János küküllői főesperes és családja. | Turul 1883-1950

János küküllői főesperes és családja.

Megboldogult Pór Antal az Anjoukor legkiválóbb ismerője, három értekezésében is foglalkozott János küküllői főesperes életével és családi viszonyaival, melyekben megállapitja azt, hogy a család őse, bizonyos Kávássy Mátyás, kinek fia Apród Miklós, ki 1312-ben kapta Tótselymest s ez időtől fogva a család magát tótselymesi Apródnak nevezte. A Pór által felsorolt adatok alapján a család leszármazása a következőleg állitható össze:

Kávásy Mátyás; Apród Miklós 1354 1313 kapja Tótselymest; Péter elesett Sárosvárnál; János 1340 † 1397 V/24. 1352 IV/20 aradi olv. kan. 1353 III/17 egri olv. kan. 1355 VI/14 küküllői főesp. 1355 VII/6 az esztergomi érsek jegyzője; Balázs 1349/82; Jakab 1349; István 1349/64; László 1349; Klára ~ 1. Görgey György ~ 2. Pouch 1364; Miklós 1454; Mihály 1486; Ferencz 1378; László 1378; Anna Jekelfalusi Fias István 1486

A mint ezen a családfán is láthatjuk II. Miklós atyjának nevét ez időszerint meghatározni nem tudjuk, Pór, Balázs fiának gondolja. A fenti családfán azonban nem találjuk meg Jánost, ki magát Tárczai és Tótselymesi Tárczaynak írta, kiről Pór megjegyzi, meglehet, hogy a tótselymesi Apródok ivadéka, «de bizonyára csak leányágon». Ezen Jánost Nagy Iván is ismeri s leszármazásáról a következő töredéket közli:

Tótselymesi Tarczay János 1505 székely ispán ~ Bethlen Sára; György; Leusták; Ferencz; Kata ~ Podmaniczky Mihály; Bora; Zsófia; Luczia ~ Hagymássy Miklós

Ezen Tarczay Jánosról tudjuk, hogy 1493 szept. 15-én zempléni főispán, 1493 május 31-én barkói várnagy, 1498. február 24-től erdélyi sókamara ispán, 1499 május 29-től 1503-ig mármarosi sókamara ispán és kassai harminczados; 1504 nov. 11-től 1506-ig pedig székely ispán. Minden esetre érdekes kutatnunk, hogy ezen Tarczay János, ki ilyen magasra emelkedett, honnan és melyik családból vette eredetét, mert az bizonyos, hogy a hires Tarkői Tarczayak családjához nem tartozott.

Az első adat, mely utbaigazit, 1486-ban kelt, mely szerint Tótselymesi Apród Miklós fia Tarczay János milaji, haraszti, parachi egész, máthéfalvi, kertvélyesi, szathioczi, zenthgyorgyi, borthoczi, busoni, lezneczi rész birtokait, továbbá Rykofalvát, Oszlopot, Lyndvát, Koterbakot, Halkvágását, Lyponiket 500 arany forintért eladja.

A Pór által fentebb közölt családfán találjuk Tótselymesi Apród Miklóst, ki 1454-ben élt, ezen Miklós még 1472-ben életben van és a szedliczei tizedek dolgában levelet ir Nagymihályi András egri kanonokhoz; hogy ezen 139Miklós János küküllői főesperes valamelyik testvérének leszármazottja, igazolja a következő körülmény.

János küküllői főesperes nővére Klára Görgey Györgyhöz ment nőül, kitől egy János nevü fia született; ezen János a papi pályára lépvén, birtokai felett a következőleg intézkedik: Milajt, Harasztot, Kotherbachot és Lendvát felerészben anyja, felerészben pedig anyai nagybátyái János küküllői főesperes, Apród István és Balázs kapják, mely intézkedését Lajos király 1364 január 25-én helyben is hagyott. Továbbá azt is tudjuk, hogy 1378 január 13-án uj adomány czimén kapják a testvérek Máthéfalvát és Rikolffalvát. A mint láttuk, ezen birtokok 1486-ban tótselymesi Apród Miklós fia, János kezén voltak.

