A MAGYAR KIRÁLYNÉ UDVARI KANCZELLÁRIÁJA AZ ANJOUK ALATT. | Turul 1883-1950

A MAGYAR KIRÁLYNÉ UDVARI KANCZELLÁRIÁJA AZ ANJOUK ALATT.

Kevéssel 1269 október 3-ika előtt súlyos csapás érte IV. Béla királyt és feleségét, Mária királynét, t. i. meghalt a másodszülött fiuk, Béla szlavóniai herczeg. E csapás nagyon megtörte a királyt, kibékült elsőszülött fiával Istvánnal, az egyházat pedig elhalmozta bőkezüségével. Különösen a veszprémi egyház és püspöke tapasztalták a király bőkezüségét, mert 1269 október 3-án kelt oklevelében* visszaadta a veszprémi egyháznak elvesztett jogait: a budai, vaáli és dörgicsei tizedeket, a székesfehérvári, budai és segesdi plébániák feletti joghatóságot; a veszprémi püspököt pedig olyan előjoggal ruházza fel, a mely kiemeli az összes magyar püspökök sorából.

Fejér IV. 3. 495 és kk. ll.

65Megerősiti t. i. a veszprémi püspökök ősi jogát, hogy a magyar királynét ők koronázzák meg s a koronázás ellenében őket illeti meg a királynéi kanczellári méltóság, a mit jelenleg is viselnek s a minek viseléséért a királynéi jövedelmekből évi 500 márka tiszteletdij jár.* A veszprémi egyház visszaadott jogai a tárgyalt oklevél szerint előzetesen másokra szállottak át (quibuslibet occupancium ausibus collapsa vel presumcionibus illicitis terminata), a megerősitett előjogok azonban egyszerüen elvesztek (derivata ab eadem). Az idézett oklevélszöveg szószerinti értelme nyomán azt kell hinnünk, hogy a királynéi kanczellárság és a vele járó jövedelem a veszprémi püspökök régi joga, a mely már 1269 előtt is meg volt (Quod matura priorum benignitas contulit et nostra serenitas stabilivit sacrosanctis usibus ecclesie prenotate) és a királyné megkoronázási jogával egyetemben veszett el, most pedig a király csupán megerősiti azt (firmamus, vallamus et irrefragibiliter roboramus). A gyakorlat azonban azt igazolja, hogy a királynéi kanczellárság uj jog, a mely előbb nem illette meg a veszprémi püspököt, mert 1214-től kezdve ismerjük a királynéi kanczellárok névsorát, de veszprémi püspököt csupán 1263-tól kezdve találunk a kanczellária élén s az 1216 előtt a veszprémi püspök és az esztergomi érsek között a királyné megkoronázása és egyéb ellentétek ügyében a szentszék előtt folytatott perben e fontos előjognak semmi nyomát nem találjuk.* Megerősiti a veszprémi püspök előjogait IV. László király 1276. évi oklevele,* melyben az előjogokat tartalmazó kiváltságlevélre hivatkozik, melynek tartalmát többször nyilt alkalma megismerni.* E kiváltságlevél nem lehetett más, mint IV. Béla király 1269 október 3-iki oklevele, mert IV. László király kiváltságlevelének tartalma azonos a IV. Béla oklevelében foglaltakkal. Az utóbbi oklevél szerint a veszprémi püspököt illeti meg a jog, hogy a királynét megkoronázza s e joggal állandón éltek a nevezett püspökök. A veszprémi püspökök hanyagsága következtében azonban elveszett a koronázással együtt járó előjog, a királynéi kanczellárság, a melyért évi 500 márka tiszteletdij járt.* IV. László király visszaállitja e jogot s az 500 márka fedezetéül a győri harminczadot jelöli meg. Miután IV, László oklevelének forrása nyilvánvalóan IV. Béla király oklevele, kétségtelen, hogy a királynéi kanczellárság és azzal járó jövedelem IV. Béla oklevele alapján illette meg a veszprémi püspököt.

Ut sicut ipsa Wesprimiensis ecclesia pre ceteris regni nostri ecclesiis singularis privilegii prerogativa meruit obtinere reginalem celsitudinem sacro diademate insignire, sic et ipsarum aule cancellaria annexa sibi realiter et possessa hactenus inconcusse cum quingentarum marcarum salario de reginalibus solvendo reditibus annuatim ob tam solemnis officii consentaneam et benemeritam repensionem gaudere debeat et perpetuo gratulari. Fejér IV. 3. 501. l.

Monumenta ecclesiae Strigoniensis I. k. 209. sk. l.

Fejér V. 2. 337. s k. l.

Quod eciam privilegium nobis nostrisque proceribus assisteutibus vicibus plerisque, intelleximus eius serie studiose perlecta. Fejér V. 2. 337. l.

Ob cuius remuneracionem officii eidem episcopatui realiter perpetuo adnexa exstitit cum quingentarum marcarum stipendio annuo cancellaria reginalis, que per quorundam eiusdem ecclesie episcoporum negligenciam fuerit per aliquot temporum intervalla a Vesprimiensi ecclesia disvetudine inumbrata. Fejér V. 2. 338. l.

A királyné kanczelláriájával először Pray György foglalkozott behatóan 1742-ben kiadatt Commentatio historica de vetere reginas Hungariae coronandi more czimü munkájában, a melyet a királyné koronázását illetőleg a XVIII. század végén folyt vita alkalmából irt.* Pray nevezett munkájában t. i. nem csupán a koronázás jugával foglalkozik, hanem megismerteti egyszersmind a magyar királynék jogállását is s azzal kapcsolatosan részletesen kiterjeszkedik a királynéi kanczelláriára. Kiinduló pontja IV. Béla király idézett oklevele, melynek napi dátumát azonban hibásan másolta le.* Diplomatikai munkáink röviden végeznek a királyné kanczelláriájával és igy nem sok támpontot nyujtanak. Schwartner csupán annyit mond, hogy a királyné kanczellárja rendesen a veszprémi püspök volt s az első királynéi kanczellár emlékét IV. Béla király 1249. évi oklevelében találta, a hol Ákos székesfehérvári olvasókanonok viselte e méltóságot.*

Kollányi F., A veszprémi püspök királyné-koronázási jogának története 28 s kk. ll.

V. Nonis Novembris, holott az helyesen V. Nonas Octobris, a mint azt András erdélyi és Miklós győri püspökök 1330 február 14-iki átirásában olvashatjuk, a honnét Pray a szöveget vette. (Múzeumi levéltár).

Introductio in artem diplomaticam 282. l.

66Pray posthumus munkája ismerteti IV. Béla király emlitett oklevelét, melynek alapján a királynéi kanczellárság, a veszprémi püspököt illeti s idézi IV. László király megerősitését is, a mit azonban tévedésből Zsigmond királynak tulajdonit.* Nem találunk többet Perger könyvében sem, a ki teljesen az emlitett munkák nyomán halad.* Fejérpataky László munkájából megismerjük ugyan az Árpádkori királynéi kanczellária vezetőit, de a kanczellária müködésébe mélyebb betekintést nem nyerünk.*

Syntagma historicum de sigillis 120. l.

Bevezetés a diplomatikába II. rész, 137. l.

A királyi kanczellária az Árpádok korában 49. s kk. ll.

Törvényeink közöl az 1298. évi dekrétum 24. szakasza foglalkozik először a magyar királyné udvartartásával s megállapitja, hogy csupán magyarok viselhessék a királynéi udvartartás fényének emelésére szervezett udvari méltóságokat és tisztségeket.* A háromszázéves magyar királyság történetében szomoru emlékei maradtak fenn az idegen befolyásnak (meráni Gertrud, kun Erzsébet) s az idegen befolyás rendesen a királynéi udvarból indult ki. A királynék kiséretében jöttek hazánkba az idegenek, a királynék kegye juttatott számukra vagyont és tekintélyt, s vagyonukat és tekintélyüket nem mindig a magyarság érdekében használták fel. E körülmények eredménye lehetett, hogy a királyné udvarából a fény és pompa nem hiányzott, de a törvényhozás ellenszenvvel tekintett az udvaronczokra s befolyásukat féltékenyen törekedett ellensulyozni. Az idegenek befolyását kivánta az országgyülés megszüntetni, midőn kimondotta, hogy a királynéi udvartartás méltóságait és tisztségeit csupán magyar nemesek tölthetik be. Nem szabad tehát ugy felfognunk a nevezett törvényczikk jelentőségét, hogy az szervezi a királynéi udvartartást, hanem egyszerüen az idegeneket tiltja el az udvari méltóságok és tisztségek viselésétől. A királynéi udvar méltóságaival és tisztségeivel rendszeresen találkozunk már az Árpádok korában s az 1298. évi dekrétum nem teremtett változást e téren. A királyné udvarbirája (curialis comes domine regine) már III. István király 1161–1173) alatt előfordul* s innen kezdve szakadatlan sorát ismerjük a királynéi udvarbiráknak,* sőt az Aranybulla az ország legfőbb méltóságaival együtt emliti a királyné udvarbiráját.* Ismerünk a XIII. században királynéi főlovászmestert, főétekfogót és főpohárnokmestert, a tárnokmesterek sorozata pedig csaknem szakadatlan.* Végül emlitjük meg a kanczellárt, a ki a XIII. századi királynéi oklevelekben már jelentékeny szerepet vitt.

Statuimus etiam, quod domina regina Hungariae debitae dignitatis culmine gaudere possit, curia sua dignitatibus et honore in personis Hungarorum nobilium non vero alienigenarum solempnius sicut debet ordinetur. Kovachich, Sylloge 36. l.

Wenczel, Árpádkori okmtár XI. k. 38. l.

Kovács, Betürendes névmutató 823. l.

30. czikkely.

Kovács, Id. m. 828. s kk. ll.

Az első királynéi kanczellárral II. Endre király második feleségének, Jolanta királynénak udvarában találkozunk 1224-ben s ez a kanczellár csupán veszprémi prépost volt.* IV. Béla király feleségének, Mária királynénak 1246-tól 1248-ig Fülöp dömösi prépost, majd zágrábi püspök volt a kanczellárja.* 1248-tól 1259-ig Ákos fehérvári kanonok, majd budai prépost viselte e méltóságot, 1263-ban Mothmerius szepesi prépost s csupán 1263-tól 1270-ig állott a királynéi kanczellária élén Pál veszprémi püspök. Pál veszprémi püspök kanczellársága idejére esik IV. Béla király oklevele, melyben a püspökséget jogigényében megerősiti.* V. István király feleségének, Erzsébetnek ifjabb királyné korában 1262-től kezdve Fülöp váczi püspök volt a kanczellárja s ugyancsak Fülöp volt a királyné kanczellárja 1270 és 1271-ben, midőn V. István uralkodott. IV. László király feleségének, Izabellának ismét Fülöp volt a kanczellárja 1273-tól 1277-ig, miután IV. László helyett az özvegy királyné kormányzott s régi kanczellárjait a fiatal királyné udvarában helyezte el. Németujvári Henrik bán fia Péter püspök 1276-ban megerősittette ugyan a veszprémi püspökség kanczellári jogát, de csak 1277-ben, Fülöp váczi püspök halála után foglalhatta el a méltóságot. Péter püspök sem állott mindig a királynéi kanczellária 67élén, mert 1278-tól 1280-ig László váczi prépost, 1280-tól 1284-ig Tamás váczi püspök s 1284-ben ujból László váczi prépost jutott a királynéi kanczellária élére. 1288-ban végre Benedek veszprémi püspök a kanczellár s Benedek püspök viselte a kanczellári méltóságot III. Endre király feleségei, Fenenna és Ágnes királynék udvarában.

Kollányi, A veszprémi püspök királyné-koronázási jogának története 61. l.

Fejérpataky, A királyi kanczellária 50. s kk. ll.

Pál veszprémi püspök IV. László király kanczellárja lett.

