Jahrbuch der Kais. Kön. Heraldischen Gesellschaft «Adler». Neu Folge. Zweiundzwanzigster Band. Wien, 1912.
Jahrbuch der Kais. Kön. Heraldischen Gesellschaft «Adler». Neu Folge. Zweiundzwanzigster Band. Wien, 1912.
Az Adler ez évi kötetét Sigmund von Krippnek nagy, 150 oldalra terjedő, széleskörü levéltári kutatásokon alapuló családtörténeti tanulmánya vezeti be. 87A szerzővel már találkoztunk az Adler 1910. évfolyamában, ahol a Krippeknek, ennek a tiroli nemzetségnek, már kihalt Freudeneck-i ágát ismertette;* jelen művében ugyanezen család egy másik, még ma is élő ágát mutatja be, a Prunberg és Krippach-it. (Die Kripp von Prumberg.) Számos kép és műmelléklet, nagy nezedékrendi tábla és okleveles függelék gazdagitja a tanulmányt s kimeritő név- és helymutató zárja be.*
Turul, 1910. évf. 188. l.
Mint magyar vonatkozást megemlitjük, hogy a család egyik tagja Kristóf, aki 1543-ban született, 1566-ban résztvett a hadjáratban, Pozsonynál elesett és ott a templomban temették el. (57. l.)
Hasonlókép folytatás a kötet második czikke is (Hochzeitsladungen der steirischen Landstände) Emerich v. Zenegg tollából,* aki a karintiai rendekhez intézett esküvői meghivóknak genealogiai szempontból való összegyüjtése és ismertetése után most a stiriaiakat bocsájtja közre a gráczi levéltárból. Genealogusaink a következő magyar vonatkozásuakat jegyeztük ki: 1649. X. 10. Lichtenwald vár. Gr. Auersperg Hörwardt, Br. Moschkhon Anna Erzsébet, Jodok József és Gr. Erdődy Erzsébet leánya. – 1607. VII. 16. Neuhaus vár. Br. Batthyányi Ferencz – a mennyasszony nincs megnevezve. Anyja, Br. Popel Magdalena volt Neuhaus vár urnője. – 1668. VII. 22. Bécs. – Gr. v. Abensperg und Traun, Ferdinand Ernő – Frangipan Mária Julianna, György és Zsófia leánya. – 1661. XI. 20. Laibach. – Gr. Paradeyser György. – Zsigmond. – Gr. Blagay Katalin Erzsébet, Eberhard Lipót és Br. Paradeyser Anna Mária leánya. – 1678. I. 3. Pettau. Gr. Baradeyser János Ernő. – Br. Ratkhey (Rátkay?) Konstancia Varhenia szül. Herberstein grófnő. – 1595. V. 28. Grácz-Prangkh Farkas – Br. Alapj Erzsébet, özv. A. Miklósné, szül. Rattal. (Alapi: Frh. auf Gross-Ganingkh und Wokhowina) – 1599. VII. 4. Vinica. – B. Keglevich György. – Br. Istvánffy Katalin, J. Miklós leánya. A szövegben tévesen: Ischtwanfy (Istvánffy) Frh. zu Winitza, Wuckhö (!) Tochter des Stefan, Kais. geh. Rat.) – 1651. IX. 18. Grácz. – Gr. Khonskhy Péter, † György Gáspár és Br. Bánffy Magdolna fia – Br. Offenheim Mária Szidónia. – 1630. VII. 9. Grácz. Br. Draskovich Gáspár. – Br. Eybisswaldt Anna Veronika, Kristóf és † Trautmannstorff Benigna leánya. – 1659. II. 19. Grácz. Gr. Trauttmannstorff Ferdinánd Ernő, † Miksa és Gr. Pálffy Zsófia fia – Gr. Khissl Mária Erzsébet – 1584. I. 22. Pozsony. Gr. Erdődy Tamás – Br. Ungnad Mária, U. Kristóf és Losonczy Anna leánya. – 1680. V. 19. Negan puszta. Gr. Erdődy Farkas Tamás, petrinjai főkapitány – Gr. Trauttmannstorff Johanna Beatrix, János Frigyes és † Hg. Dietrichstein Mária Klára leánya. – 1654. I. 25. Grácz. Br. Herberstain György Zsigmond – Gr. Trauttmannstorff Mária Margit, † Miksa és Gr. Pálffy Zsófia leánya. – 1597. IV. 20. Pettau. Leikhowitsch György – Gr. Zrinyi Zsuzsánna, György és Stubenberg Zsófia leánya. – 1683. II. 7. Montpreis uradalom. Br. Moschkhon János Hörwardt – Br. Mikulini Mária Erzsébet, † Ferencz és Br. Keglevich Judit