Eldöntetlen kérdés még, hogy ezen Miklós kinek a fia volt.

Annyi bizonyos, hogy Apród Balázsnak volt egy Miklós nevü fia, kit 1406-tól 1425-ig látunk szerepelni, bizonyos hatalmaskodási ügyekben, nézetem szerint ezen Miklós nem lehetett Jánosunk atyja, mivel az időköz oly nagy János és Miklós szereplése között, hogy még csak feltevésnek sem adhatunk helyet s igy nagyon hihető, hogy János atyja Miklós, Balázsnak az unokája volt.

Tarczay Jánosnak egy Márton nevü fivérét is ismerjük, ki 1490 márczius 30-án mint erdélyi sókamarás fordul elő.

Nem czélom ez értekezés keretében Jánosnak nagymérvü birtokszerzéseiről beszámolni, az érdeklődőket a leleszi káptalan levéltárához utasitom, hol a családra mintegy 100 darab okmány található.

Nagy Iván után fentebb közölt családfa szerint János neje Bethlen Sára volt, ha ez való, ugy két neje volt, mert 1495-ben nejéül Zádorlaki Dóczy Imre leánya, Séra emlittetik. Ezek szerint tehát a családfa a következőleg állitható össze:

Kávásy Mátyás*; Apród Miklós 1354* 1313 kapja Tótselymest; Péter* elesett Sárosvárnál; János 1349 † 1397 V/24 elesett* 1352 IV/20 aradi olv. kanon. 1353 III/17 egri olv. kanon. 1355 VI/14 küküllői főesperes 1355 VII/6 az esztergomi érsek jegyzője; Balázs* 1349–82; Miklós* 1406–25?; Miklós* 1454–72; Tótselymesi Apród Jakab* 1349; István* 1349–64; László* 1349; Klára* ~1. Görgey György ~ 2. Pouch; Mihály* 1486; Anna* Jekelfalusi Fias István 1486; Tótselymesi Tarczay János* 1511 1493 IX/15 zempléni főispán* 1493 V/31 barkói várnagy* 1497 X/16– erdélyi sókamara ispán* 1499 V/29–1503 mármarosi sókamara ispán és kassai harminczados* 1504 XI/11–1506 székely ispán* ~1. zádorlaki Dóczy Sára* 1494–95 ~ 2. Behlen Sára* 1505–13; Márton* 1490–erdélyi sókamara ispán; György 1499–1551 † 1559 el. m. n.*; Leusták 1504; Katalin 1494–1509 ~ Podmaniczky Mihály; Borbála 1491–1509 1423 XII/6 apácza*; Zsófia 1504; Luczia † 1552 el. ~ 1. ber. Hagymássy Miklós ~ 2. béri Nagy László 1538; Ferencz ~ özv. Sára 1521; Ferencz 1538

Századok 1893. és 1900. évf.

Iványi: Bártfa város 21., 57., 138., 239.

U. o. 1883.

Századok 1893. és 1900. évf.

Lehoczky: Beregm. tört. III. 194., 167., II., 292., 68., 218., 335., 420., 684., 830., 697., 802., 801. Leleszi lt. Prot. Parv. L. fol. 144: M. fol. 174., 184; Z. fol. 176, 178., 181., 184; J. fol. 185., U. fol. 186., S, fol. 187.; R. fol. 188; A. fol. 190.; H. fol. 223; Prot. nov, fol. 139; C: fol. 146; P: fol. 153., 208 , K. fol. 187; Elench. act. No. 48., 16; Z. 175., 187; V. 131 etc.

Iványi: i. m. 3061.

U. o. 3103.

Lázár M.: Székely ispánok 43.

Leleszi lt.: Elench. act. No. 20., 34.

Lázár M.: Székely ispánok 43.

Iványi: i. m. 3136., 3201.

Nagy I.

Iványi: i. m. 2774.

Péchy cs. lt. elench. Jászói kpt. lt.

Veszprémi püsp. okl IV. 293.