NAGY GÉZA 1855–1915.
NAGY GÉZA
1855–1915.
1855–1915.
Hosszu esztendőkön át aggódva figyeltük, vajjon az a törékeny, beteg test, mely Nagy Géza hatalmas lelkének őrzője volt, mikor roppan össze sulyos terhe alatt, félve gondoltunk folyton arra, hogy a nagy tervek, gondolatok, lelkes akarások beváltatlanok maradnak s örökre elvesznek ránk nézve. Minden ujabb esztendőt, minden ujabb munkáját mint nem várt ajándékot fogadtuk s nem tudtuk elzavarni ilyen alkalmakkor azt a fájó gondolatot, hátha ez már az utolsó. Üléseinken, hacsak betegsége nem akadályozta, hüségesen megjelent, a Turulban alig van ujabb évfolyam, a melyben nem találkoznánk nevével s bár munkássága inkább más irányban folyt, mindig nagy érdeklődéssel viseltetett Társaságunk dolgai iránt, – érthető tehát, hogy nehezen tudunk beletörődni abba a gondolatba, hogy egyik helyen sem fogjuk többé látni őt.
Nagy Géza 1855 augusztus 4-én született Gárdonyban, Fejérvármegyében. Gyönkön a református algimnáziumban s Pesten a piaristák főgimnáziumában tanult, majd az egyetemen történeti, régészeti, oklevéltani, földrajzi és irodalomtörténeti studiumokkal foglalkozott. Rómer Flóris, a ki tanára volt az egyetemen, 1875 őszén a Nemzeti Muzeum Régiségtárához hivta meg s itt dolgozott 1881-ig, a mikor a Székely Nemz. Muzeum őrévé választották meg Szepsiszentgyörgyre. Innen azonban visszavágyott a fővárosba, első otthonába s 1889 őszén már ismét a N. Muzeum tisztviselője, a hol 1902-ben igazgatóőr lett.
Nevével az irodalomban 1877-ben találkozunk először az Egyetértés hasábjain, – a melynek később 44munkatársa is volt, – a hol a magyarság eredetéről irott czikksorozata megjelent. Ez volt a kiindulópontja, nagy irodalmi működésének, de egyszersmind megmutatta ez első kisérlete jövő munkásságának irányát is. Tudományos folyóiratokban megjelent czikkeinek egész sora foglalkozik az e problémához csatlakozó kérdésekkel s két nagyobb munkája is ezen témával való foglalkozásának köszönheti létrejöttét: Magyarország története a népvándorlás korában, mely a Szilágyi-féle történet első kötetében jelent meg s A Skythák, a mely akadémiai székfoglalója volt.
A Turul hasábjain 1891-ben találkozunk először Nagy Géza nevével, a mikor ott közreadta Árpádkori személyneveink és az Osl nemzetség eredete czimü tanulmányát, a melyben a nemzetség besenyő eredetét iparkodott kimutatni a Pór Antal által hirdetett délszláv eredettel szemben, másrészt pedig árpádkori személyneveink nagy részének török eredetét vitatta. A régi nevekkel szivesen foglalkozott, a Budapesti Hirlapban régi női neveinkről közölt érdekes czikksorozatot, a Turul 1892. évfolyamában pedig g ismertette nagy kritikával Kubinyi Nomenclatorját s ugyanezen évfolyamban Karácsonyival vitatkozott a Gejza név kiejtése felett s a Gecse helyett a Gyejcsa alak helyessége mellett sorakoztatta érveit (1892: A Geisa név kiejtése. II. Gyejcsa és Gecse. Az Oslu nemzetség eredete. 1893-ban Az Árpádház czimü tanulmányával találkozunk, mely Wertner Mór Az Árpádok családi története cz. müvének alapos ismertetése, az 1894. évi folyamban pedig azon mondai elemeket állitotta össze, a melyek nemzeti uralkodóházunk leszármazásában találhatók (Az Árádház mondai genealogiája); ezen kötetben olvassuk Kossuth Lajos eredete czimü czikkét is, a melyben Kossuth halála alkalmából a Kossuth-család genealogiáját tisztázta. Alkalmi czikk volt III. Béla király és Antiochiai Anna Ágnes, mint I. Ferencz József ő Felségének ősei czimü genealogiai tanulmánya is, melynek illusztrálására 26, óriási fáradsággal összeállitott genealogiai tábla szolgál, s ebben III. Béla ivadékai közül 9 árpádházi királyleányt mutat ki ő Felsége ősanyái között. Első szent királyunk családi összeköttetéseivel nagy szeretettel foglalkozott, 1906–1908-ban két nagy czikksorozatot bocsátott közre, a melyekben a források alapos kritikai megvizsgálásával igyekezett e nehéz kérdéseket tisztázni (Sz. István családi összeköttetései, Szent István vérsége és a magyar kutforrások.). Nagyon érdekes 1906-ban megjelent tanulmánya, a melyben a magyar király czimeit vizsgálta a XI. században és kimutatta, mint tükröződött vissza a czimváltozásban Magyarország területértek kialakulása. A magyar királyok czime a XI. században.) 1910-ben a magyar nemzetségek számának megállapitásával foglalkozott s azt fejtegette, hogy a 108 nemzetség nem egyéb, mint a 24 ősnemzetség ujabb meg ujabb kettéválása, s ehhez járult a három kabar népség vezérnemzetségének négy ága. (A magyar nemzetségek.) Utolsó tanulmánya folyóiratunkban 1912-ben jelent meg, A Croyak czimmel, a melyben a magyar genealogiának e sokat vitatott kérdését fejtegeti s összeállitja az amiensi káptalan adatai után a hiteles leszármazási táblát.
A M. T. Akadémia 1901-ben választotta meg tagjává, társaságunk igazgató-választmányában pedig 1905 óta foglalt helyet.
Áldás emlékére!
