10. Schallaga.
10. Schallaga.
Windecke Eberhard, Zsigmond király életirója, 1424-hez a következőt irja: «Ugyanazon időben, midőn irtak 1424-et, Magyarországban egy Schallaga Miklós nevü földesúr élt; országos úr volt és a nádor nővérének fia; atyja volt «Simon Francken;» volt neki nyolcz jó vára, nagy vagyona s köteles volt arra, hogy 2000 lovat a király szolgálatába bocsásson. Ezen Schallaga Miklós már most arra bujtott fel és segédkezett abban, hogy atyja fivérének fiát meggyilkolták, t. i. Krungo francken fiát, a mi azonban később elsimittatott; mindamellett rablásra adván magát, megfosztotta az embereket vagyonuktól és sok gonosztettet vitt véghez, a mivel Magyarország törvényeit megsértette; jött is miatta sok panasz a magyar királyhoz, mire ez az országos szokásnak megfelelőleg őt vád alá helyezte s az ellene inditott pert sikerrel bevégezte. ... törvényszék elé idézték Schallaga Miklóst, rábizonyitották az ellene felmerült vádakat és arra marasztalták, hogy fejét és jószágait veszitse ... de Schallaga Miklós megszökött az országból, ott hagyván várait, földjeit és népét. A magyar király ez időtájt ezen Schallaga Miklósnak összes városait és földjeit hatalmába keritette; leromboltatta egyik kastélyát, melyben talán 18 egymás felett boltozott helyiség volt; így űzték el ezen Schallagát. Ugyanazon időben a király Buda városában, a zsidó-utczában lévő új kápolnában Isten és saját tiszteletére egy fél kanonoki alapitványt tett, melynek fenntartására leginkább Schallaga Miklósnak javait felhasználta.»
Ki volt Schallaga Miklós?
Zsigmond király a német császári koronának megszerzése végett tett római utjáról Magyarországba visszatérve, Pozsonyban 1435 márcz. 13-án országgyülést tartott, mely alkalommal számos fél panaszait rendezte. A jogorvoslást keresők egyike Ákos nb. pelsőczi Böbék Miklós volt, János volt királyi tárnokmester fia. Előadta, hogy daczára annak, hogy néhai Garai János († 1429 végén) leányával, Katalinnal már el volt jegyezve, ennek anyja, Mazóviai Hedvig tudta és beleegyezése nélkül valamely osztráknak ágyasául kiszolgáltatta. Elpanaszolja továbbá, hogy Hedvig még férje életében annak consobrinusával (Katyisz nb.) Kónya bán fia Simon fia Szécsényi Miklóssal házasságtörő módon együttélt és hogy a becstelen asszony, hogy a megcsalt férj részéről reá háramlandó büntetéstől megszabaduljon, azt megmérgeztette. A király erre Szécsényi Miklóst Magyarországból való állandó számkivetésre marasztalta.*
Hazai okmánytár VII. 455.
De még egyéb bün is terhelte Miklós lelkét. Mátyás király 1467-ben tanusitja, hogy Hédervári Imre s Miklós, továbbá a pestmegyei Kálnaiak és gútori Nagy-ok Stócz (Sthoz) Egyed budai polgárral a pestmegyei sóskuti, káposztásmegyeri, szászhalmi, érdi s berki részbirtokokra nézve egyezségre léptek. Ezen birtokok valamikor néhai Salgó Miklós kezén voltak, de miután ez hamis pénzverés által hűtlenségbe esett és számüzetésbe jutott, összes birtokai a királyra háramlottak, ki a fent nevezetteket Stósz Günternek, Egyed rokonának adta. Günter fia: ifj. Günter, Zsigmond király házitisztje, e birtokokat végrendelet utján Egyedre hagyta stb.*
Hédervári-oklevéltár I. 324. skk.
Ezen Miklós (ki különben már 1418-ban szerepel) 1422-ben mint Bán fia Simon fia: Salgoy Miklós fordul elő* és ezzel meg van oldva kérdésünk. A nógrádmegyei Salgó a Katyisz nb. Szécsényi-család birtokát képezte s innen van, hogy ezen Szécsényi Miklós rendesen a «Salgói» 76nevet viselte, mely tehát nem más, mint a ferditett Schallaga helyes eredetije.
Hazai oklevéltár 374.
A krónikás előadása nagyon érdekes; találunk benne sok ujat és meglepőt; csak az a kérdés, vajjon megfelel-e mindenütt az időrendi követelményeknek.
Hogy Sallaga atyja «Simon Francken», nem egészen helyes; Simon Francken annyi mint «Frank fia Simon»; Simon tényleg az atyja, de Ferencz nem Simonnak az atyja, hanem fivére. Hogy Sallaga anyja a nádor nővére, lehet igaz, mert a hazai okiratban szereplő consobrinus alatt rendesen a nővér fia értendő; ezen nádor csak Garai II. Miklós (1386 † 1433) lehet és így Garai I. Miklósnak egy eddig ismeretlen leányával volna dolgunk. Windecke mondja, hogy a hirhedt férfi atyja fivérének a fiát, vagyis Krungo Francken fiát megölette; eddigi ismereteink szerint Szécsényi Simonnak csak Ferencz volt a fivére; mindketten pedig «Kónya» Miklósnak a fiai; Krungo tehát nem más, mint a Kónya ferditése; Ferencznek csak egy László nevüt fiát ismerjük, kinek nyomát csak 1421-ig követhetjük; 1424-ben már csak özvegyét emlitik; megjegyzendő azonban, hogy ennek második férje 1423 nyarán már nem élt; így tehát valószinü, hogy az 1421-ben emlitett László már Lászlónak a fia, s hogy Ferencz fia László még 1421 előtt meghalt. Hogy Salgói Miklós 1423 márcz. 19-én még nem volt számüzetésben, bizonyitja azon körülmény, hogy ő azon magyar főurak egyike volt, kik nevezett napon a lengyel uraknak, kik a lengyel király és Zsigmond közt létesitendő béke ügyében járnak, védmenetet adnak, hogy szabadon közlekedhessenek.* Utolsó nyoma 1437 jan. 18-ára esik, midőn «Katic nb. Salgói Miklós» magyar főur Velenczén végrendelkezik és összes családi birtokait fivérének, «Sicheni» Lászlónak (= Szécsényi László fia Lászlónak, tehát unokafivére fiának), mint a kit azok jogosan megilletnek, hagyományozza.*
Óváry, oklevél-másolatok I. 300. sz.
Ugyanott 415. sz.
DR. WERTNER MÓR.