A királynéi udvar méltóságai és tisztségei nem birtak közjogi jelentőséggel, országos ügyeket nem intéztek, hanem udvari szereplésük szerint érvényesültek az országos ügyekben. A magyar királynéknak kiterjedt jószágaik voltak, a melyek felett földesuri joghatóságot gyakoroltak s a földesuri joghatóság gyakorlása volt udvari méltóságaik és tisztségeik, elsősorban az udvari kanczellária feladata. Ez természetesen csupán korlátoltabb ügykört biztositott a királynéi kanczelláriának. A kisebb ügykörnek megfelelően a kanczelláriai bevételek is csekélyebbek voltak s azért kellett a kanczellári méltóság fényének emelésére évi 500 márka tiszteletdijat előzetesen biztositani.

A királynéi kanczellária első virágzása az Árpádok korának utolsó szakába esik, midőn a kun Erzsébet előbb mint ifjabb királyné, majd mint királyné, végül mint özvegy királyné szerepel. V. István király özvegye kiskoru fia helyett az ország kormányzója, később a Szepesség urnője,* végül pedig Szlavónia, Macsó és Bosznia herczegnője,* a ki rangjának megfelelő udvart tartott s kanczelláriájának élénk tevékenységéről tanuskodnak nagyszámu oklevelei. Mellette IV. László király felesége, a nápolyi Erzsébet is tart fenn kanczelláriát, a mely nem kisebb eredménynyel működött. Hasonlithatlanul jelentősebbé válik azonban a királynéi kanczellária az Anjouk alatt, midőn a lengyel Erzsébet viseli a magyar királyné czímét.

Quod cum dominium provincie Scypus de gracia et favore domini regis Ladizlai filii nostri karissimi et omnium baronum suorum consensu ad nostras manus fuisset devolutum. Hazai oktár VI. k. 262. l.

Hazai oktár VI. k. 288. l.

E változás okát nem az 1298. évi törvény rendelkezéseiben, hanem a királyné egyéniségében kell keresnünk. Erzsébet királyné kimagasló egyéniség volt, a ki már I. Károly király uralkodása alatt, de később I. Lajos király trónralépte után is évtizedeken át jelentős befolyást gyakorolt az országos ügyek intézésére. A királynéi kanczellária fényét emelte, hogy az Anjouk alatt állandóan az ország előkelő főpapja, a veszprémi püspök állott a királynéi kanczellária élén, kinek oldalán királynéi alkanczellárral is találkozunk. De a magyarság törvényileg biztositott jogai is lassan-lassan érvényre jutnak az Anjouk alatt, mert midőn a pápa idegen származásu papot ültet a veszprémi püspöki székre, az udvar óvást emel ellene azon indokolással, hogy a királyné kanczelláriájának élén magyar embernek kell állania. VI. Kelemen pápa Galhardus de Carceribus pápai tizedszedőt, a ki Magyarországon előbb a titeli prépostságot, majd a csanádi püspökséget viselte, 1345 márczius 2-án veszprémi püspökké nevezte ki. A kinevezés ellen ugy I. Lajos király, mint Erzsébet özvegy királyné is óvást emeltek azon indokolással, hogy a veszprémi püspökséget a királyné alapitotta, püspöke a királyné kanczellárja, első tanácsosa és régi kiváltság alapján őt illeti meg a királyné megkoronázásának joga, már pedig Galhardus, a ki magyarul nem tud, ez állás követelményeinek eleget nem tehet.* Ez okból kérik a pápát, hogy Galhardust más püspökségre helyezte át. A pápa azonban eleinte nem akarja teljesiteni a méltányos kérést, mert ugy van értesülve, hogy viselték már a veszprémi püspökséget magyarul nem tudó papok – és ezzel Meskó püspökre czélozhatott – a kik vagy prépostjukkal vagy más alkalmas személylyel végeztették a kanczellária ügyeit.* Utoljára azonban mégis engednie kellett s Galhardust brindisii érsekké nevezte ki, veszprémi püspökké pedig 1346 julius 19-én János pécsi prépost lett.

Per prefatum Galhardum episcopum, linguam ignorantem Ungaricam, premissa exequi commode non valerent. Monumenta eppatus Vesprimiensis II. k. 114. l.

Habemus siquidem per relationem fidedignorum, quod in eadem ecclesia fuerunt hactenus episcopi linguam Ungaricam ignorantes, qui per prepositum ecclesie vel aliam personam idoneam faciebant, quando eis videbatur expediens, cancellarie predicte officium exerceri. Monumenta eppatus Vesprimiensis II. k. 115. l.

Az első királynéi kanczellár, a kiről az Anjouk uralmának kezdetén meg kell emlékeznünk, Benedek veszprémi püspök, a ki már 1289-ben kanczellárja volt Erzsébetnek, IV. 68László király felségének.* III. Endre király első feleségének, Fenenna királynénak is Benedek a kanczellárja s csupán 1291-ben viseli e méltóságot rövid ideig András egri püspök.* III. Endre király második feleségének, Ágnes királynénak ugyancsak Benedek a kanczellárja s kanczellári czimét akkor is megtartja, midőn az országnak nincs királynéja.*

Fejérpataky L., A királyi kanczellária 141. l.

Fejérpataky L. id. m. 147. l.

Fejérpataky L. id. m. 148. l. A veszprémi kápalan 1302. évi oklevelében igy van megnevezve: Venerabili in Christo patre et domino Benedicto d. g. eppo aulae dominae reginae cancellario. Fejér VIII. 6. 2. l.

Benedek veszprémi püspök a Rád nemzetségből származott s családja Bodrog vármegye előkelő birtokosai közé tartozott. Hüséges embere volt az Árpád-háznak s politikai meggyőződése többszörös ellentétbe hozta a római pápával. Nem rokonszenvezett az Anjouk törekvéseivel, sőt a III. Endre király uralma ellen fellázadt Németujvári Ivánt és czinkosait egyházi átokkal sujtotta. Meggyőződéséhez hü maradt akkor is, midőn III. Endre király meghalt és az Anjouk megujitották a magyar trón iránti igényeiket. VIII. Bonifác pápa ezért Mihály zágrábi és Tódor győri püspökökkel együtt 1303 május 30-ikára megidézte és I. Károlyt előttük ünnepélyesen a magyar korona törvényes örökösének nyilvánitotta.* Ez nem tántoritotta meg Benedek püspököt meggyőződésében és midőn Venczel lemondott a magyar koronáról, Ottó bajor herczeg pártjához szegődött és 1305 deczember 6-án Antal csanádi püspökkel együtt magyar királylyá koronázta.* Végül Gentilis pápai követnek sikerült megnyerni az állhatatos főpapot és az 1308. évi pesti országgyülésen Benedek püspök is hüséget fogadott I. Károly királynak. Gentilis pápai követ számadáskönyvében találkozunk vele utoljára 1311. julius 11-ikén s ugyanazon év október 7-én már utódja ül a veszprémi püspöki széken.*

Monumenta eppatus Vesprimiensis II. k. XLIII. l.

Theiner, Monumenta I. k. 420.

Monumenta eppatus Vesprimiensis II. k. XLIII. l.

Venczel uralkodása alatt nem volt királynéja az országnak, Ottó elvette ugyan Glogauban Henrik herczeg Ágnes nevü leányát,* de uralma nem szilárdult meg Magyarországon. I. Károly 1306-ban házasságot kötött Mária tescheni herczegnővel, de csupán 1310 augusztus 26-án harmadszori megkoronáztatásával vált valósággal magyar királylyá. A királyné udvartartása tehát 1310 előtt nem alakulhatott meg, hiszen a királyné udvarának egyik főméltósága, a veszprém-püspök is, az ellenpárthoz tartozott. Innen magyarázható, hogy a királynéi kanczellária élére kisebb egyházi személy, Pál szepesi prépost került. Ez a Pál, mint kalocsai prépost, 1300-ban és 1301-ben Ágnes királyné alkanczellárja volt Benedek veszprémi püspök oldalán.* Kevéssel utóbb lett szepesi préposttá* s miután az anjou-párthoz csatlakozott, 1309-ben Mária királyné kanczelláriája élén találjuk.* Pál prépost kanczellári méltóságát 1309 márczius 9-én kiadott oklevele igazolja, melyben azt különösen hangsúlyozza. (Magister Paulus, prepositus Scypsiensis aule illustris regine Hungarie cancellarius)* Méltóságát azonban nem viselte egészen 1315-ben bekövetkezett haláláig, hanem csupán addig, a mig Benedek ült a veszprémi püspöki székén, mert a következő veszprémi püspök, István már elfoglalta püspöksége jogos örökét.

Kollányi id., m. 72. l.

Fejérpataky id. m. 149. l.

Fejér VIII. k. I. 80. l.

Wagner, Analecta III. 21. l.

Fejér VIII. k. I. 367. l.

Mária királyné legrégibb oklevele 1306 junius 26-án kelt és három somogymegyei falu átengedését tartalmazza.* Az átengedett falvakat I. Károly király adománya alapján birta ugyan az adományos, miután azonban királynéi birtokok voltak (in ipsis possessionibus residentes nobis in libertate ovium dancium existentes), a királyné is megerősitette az adományt. Figyelemreméltó a nevezett oklevél záradéka, a mely a következőket tartalmazza: Et quia sigillo attentico presens carebainus, nostro sigillo annulari consignavimus, promittentes literas presentes privilegiari, cum nostrum sigillum presens futerit attenticum. E záradék egyszerü értelme az, hogy az oklevél kiadásakor nem volt kéznél a királyné hiteles pecsétje s azért történt gyürüpecséttel a megerősités. Mindenesetre volt azonban már akkor a királynénak hiteles pecsétje is, de ez a távollevő kanczellárnál lehetett: E feltevés 69mellett bizonyit az is, hogy a kiváltságlevél záradékából hiányzik a kanczellár neve. Ez oklevélre alapitja Pór Antal feltevését, hogy I. Károly király ez időben vetté feleségül Mariát, mert véleménye szerint ekkor még nem volt hivatalos pecsétje.* Ez azonban tévedés, mert, a mint fennebb igazoltuk, az oklevélszöveg csupán annyit mond, hogy nem volt kéznél a királyné hiteles pecsétje s nehéz a szöveget ugy értelmezni, hogy egyáltalán nem volt még királynéi hivatalos pecsét. «Presens carebamus» mondja a vonatkozó oklevélszöveg, s hogy ezt a mondott értelemben kell venni, azt a további szöveggel igazolhatjuk: cum nostrum sigillum presens fuerit attenticum, a mi nem jelenti azt, hogy uj pecsétet fog a királyné készittetni. Figyelemreméltó a tárgyalt oklevél narratioja is, a hol az adományos érdemei a következőleg vannak előadva: fideliter sua servicia in presencia barronum ac prelatorum regni nostri enuclians ac enucliata ipsius servicia barones regni nostri affirmantes etc., a hol a regni nostri következetes használata arra vall, hogy királyi oklevél szövegét tartotta szem előtt az oklevél szerkesztője. Az oklevél irója különben nem volt gyakorlott latin stiliszta, mert az egész oklevél, de főleg az arenga tele van nyelvhibákkal. (Clemencia pialis et celsitudo reginalis sic debet presencia attendere, quod futura dispendis non commendet, et quod servicia meritorum fidelium statuit largiendum, perpetue firmitatis debet solidare).

Zichy oktár I. k. 112. l.

Az Anjou ház 24. l.

A királynéi kiváltságlevelek záradékában, a királyi oklevelekhez hasonlóan, megtaláljuk a datum per manussal kezdődő befejezést. A különbség csupán abban nyilvánul meg, hogy a királynéi oklevelek záradékában nem az alkanczellár, hanem a kanczellár neve szerepel. A legrégibb ilyen befejezéssel ellátott anjoukori oklevél, melyet ismerünk, Mária királyné 1312. évi oklevele, melyben Euren királynéi jószágot udvari apródjának adja.* Az oklevél záradéka Datum per manus venerabilis patris domini Stephani, dei gracia episcopi Wesprimiensis, aule nostre cancellarii. Benedek veszprémi püspök halála után tehát ujból érvényesitette jogát a vészprémi püspökség a királynéi kanczellárságra s István veszprémi püspök jutott a kancellária élére.

