A Kertvélyesi család. (1626–1779.)
A Kertvélyesi család.
(1626–1779.)
(1626–1779.)
Baráti kézből egy elsárgult, elroncsolt, hiányos, negyedrétü füzethez jutottam, mely a Torna vármegyéből eredő azután. Abauj Zemplén vármegyékben és Dunán- és Tiszántúlon elterjedt Kertvélyesi aliter Pap család leszármazását tartalmazza a nemességszerzés idejétől (1626.) az 1779-ik évig.
A füzet naplószerü feljegyzéseket tartalmaz, melyek bevezetője a naplóirók családjának története.
Ketten irták e naplót: két Kertvélesi István, a nemzetségrend szerint a III. és IV. e néven.
III. István egy Drága Szép Beszéd czimü előszó után családja történetét vázolja, a mi után saját életfolyásáról jegyzi fel a megemlitésre és emlékezetre méltó dolgokat. Nem valami bőven csörgedez nála az ilyes, ugy hogy sokkal több jut a könyvecskébe – a kor divatja szerint – az időjárás és termésről szóló adatokból. Életsorát 1687-ben – Szikszón történt születésén kezdi s irja 1756-ig, a mikor is a halál kiveszi a tollat a kezéből – s a feljegyzéseket ettől az időtől kezdve elsőszülött fia István (IV.) folytatja. A feljegyzések 1779-czel érnek véget, helyesebben a könyvek közmondásos fatuma itt szakasztja félbe a feljegyzések érdekes sorát.
175III. István nem volt tehetségtelen ember. Vallásos buzgósága vers szerzésre csábitá – s nem csak ügyes, de valósággal jelentős versek kerültek ki tolla alól. (Ezeket az Irodalomtörténeti Közleményekben fogom a szakkörökkel megismertetni.) A napló többi közérdekű része Abauj-Torna vármegye történelmi folyóiratában fog napvilágot látni.
Az alábbi czikk a napló* családtörténeti vonatkozású részeit foglalja magában.
A naplót Kenessey István cs. és kir. kamarás, huszáralezredes pettendi könyvtárában őrzi. Az ő szívességének köszönhetjük, hogy módunkban állott a Kertvélesi család történetét világosságba helyezni.
***
A feljegyzések sorát megnyitó Drága Szép Beszédben Kertvélyesi István (a III-ik) indokolja, miért fogott a naplóirás munkájához:
«Mikoron én együgyü és alatson sorsú Nemzettségemnek mind ez ideig való leszármazásoknak s viselt dolgaiknak rövideden való leirásárúl elmélkedném, a Posteritásnak directiójára igen jónak és szükségesnek lenni itélem; ugyan is eleitül fogva az viselt dolgokról tudnaé valamit a mostani, ugy a következendő aetas, ha azokat a régi ditsiretes historicusoknak irásokbúl nem tanulná és olvasná, az holott is, munka nélkül megtalálni ott, azt, a mit mások nagy fáratságos munkával öszve szettenek, mert azokbul ki mutathatni a jóknak kegyes életeket, jóságos cselekedeteket és azokért való világi jutalmokat, a gonosznak vétkes tselekedeteket, azoknak iszonyú eseteket s büntetéseket e világi életnek külömb-külömb fele változásit, minden dolgoknak fel fordusásokat, e világnak álhatatlanságát egyik Nemzetség után a másiknak be következését.»
Naplóirónk ezután azt fejtegeti, hogy nem csupán a királyoknak, birodalmaknak, országoknak, nagy és hires nemzetségeknek története érdemes a feljegyzésre, hanem az alacsony sorsú familiák históriája is megérdemli, hogy világ elé terjesztessék, a mivel annak hirt, nevet és dicsőséget ha nem is szerez, de az a feljegyző tulajdon ágyékából származottak és származandók előtt, mint egy tükör állhat. Sajnálja, hogy ezzel a szép feladattal elei közül nem foglalkozott valaki, a mit nem a rég porladók restségének vagy tudatlanságának tud be, hanem annak, hogy eleddig a magyar hazában háborúságok és hadakozások voltak, a mi közben nem juthatott a harczos rendhez tartozók közül senki a pennaforgatáshoz…
Körülbelül eddig tart a Drága Szép Beszéd, – itt megszakad, mert az első két iv belső két levele hibás fűzés folytán a füzetből elszabadult – s elkallódott.
