Fontes Rerum Transylvanicarum. Tomus I. Az erdélyi jezsuiták levelezése és iratai a Báthoryak korából. (1571–1613.). Gyüjtötte és…
Fontes Rerum Transylvanicarum. Tomus I. Az erdélyi jezsuiták levelezése és iratai a Báthoryak korából. (1571–1613.). Gyüjtötte és közrebocsájtja Dr. Veress Endre. I. kötet I571–1583. Budapest, Athenaeum. Ára 10 korona.
45Nagyszabásu, 50 kötetre tervezett forrásgyüjtemény első kötete fekszik előttünk. Az egykori erdélyi nagy fejedelemség történelmi kincses bányáját szándékszik ezzel megnyitni Dr. Veress Endre és minthogy Erdély és Magyarország összefüggése folytonos és egymástól el nem választható, voltaképen itt országos érdekü forrás-publikáczióról van szó, mely figyelemmel a benne közzéteendő diplomacziai emlékekre és nemzetközi vonatkozásu levelekre és oklevelekre, Európa nagy részét is érdekli.
Ha végig nézünk az ötven kötetes vállalat kötetek szerinti anyagfelosztásán, ugy azt látjuk, hogy a gyüjtemény anyagának, melyben családi levéltárak, külföldi főiskolákon tanult magyarok névsora, krónikák, levelek, regeszták stb. is megfognak jelenni – oroszlán része a Báthoryak korára esik. Annak a családnak köz- és magántörténetét öleli fel főleg, a mely család hires-neves nagy embereket, sőt uralkodókat is adott nemcsak Erdélynek, hanem a szomszédos Lengyelországnak is. Annak a családnak a multja jelenik meg előttünk, a melynek sarja a lengyel királyi koronát is viselte, még pedig a fejedelmi erények oly teljével, hogy nemzete a «pater patriae» diszes jelzővel tisztelte meg és a krakkói Wawelen levő sirboltjára ezt a páratlanul szép és magyar fülnek oly kedvesen hangzó mondást vésette, hogy: «Virtus Bathorea immortalis est»
Ennek a nagy nevü és fényes multu családnak élete és története vonzhatta és ihlethette meg Veress Endrét, midőn húsz év előtt neki vágott a nálunk olyannyira hálátlan anyaggyüjtés nagyszabásu és fárasztó munkájának.
Ennek a nagy munkának egyik gyümölcse és első hirnöke az a nagybecsü és érdekes leveles könyv, a mely immár a tudomány forumán megjelent.
A magyar és latin nyelvü előszóban a szerző előadja vállalatának rövid történetét, melyből megtudjuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával gyüjtött érdekes és értékes anyag közzétételét Dr. Hirschler József prelátus-kanonok és kolozsvári plébános könnyiti meg, tudományt kedvelő lelkes áldozatkézségével. Azután következik a magyar nyelven megírt Bevezetés, mely a kötet tartalmát képező anyag méltatásával foglalkozik. Maga a kötet a jezsuitáknak Erdélybe való letelepitésére, ottani berendezkedésére, müködésére és történetére vonatkozólag 1571-től 1583-ig kerek száz darab levelet és oklevelet tartalmaz. Van a kötetben két hasonmás is, függelékül pedig p. Leleszi János, Báthory Kristóf erdélyi fejedelem fölött tartott halotti beszédének töredékét kapjuk.
Az anyagot a szerző nemcsak közreadja, hanem azokat szakszerü jegyzetekkel is kiséri.
A kötet végén az iratok időrendi jegyzékét, a levélirók és czimzettek jegyzékét, az iratok keltezeti hely- és források szerinti jegyzékét kapjuk. Indexet – sajnos – csak a későbbi kötetek valamelyikében igér a szerző.
Hogy a kötetnek nemcsak egyház- és iskolatörténeti, hanem közmüvelődés stb. történeti szempontból egyaránt fontos és becses anyagát behatóbban méltassuk, arra ezen folyóirat hasábjain nincsen helyünk, de a ki a kötetbe bele tekint, azonnal meg fog győződni arról, hogy a magyar tudományos világ ugy Veress Endrének a vas szorgalmu és fáradhatatlan anyaggyüjtőnek, mint pedig támogatóinak csak köszönettel, hálával és elismeréssel tartozik.
Dr. Iványi Béla.