Eleonóra leánya. – 1599. XI. 21. Radkersburg. Nádasdy Tamás – Nagy Kemléki Alapi Gáspár bán özvegye, szül Gersei Pethő Zsuzsánna. – 1611. IX. 11. Kaisersberg vár Horvátországban. Br. Rathkay Péter, † János és Khonskhy Anna fia – Gr. Erdődy Borbála, Péter és Stubenberg Zsuzsánna leánya. – 1614. V. 11. Luttenberg vár. Br. Ratkhey Gáspár – Br. Draskovich Katalin, Péter és Alapi Marianna leánya. – 1653. IV. 20. Laibach. Br. Warbo (Barbo) Károly – Gr. Blagay Mária, Felicita, Eberhardt Lipót leánya. – 1578. XI. 12. Pettau. Zaggl Jakab – Gr. Erdődy Margit, † Péter és Br. Alapi Borbála leánya. – 1629. II. 5. Rechniz vár. Br. Zhyaky (Csáky) László – Br. Batthyány Magdolna, ö. B.-né, Popl Éva leánya. – 1605. IV. 17. Tschaprin (Vasm.) Zrinyi Miklós – Gr. Nádasdy Anna, † Ferencz és Báthory Erzsébet leánya. – 1641. X. 27. Károlyváros. Zrinyi Péter – Gr. Frangepán Katalin, Farkas és Inkoff Orsolya leánya. – 1629. jan. körül. Vőlegény nincs megnevezve, menyasszony: Batthyány Magdolna.
Lásd Turul, 1910. 188. l.
A következő czikk a Pöttingek 16. századbeli krónikáját ismerteti és közli egész terjedelmében (Eine Chronik der Pötting im Schlossarchiv zu Greillenstein). Dr. Anton v. Pantz pedig pótlásokat ad az Adler mult évi kötetében megjelent dolgozatához.* (Nachträge zur Abhandlung über die Grabdenkmale der Stadtpfarrkirche zu Steyr.)
Lásd Turul 1912. évf. l.
Általánosabb érdekü a kötet befejező czikke Dr. Erich Gritznertől (Ursprung und erste Entwicklung des alten deutschen Reichswappens), amelyben Dr. F. Hauptmannak az Adler 1909. évfolyamában közölt tanulmányát több tekintetben helyreigazitja röviden összefoglalva «Symbole und Wappen des alten Deutschen Reiches.» 1902-ben megjelent könyve eredményeit, amelyet, ugy látszik, H. nem ismert s kiegésziti ujabb kutatásaival. A német birodalmi czimer eredetét a római sas-szimbolumban kell keresnünk, amelyet Nagy Károly 800-ban a nyugatrómai császári méltóság felujitásakor vett át. Mint birodalmi szimbolum a római sas csak a 12. században lép fel a hübériség kifejlődésével, amikor az investitura jelvényévé 88lesz. A német-római birodalmi czimer későn alakult ki, ami érthető; a császárt eléggé felismerhetővé tették a koronázási jelvények, háboruban pedig az előtte vitt szent lándzsa. A hadi viselet változtával azonban szüksége lett bizonyos feltünő ismertető jelekre, s egy 12. század végéről való miniatürön koronás sisakja, pajzsa és lótakarója arany sasokkal van már diszitve. Ettől kezdve azután mind gyakrabban találkozunk oly adatokkal, amelyek azt bizonyitják, hogy a császár a hadisast czimerképpé tette, s hogy megállapodik a szinjelzése is: arany mezőben fekete egyfejü sas. Hauptmann szerint II. Frigyes alatt változott át kétfejüvé ez az egyfejü fekete sas; Gritzner ez állitás alaptalanságát bonczolgatva kimutatja, hogy bár IV. Lajos alatt feltünik nem hivatlosan a kétfejü sas mint birodalmi czimer,* de Zsigmond volt az, aki hivatalosan különbséget tett a császári és királyi czimer között s császári pecsétjén mint «aquila imperialis»-t a kétfejü sast alkalmazta. A királyi czimer azonban továbbra is megtartotta régi alakját.
Szerinte a kétfejü sas mint heraldikai kép nem egy sas két fejjel, nem mesebeli állat és monstrum tehát, hanem két egyfejü sasnak monogrammatikus egyesitése, összeolvadása, amelyek mindegyike előbb egy-egy külön czimer volt.
H.