Az első iv 7-ik (a hiány folytán példányunkban tulajdonképen 3-ik) oldal a család történetével foglalkozik. S tekintve, hogy ez igen sok adattal szolgál a Körtvélyesi s egyéb nemesi családok egymáshoz való viszonyára, érdemes lesz a bejegyzéseket szóról szóra közölni.
«Az Ezer hat száz huszon hatodik esztendőben, ezelőtt száz egynéhány esztendőkkel, egyszersmind élő vér szerinti attyafiak Kertvélesi voltának János, Jakab, István és Miklós, kiknek Successorokrúl ezeket megjegyezhettyük. Leánya Anna, Borbála, Ersébeth, Juditt.*
Kertvélyessy János, Jakab, István, Miklós testvérek és az elsőül nevezett János leányai: Anna, Borbála, Erzsébet és Judit 1625 április 11-én Bécsben kelt cimeres levéllel II. Ferdinánd király által a nemesi rendbe emeltettek. A czimeres levelet 1626-ban Aszallón Borsod vm. rendei előtt kihirdették. (l. Siebm. Allg. Wappb. Ung. Adel. pótkötet 135 lap, 97. tábla.)
Kertvélesi János – édes Atyám relatiojabul, úgy másoktúl is értettem, – hogy eő Felsége szolgálattyában vitézlő hadi ember volt. Lakott Nemes Torna vgyében Hidvég Ardó nevű Faluban; voltának négy leányok Anna, Borbála, Ersébeth, Judith. Az három elsőkrül semmit ezentúl nem emlékezhetem, hanem bizonyos az, hogy Judith Szikszó Várossában Csányi János nevű Emberhez ment férjhez, ki is az ő idejében Városi Tisztviselő Nemessek Birája volt. Kertvélesi Judith meg holt mag nélkül jószágában succedált az én Atyám, a mint arrúl való Csányi János, és az én Atyám között végben ment osztályos levélbül meg tettszik. Szikszai temetőben temettetett.
Kertvélesi Jakab lakott Hidvég Ardóban, a mint az Inquisitiobul meg tettszik. Volt ennek egy fia Kertvélesi Prter ki is szerentsi [betoldva: schola] Mesterségén lakott, onnan ment Kéri Prédicatorságra. Vagyon négy rendbéli levél azokbul megtettszik successor nélkül deficiált.
Kertvélesi Miklósrúl semmit sem irhatok, hihető ifjontán decedált.
Kertvélesi István, ez az én nagy Atyám, vett magának feleséget Szikszó várossában s ott is lakott Koss Katát, kiis Koss Mihályal, mostan élő Kos [sic!] István nagy Attyokkal és Koss Judithal. Udvarnoki Szabó János nagy Annyokkal egy testvér atyafi volt. Születtenek Szikszón két fiai Kertvélesi István ez az én édes Atyám és Sámuel; ezeknek neveletlen idejekben megholt; ez szerzetté a Vánrosult [?] szőllőt és a Keletsény utcában való házhelyet.
Koss Kata nagy Anyám ujjobban ment férhez Bagosi Andráshoz, kiis Tornai Predikator volt, ez a mostoha Atya az édes Atyámat kevés ideig tanittatta a scholában, külső robota munkára fogta.
Sámuelt pedig már fellyebb megnevezett Báttya Kertvélesi Jakab vette tutelája alá, Scholában 176tanitatta. Nemes Debreceni Reform. Collegiumban Deák volt, onnan ment a Tisza mellé, Thuri [betoldva: schola] mesterségre, onnan Hollandiai és Belgiumi Académiákra bujdosott, onnan visza jővén, ugyanazon Turi Refor. Ecclesia Predicatora lett, onnan vitték Szovátra, onnan Udvardiban; Házasodott Debreczenbül Borbély András leányát vette el. Ugy ott mindketten meg holtának; születtenek egy néhány gyermekei, kik közzül hárman élnek, a mint értésemre esett. A nagyobbikkal Sámuellel ismeretes vagyok, a többivel nem, a Tiszántúl együtt is másutt is laknak.