Anjoukori oktár I. k. 280. l. Ez oklevélen láthatjuk a kitályné gyönyörü kettőspecsétjének töredékeit, melyben a ritka szép trónszéken, és a királyné jobbjában tartott virágokon kivül figyelemreméltó, hogy a trónképes lap belsejében M. és A. betük, a czímeres lapon pedig R. I. és A. betük olvashatók, melyek a királyné nevét adják. Orsz. Levtár.

István püspök az Ákos nemzetségből származott s valószinüen azonos azzal az Istvánnal, a ki Venczel király alkanczellárja volt.* Később I. Károly király hű emberei közé tartozott s 1311-ben megbizást kapott az Omodék lázadásának leverésére.* A veszprémi püspökség számára 1313-ban olyan kitüntetést szerzett, a mely nem volt kisebb jelentőségü a királynéi kanczellárságnál, megkapta ugyanis veszprémvármegye örökös föispánságát,* a mely méltóság egyelőre csupán a főispáni birtokok és jövedelmek átruházását jelentette, Zsigmond alatt azonban valóságos főispánsággá lesz.* István püspök sokáig viselte a kanczellári méltóságot, mert 1322 márczius 21. után halt meg.

De nem azonos III. Endre király hasonnevű alkanczellárjával, mert az 1302 szept. 10-én kalocsai érsekké lett. Knauz, Monumenta II. k. 450. l. A vonatkozó feltevések tévedésen alapulnak. L.Fejérpataky, Királyi kancellária 146. l. Monumenta eppatus Verprimiensis II. k. XLIV. l.

Fejér VIII. I. 405. s kk. ll.

Fejér VIII. r. 512. l. 1318-ban megerősítette a király az adományt. Fejér VIII. 2. 155. l., VIII. 5. 48. l.

Hajnik I. Az örökös főispánság 6. l.

Sajnos, több királynéi kiváltságlevelet nem sikerült találnunk, a melynek záradékában István püspök kanczellári méltósága feltalálható volna, de más kanczellár nevével sem találkozunk ez időszak alatt. Kétségtelen, hogy több királynéi oklevél is készült István püspök hosszu kanczellársága alatt, de ezek nem maradtak ránk.

Annál több nyoma maradt kanczellári méltóságának a veszprémi káptalan ünnepélyes kiváltságleveleiben, illetőleg azok záradékaiban. Igy a káptalan 1312 julius 8-án kelt határmegállapitó oklevelében: verierabili in Christo patre domino Stephano, dei gracie episcopo, aule domine regine cancellario.* Hasonló záradékkal 70találkozunk még a káptalan 1318* május 26-iki, 1320* márczius 8-iki és julius 21-iki* okleveleiben.

Zalamegyei oktár I. k. 138. l.

Zalamegyei oktár I. k. 148. l.

Anjoukori oktár I. k. 553. l.

Zalamegyei oktár I. k. 154. l.

Hangsulyozza István püspök kanczellári méltóságát I. Károly király 1313. évi oklevele, melyben a püspök és a káptalan közötti egyezséget erősit meg.* A kanczellár ez oklevélben igy van megnevezve: venerabili in Christo patre domino Stephano per eandem episcopo ecclesić Wesprimiensis et comite loci eiusdem, aulć dominge reginć consortis nostrć charissimć cancellario. A királyi kiváltságlevelek ünnepélyes záradékában is meg van emlitve kancellári méltósága, de nem állandóan,* mert ebben nem voltak következetesek a királyi oklevelek.

Fejér VIII. k. I. 499. l.

Stephano Wesprimiensi auleque domine regine, karissime consortis nostre cancellario. Anjoukori oktár I. k. 280., 428. ll. stb.

Teljes czímét találjuk azon okleveleken, melyeket mint veszprémi püspök ad ki. Igy 1313 április 24-ikén kelt adománylevelén,* továbbá 1313 október 26-iki* oklevelén, melyben I. Károly király javára lemond a csepelszigeti vámjogról. Végül 1315. évi oklevelében, melyben Reynold fia Mikse mester óvásáról bizonyságot tesz.*

Zichy oktár I. k. 143. l.

Fejér VIII. I. 512. l. Stephanus dei gracia episcopus Wesprimiensis perpetuusque comes eiusdem loci, aulae dominć reginć cancellarius.

Kubinyi, Hontmegyei oktár 61. l.

Figyelemreméltó István püspök 1319. febr. 7-iki oklevele,* melynek záradékában ezeket olvassuk: Datum Wesprimii, per manus discreti viri magistri Dominici, Wesprimiensis ecclesie nostre lectoris, cancellarii nostri. E záradék értelmében a veszprémi püspöknek kanczellárja volt, a mit e korban kivüle még az esztergomi érseknél és erdélyi püspöknél is megtalálunk.*

Anjoukori oktár I. k. 503. l.

Az esztergomi érsek kanczellárjai sorából ismerjük e korban Henrik váczi majd szepesi prépostot, a ki később veszprémi püspök és a királyné kanczellárja lett s a kivel e dolgozat folyamán lesz alkalmunk megismerkedni. 1317-ben Miklós nyitrai főesperes viseli e tisztséget (Fejér VIII. 2. 229. l.) s ugyanő a kanczellár 1319-ben is (Anjoukori oktár I. 494. l.). 1326-ban pedig János szepesi prépost a kanczellár. (Orsz. Levt. 31,070.)

István püspök egy veszprémi kézirat szerint a királyi főkancellári méltóságot is viselte 1310-tól,* de ez tévedés, mert a királyi főkancellár István kalocsai érsek volt. Ha István püspök királyi főkanczellár lett volna, nem viselte volna később a kisebb jelentőségü királynéi kancellárságot.

Róka, Vitć prćsulum Vesprimiensium 185. l.

István utódja a veszprémi püspökségben és a királynéi kancellária élén 1322-től* kezdve Henrik szepesi prépost. Henrik a szepesi prépostságot 1315-tól* fogva viselte s megelőzőleg 1309-től* váci, 1313-tól* budai prépost volt. Henrik püspök prépostsága idejében az esztergomi érsek kanczellárja volt s valószinüen e tisztsége révén jutott a veszprémi püspöki székbe.*

Monumenta eppatus Vesprimiensis II. k. XLV. l.

Fejér VIII. k. t. 605. l.

Knauz, Monumenta ll. 595. l.

Knauz id. m. II. 685. l. Fejér VIII. k. I. 548. l.

Wagner, Analecta III. k. 22. l.

A legrégibb királyi kiváltságlevél, melynek ünnepélyes záradékában Henrik püspök neve mellett az aulć dominć reginć cancellarius czímet is megtaláljuk, 1323 junius 10-én kelt.* Innen kezdve nagyszámu királyi kiváltságlevelet sorolhatunk fel, melyek ünnpélyes záradékában Henrik püspök kanczellári méltósága kifejezésre jut.* A legtöbb királyi kiváltságlevél ünnepélyes záradékában azonban a többi főpaphoz hasonlóan csupán püspöki czíme van megjelölve s kanczellári méltósága nem jut kifejezésre.

Fejér VIII. k. 2. 401. l.

1323-ból: Fejér VIII. 2. 434., 452. és 471. ll., Zichy oktár I. k. 274. l., Hazai oktár IV. k. 101. l., 1324-ből: Fejér VIII. 2. 521., 534., 545., 550., 558. ll., Anjoukori oktár II. k. 117. l., 1325-ből: Fejér VIII. k. 2. 607., 621. ll., Anjoukori oktár II. k. 210., 219. ll., Hazai okmtár IV. k. 38. l. stb.

I. Károly király 1320 julius 6-án vette feleségül Ulászló lengyel király húsz esztendős leányát Erzsébetet* s ezzel uj élet költözött a királynéi kancelláriába. Első felesége Mária tescheni herczegnő volt, a ki 1306-tól 1307-ig volt Magyarország királynéja, de a királyság ügyei ez időszak alatt sokkal rendezetlenebbek voltak még, semmint a királyné udvartartása 71nagyobb jelentőségüvé válhatott volna. Második felesége Beatrix, János cseh király huga, egy évig sem volt Magyarország királynéja (1318–19), mert meghalt s különben is gyermekleány volt, mert tizenöt esztendős korában hunyt el.* Erzsébet alatt a királynéi kanczellária megerősödését igazolják a fennmaradt oklevelek, a melyek záradékában rendszeresen megtaláljuk a kanczellár nevét. (Datum per manus stb.) 1325 ápr. 14-én a királyné megerősiti Izabella királyné 1275. évi oklevelét, melyben két esztergrommegyei királynéi falut a margitszigeti apáczáknak adományozott.* Ez adományt a királyné «de consensu et conniventia inclyti principis domini Caroli, dei gratia regis Hungarie, consortis nostri charisimi, et de baronum nostrorum consilio» erősiti meg. Az oklevél hangja kezdettől fogva olyan ünnepélyes, olyan méltóságteljes, hogy a királyné országos állásának megerősödésére bizvást következtethetünk belőle. 1326 szeptember 3-án Erzsébet királynénak a hantai prépostság számára 1282-ben kiadott adománylevelét erősiti meg,* a mely megerősitő levélben a kanczellán veszprémi ispánul van megnevezve. (Comitis loci eiusdem.) A királyné 1327 deczember 21-én kelt oklevelében, Köcski Sándornak jószágot adományoz.* 1331 május 3-án Károly király 1326. évi adománylevelét erősiti meg István visegrádi várnagy számára,* s az oklevelet olyan hangon irja a kanczellária, mintha Magyarország legfőbb ura a királyné volna. (Reginalem decet excellenciam suorum fidelium preces legitimas favorabiliter exaudire etc.) 1331 február 3-án Nagymartoni Pál országbiró és Nagymartoni Lőrincz pankotai várnagy jószágvásárlását tanusitja,* 1332 julius 13-án budai kuriáját ajándékozza oda, miután előzetesen a kuria tulajdonjogát a budai káptalan utján megalapittatta.* Mindezen oklevelek Henrik püspökéből keltek, de egész sereg patens és missilis került ki ezeken kivül a királynéi kancelláriából, a melyek záradékai természetesen nem tüntetik fel a kanczellár nevét.

Pór Antal, Nagy Lajos 7. l.

Egyetlen 1319 márczius 1-én kelt oklevelét a Temesmegyei okmánytárban találtuk, a melyben a margitszigeti apáczák birtokainak megadóztatását eltiltja. Temesmegyei oktár 14. l.

Fejér VIII. k. 2. 669. l. Erzsébet királyné oklevelét 1326 julius 21-én ünnepélyes kiváltságlevéllel erősiti meg Károly király. Fejér VIII. k. 3. 117. l.

Fejér VIII. k. 3. 119. l.

Hazai okmánytár I. k. 102. l.

Fejér VIII. 3. 533. l.

Fejér VIII. 3. 535. l.

Múzeumi levtár.

1334 juniusától olvassuk a királyi kiváltságlevelek ünnepélyes záradékaiban, hogy a veszprémi püspökség megüresedett.* Ez időben halt meg tehát Henrik püspök, miután 11 évig vezette a királynéi kanczellária ügyeit. Kanczellársága alatt 1330 febr. 14-én* az erdélyi püspökkel, továbbá a győri püspökkel és káptalannal átiratta IV. Béla király nagyjelentőségü 1269 nov. 2-iki oklevelét, mely a királynéi kanczellárságot a veszprémi püspök számára biztositja. A már idézett veszprémi kézirat* szerint királyi alkancellár, sőt kancellár is volt, a mi azonban nyilvánvalóan tévedés, mert az okleveleken semmi nyoma nem maradt.

Fejér VIII. 3. 725. l., Anjoukori okt. III. 79. l., Zichy okt. I. 426., 428. és 438. ll.

Múzeumi levtár.

Róka, Vitae prćsulum Vesprim. 188. l.

Henrik utódja a veszprémi püspökségben és a királyné kanczellárságában Meskó nyitrai püspök volt: Meskót a veszprémi káptalan egyhangu választása juttatta a püspöki székbe, de XXII. János pápa vonakodott a választást jóváhagyni s valószinüen a magyar királyné befolyása változtatta meg a szentszék álláspontját. Az áthelyező bulla 1334 április 28-án kelt* ugyan, de a királyi kiváltságlevelek egyelőre még gazdátlanul jelölik meg a püspöki széket 1334 folyamán.

