha, fényes arany férfit nem visz föl egekbe:
Művészet s haladás nyujt neki szent koszorút.
Gúnykaczajok közepett gyakran a mélybe zuhan.
Szép ruha, fényes arany férfit nem visz föl egekbe:
Művészet s haladás nyujt neki szent koszorút.
Qui petit, indigne conscendere culmen honoris,
Turpius a doctis sternitur ille solo.
Gaza viros etenim vestis nec tollit in Altum : ast
Ars studiumque solers prśmia sacra ferent.
Turpius a doctis sternitur ille solo.
Gaza viros etenim vestis nec tollit in Altum : ast
Ars studiumque solers prśmia sacra ferent.
VÁCZY JÁNOS.