Kertvélesi Istvánt, az én természet szerint való Atyámot megnevezett Bagosi András nevü Tornai Predicator, Mostoha Attya nevelte fel. Scholában is kevés ideig tanittatta, a mint is az Déákságban és irásban nem nagy Experientiája volt, de annak nagyobb hasznát vette és azzal másoknak is használt, mint némely jobban deákul és irni tudó ember. Ugyanekkor gyermeki idejében mostoha Pap Attya gondviselése alatt hittak és nevezték Pap-nak, mint hogy iffjontán judicium nélkül van az ember, az consequentiákatt nem animadvertállya; és a Nemesség investigatiója is nem olly stricte volt (a mint a régi emberek referályák) mint mostanában, de az igazságos valóság, hogy igaz neve Kertvélesi, a mellyet is megbizonyithatni az Judria Inquisitióbul; azon kivül mind nagy Atyám Kertvélesi István, mind maga édes Atyám acquisitionalis leveleibül errül még többet lássunk, ide alább; még mostoha Attya életében vett az édes Atyám magának feleséget, Felső Dobszárúl Pots Lukáts Árva Leányát, Pots Judith (a Szepesi Potsokkal osztályos atyafi volt). Pots Lukáts Tállyán lakott, ott születtenek két Leányi Pots Judith és Kata, az Özvegyét Tott Ersébetet vette el meg irt Dobszán lakos Öreg Irsai András; maradott édes Attyokrul két darabbul a Tállyai hegyen álló Patots és Rohos nevü Szöllök, kő házzal és borházzal…»
A második iv belső két levele itt ismét hiányzik, a custos és szavának nincsen folytatása. Az elveszett szöveg kétségtelenül a naplóiró legközelebbi rokonságából atyját, anyját tárgyalhatta s talán anyjának családját, s testvérei közül a legidősebbet, (vagy idősebbeket) a kinek vagy a kiknek) neve is elveszett. Ezek egyike leány volt s férjhez ment, de kihez s hová – nem tudható; abból, hogy a kézirat 7-ik lapján a szöveg azzal kezdődik:
mind e mai napig élnek magtalanságban, meg holt 175 [sic!] esztend.
megtudjuk, hogy István II. egyik elsőbb szülött? gyermekének leszármazói nem voltak s igy a kézirati feljegyzések elkallódása ezirányban a családtörténet tudománynak nem okoznak oly nagy kárt. Már sokkal érzékenyebb veszteség az, hogy elveszett az a részlet, a melyben a Pap Istvánnak a Kertvélesi Istvánnal való azonossága igazoltatott, – a mint azt naplóirónk fentebb igéri.
A kézirat tényleges 7-ik (illetve 15-ik) oldalán Kertvélesi Istvánnak (II.) Póts Judittól – hacsak ez korán el nem halván, István más feleségétől – szülött gyermekeit sorolja elő.
Mint emlitők, az első leánygyermekről szóló adatok elveszvén, – a második gyermekkel kezdi:
«Másod rendben levő Leánya Kata; Ment férjhez Tiszt. Szentpéteri György uramhoz, kiis Debreczeni Collegiumból Szikszai Schola Mesterségre hozatott, két esztendőket eltöltött; annak-utánna Belgiumi Académiákon is két esztendeig volt, onnan megjövén Kupái Ecclesiába candidáltatott s ott lakott egynéhány eszt. Onnan Tiszakesznyétem*-ben, onnan ismét Bötsre, onnan Szikszóra rendeltetvén Praedikatori tisztben mindeddig hűségessen fungált; voltanak tizenkét gyermekei, négyen azok közzül élnek. György, Susánna, János és Joseph [ez utolsó név később ugyanazon kéztől Sámuelre helyesbitve], György szikszai scholában, Debreczeni collegiumban tanult, onnan Nánási schola mesterségre ment; két esztendőket eltöltvén ezen esetben vabedicált lakását ma is ott continuálya nőtlenségben. [későbbi toldás:] az után külső országi Akadémiákra ment, le jövén lett Késmárki, az után Laki Predicator, az után Szikszón leányok tanítójává lett, rendeletlenül [sic!] élvén Pápistává lett, megholt Egerbe circa Annum 1778.