Ecclesia Vesprimiensi per obitum bone memorie Henrici .., te nunc episcopum. Nitriensem in episcopum Vesprimiensem postularunt ... non duximus admittendam attentis magnis gratiarum donis et virtutum dotibus ... te ad dictam ecclesiam Vesprimiensem apostolica auctoritate transferimus. Monumenta eppatus Vespriemsis II. 84. s k. l.

Meskó püspök a Piastok sziléziai ágából származott, testvére volt Boleszló esztergomi érseknek (1322–1328) és I. Károly király első feleségének, Mária királynénak. Vérrokonságságban állott Erzsébet királynéval is, a ki okleveleiben* állandóan a bizalmas «proximus noster» 72elnevezéssel tünteti ki, a püspök viszont «soror» névvel illeti a királynét.*

1337 ápr. 24. (Anjoukori oktár III. 349. l.); 1338 febr. 4. (Fejér VIII. 4. 149. l.) stb.

Fejér VIII. 4. 299. l.

Meskó püspök előbb a János-lovagrend tagja és magyarországi perjele volt, majd 1328-ban testvére, az esztergomi érsek befolyására* a nyitrai püspöki székbe jutott, a veszprémi püspökséget pedig minden valószinüség szerint. Erzsébet királyné szerezte számára.*

1328 máj. 1-én István olvasókanonok tiltakozik az esztergomi érsek erőszakossága ellen, mert testvérét Meskót a nyitrai püspöki székre ültette. Wagner, A nyitrai káptalan 95. l.

Monumenta eppatus Vesprimiensis II. k. XLVII. l.

Az ünnepélyes királyi kiváltságlevelek záradékában csupán, 1335-től* kezdve találkozunk a nevével, a mely gyakorlat I. Károly király uralkodása alatt mindvégig* megmarad, mert Meskó püspök tulélte a királyt.

1335. nov. 2. Anjoukori oktár III. k. 210. l.

Zichy oktár I. k. 595. l. Fejér VIII. 4. 2., 17., 346. stb. l.

A királynéi kiváltságlevelek záradékában rendszeresen előfordul a neve és pedig a következő alakban: Datum per manus venerabilis patris domini Meskonis, dei et apostolice sedis gracia episcopi Wesprimiemis, aule nostre cancellárii, proximi et fidelis nostri.* Egyetlen ez időből való királynéi kiváltságlevél záradéka tesz csupán e szabály alól kivételt, amely kanczellárul az elhunyt Henrik püspököt tünteti fel.* Miután a királynéi kanczellária ügyforgalma mégsem volt oly jelentős, hogy 1335 előtt kiállitott, de csupán 1336-ban megerősített oklevélre gondolhatnánk, másolási hibával kell magyaráznunk az ellentmondást, a mi valósággal meg is történt.

1336 febr. 10. Anjoukori oktár III. 246. l.

1336 márcz. 15., helyesen azonban 1330 márcz. 10. a mikor valósággal Henrik püspök volt a kancellár. Fejér VIII. 4. 178. l.

Egész sereg királynéi oklevél kelt Meskó püspök kezéből, a melyek felsorolása felesleges. Érdekes a királyné 1341 febr. 17-iki oklevele,* melyben a sárvári jobbágyokat felmenti a királynéi harmincadok fizetése alól. Ez oklevél utján megtudjuk ugyanis, hogy a magyar királyné jövedelmi forrásai harmincadokban is állottak.

Fejér VIII. 4. 666. l.

Meskó püspök kanczellári méltósága következetesen kifejezésre jut azon oklevelekben, melyeket mint veszprémi püspök adott ki. Igy 1335 jun. 22-én* 1337 jun. 1-én,* 1337 aug. 27-én,* 1342 máj. 31-én* stb. kelt okleveleiben.

Monumenta eppatus Vesprimiensis II. 86. l.

Zalai oktár I. 326. l.

Zalai oktár I. 328. l.

Fejér VIII. 4. 587. l.

Kanczellársága alatt királynéi alkanczellárral is találkozunk János veszprémi prépost személyében,* a ki már Meskó elődje, Henrik alatt is viselte e tisztet.*

1336 okt. 13-iki oklevél. Nemz. Múz. 1337 ápr. 10-iki oklevél. Nemz. Múz.

Anjoukori oktár II. k. 598. l.

Valószinüen az alkanczellár volt a kanczellária tényleges vezetője Henrik és Meskó püspökök kancellársága alatt. A felelősséget azonban a kanczellárok viselték, az alkanczellár a kanczellár nevében adta ki az okleveleket. A királyi kanczellária gyakorlatától eltérően ugyanis nem találunk egyetlen királynéi kiváltságlevelet sem, a mely az alkanczellár nevével volna ellátva, hanem minden kiváltságlevél a kanczellár kezéből kelt.*

Ezzel ellentétes gyakorlatot csupán Mária királyné alatt találunk, midőn a királynéi kancellárságot a veszprémi püspökök megszerzik. 1265–67-ben t. i. István a királyné alkanczellárja, 1268-ban pedig Lőrinczkői prépost, a kik a királynéi oklevelek záradékában a kanczellár helyett szerepelnek. Fejérpataky, A királyi kanczellária 50. l.

Figyelemreméltó jelenség, hogy az alkancellári tisztség a veszprémi prépostok kezébe jut. Már Izabella, Fenenna és Ágnes királynék alatt is a veszprémi prépostok a királyné alkancellárjai.* 1281-ben Pál veszprémi prépost, 1297-ig pedig Andronicus veszprémi prépost a királynéi alkancellárok, s Henrik és Meskó püspökök alatt ujból a veszprémi püspök szerepel e minőségben.

Fejérpataky id. m. 53. l.

Valószinüen e gyakorlatra czéloz VI. Kelemen pápa 1346 márczius 30-iki oklevele, a melyben kijelenti, hogy a veszprémi püspök helyett a prépost szokta intézni a királynéi kancellária ügyeit s ezért nem kell a veszprémi püspöknek magyarul beszélni.* Sőt annyira előtérbe jut ez 73időben a királynéi alkanczellár szerepe, hogy Erzsébet királyné 1346 julius 29-én kelt itéletlevelét az alkanczellár adja ki. (Datum per manus magistri Johannis, prepositi ecclesie Wesprimiemis, aule nostre vicecancellaris.)*

Habemus siquidem per relacionem fidedignorum, quod in eadem ecclesia fuerunt hactenus episcopi linguam Ungaricam ignorantes, qui per piepositum ecclesie vel aliam personam idoneam faciebant, quando eis videbatur expediens, cancellarie predicte officium exerceri. Monumenta eppatus Vesprimiensis II. k. 115. l.

Anj. oktár IV. 627. l.

Uj helyzetet teremtett a magyar királyné országos szerepében I. Károly király 1342 julius 16-án bekövetkezett halála, a mi az ország kormányát a 16 éves I. Lajos kezébe juttatta. I. Károly király özvegye ez időben negyvenkét éves asszony volt, a ki már előbb is jelentős szerepet vitt az országban, most azonban valósággal a fiatal király gyámja lett az uralkodásban. A királyi oklevelek állandóan hangsúlyozzák, hogy a király «anyja tudtával és beleegyezésével» intézkedik (ex certa sciencia ac beneplacita voluntate domine Elizabeth inclite regine Hungarie, genitricis nostre carissime).* A külföldi követségek nagy súlyt helyeznek arra, hogy az özvegy királyné jóindulatát megnyerjék mert ismerték befolyását. Gyámi szerepe inditotta reá, hogy 1343/4-ben az Endre és Johanna közötti ügyek elintézése végett Nábolyba utazzék.* Óriási befolyása csaknem háborut idézett elő 1362-ben I. Lajos király és IV. Károly császár között,* s csupán úgy nyert az ügy békés megoldást, hogy a császár feleségül vette a királyné unokahugát, Erzsébet pomerániai herczegnőt.* 1370-ben I. Lajos királyra szállott ugyan a lengyel korona, de a király az ország kormányát 70 esztendős anyjára bizta, a ki ez alapon a lengyel királyné czímét is felvette.

1345 junius 3-i megerősitőlevele (Múzeumi levt.) 1347 okt. 22-i adománylevele (Múzeumi levt.) stb.

Pór Antal, Nagy Lajos 46–54. ll.

Anjouk. dipl. eml. II. 422., sz.

Pór id. m 438. l.

Erzsébet királyné lengyelországi kormánya azonban nem volt szerencsés, mert bizony a királynét aggkora nem tette alkalmassá a kormányzásra s nem is voltak megfelelő párthivei, tanácsosai. Legfőbb hive Zavina krakói püspök és kanczellár volt, kinek fáradozásai teremtették meg a magyar-lengyel összeköttetés alapját, az 1374. évi lengyel privilégiumot.* Erzsébet királyné Lengyelországban magyar udvart tartott, s a mint ezt az 1376. évi krakói zavargások igazolják,* magyar udvartartása éppen nem volt kedves a lengyelek előtt. E zavargások hatása alatt az agg királyné lemondott a kormányzásról s Lajos király kénytelen volt Oppelni László herczeget állitani az ország élére.* A királyné 1380 decz. 29-én halt meg Ó-Budán s az óbudai klarisszák kolostorában temették el, a melyet ő alapitott.

Pór A. id. m. 453. l.

Pór A. id. m. 467. l.

Pór A., Id. Erzsébet királyné uralkodása Lengyelországban. Erd. Múz. 1901. évf. 467. l.

Erzsébet királyné lengyelországi okleveleit jellemzi, hogy bennük nem mint Lajos király helytartója, hanem mint lengyel királyné szerepel. (Elisabeth dei gracia senior Hungarie et Pohonie regina.) Igy 1372. évi kiváltságlevelében Krakó városa számára,* 1374. évi kiváltságlevelében a rachutowai soltészság számára* (Datum per manus reverendi viri domini Janusii cancellarii et prepositi Cracoviensis), 1375. évi kiváltságlevelében Lagosa város tárgyában* (Datum per manus honorabilis Zawisse archdiaconi et cancellarii Cracoviensis), 1379. évi oklevelében a lembergi örmények számára* stb.

Magy. dipl. emlékek az Anjou-korból 3. k. 26. l.

U. o. 3. k. 76. l.

U. o. 3. k. 111. l.

U. ott 3. k. 316. l.

Erzsébet királyné özvegysége alatt is megtartotta régi kanczelláriáját és megtartotta kanczelláriája élén a veszprémi püspököt.

