Az ismeretlen Rákócziak kérdéséhez.
179Az ismeretlen Rákócziak kérdéséhez.
A Kolozsvárt megjelenő s nem egy igen érdekes czikkével a szakírók teljes figyelmére érdemes «Genealogiai Füzetek» czimü folyóirat 1911. évfolyamában, szerkesztője, Sándor Imre, sok kritikával és megfontolással dolgozó genealogusunk, a Felszegi levéltár adataiból megállapitja, hogy Rákóczi Griseldis, Jánosnak Kapitán Katalintól született leánya, a felső-vadászi Rákócziak fejedelmi családjához tartozott, noha ennek eddig ismert nemzedékrendjén ama Rákóczi János, ki Kapitán Katalinnak férje s Griseldisnek atyja volt s ki már 1608 jul. 31-ike előtt elhalálozott, fel nem található s az azon nemzedékrendekben előforduló Rákóczi Jánosokkal nem azonositható.
Ez érdekes czikk engem is hozzászólásra késztet; miután a Barcsai család Alsófehérmegye levéltárában elhelyezett oklevelei között nekem is már 1893-ban kezemen forgottak és bő kivonatos másolatokban ma is gyűjteményemben őriztetnek oly oklevelek, melyek a Sándor Imre által közlöttekkel teljes összhangban vannak.
Ezekben azonban a bennök emlitett Rákóczi Griseldis és atyja János előneve nincs kitéve. Siettem tehát felfedezésükkor a Rákócziak legavatottabb ismerője, feledhetlen emlékű Thaly Kálmán tudósunkkal közölni a dolgot, ki nekem Pozsonyból 1893 június 17-ről keltezve a következőket válaszolta:
«Tisztelt Tagtárs Úr! Kitüntető figyelme és becses leveléért fogadja legmelegebb köszönetemet. Miután a Bogáth–Radván nemből 180eredő s nevét a zemplénvármegyei Rákóczról vett Rákóczi-családnak tudtom szerint csakis a felsővadászi vonalból származó fejedelmi ága szakadt vala az erdélyi részekbe és másik nem: én részemről azt tartom, hogy az az 1669-iki perben emlitett dobokai köznemes Rákóczi János és leánya, nem ezen föntebbi, hanem a nevét s eredetét a beregvármegyei Rákóczról vett Rákóczi családból való volt s Beregből szakadt át Dobokába; és így annak a fentebbiekhez csak úgy nincsen semmi köze, mint pl. a hontvár-megyei Rákócz helységről nevöket vett és czimerökben rákot viselő honti Rákócziaknak. – Alig hiszem, hogy e föltevésemben csalódhassam. – Mindazonáltal szives tudósitását még egyszer melegen köszönve, hazafias üdvözlettel maradok sat.»
E levéllel elintézettnek tekintettem az emlitett kérdést, mely közel husz évig adatgyűjteményemben eltemetve maradt, mig most Sándor Imre érdekes czikke tetszhalálából fel nem költötte. Mert most, – hacsak a gyulafehérvári káptalan 1778 február 17-én kelt s a Felszegi-család levéltárában talált hiteles kiadványában nem tévedett, Thaly kételyeivel szemben mégis úgy bontakozik ki a dolog, hogy ama Rákóczi János és leánya Griseldis, a fejedelmeket adó felsővadászi Rákóczi-családhoz tartoztak.
Megérdemli tehát, hogy életidejük és összeköttetéseik tisztázásával foglalkozzunk, mi végett összehasonlíthatás szempontjából összeállítom a Sándor Imre-által felfedezett genealógiai adatokat azokkal, melyeket én 1893-ban a Barcsaiak levéltárának tanulmányozásánál találtam.
I. Sándor Imre adatai:
1608 jul. 31-én közös érdekben oklevél transumptumokat vesznek ki Oláhrákos és Apahida (mely utóbbi alatt kétségkivül nem a Kolozsvár, hanem a Nagyenyed közelében fekvő Apahidát kell érteni) helységekben fekvő birtokok iránt Váradi Istvánné, Zalai Dorottya a néhai Gábor leánya és Rákóczi Griseldis, a néhai Rákóczi János leánya, néhai Capitán Katalintól.
1619 márcz. 18-án Rákóczi Griseldis, mint gönczi Körösi István neje adományt nyer Beid, Sólymos, Koslárd, Magyarlapád és Apahida községekbeli birtokokra; 1620 jun. 8-án Péchi Simon kanczellár foglalása ellen tiltakozik; 1620 aug. 4-én pedig a hunyadmegyei Szent György pusztát eladja.