Ma Sajó-Kesznyéten Zemplén megyében, a Tisza és Sajó összefolyásánál.
Susánna ment férhez Szakmári András szikszai schola Mester Uramhoz, kiis most bujdosik Belgiumi Académiákra. Feleségét hatta édes Szülei curájök alatt, János és Joseph [ez utóbbi név Sámuelre javitva] még neveletlenek, Atyai cura alatt vannak. [Későbbi toldás: Sámuel megholt 1738-dik eszt. még későbbi: Susanna is meg holt A. 1760.]
Harmadik rendben élő s levő gyermeke édes Atyámnak én vagyok Kertvélesi István, magam dolgairul utóbb renben írok.
Negyedik rendbeli gyermek Judith [későbbi toldás: meg holt 1739-dik eszt.] Ment férhez Szikszón Bagi Jánoshoz ki is meg holt 1733 eszt. Az özvegy maradott három Gyermekeivel: Ferenc, Judith és Joseph. Ferenc Rimaszombathban mostan gombkötő mesterséget tanul, Judith ment férhez Szikszón Teleki Mihályhoz [betoldva: ez is meg holt.] Joseph, az édes Anyai tutela alatt vagyon. [Betoldva: Ez felnevelkedvén katonaságra adta magát.]
Ötödik rendben Mária neveztetik, ment férhez Szikszón Légrádi Sámuelhez, gyermek nélkül élnek, 177a kik voltának eddig meg holtának. [Betoldva: maga is megholtt.]
A mi immár engemet néz: Születtem circa Annum 1687. Szikszó várossában.»
Természetes, hogy a feljegyzések a naplóiróról bővebben emlékeznek, azért innen kezdve csak a családtörténeti jelentőségű adatokat fogjuk közölni.
«– – – Megholt az Atyám 1712. eszt. 10 Julij. Én megházasottam ugyan 1712 esztendőben 10 Augusti Szikszórul Sattzai Ersebeteth vettem feleségül, Néhai jó emlékezetű Lórántházi Ferenc szikszai Predicator özvegye Szoboszlai Ersebeth Aszszony édes Nénnye tutelája alól a megirt esztendőben és napon.
Anno 1713 die 6. Decembris született e Világra István fiam, kitt is Scholában taníttattam, most már három esztendőktül fogva Debreczeni Collegiomban Déáki statusban vagyon. [Későbbi betoldás: Onnan Deószegi Schola Mesterségben ment in Annis tribus 1740–41. 42. [még későbbi: Megházasodott Tomorról.]
– – 1717 feleségem édes Attyához Gesztelyi Predicatorhoz Sattzai István uramhoz transferaltam magamat, tselédimmel.
1716. esztendőben [Betoldva: 15 Julij] született Szikszón Sára leányom, kit is Isten felnevelvén 1732 Esztendőben 10 Aug. Nemes Békés Vgyében Ecclesia Proedicatorának I. Győri Sámuelnek attam férhez, ki is Szikszai schola Mester volt két eszt. Académiakra is volt két esztendeig. Minekutánna leányommal házassági kevés időtt, hat napokat élt volna, meg holt ugyan Békésen, hirtelen és véletlen halál által. Az honnan is Leányomat mingyárt házamhoz hoztam és ujobban 1734 eszt. die 8 Február Miskolcra Vajda Márton Urhoz férhez attam, [később betoldva: kiis, mint Vajda úr meg hólt 1763-dik eszt. Miskólczon.]
– – 1719 esztendőben 23 Martij született Hernád-Németjben Ersebeth leányom, kiis meg holt 1721 die 17 Martij Hernád-Németjben.
1722 esztendőben született [Betoldva: ultima Januarij] ujobban Ersebeth Leányom Hernad-Némethijbe, ma is Atyai gondviselésem alatt vagyon.
1724 Esztendőben született e világra [Betoldva: die 22 Martij] Ferenc fiam Hernád-Németjben. Scholában tanittatom. [Betoldva: Mostan js.]