A lengyel származásu Meskó püspök 1344 április 20-ika körül halt meg* és ugyanazon év augusztus 9-én VI. Kelemen pápa már áthelyezte Veszprémbe az Avignonban tartózkodó Harkácsi István csanádi püspököt. Harkácsi István azonban nem volt sokáig veszprémi püspök, mert a pápa már 1345 márczius 24-én kalocsai érsekké nevezte ki, Veszprémbe pedig a franczia Galhardus de Carceribus csanádi püspököt helyezte át. A mint tudjuk, az áthelyezés ellen a királyi udvar óvást emelt, mire a pápa 1346 julius 19-én Galhardust brindisii érsekké nevezte ki. A tárgyalásokból tudjuk, hogy a királyi udvar Meskó püspök halála után ujból lengyel 74embert, Miklós királyi titkos kanczellárt óhajtotta a veszprémi püspöki székbe ültetni. Lengyelországi Miklós boroszlóegyházmegyei pap volt* és 1334-ben mint Lajos király tanitója szerepel. 1344-ben királyi titkos kanczellárrá lett és a mint a pápa legutóbb emlitett okleveléből tudjuk, a királyi udvar kalocsai érsekké választatta meg, miután azonban a kalocsai székbe Harkácsi István ült be, a veszprémi püspökséget sürgették számára.* Feltünően következetlen itt a királyi udvar politikája. Galhardust visszautasitják, mert nem tud magyarul, Miklóst pedig a királyi udvar szorgalmazza pedig – és itt nem értünk egyet Pór Antallal – ez sem tudott jobban magyarul Galhardusnál. Ez Erzsébet királyné politikája, a ki szivesen vette körül magát lengyelekkel. Miután a pápa Miklóst pécsi püspökké nevezte ki, mégis udvari ember jutott a veszprémi püspöki székbe. A pápa ugyanis 1346 julius 14-én a nápolyi ügyek elintézése tárgyában udvarában időző János pécsi prépostot és királyi titkos kanczellárt nevezte ki veszprémi püspökké. János püspök előkelő magyar nemzetségből, a Garai családból származott és a nápolyi ügyek lebonyolitása körül nagy érdemeket szerzett. Nem sokat törődött azonban püspöki méltóságával, mert még 1351 május 30-án nem volt felszentelve* és valószinüen a papi rendet sem vette fel.* Nagy tudományu férfiu volt azonban, mert titkos kanczellári okleveleiben a kánonjog babérkoszorusaként szerepel. (Johannes prepositus sancti Johannis de castro Quinqueecolesiensi, licenciatus in iure canonico, comes capelle et secretarius cancellarius domini regis.)* Nagy tudománya indokolja a reá bizott fontos diplomáciai feladatokat. Téved azonban a Monumenta episcopatus Vesprimiensis,* midőn azt irja, hogy János püspök csupán később lett titkos kanczellárrá, mert e tisztséget már veszprémi püspöksége előtt viselte. Veszprémi püspöksége alapján azonban az özvegy királyné kanczellárja lett s ámbár politikai küldetései éveken át távol tartották az országtól, a királynéi kiváltságlevelek záradékában mégis állandóan az ő nevével találkozunk. Igy Erzsébet királyné 1349 aug. 22-én kelt kiváltságlevelében,* a hol a királyné Kendy nevezetü jószágát az óbudai apáczáknak adományozza. (Datum per manus ... Johannis electi et confirmati Wesprimienis, aule nostre cancellarii.) Vagy ugyanazon királyné 1351 január 20-án kelt kiváltságlevelében,* a hol a királytól kapott Edelény, Borsod és Sáp királynéi jószágokat ugyancsak az óbudai apáczáknak adja. Valamint 1351 márc. 27-iki kiváltságlevelében,* a hol István szlavón bán számára megerősiti Lajos király 1350. évi adománylevelét. Maradtak azonban ez időszakból olyan királynéi kiváltságlevelek is, a melyek záradékai nem tüntetik fel a kanczellár nevét. Igy Erzsébet királyné 1354. évi kiváltságlevele,* melyben óvári polgárait szabadalmakkal ruházza fel, vagy 1355 jul. 4-iki oklevele,* melyben a királytól kapott hévvizi malmát Kunigunda opuliai herczegnőnek ajándékozza.

Monumenta eppatus Vesprimiemis II. k. XLVII. l.

Pór A., Neszmélyi Miklós 4. l.

Dilectum filium Nicolaum dudum electum in ecclesia Colocensi, secretarium tuum, dicte Vesprimiensi ecclesie preficere dignaremur. Monumenta eppatus Vesprimiensis II. k. 115. l.

Monumenta eppatus Vesprimiensis II. k. 138. l.

Monumenta eppatus Vesprimiensis II. k. 118. l.

Anjoukori oktáv IV. k. 589. l.

II. k. LI. l.

Anjoukori oktár V. k. 316. l.

Fejér IX. 2. 80. l.

Fejér IX. 2.

Fejér IX. 2. 324. l.

Anjoukori oktár VI. 354. l.

Megtaláljuk János püspök kanczellári tisztségét azon oklevelein, melyeket mint veszprémi püspök adott ki.*

1356 jul. 25. Fejér IX. 2. 509. l.

Garai János püspök 1357-ben halt meg. Utódjául a káptalan a Hunt-Pázmán nemzetségből származott Geletfia Miklós nádor fiát, László csázmai püspököt választotta meg, a ki már 1351 dec. 8-a óta királyi titkos kanczellár volt.* Szinte úgy látszik, mintha a királyi titkos kanczellárság ez időben lépcsőül szolgált volna a veszprémi püspökséghez. A nevezett László I. Lajos király 1358 márc. 1-én kelt oklevelében* már mint veszprémi választott püspök szerepel, de VI. Incze pápa 1358 márcz. 26-ig nem ismerte el megválasztatását s akkor is tekintet nélkül a káptalani választásra nevezte ki püspöknek.* 75László püspök megválasztatása után az özvegy királyné kanczelláriájának élére jut, de egyidejüleg a királyi titkos kanczelláriát is vezeti.* Később ismét a királyi kanczellária vezetése jut a kezébe alkanczellári minőségben* s igy egyidejüleg ujból két kanczellária ügyeit látja el. Kanczellársága idejéből azonban nem találtunk olyan királynéi kiváltságlevelet, melynek záradéka a kanczellár nevével volna ellátva.

Pór A., Neszmélyi Miklós 9. l.

Fejér IX. 2. 670. l.

Monumenta episcopatus Vesprimiemis II, k. LIII. l.

1358 jun. 14-én kelt oklevelében a következő a czíme: electus et confirmatus ecclesie Wesprimiensis auleque regine cancellarius, comes capelle et secretarius cancellarius. Fejér IX. 2. 697. l.

V. ö. I. Lajos 1367. évi kiváltságlevelét: Fejér IX. 4. 36., 45., 54. és 62. ll., továbbá 1370. évi oklevelét Fejér IX. 4. 215., 218. és 223. ll.

László veszprémi püspök 1372 folyamán halt meg s a sirba viszi a veszprémi püspökség ősi jogát, a királynéi kanczellárságot. 1372 okt. 27-én XI. Gergely pápa Lajos király udvari orvosát, László nyitrai püspököt helyezte át a veszprémi püspöki székre,* a kinek udvari orvosi tisztéről megemlékeznek az ünnepélyes királyi kiváltságlevelek, de királynéi kanczellárságáról hallgatnak. E tény magyarázata, hogy idősebb Erzsébet királyné 1370 után Lengyelországban kormányzott, magyar kanczelláriája ritkán szólal meg, ifjabb Erzsébet királyné pedig kevéssé érvényesülhetett, a mig anyósa életben volt. Nem volt meg a régi királynéi kanczellária nem volt tehát szükség, hogy a kanczellári méltóság a veszprémi püspök kezében legyen. Tudunk még egy magyar kanczellárról, a ki idősebb Erzsébet királyné oldalán működött, de ez már nem volt püspök, sőt nem is volt egyházi személy. Széchi Miklós országbiró 1384. okt. 13-án kelt oklevelében ugyanis meg van emlitve: «magister Georgius cancellarius eiusdem domine regine iunioris», a kinek családi neve ugyanazon oklevél tanusága szerint Barlabási volt. (Zichy-okmt. IV. k. 216. l.)

Monumenta eppatus Vesprimiemis II. k. 210. l.

Ugyanazon Barlabási György ifj. Erzsébet királyné 1382 jul. 23-án kelt adománylevele értelmében ifjabb Erzsébet királyné udvarnoka és jegyzője lett (notarius et familiaris noster) s ugyanezen királynénak és I. Károly király özvegyének teljesitett szolgálatai fejében, Kissurány jószágot kapta adományul. Midőn pedig az emlitett adománylevelet ugyanazon királyné kiváltságlevéllel, is megerősiti 1384 márcz. 1-én,* már mint királynéi specialis notarius szerepel. Ifj. Erzsébet királyné 1386 jun. 15-én kelt okleveléből* ismét megtudjuk, hogy Barlabás György mester nem volt pap (magister Georgius literatus de Barlabásy), hanem világi egyén, a mi még ez időben ritkaság számba ment.

Zichy oktár IV. k. 175. l.

U. o. 318. l.

Erzsébet királyné mindazon kiváltságlevelei, melyek záradékai a királynéi kanczellár nevét viselik, a királyné nagypecsétjével vannak megerősitve. E nagypecsétet használta a királyné függőpecsétül, de használta pátenslevelek megerősitésére is. A királyné kettőspecsétjének kitünő hasonmását Zimmermann és Werner adták ki.* Erzsébet királyné 1330 deczember 29-én kelt kiváltságleveléről, melyben a beszterczei szászoknak birói kiváltságot adományoz.* A pecsét átmérője 8,5 centiméter, előlapján a királyné koronázási diszben a trónon ül, jobbjában liliomos kormánypálczát, behajtott baljában országalmát tart, a tróntól jobbra és balra háromszögü magyar-anjou czímeres pajzsok láthatók. Körirata: †: Elizabeth: Dei : Gra : Hungri Regina; Princeps : Salernitana. Hátlapját nagy kettős kereszt tölti ki, jobb- és balfelől egy-egy háromszögü magyar-anjou czimeres pajzszsal. Körirata: †: S : Elizabeth : Regine : Filie : Ladislai Regis : Polonie.* E nagypecsét szerkezete lényegében teljesen azonos I. Károly király második nagypecsétjével. Erzsébet királyné pecsétje csupán abban különbözik, hogy átmérője 2,5 centiméterrel kisebb, az országalmát behajtott kézzel tartja, a kis pajzsok lejebb vannak elhelyezve, hátlapjáról pedig hiányzik a kettős keresztet 76befogó nagy pajzs s a kis pajzsok a kettős kereszt felső szárával esnek egy vonalba.

Urkundenbuch I. k. 437. l.

Ugyanilyen szép példányt találtunk a múzeumi levéltár 1329 szept. 21-én kelt kiváltságlevelén. Ugyanazon pecsét első lapjának kisebbitett hasonmását kiadta az Országos Levéltár is pecsétmutatójában. (III. tábla 9. szám.)

Már Fenenna királyné nagypecsétjének hátlapján megtaláljuk leszármazását : S. Fenenne Dei Gracia Filie Zemoviti, a kujáviai fejedelem leánya volt ugyanis. Pray Syntagma 56. l.

Erzsébet királyné oklevelei megerősitésére nem csupán ismertetetett nagypecsétjét használta. Sokkal nagyobb azon oklevelek száma, a melyek gyürüpecsétjével vannak megerősitve. E gyürüpecséttel bővebben foglalkoztunk akkor, midőn I. Károly király gyürüpecsétjéről terjedelmesebb tanulmányt közöltünk.* Erzsébet királyné ugyanis oklevelei megerősitésére – nagypecsétjén kivül – K betüt ábrázoló gyüröpecsétet használ, a melyet Pray* nyomán azonosnak tartottak I. Károly király hasonló gyürüpecsétjével, a mely pecsét azonban nem azonos az előbb emliettel.

Turul 1902. évf. 183–189. ll.

Commentatio historica 43. l. Syntagma de sigillis 9. ll.

Erzsébet királyné az első királynéink sorában, a ki rendszeresen használja gyürüpecsétjét oklevélmegerősitésre. Már az I. Károly király uralkodása alatti időszakból maradtak ránk ilyen oklevelek. 1333 szeptember 19-én,* 1337 május 15-én* és 1339 szeptember 5-én* kelt oklevelei veres viaszba nyomott gyürüpecséttel vannak megerősitve, a mely pecsét K betüt ábrázol. I. Károly király halála utáni időben pedig igazán tekintélyes számot tesznek ki azon oklevelek, melyek az özvegy királyné K betüs gyürüpecsétjével vannak megerősitve. Nem volt ugyan alkalmunk látni 1342 előtt kiadott és gyürüpecséttel megerősitett királynéi oklevelet, semmi okunk nincs azonban feltenni, hogy a királyné férje halála után megváltoztatta volna gyürüpecsétjét s igy a két időszakból származott pecsétlenyomatokat azonosaknak vehetjük.

Sztáray oktár 80. l.

Zichy oktár I. k. 516. l.

Hazai oktár III. k. 140. l.

