Somogy vármegye nemes családai. Irta Baranyai Béla, orsz. levéltári fogalmazó, Somogy vármegye volt főlevéltárosa. Budapest, 1914…
Somogy vármegye nemes családai. Irta Baranyai Béla, orsz. levéltári fogalmazó, Somogy vármegye volt főlevéltárosa. Budapest, 1914. (A Magyarország Vármegyéi és Városai Somogy vármegye» cz. kötetéből és külön lenyomatban.)
Somogy vármegye családai abban a szerencsében részesültek, hogy szerzőben, ki a vármegyének több évig (1906–1913) főlevéltárosa volt, páratlan szorgalmu és szerencsés kezü genealogusukra találtak; azonban sajnálatunkra abból az alapos munkából, a melyet szerző itteni működése alatt kifejtett, a fent jelzett dolgozatban, a hely kimértsége folytán csupán a lehető legszükebb térre összesajtolt gyümölcsöket kaphattuk. Összesen 44 nyomtatott oldal állott rendelkezésére és ebből is a czimerrajzok öt oldalt foglalnak le, és igy a tulajdonképpeni szövegnek csupán 39 oldal jut. Ezen a szük helyen adja szerző a vármegye nagyszámu kihalt és élő családainak ismertetését. A munka két részből áll u. m. egy általános részből, a mely birtoktörténeti és anyagközlő jellegü és az egyes családokat ismertető részből.
Az általános részt a nemzetségeken kezdi, majd folytatja a törzsökös nemes családokon, tovább a Hunyadiak korán és utána a török világon. Azután közli 1726- és 1814-ből a birtokösszeirási lajstromok nevek szerint összegezett adataiból összeállitott nemesi névsort és végül a vármegyei törzsökös és kihirdetett nemes családok jegyzékét.
Ebben a részben uj irányt és uj anyagot jelent a családoknak a birtoktörténeten alapuló kapcsolata, a mint azt a «familia» jogi fogalmáról adott fejtegetésben (10. lap) – bár röviden – jelű és példákkal (familia: Perneszyana, Fajszyano-Somlyayana, Koroknayana) igazolja; a nemesi «földjog»-nak a kastélyosdombói igen rövidre fogott (9. lap) példán adott magyarázata; a nemesi ügyeknek a vármegye által való intézéséről adott ismertetése stb. Ezek az uj nézőpontok és a közölt anyag a legnagyobb mértékben felkeltik érdeklődésünket, a mely azonban sajnos, a hely szüke miatt, csak részben nyer kielégitést. Ezt az akadályt nem lehet eléggé hangsulyozni, mert csupán a miatt kellett kimaradnia az 1534. évi dicalis (Orsz. Levt. Dicalis összeirások LXI. 448–482 l.) 46családnevek szerinti feldolgozásának, a mely pedig már máshol is megjelent (közölte Okányi Pál a kaposvári gimnázium 1891–92. értesitőjében). Ugyanez lehet az oka a Hunyadi-korszak rövid és Csánkira való utalással történt ismertetésének is; továbbá az 1526– 1696 közötti birtokadományoknak ugy község, mint családtörténeti szempontból rendkivül érdekes közlése elhagyásának, és csupán helykimélésből maradhattak ki: a hiteles lajstromokban szereplő családok lakhelye, az egynevü családok előneve, a kihirdetetteknél az idehozott nemesi testimoniálist kiállitó vármegye nevének megjelölése stb.
Az egyes családok közül részletesebben 83-at ismertet a szerző. Ezek a sorok főként a családi vér- és vagyonkapcsolatok folytonosságát, szövevényét, egyes családok vagy családtagok egyénitését és a vármegyével való kapcsolatuknak kiemelését klasszikus rövidséggel tartalmazzák és minden családra megadják a szükséges tudnivalókat olyan mértékben, a hogyan csak lehetséges. Határozottan ujitás, vagy továbbfejlesztés számba megy a családok emlitett egyénitése, a mi alatt azt kell érteni, hogy azok jó részénél igyekszik valami jellemző vonást előtérbe állitani pl. a vármegyei tisztviselősködést, vagy a közélettől való visszavonulást stb. A szövegnek egyik fő érdekessége, hogy a hol hitelesen megállapitható, egy megnevezett őstől kezdve az izenkinti leszármazást – miután táblát nem közölhetett – ugy igyekszik leirni, hogy abból a hiányzó táblák fővonalakban többnyire megszerkeszthetők. Végül kiemelendő, hogy az 1848 utáni korból már lehetőleg nem közöl adatokat.
A közölt családok sorozata természetesen nem lehet teljes, ilyen kimért helyen az lehetetlen is lett volna, mégis kimaradt néhány olyan is, a melyiket talán joggal kereshetne benne az olvasó (pl. Beke, Chernel, Hertelendy, Szentgyörgyi Horváth, Leveldi Kozma, Majthényi br., Meltzer br., Felsőbükki Nagy, Nedeczky, Országh (másként Desericzky), Pongrátz br., Schmidegg gr., Zrinyi stb.).
A közölt 49 czimerrajz szép és a szabályoknak megfelel; sajnos azonban néhány tévedés itt is van, a mit a szerkesztőség is igyekezett egy megjegyzéssel helyesbiteni: mégis kivánatos lett volna, ha ezek is a szerző utasitása szerint készültek volna; mert pl. érthetetlen, hogy miért közölték a Berzsenyi-család (ősi) czimerét, mikor erről a szövegben emlités sincs és miért nem lehetett pl. a fényes multu Bakó-család czimerét közölni? Néhány családnál a czimerkép és leirás is elmaradt pl. Árvay, Hodossy, Pyrker, Somogyi, Szabó, Szalay, Vasdényey, a mi pedig érezhető hiány, két főrangu családnál (Forgách gr., Orczy br.) viszont a czimerrajz közölve van, de a leirás elmaradt.
Több kisebb kellemetlen sajtóhiba is becsuszott a szövegbe.
Mindent összevéve az egész dolgozat azt a benyomást kelti, hogy a nagyon is szükre szabott hely csak kivonatos bemutatását engedte meg annak a rendkivül bő anyagnak és ismeretnek, a melylyel szerző éppen ezen a téren rendelkezik és aminek bemutatását egy kedvezőbb alkalommal teljes joggal remélhetjük tőle. El kell azonban már most is ismernünk, hogy a mostoha körülmények között is a legjobbat igyekezett adni és utánzásra méltópéldáját állitotta fel annak, miként lehet egy vármegye családainak ismertetését a legszükebb keretek között is, ugyszólván a tökéleteshez közeljáró formában közölni. Dolgozata sokáig forrása marad a somogymegyei családok multjával foglalkozóknak.
Sárközy Imre.