– – (1726) Ezen esztendőben volt a Nemességnek szoros investigatiója Gönczi Nemes Vgye Gyűlésében, az holott én is Praedecessorirn által szerzett Armalisomat az Inquisitioval preducáltattam és perhaecolaltattam [?].
Anno 1727 die 28 Februarij született Judith Leányom kiis a szent keresztségnek végben vitele után die 6 Martij meg holt Szikszón.
– Anno 1729 die 29 Martij született e Világra János fiam.
– Anno 1732. die 1 septembris született e világra Joseph fiam.
1734 die 3 Novembris született Szikszón Zsuzsanna Leányom. A Jehovának féleme legyen ez életben koszorúja, a más életben penig meg hervadhatatlan koronája.
– – (1736). Eodem Anno ad Numer. Nobilium Tatalistar sequestraltattam magamat a Város Nemessei és lakossai közül.
– – (1738). Eodem Anno 10 Junij született Sámuel fiam. [Betoldva: az Ur éltesse maga Sz. Ditséretire.]
– – Anno 1741. Attam férjhez Pétzeli Imre Lútzi Praedicátorságában kedves fiam uramnak Ersebeth leányomat. [Betoldva: meg hólt ugyan Lútzon.]
– – Ezen 1742 esztendőben Tiszt. Szentpéteri György uram Szikszni 20 Esztendőkig tartó predicatorsága után némellyek előtt Öregsége miatt Contemptusban menvén Gesztelyi Predicatorságra rendeltettett. [Betoldva: az holott meg is holt.]
– – (1745). Ezen esztend. die 6 Mensis Martij István fiam meg házasodott Tomorban Nztes Pap István uram Leányát Juliánátt.
– – (1746) Die 15 Xbris, ugymint Karácsony első napján született unokám Keresztesi István Szikszai házamban.
– – Anno 1751 Susánna kedves Leányunkat Istennek bölts Igazgatásábúl die 13-ia Január, férjhez adtuk Golopra Garas János uramnak.
– – Ao 1755. János fiam Tatai Mesterségbül ugyan Tataj Predicator lett, de 1759-dik esztendőben az Tatai Templom az Atyafiaknak hatalmok által földig elrontván* és a Parochia s Oskola el foglaltatván az ott való Predicatorságtúl elmaradt és az 1760-ikban is Ekklesia nélkül volt, [későbbi betoldás: következendő esztendőben Palotai Prédicátorságra vitetett s ott continuállya lakását].»
Ez a bejegyzés nagy elővigyázattal a hatalmon volt vallást megvádolja, a keresztényietlen templomdulással. Már az 1754. évnél feljegyzi, hogy a vallásháború kitört s nagy hullámokat vetett.
1756. János fiam Nagy-Győrből házasodott.
Ez az 1687. körül született Körtvélyesi István (III.) utolsó családi feljegyzése, a mi ezt követi, az a bor és búza termésére, Mária-Teréziának a Prussiai királlyal való hadakozására, s a «Frantziai királynak az Anglussal» való háborújára vonatkozik.
A 70 év körül járó Kertvélesi István még jó erejében lehetett, aligha várta a halált s reménységgel volt, hogy folytatni fogja feljegyzéseit, mert az 1756-iki emlékezésre érdemes dolgok után még rá kanyaritá a lapra, hogy:
Anno 1757… De többre már nem futotta.
178Március 14-én egy heti betegeskedés után elhalt, s a naplóirást az 1713-ban szülött István (IV.) fia folytatja, a ki, midőn elsőül megemlékezne arról, hogy
Hasonló Hadakozása volt a Prussiai királynak F. Királyné Aszszal, Frantziával és Muszkával, beírja a következő szomorú eseményt:
«– – (1757). Ezen esztendőben 14 Martij A bölts Istennek szabados uralkodásábul! egy hétig tartó terhes és súlyos nyavalyái után meg elégedvén azt a mindeneken szabadosan uralkodó Úr, az édes Atyám Uram lelkét Istennek ajánlotta [betoldva: circit. 70 esztendős korában] és 18-dik ejusd testét mi akkor élő fiai kedves Anyánk Aszszonyal tisztességesen el takarittattuk.