I. Lajos király trónrajutásakor az özvegy királyné nagy befolyáshoz jutott, a mit késő aggságáig sikerült megtartani, a mint ezt I. Lajos király okleveleinek hivatkozásain kivül* Erzsébet királyné lengyelországi szereplése is igazolja. E körülmény természetes folyománya, hogy egész sereg olyan kiralynéi oklevél maradt fenn, a melyek országos ügyekre vonatkoznak. Nem is emlitve a királyné 1354. évi oklevelét,* melyben óvári polgárait a királyi városokkal azonos kiváltságokban részesiti, megemlithetjük azon okleveleit, melyekben külömböző törvénykezési kiváltságokat adományoz.* Az nem rendkivüli eset, hogy a királyné peres ügyekben itéletet mond vagy más módon intézkedik.* Vannak olyan oklevelei is, a melyekben jobbágyok adómentessége tárgyában intézkedik vagy a vámfizetést szabályozza.* Mindezek nem tartoztak a királyné joghatósága körébe s a királyi hatalomban való részesedést jelzik. Nem mulasztja el ugyan a királyné hangsulyozni, hogy intézkedései ex beneplacito et consensu serenissimi. principis domini Karoli vagy de beneplacito et consensu ac benevola permissione excellentissimi principis domini Ludovici keltek, de megerősitésül hozzá teszi «sicut graciam domini regis filii nostri et nostram graviter offendere formidatis».

Még 1370 aug. 1-én kelt oklevelében is unacum serenissima principissa domina Elyzabeth regina Hungarie genitrice nostra carissima intézkedik a kilenczed beszedése tárgyában. Hazai oktár III. 189. l.

Fejér IX. 2.; 324. l.

1330 dec. 29-én a beszterczei szászok számára. (Zimmermann Urkundenbuch I. 437. l.), 1342 ápr. 27-én István visegrádi várnagy jószágai számára (Fejér IX. I., 63. l.), 1353 máj. 1-én a sághi prépostság jobbágyai számára (Fejér IX. 2., 241. l.), 1362. jun. 24-én szentlőrinczi jobbágyai számára (Fejér IX. 3., 319. l.) stb.

Itéletek: 1332 máj. 23. (Anjoukori oktár II. 598. l.), 1346 jul. 29. (Anjoukori oktár IV. 627. l.), Perhalasztás 1345 máj. 1. (Hazai oktár I. 190. l.), 1351 okt. 12. (Zichy oktár II. 451. l.), 1374 jun. 4. (Kapy levtár). Vizsgálati parancsok: 1328 jul. 31. (Anjoukori oktár II. 371. l.), 1331 aug. 20. (Anjoukori oktár II. 548. l.), 1333 aug. 30. (Múzeumi levtár), 1344 szept. 30. (Tört. Tár 1900 évf. 401. l.), 1349 jun. 1. (Anjoukori oktár V. 286. l.

1323 szept. 12-iki oklevél (Anjoukori oktár II. 86. l.; 1343 máj. 21-iki oklevele (Fejér IX. I., 111. l.), 1345 aug. 1-iki oklevele (Fejér IX. I., 307. l.)

Ez intézkedéseket a kanczellária rendesen a királyné K betüs gyürüpecsétjével megerősitve adja ki, a mely pecsét a királyné özvegysége idejében erősen előtérbe jut.

Az özvegy királyné kanczelláriájának magas szinvonala mellett bizonyitanak a kitünően megszerkesztett okleveleken, lendületes arengákon kivül a megerősitő pecsét mellett vagy alatt olvasható kanczelláriai jegyzetek, a melyek I. Károly király uralkodásának utolsó tizede alatt jöttek divatba s I. Lajos király uralkodása 77alatt szilárdultak meg a királyi kanczellária gyakorlatában. A commissio regine vagy commissio propria regine* jegyzet számos oklevélen olvasható, de előfordulnak még: relacio magistri Oliverii (királynéi tárnokmester);* relacio domini Stephani patriarche (Szigeti István jeruzsálemi patriarcha és kalocsai érsek),* commissio regine per D. notarium* stb. E jegyzetek azonban épen ugy, mint a királyi oklevelek gyakorlatában is, mindenkor az oklevél anyagára vannak ráirva, nem pedig, a mint Pray tanitja,* az oklevélbe füzött papir- vagy hártyaszeletre. Nem is lett volna semmi értelme e gyakorlatnak, sőt megkönnyitette volna az oklevélhamisitást.

1355 decz. 3. (Múzeumi levtár), 1357 jul 25. (Kállay levtár), 1358 máj. 27. (Kállay levtár), 1358 decz. 24. (Kállay levtár), 1361 ápr. 8. (Múzeumi levtár) stb.

Hazai oktár VII. 404. l.

1379. Zichy oktár IV. 121. l.

1357 ápr. 6. (Kállay levtár.)

Syntagma 16. l.

Az özvegy királyné gyürüpecsétjét elhalt urához hasonlóan vörös viaszban használta s e gyakorlatot követi Lajos király is. Ugyancsak vörös viaszban használta titkos pecsétjét is, melynek egyetlen emlékét 1377 decz. 14-iki oklevelén* találtuk. E titkos pecsét czímere a magyar pólyákat és a lengyel félsast tünteti fel, körirata azonban: S.(igillum) Secr(etum) Elizab.(eth). Regi(n)e. Ungarie, csupán a magyar királyi czímet tartalmazza, tehát e pecsét a lengyelországi kormány számára készült, mert a czímer erre vall, előbb nem volt használatban s magyar oklevelekben nem is találkozunk a nevezett pecséttel.

Múzeumi levtár. Sőt nyoma maradt, hogy nagypecsétjét is vörös viaszban használta. (Tört. Tár 1896. évf. 500 l. 1341 decz. 9-én kelt okleveléről.)

Érdekes az a kanczelláriai gyakorlat, a melyet a királyné kanczelláriája a gyürüpecséttel megerősitett oklevelekben a pecsétviasz alakját illetőleg követett. A viaszt t. i. a pecsételés előtt kereszt alakban kenték szét s az igy előállott kereszt közepébe illesztették a pecsétet. Ez a gyakorlat Magyarországon uj volt, Erzsébet királyné kezdte meg, Francziaországban azonban már előbb használták.* Gyakorlati czélja az lehetett, hogy a pecsétviasz jobban az oklevélhez tapadjon, ne hulljon le róla; tagadhatatlan azonban, hogy valamelyes vallásos szellem is kifejezésre jut e gyakorlatban, a mit Erzsébet királyné ájtatos élete teljesen megmagyaráz. E gyakorlatot Lajos király özvegye is követte, a két Erzsébet e tekintetben egy úton járt.

Giry, Manuel de diplomatique 630. l.

Uj azon gyakorlat is, hogy a királyné gyürüpecsétjének lenyomatait papirfedéllel látták el, a mi a pecsétviasz, illetőleg a pecsétlenyomat maradandóbb megőrzésére szolgált. Nyugaton e gyakorlat sem volt új s a XIV. században általánosan elterjedt.* Pray e gyakorlatot görög eredetünek tartja s magyarországi meghonositását Mária királynéval hozza kapcsolatba.* Lajos király azonban már sürün használta anyjával egyetemben, de legkövetkezetesebb e gyakorlat Lajos király özvegyének oklevelein.

Breslau, Urkundenlehre 934. l. és Giry, Manuel de diplomatique 631. l.

Syntagma de sigillis 49. l.

A királyné gyürüpecsétje alatt kiadott oklevelek kiállitása nem tartozott a kanczellár vagy alkanczellár hatáskörébe, hanem külön tisztviselő, a notarius specialis feladata volt. Erzsébet királyné első jegyzője, Albert mester (magister Albertus domine regine notarius) már I. Károly király 1336 márczius 22-iki oklevelében* előfordul, a hol a király előtt kötött egyezség tanujaként szerepel. Mint specialis notarius domine regine szerepel I. Lajos király 1345 márczius 13-iki oklevelében, a mely oklevélből kiviláglik, hogy tolcsvai birtokos volt. Albert mester tisztsége czimén I. Lajos királytól jószágot is kapott, a mi a jegyzői tisztség fontossága mellett bizonyit. A király ugyanis 1347 márczius 7-én kelt oklevelével* elrendeli, hogy Deakolch nevezetü jószág birtokában, melyet nomine honoris regii bir, oltalmazzák meg. Figyelemreméltó ez adat azért, mert a mellett bizonyit, hogy a királyi kanczellária tisztviselői az oklevelek kiállitásáért járó dijakon kivül királyi jószágokat is kaptak haszonélvezetre. Ez eset természetesen csupán akkor állott elő, ha a tisztviselők megfelelő egyházi javadalommal nem birtak, hanem csupán az alsóbb papsághoz tartoztak. Erzsébet királyné emlitett notarius specialisáról I. Lajos király 1348 augusztus 24-iki oklevele alapján 78tudjuk, hogy egyszerü szerzetes volt,* tehát ráfért a király adománya.

Anjoukori oktár III. 264. l.

Kállay levéltár.

Ex induccione fratris magistri Alberti notarii eiusdem regine genitricis nostre. Anjoukori oktár V. 223. l.

Az Albert mester számára kiállitott adománylevél személyre szólt és csupán a haszonélvezeti jogot biztositotta. (Possessionem non ut suam propriam, sed sub nomine honoris nostri regii conservare dinoscitur.) Ilyen birtokadományozások már I. Károly király alatt is divatban voltak. I. Lajos király 1354. évi oklevelében ugyanis Szerémi János diák királyi jegyzőről van szó (Johannes literatus curie eiusdem patris nostri notarius de Syrimia), ki T. Károly királytól Syulywm nevezetü királyi jószágot kapta haszonélvezetül jegyzői tisztéért. (Possessionem nostram Syulywm vocatam, quam peremtorie a nobis nomine honoris pro officiolatu sibi concessam conservabat)* E birtokot azonban egyéb jószágaival egyetemben I. Károly király 1339 deczember 20-án* elvette tőle, mert a nevezett birtok átruházása alkalmával fegyveresen ellenállott.

Forgách levtár.

Fejér VIII. 4. 380. l.

A királyné kanczelláriájában Albert mesteren kivül másik jegyzővel is találkozunk s ez Miklós mester volt. I. Lajos király 1349. évi oklevelén* ugyanis a következő kanczelláriai jegyzetet olvassuk: Relacio Nicolai notarii magistri Alberti, tehát kezdetben Albert mester alárendelt segédje volt, de később valóságos jegyzővé lett. 1354 április 17-én ugyanis a beregi főispánnal együtt már e minőségben ad ki oklevelet, melyben a királyné várii jobbágyai kártéritésre kötelezik magukat.* Az óbudai káptalan 1355 márczius 15-én kelt oklevelében ismét végrendeleti tanuk között szerepel.* A leleszi konvent 1364 oktober 21-iki oklevelében már mint prothonotarius regine szerepel.* Végül I. Lajos király 1366 márczius 23-án kelt oklevelén a kanczelláriai jegyzetben szerepel a következő módon: Relacio magistri Nicolai notarii regine.*

Orsz. Levtár 30,001.

Anjoukori oktár VI. 187. l.

Fejér IX. 2. 436. l.

Múzeumi levtár.

Idősebb Erzsébet királyné I. Lajos király uralkodása alatt, ifj. Erzsébet királyné Mária királynő uralkodása alatt gyakorolt az országos ügyek intézésére nagy befolyást. Idősebb Erzsébet királyné azonban mégis kisebb szerepet vitt I. Lajos király uralkodása alatt, mint ifjabb Erzsébet királyné Mária királynő idejében. Mária királynő mindössze tizenegy esztendős gyermekleány volt, midőn I. Lajos király 1382 szeptember 16-án sirba jutott s a magyar korona reá szállott.* Ilyen körülmények között egészen természetes, hogy a kormányt nem a gyermekleány, hanem körülbelül ötven esztendős anyja, ifjabb Erzsébet királyné vitte. Ifjabb Erzsébet királyné idősebb Erzsébet királyné életében országos ügyekben alig vitt szerepet. Id. Erzsébet királyné halála, 1380 deczember 29. előtt nagyon ritkák az oklevelei, s Lajos király két évvel később bekövetkezett haláláig is kevés oklevelet ad ki. A mig anyósa élt, Magyar, Lengyel, Dalmát, stb. országok ifjabb királynéjának (iunior regina Hungarie, Polonie, Dalmacie etc.) nevezi magát s pecsétjében is e czímet használja. Kanczellárjáról is csupán annyit sikerült megtudni, hogy Simon mester volt a neve s 1377-ben a pozsonyi polgárokhoz intézett levele maradt fenn.* Annál fontosabbá válik az özvegy királyné szerepe Mária királyné idejében. Valóságos gyámja volt a kormányzásban a gyermek-királynénak, ámbár gyámsága nem alapult törvényen, mert királyi gyámot a magyar törvény nem ismert.