1659 február 15-én Rákóczi Griseldis mint már sajóandrásfalvi Literati Györgyné fejedelmi rendeletet kap, hogy első férjétől Körösi Istvántól született gyermekeit: Istvánt, Lászlót, Zsuzsannát, kórodi Kecsedi Györgynél s a még hajadon Máriát az atyjuktól s magtalan elhalt Zsigmond és János testvéreiktől maradt magyar-lapádi, gyulafehérvári és apahidai birtokokban az ugyancsak első férjétől született Körösi Pál nevü fiával osztoztassa meg.
1778 február 17-iki hiteles kiadványában e Rákóczi Griseldis atyját Jánost, a gyulafehérvári káptalan felsővadászi előnévvel jelzi.
2. Saját adataim:
1. A Barcsai levéltárban eredetiben meglevő s általam kivonatosan lemásolt 1669-iki perirat szerint, a Sálfi-féle hunyadmegyei birtokok iránt már régóta folyó perben az akkori felperesek leszármazása – áttekinthetőség szempontjából táblázatosán feltüntetve – a következő volt:
Felperesek:
szamosfalvi Mikola Ferencz †; Melith Anna †; Szentgyörgyi Kapitány Pál †; Vadasi – Lucia †; János †; – Kovácsóczi Zsuzsánna †; Zsigmond 1669 felperes; László †; Katalin †; szalapataki Szalai Gábor †; – Katalin †; apahidai Váradi István †; – Dorottya †; György †; István 1669 felperes
szamosfalvi Mikola Ferencz †; Melith Anna †; Szentgyörgyi Kapitány Pál †; Vadasi – Lucia †; János †; – Kovácsóczi Zsuzsánna †; Zsigmond 1669 felperes; László †; Katalin †; szalapataki Szalai Gábor †; – Katalin †; apahidai Váradi István †; – Dorottya †; György †; István 1669 felperes
Alperes fél Barcsai Judith, akkor már gr. Balassa Imréné, nem rokonság alapján, hanem csak mint a peres birtokokat megvásárló Barcsai Gáspár utóda vonatván be e perbe, leszármazását e helyen ismertetnem felesleges.
Felperesek peralapja az, hogy Sálfi Pálnak az István fiának magtalan halála folytán hunyad-megyei Sálfalva, Barcsa, Alsó és Felső Városócz, Csikmó, Ludest, Kosztest és Petinye helységekben volt jóságai II. János választott király által 1570 márczius 7-én Mikola Ferencz és Kapitány Pálnak s Mikola Ferencz által (mostoha) nővérének Sálfi Annának Melith Györgynének adományoztattak, mely utóbbi azokat Barcsai Gáspárnak jogtalanul eladta. Ezért a fennebbi táblázaton is látható szamosfalvi Mikola János és Szentgyörgyi Kapitány Katalin Szalapataki Szalai Gáborné mint az adományosok gyermekei 1585 október 21-én pert inditottak, követelvén a Barcsai utódoktól, hogy e birtokokból azt a mi az ő részök fizetés nélkül, azt pedig, mi az eladó Sálfi Anna része becsérték megtéritése ellenében nekik adják át.
Az 1618-iki folytatólagos tárgyaláson felperesek közül Mikola János még él, de Szalai Gábornéról már leányára, Szalai Dorottya apahidai Váradi Istvánnéra szállott a per; 1631-ben pedig Mikola János is már el levén halva, gyermekei181 képviseletében özvegye Kovácsóczi Zsuzsanna szerepel s ugyanekkor fellép felperesek sorában nemes Káár István ügyvéd is «pro domina Greseliczia Rakoci consorti egr. quondam Stefani Keressi de Beld … filia generosi quondam Joannis Rakoci ex gener. quondam domina Catharina consorte sua, filia generosi olim Pauli Kapitány de Apahida» s a felperesi költségekben részvételt igérve s védenczének genealógiáját bemutatva a perbe beavatkozik.
Az ügy 1669-ben nyer befejező itéletet, mely szerint mivel az eladó Sálfi Annát csak negyedrész illettve s ő a Mikola Ferencz és Kapitány Pál részeit nem adhatta el, az ő negyede alperesnél hagyatik, ellenben fél része a Kapitány örökösöknek, negyed rész Mikolának kiitéltetik.