A. 1757. El hagyán e’ Világot az Édes Atyám Uram én, első szülött fia Kertvélesi István kívántam continuálni ezen elkezdett actákat a következendő Maradékoknak Emlékeztetésekre, hozzá adván a magam állapottyának a leírását. – –
István – mint mondja, – a maga életsorát is leírja, 1745 márc. 6 án kötött házasságát, hivataloskodását, birtokszerzéseit, Szikszó városában előforduló eseményeket elmondván, – természetesen sorát ejti a családi eseményeknek is.
(1746) die 25-ta Xbr. ezen esztendőben született István fiam, mit fellyebbis láthatni.
– – Anno 1748 die 7-ma Decembr. született János fiam.
– – (Ao 1749). Die 21 Maij János fiatskám meg holt.
– – A 1750 die 17-â Junij született Susdnna leánykám.
– – (A. 1752) Die 8-vâ Xbr. ezen esztendőben született Mihály fiam.
A. 1754. Die 30-â Julij Mihályka fiam meg hóltt.
(1755) – – Die 22-á 7 br. 1755 született Mária leányom.
A 1757 die 22-â 8 br. született Ersébeth leánykám, ki ugyanazon napon meg is hólt.
– – (Ao 1760) Ezen esztendőben Jósef ötsém Uram meg házasodott itt Szikszón Kováts János Uram Leányát Susannát vette el feleségül.
– – (1767) Megelégelvén a szabados cselekedetü Nagy Úr Isten hoszszas, majd fél esztendeig tartó terhes nyavalyáit kedves Feleségemnek, Nagy Boldog Aszszony napja előtt die 14-ta Aug. Lelkét magához vette, délbe 11 óra tájon, testét pedig az el takarításra nálunk hagyta, kit is egy predicátióval (desumpto Texti ex Gen. 23. 2. V.) eltemettettem. Nyugodgyon a földben a boldog feltámadásig békességben.
– – Ezen esztendőben cum fine Novembr. Sámuel ötsém Uram megházasodott itt Szikszón. Vette el feleségül Kováts János uram Leányát Ersebetet.
– – (1768) Garas Jánosné Kertvélesi Susánna Hugóm Asz. hoszszas betegsége után die 14-ta Xbr. lelkét Istennek ajánlotta.
– (1771) Die 4-ta Apr. A szabadosan és böltsen uralkodó Nagy Úr Isten meg elégelvén Kedves Anyám Aszszony hoszszas száraz, az után vizi betegségét, sok kegyes s Istenes fohászkodásai között Lelkét magához vette, testét pedig mi élő gyermekei kettős predikatióval 7-ma el temettettük.
– – (1773) Istennek bölts igazgatásábúl Mária Leányomat adtam férjhez Kotsi Horváth Sámuel Urnák, Dunántúl Csurgó nevű Helység Predicatorának, kit is még in Junio Ao 1772 el vitt kezem alól* Kertvélesi János Ötsén Uram; kikis copuláltattak 13 Jan. 2773. Tegye őket az Úr a maga dicsösségének terjesztésére eszközökké, plántállya be szivekbe az Isteni félelmet és tiszta, egymáshoz való szeretetet. [Későbbi betoldás: In. Jan. 1774 született István fiok, de két hetek multán meg holt.]
T. i. Máriát János magához vette, ki, mint fentebb olvastuk, Palotán (Várpalota, Veszprém megyében) predicatorkodott.
– – (1777) Die 18 Jan. István fiam jegyzette el magának feleségül Késmárkról N. Kovács Jánosné Asz. leányát Juditott. Die 11 Febr copuláltatván el is hozta házamhoz Szikszóra. Szentéllye meg az Úr házassági életeket.
– – (1778) ad diem 6-ta Febr. Viradóra született unokám Kertvélesi Ersébet, kit is neveilyen fel az Úr a maga nagy nevének ditsősségére.
– – (1779) die 21-na Febr. Kedves Menyem Kovács Judith hoszszas száraz betegsége után Lelkét Istennek ajánlotta s csendesen múlt ki e világbúl; eltemettettük tisztességesen 23-ta ejusd.»