Pór A.: Ifj. Erzsébet királyné. (Századok, 1895. évf.)

Múz. levtár.

Az anyakirályné gyámi szerepe állandóan kifejezésre jut Mária királynő okleveleiben, mert a fontosabb oklevelekből sohasem hiányzik annak megjelölése, hogy a királynő anyja hozzájárulásával hajtja végre uralkodási tényeit. (De consilio, consensu et beneplacita voluntate serenissime et excellentissime principis, domine Elizabeth, premissa dei gracia regine Hungarie, Polonie, Dalmacie etc.)* Az özvegy királyné nagy befolyását az idegen államok nagyon megbecsülik, mert követeiket Mária királynőn kivül hozzá is elküldik.* De úgy is jelenik meg az özvegy királyné, mint az ország uralkodónője, mert Mária királynővel közösen küldenek a külföldi udvarokhoz követeket* s a nemzetközi szerződéseket az özvegy királyné is megerősiti.* Oklevelei olyan ügyekkel foglalkoznak, a melyek intézése kizárólag az uralkodó hatáskörébe tartozik. Igy többek között 1383 junius 15-iki oklevelével István volt erdélyi vajdát nevezi ki dalmát és horvát bánná.* Czimében is előkelőbb a magyar királynénál, mert kiváltságleveleiben Magyar-, Lengyel-, Dalmát-, Horvátországok, Ráma, Szerbia, Galicia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királynéja czimen kivül a Princeps Salernitana et honoris ac montis Sancti Angeli domina czimekkel is él,* s egyéb okleveleiben is magyar, lengyel és dalmát királynénak nevezi magát, mig Mária királynő nem él a lengyel királynői czimmel.

Anjoukori dipl. emlékek III. 503., 512., 514. és 534. ll.

Fecimus ad habundantem cautelam nobis fieri litteras credulitatis in personis vestris serenissime et excellentissime domine Elizabeth regine Hungarie. U. ott 493. l.

U. ott 504. l.

U. ott 524. l.

Fejér X. 1., 94. l.

Fejér X. 1., 212.

Ifj. Erzsébet királyné gyámsága nem volt szerencsés, mert a Lajos király alatti rend uralkodása alatt teljesen felbomlott. Délnyugaton Tvartkó törekedett nagy délszláv állam alapitására, Károly szicziliai király párthivei innen nyugtalanitották az országot, északon Lengyelország tépte el a Lajos király alatt támadt kapcsolatot, nyugaton Zsigmond csonkitotta az ország területét, az országon belül pedig a Lajos alatt felemelt nagybirtokos urak versengtek a hatalomért, melyet a magyarság előtt idegen női uralom tartott kezében. Az anjou-kor nagyérdemü történetirója Pór Antal a Monaci krónikája nyomán sok jóindulattal festi az országos állapotokat s főleg Erzsébet királyné jellemét törekszik minden gyanusitás felé emelni. Pedig a Monaci előadását erős kritikával kell fogadni, enyhiteni pedig egyáltalán nem szabad, mert Monaci udvari történetiró volt a ki mindenesetre szépitette az eseményeket. Mi Erzsébet királyné női erényeit nem tudnók meg védelmezni, mert ismerjük Lajos királylyal kötött házasságának körülményeit. Pór Antalhoz hasonlóan nyilatkozik az eseményekről Márki Sándor, a kinek korfestése egyenesen a képzelet ragyogó fátyolával igyekszik eltakarni a valóságot.* Erzsébet királyné tragikuma teljesen összefügg a Kis Károly megöletésével, a mi rendszeresen szőtt összeesküvés eredménye volt s az összeesküvésben az özvegy királyné tevékeny részt vett. Az özvegy királyné szerepét nem itéljük el, Kis Károly részéről bizony komoly veszedelem fenyegette életét, a mint Johanna királynéval is kegyetlenül végzett.

Mária királyné 44. l.

A veszedelmet elkerülte az özvegy királyné Kis Károly megöletésével, de kegyetlenül megbünhődött érte, mert 1387 januárjában őt ugyanazon sors érte. Megöletésével véget ért a magyar királynék országos szerepe, mert az 1387 márczius 31-én megkoronázott Zsigmond mellett Mária kormánytársul szerepel ugyan, de országos szerepe mindinkább háttérbe szorul s 1395 május 17-én sirba száll vele az Anjouk magyar ága.

Erzsébet királyné okleveleiben hivatkozik ugyan Mária királynő hozzájárulására (ex consensu et bona voluntate serenissime principis domine Marie eadem dei gracia regine Hungarie etc.) s a főpapok és bárók tanácsára (consilio prelatorum et baronum nostrorum),* de mindamellett nagyon önkényesen rendelkezett országos ügyekben s nem nagyon törődött a Mária királyné kanczelláriájából kikerült intézkedésekkel. Erzsébet kanczelláriájának élén korának egyik legképzettebb és legtekintélyesebb főpapja Alsáni Bálint pécsi püspök állott* s a kanczelláriai kiadványokon olvasható kanczelláriai feljegyzések tanusága szerint előkelő férfiak jártak közben, hogy ügyeket intézzen el kanczelláriája.* Alsáni Bálint már 1373-ban esztergomi kanonoksága idejében királyi alkanczellár volt* s e tisztséget 1374-től mint pécsi püspök is megtartotta,* mig 1378-ban Demeter zágrábi püspök jutott a királyi kanczellária élére.* A királyi kanczellária kipróbált vezetőjét állitotta kanczelláriája élére Erzsébet királyné, mig leánya kanczelláriáját az esztergomi érsek vezette.

Zichy oktár IV. 275. l.

Áldásy A: Alsáni Bálint 93. l.

1384: Relacio domini Dionisii cardinalis (Kende levéltár) 1382 jun. 9.: Relacio D ... bani (Kállay levtár) 1383 nov. 5.: Deliberacio baronum (Múzeumi levtár) 1384 dec. 20.: Relacio domini episcopi (Kállay levtár).

Fejér IX. 4., 491. 496. és 502. ll.

Fejér IX. 4., 573. l., IX. 5., 96. l.

Fejér IX. 5., 239., 251., 252. és 257. l.

80Ifj. Erzsébet királyné pecsétjei közül már emlitettük legrégibb pecsétjét, a melyet id. Erzsébet királyné életében használt. E pecsét hatos karajban a háromszögü magyar anjou czímerpajzsot tünteti fel s körirata: S.(igillum) Elisab.(eth) reg.(ine) Hung.(arie) Jun.(ioris)* Ugy látszik, hogy kettős pecsétet csak id. Erzsébet királyné halála után használt, mert nem találtunk régibb kiváltságlevelet. Pray a királyné 1383. évi okleveléről közli kettős pecsétje előlapjának rajzát, a mely pecsét a rendes trónképen kivül jobbról a kis magyar-anjou pajzsot, balról pedig a lithvániai czímert tünteti fel.*

Pór A.: Nagy Lajos 150. l.

Syntagma 71. l. és X. tábla 2. sz.

A legsürübben azonban gyürüpecsétjét használja oklevelek megerősitésére, a mely két strucztoll között a patkót tartó struczfejet tünteti fel. E pecsét alatt kiadott okleveleinek jellemző sajátsága, hogy a királyné czimét az oklevélszöveg felett külön sorban tünteti fel, a mely szokás uj volt a magyar kanczelláriai gyakorlatban* s csupán elvétve fordul elő Lajos király okleveleiben.

1381 márcz. 25. (Múzeumi levtár.)

Az előzményekből megállapithatjuk, hogy a királynéi kanczellária, a mely már az Árpádok uralmának utolsó szakában, t. i. V. István felesége, Erzsébet királyné alatt nagy jelentőségre emelkedett, a magyar Anjouk alatt I. Károly király felesége majd özvegye alatt különös tekintélynek örvendett. A királynéi kanczelláriából főleg adománylevelek kerültek ki, a melyek királynéi birtokokra vonatkoztak, de más ügyben is igénybevették a királyné kanczelláriáját. A magyar királynék jószágadományozási joga nem e korszakban támadt, meg volt az már I. István és I. László királyok idejében is.* E jog azonban mindenkor korlátolt, mert csupán a királynék jószágaira vonatkozik.

Pray: Hierarchia I. k. 272. és 274. ll.

Későbbi oklevelekbe foglalt hagyományok alapján tudjuk, hogy Gizella királyné Wizmeth jószágot ajándékozta a veszprémi egyháznak,* Adelhaid királyné Merena jószágot adta ugyanazon egyháznak,* Euphrosina királyné pedig számos jószággal gyarapitotta a székesfehérvári kereszteseket,* de ez adományozásokról kiállitott oklevelek nem maradtak fenn. Még Anna királyné adományát a zilahi vámról is csupán Erzsébet királyné 1284. évi okleveléből* ismerjük s csupán Jolanta királyné 1224. évi kiváltságlevelével* kezdődik az ismert királynéi oklevelek sorozata.

Fejér III. 2. 316. l.

Fejér VI. 2. 360. l.

Fejér IV. 2. 176. l.

Fejér V. 3. 94. l.

Fejér III. 1. 469. l.

A királynéi birtokok két nagy csoportra oszlottak. Voltak királynéi birtoktok, a melyek nem voltak a királynék magántulajdonai, hanem az egyházi és megyei jószágok mintájára országos jelentőséggel birtak és a királynéi udvartartás ellátására szolgáltak. Ezen jószágokon vagy szolgák laktak, a kik különböző szolgálmányokat teljesitettek,* vagy pedig bevándorolt telepesek, a kik adófizetéssel tartoztak.* E királynéi birtokokra vonatkozik II. Endre király 1234 május 14-iki oklevele, melyben Beatrix herczegnővel házassági szerződést köt s biztositja számára mindazon jövedelmeket, melyek a magyar királynét őstől fogva megillették (Concedendo eciam idem dominus rex Andrias eidem domine regine omnes redditus, proventus, utilitates, raciones et iura, que et quas ullo tempore hinc retro habuerunt seu habere consueverunt regine Ungarie.)* Ez oklevél csupán jövedelmekről szól és nem fekvőségekről, a miből arra következtetünk, hogy a tulajdonjog felett eredetileg nem rendelkezett a királyné s a királyi várbirtokok mintájára, csupán visszaélésképen jutottak e jószágok magánosok kezeibe. IV. Orbán pápa okleveléből tudjuk 1264 julius 16-án, hogy István ifj. király IV. Bélával kötött egyezség alapján elfoglalta Mária királyné Besztercze, Radna stb. jószágait, quas ipsa et cetere regine Ungarie, que precesserunt eandem, a tempore, cuius memonia non existit, tenerunt pacifice et quiete s utasitja az esztergomi érseket, hogy a nevezett jószágokat adassa vissza. (Wenzel VIII. 101. l.) 81IV. Béla király felesége Mária királyné különösen hangsulyozza, midőn 1265-ben egyik magánbirtokát adományul adja, hogy a nevezett birtokot magántulajdonul és nem királynéi birtokul kapta. (Quandam terram nostram: ... nobis et non reginatui donatam.)* Ez utóbbi oklevél világot vet a királynéi jószágok eredetére is, mert megtudjuk, hogy adomány utján jutottak a királynék tulajdonába.

Terram curriferorum, buchariorum nostrorum ac pincernarum. (Árpádkori oktár IV. 219. l.) Terram coccorum nostrorum. (Hazai oktár IV. 66. l.)

Proventus reginales – – – in censibus et terragiis iuxta regni cosuetudinem approbatam debeant cum integritate sine contradiccione qualibet exhiberi. Fejér V. 3. 365. l.

Hazai oklevéltár 2. l.

Pray: Commentatio historica 18. l.