Megjegyzem, hogy az e periratban a szereplők nevénél előforduló «néhai» féle jelzések, – miként az egész szövegből s chronologiai összehasonlitásokból is megállapítható, – nem az egyes perbeli momentumokban való szereplésüknek, hanem a per befejezésének s az itélet keltének időpontjára, tehát az 1669 évre vannak vonatkoztatva.
2. Az imént ismertetett per meginditására vonatkozólag 1585-től három admonitio illetőleg certificatioról szóló eredeti oklevelet találtam a Barcsai levéltárban, melyek «pro parte nobilis Joannis filii egregii quondam Francisci Mikola de Szamosfalva ex generosa domina Anna Melyth consorte sua, necnon Catharinae Kapitan consortis egregii Gabrielis Zalay de Zalapataka, filiae vero egregii olim Pauli Kapytán de Szentgyörgy ex nobili quondam domina Lucia Vadasy consorte sua procreatorum» nevében intézteinek Barcsai János és András ellen, a Sálfalvi Pál halálával a királyra háramlott s János választott király által Mikola Ferencz-nek a János atyjának, s Kapitán Pálnak a Kapitán Katalin atyjának adományozott s Mikola Ferencz által nővérének Sálfi Annának ajándékozott hunyadmegyei javak iránt, melyeket utóbbemlitett urnő nagybarcsai Barcsai Gáspárnak adott el.
3. A Kapitán családnak összeköttetéseire nézve, – mely a szentgyörgyin és apahidain kivül «de Piski» előnévvel is előfordul – ugyanazon levéltárban még két okmányt találtam, egyiket 1590-ből, másikat 1598-ból, melyek szerint a Barcsai Gáspártól özvegyen maradt Tötöri Katalin, utóbb Piskii Kapitán Petemé lett s 1590-ben már e második férjétől is özvegy volt.
* * *
Látható ez összeállításból, hogy Sándor Imre adatai az enyémekkel nemcsak hogy sehol ellenmondásban nincsenek, hanem örvendetesen kiegészítik egymást.
Megállapítható belőlük;
a) hogy Szentgyörgyi máskép Apahidai Kapitán Pál 1570-ben még élt, de 1585-ben már nem, s ekkor már felesége Vadasi Luczia is meg volt halva.
b) Hogy leányuk Kapitán Katalin kétszer ment férjhez, de hogy mily sorrendben, az nem teljesen bizonyos. Valószinű azonban, hogy első férje volt Szalapataki Szalai Gábor (más okmány szerint Zalapataki Zalay Gábor), ki 1585-ben mint férje van jelezve, de 1608-ban már nem élt, s a második volt Rákóczi János, kit a gyulafehérvári káptalan kiadványa a következő században felső vadászi előnévvel jelöl, minek helyességéről kételkedni alig lehet okunk. Hogy e sorrendben kellett történnie házasságra lépéseinek, támogatja az a körülmény, hogy a hol leányai Szalai Dorottya és Rákóczi Griseldis együtt emlittetnek, mindig előbbi van első helyen megnevezve, s a Sálfi javak iránti pert is éveken át folytatja az előbbi, míg az utóbbi abba beleavatkozhatnék. Maga Kapitány Katalin 1608-ban már elhaltként emlittetik. Rákóczi Jánossal való házasságkötése tehát az 1585–1608 közti időközre esik, de ez utóbbi évet már Rákóczi János sem élte túl, kiről okleveleink – sajnos – semmi további felvilágosítást nem nyújtanak. Ellenben megállapítható még belőlük:
c) hogy Rákóczi Griseldis e János leánya 1619-ben már férjhez volt menve Gönczi, máskép Béldi Körössi Istvánhoz, kivel még 1631-ben is házasságban élt, s valószinűleg csak 1659 felé maradt tőle özvegyen s lépett ujabb házasságra Sajóandrásfalvi Literati Györgygyel. Az ekkor kiadott osztoztató parancsból ezt nem alaptalanul következtethetjük.
Ezen okleveles adatokból biztosan meg lévén állapithatók, az eddig ismeretlen Rákócziaknak a fejedelmi ággal való kapcsolata remélhetőleg az ezutáni kutatásokból fog bővebben kiderülni. Miként láttuk, a Kapitány családnak igen előkelő rokonsága volt; Körössi Istvánt is, Rákóczi Griseldis első férjét, Kemény János fejed. önéletirása Erdély föemberei közé sorozza. Nincs okunk tehát – ezeket ismerve – Rákóczi Jánost s leányát Griseldist még az 1778-iki káptalani kiadvány ellenére is valami jelentéktelenebb családhoz tartozónak tekinteni.
Kis Bálint.