***
E feljegyzésekből a következő leszármazási táblák állíthatók össze:
I. TÁBLA
Kertvélyesi?; János I.; Jakab; István I.; Miklós; Péter †; Kossa Kata (későbbi Bagosi Andrásné); Anna; Borbála; Erzsébet; Judit I. Csányi János; István II. † 1712; Pap néven is Póts Judit; Sámuel I. Borbély leány; Sámuel II.; X.;Y.; X. leány; Kata Szentpéteri György; István III. sz. 1687, † 1756; Sattzai Erzse; Judit II.; Bagi János; Mária I.; Légrádi Sámuel; István IV. sz. 1713; Pap Juliánna; Sára sz. 1716; J. Győri Samu (később Vajda Mártonné); Erzse II. sz. 1719 † 1721; Erzse III. sz. 1722; Péczeli Imre; Ferencz sz. 1724; Judit III. sz. 1727 † 6 napos korában; János II. sz. 1729 nős? 1756; József sz. 1732; Kováts Zsuzsa; Zsuzsa I. sz. 1734 † 1768; Garas János; Sámuel III. sz. 1738; Kováts Erzse; István V. sz. 1746; Kováts Judit; Erzsébet V. sz. 1778; János III. sz. 1748 † 1749; Zsuzsa II. sz. 1750; Mihály sz. 1752 † 1754; Mária II. sz. 1753; Kotsi Horváth Sámuel; Erzse sz. 1757 † 1 napos korában.
Kertvélyesi?; János I.; Jakab; István I.; Miklós; Péter †; Kossa Kata (későbbi Bagosi Andrásné); Anna; Borbála; Erzsébet; Judit I. Csányi János; István II. † 1712; Pap néven is Póts Judit; Sámuel I. Borbély leány; Sámuel II.; X.;Y.; X. leány; Kata Szentpéteri György; István III. sz. 1687, † 1756; Sattzai Erzse; Judit II.; Bagi János; Mária I.; Légrádi Sámuel; István IV. sz. 1713; Pap Juliánna; Sára sz. 1716; J. Győri Samu (később Vajda Mártonné); Erzse II. sz. 1719 † 1721; Erzse III. sz. 1722; Péczeli Imre; Ferencz sz. 1724; Judit III. sz. 1727 † 6 napos korában; János II. sz. 1729 nős? 1756; József sz. 1732; Kováts Zsuzsa; Zsuzsa I. sz. 1734 † 1768; Garas János; Sámuel III. sz. 1738; Kováts Erzse; István V. sz. 1746; Kováts Judit; Erzsébet V. sz. 1778; János III. sz. 1748 † 1749; Zsuzsa II. sz. 1750; Mihály sz. 1752 † 1754; Mária II. sz. 1753; Kotsi Horváth Sámuel; Erzse sz. 1757 † 1 napos korában.
II. TÁBLA
Szentpéteri György; Kertvélyesi Kata; György † cc. 1778; Zsuzsa; Szakmáry András † 1760; János; Sámuel.
III. TÁBLA
Bagi János; Kertvélyesi Judit II.; Ferencz (gombkötő Rimaszombatban); Judit; Teleki Mihály; József (katona).
Szentpéteri György; Kertvélyesi Kata; György † cc. 1778; Zsuzsa; Szakmáry András † 1760; János; Sámuel.
III. TÁBLA
Bagi János; Kertvélyesi Judit II.; Ferencz (gombkötő Rimaszombatban); Judit; Teleki Mihály; József (katona).
IV. TÁBLA.
Kótsi Horváth Sámuel; Kertvélyesi Mária II.; János sz. 1774 † 2 hetes korában.
V. TÁBLA.
Szakmári András; Szentpéteri Zsuzsa; János; Sámuel † 1738.
Kótsi Horváth Sámuel; Kertvélyesi Mária II.; János sz. 1774 † 2 hetes korában.
V. TÁBLA.
Szakmári András; Szentpéteri Zsuzsa; János; Sámuel † 1738.
Rexa Dezső.