Nem is tudunk elképzelni más forrást a királynéi birtokok számára, ez adományt azonban vissza kell vinnünk I. István király korára, a midőn a királynéi udvartartás fentartására szolgáló jószágok együttesen kijelöltettek.

E királynéi jószágok megtartásán épen ugy őrködött a magyar országgyülés, mint a várbirtokok épségén, mert országos jelleggel birtak. Ezért közli 1287 aug. 5-én Lodomér esztergomi érsek Péter erdélyi püspökkel, hogy az országgyülés a pápa és a biborosok rendeletére elhatarozta «ut ipsi proventus reginales tam in tricesimalibus locis, quam in teloniis et tributis, censibus et terragiis iuxta regni consuetudinem approbatain debsant cum integritate sine contradictione qualibet exhiberi». Utasitja ezért a püspököt, «quatenus census et tributa eidem domine regine proveniencia in districtu de Besztercze tam in capite, quam in membris pertinentibus ad eandem et iura omnia ac tributa ... officialibus eiusdem domine regine, latoribus presencium procurare velitis».* Bizonyos, hogy ilyen tartalmu rendeletek egyidejüleg több irányban mentek szét, mert a királynéi jószágok el voltak szórva. Jellemző e rendeletre, hogy nem szól királynéi jószágokról, hanem csupán a jószágokból származó haszonról, a mi fennebbi feltevésünk megerősitésére szolgál.

Fejér V. 3. 365. l.

Hogy a királyi és királynéi birtokok jogi jellege azonos volt, azt az 1309. évi budai zsinat IV. fejezetéből láthatjuk, a hol a királyi és királynéi jószágok bitorlóit azonos büntetésekkel sujtják, ha a nevezett jószágokat a királynak ki nem szolgáltatnák.*

Ut nullus regalia vel reginalia de cetero occupare aut usurpare vel occupata aut usurpata illicite detinere presumat Batthyányi Leges eccieslasticć III. k. 27. l.

E királynői jószágok minden különösebb jogi ténykedés nélkül szállottak át a királynékra. Mária királyné p. o. 1393 junius 12-én elcseréli barsmegyei jószágait, a melyeket már elődei birtak (hactenus per nos nostrasque prćdecessores reginas Hungarić habita fuit et possessa) s a melyek elidegenitéséhez Zsigmond király is hozzájárult.

Voltak ezeken kivül királynéi jószágok, a melyek nem a királynéi udvartartás fentartására szolgáltak, hanem a melyeket a magyar királynék hitbér fejében kaptak. Már a XI. században nyoma van annak, hogy a magyar király hitbért biztositott jegyesének. 1097-ben Kálmán király és Busilla herczegnő egybekeléséről igy értesülünk: «Die determinato presentibus archiepiscopis et episcopis et diversis ordinibus dos puellć legali more in publico protestatur»,* a mi csupán a hitbér megállapitására vonatkozhatik. Honorius pápa 1222 julius 7-én kelt oklevelében oltalmába veszi Jolanta királynét és jószágait, melyeket II. Endre királytól hitbérül kapott* «specialiter autem banatum cum omnibus pertinentiis suis, comitatum de Warasdin cum pertinentiis eius, comitatum Sumugiensem cum suis pertirientiis, comitatum de Sala cum suis pertinentiis et comitatum de Cerem cum suis pertinentiis et alio, que carissimus in Christo filius noster rex Hungarie illustris vir tuus in dotalitium tibi constituit.* A királynéi birtokokat nem kellett külön megvédelmezni, mert azok országos jellegüek voltak, de igenis a királyné magánbirtokait, a melyek csupán személyét illették.

Knauz: Monumenta I. k. 69. l.

Ugyanigy gondoskodik IV. Miklós pápa IV. László király özvegyének a nápolyi Erzsébetnek hitbéréről, midőn 1290 szept. 9-én Benvenuto követének meghagyja, hogy dotalicia et alia bona et iura ipsius megvédelmezze. Wenzel V. 10. l.

Fejér III. 1. 389. l.

E magánbirtokok a jelen esetben nagyon terjedelmesek voltak, mert a mácsói bánságon kivül kiterjedtek Varasd, Somogy, Zala és Szerém vármegyékre, a mi igazán fejedelmi hitbér volt. A hitbér intézménye a germán jogból jött át Magyarországra* s valószinüen egyidejü a királysággal. Bizonyos, hogy I. István felesége meghonositotta 82a germán házasságjogi intézményeket. A hitbér eredetileg a nő családját illette meg, de az intézmény átültetésekor már a nőre szállott át. A férj vagyonából kellett kiadni a hitbért, a királyné tehát a király jószágaiból kapta s nem az országos vagyonból. Valószinü, hogy a magyar királynék hitbérét minden egyes esetben szerződés utján állapitották meg, ámbár kevés nyoma maradt fenn a szerződéseknek. A hitbér tárgya az Árpádok alatt rendesen ingatlan volt* s ezért jutottak a magyar királynék is hitbér czimén ingatlanokhoz. Sajátos jelleget ad a magyar királynék hitbérének, hogy sem gyermekeik, sem rokonaik nem örökölték, legalább okleveles nyoma nem maradt fenn, a mi egyrészt a királyi herczegek és herczegnők közjogi helyzetében, részint a külföldi rokonságban találja magyarázatát. Maradt azonban nyoma annak, hogy a királyi herczegek özvegyei hitbérük czimén jószágot kapnak a királytól. Igy István herczeg özvegye Margit bajor herczegnő, a ki 1356 ápr. 4-én kelt oklevelének bizonysága szerint Nagyszombat várost kapta 60,000 forint hitbér fejében Lajos királytól.*

Illés J.: Magyar házassági vagyonjog 10. l.

Illés J. id. m. 23. l.

Fejér IX. 2. 499. l.

Királyi adomány utján is jutottak a magyar királynék jószágokhoz, a mely jószágok teljesen magántulajdonukat képezték. IV. Orbán pápa 1263 deczember 21-én kelt okleveléből tudjuk, hogy IV. Béla király Posega várát Mária királynénak ajándékozta azon czimen, hogy a királyné a tatárjárás alatt a tengerpartra menekült nemesség felsegélyezésére hozományából sokat áldozott (pro sustentacione ipsorum de tuis parafernalibus bonis non modicam expendisti pecunie quantitatem). A pápa a király kérésére megerősitette az adományt, mert a magyar törvények szerint a házastársak közötti adományok tilosak.* Ugyancsak IV. Orbán pápa 1264. julius 15-én kelt okleveléből tudjuk, hogy Mária királyné a tatárjárás után a visegrádi hegyen az özvegyek és árvák oltalmára nagy költséggel* várat épittetett, minek pótlására a király Pilis vármegyét a királynénak ajándékozta s felhatalmazta a királynét, hogy a várat valamelyik gyermekének adhatja vagy hagyhatja. Ez adományt a fentemlitett okból a pápa erősiti meg.

Wenzel: Árpádkori oktár III. k. 62. l.

In quo ipsa de auro et ornamentis suis propriis, sertis videlice aureis et monilibus ac rebus li pretiosis, que secum de domo paerna portavit, castrum, quod Wyssegrad dicitur, fecit opere sumptuoso construi. Wenzel id. m. II k. 94. l.

Ágnes királyné 1297 november 2-án egész Pozsony vármegyét kapja III. Endre királytól ajándékba, de ez adomány kizárólag a királynét illeti meg: nem ajándékozhatja el és nem örökölheti senki utána.*

Comitatum Posoniensem cum castro Posoniensi et aliis castris eidem comitatui coniunctis et annexis villis, tributo seu aliis pertinenciis ac utilitatibus universis dedimus etc. usque dum eidem domine Agneti regine consorti nostre fuerit vita comes. Fejér VI. 2. 71. l.

Lajos királynak számos oklevelét ismerjük, a melyben özvegy anyjának jószágokat adományozott* s a melyeket az özvegy királyné rendesen egyházi czélokra adott.

1343 jan. 7-én Óbudát (Anj. oktár IV. 197. l.); 1356 márc. 21-én Monyorós jószágot (Anj. oktár VI. 438 l.) stb.

Zsigmond király feleségének Borbála királynénak 1424-ben terjedelmes jószágokat ajándékozott, a melyeket özvegysége idejére is biztositott számára, ha nem megy ujból férjhez.* E jószágok a következők voltak: Zólyom megye, saskői uradalom, alsómagyarországi bányavárosok, bujáki, szondai és agárdi uradalmak, Trencsén megye, Diósgyőr, Miskolcz, Ó-Buda, Csepelsziget, kunok földje stb.

Domine Barbare regine regnorum predictorum conthorali nostre carissime pro sui status et honoris conservacione vita sibi nobiscuni comite ac eciam post nostrum decessum, si nos prius quam ipsam mori contingat, ad tempora vite sue, eadem tamen sub nostro nomine viduitatem conservante ... Wenzel.

Voltak ezeken kivül királynéi jószágok, melyeket a királynék pénzen vásároltak s a melyek felett teljesen szabadon rendelkeztek. Igy Ágnes özvegy királyné 1322 január 19-én kelt oklevelében Szombathely jószágról azt mondja, hogy saját pénzén vásárolta.*

Prćdictam possessionem Neusydel alio nomine Zumbathely vocatam sine omni contradictione emimus propria cum pecunia ab eo, cui dictus quondam Ladislaus rex Hungarie donaverat in perpetuum. Pray: Syntagma.

A királynéi udvartartás ellátására szolgáló jószágok jog szerint elidegenithetlenek voltak, a mint ezt Erzsébet királyné 1281. évi okleveléből tudjuk. A királyné ugyanis biztositja epeli 83jobbágyait, hogy jószágukat elidegeniteni nem fogja, mert törvény szerint ugy sem teheti s szüksége is van szolgálataikra.* Nem nagyon tisztelték azonban a királynék a törvény tilalmát, mert epeli jószágát biztositása ellenére is elajándékozta 1284-ben az esztergomi egyháznak.*

Quia terram ipsorum iobagionum nostrorum cuiquam conferre legitime non possumus, nec sine eorurn famulatu carere, commode valemus. Wenzel, IX. 300. l.

Wenzel IX. 393. l.

A magyar királynék adományleveleiben sokszor találkozunk a király beleegyezésével, sőt a királynéi tanács hozzájárulásával is,* a miben inkább okleveles formákat, mint valóságos befolyást látunk; mert különben szervezett királynéi tanácsra kellene gondolnunk, a mi nehezen képzelhető el.

Erzsébet 1280. évi oklevelében: deliberato consilio fidelium baronum nostrorum ad instanciam eciam domini nostri regis. Wenzel XII. 299. l. 1281. évi oklevelében de beneplacito et consensu baronum nostrorum. Fejér V. 3–95. l. 1284. évi oklevelében: habita deliberacione baronum. Fejér V. 3. 215. l. 1290: évi oklevelében: ex certa scientia et voluntate domini Ladizlai regis filii nostri carissimi et consensu baronum suorum ac nostrorum. Wenzel XII. 487.

A királynéi adományok rendesen határmegállapitással és beiktatással jártak, a mi természetes, mert különben az adományok nem jártak volna eredménynyel. Erzsébet királyné 1284. évi adománylevelében Athad jószág határait azért állapittatja meg, mert különben adománya nagyon bizonytalan.* A beiktatás valamelyik hiteles hely megbizottja előtt történik s a beiktatásról a hiteles hely jelentést küld a királynéhoz. A vasvári káptalan p. o. 1272 május 3-án jelenti Erzsébet királynénak, hogy Cysar fiát Leonchot Surk nevü vasmegyei jószágba (vestre collationi pertinentem) beiktatta.*

Nec vellemus nostre donacionis insigne sub incerto donacionis titulo vacillare. Hazai okmánytár VI. 306. l.

Hazai okmánytár VIII. 146. l.

A királynéi adománylevelek külső alakjukban nem különböztek a királyiaktól. Bőbeszédü arengák* sürün fordulnak elő bennük, a narratio is részletesen foglalkozik az adományos érdemeivel s szokásban volt először pátensben is kiadni az oklevelet. Az egyetlen különbség, hogy olyan királynéi adománylevelet nem ismerünk, a melynek ünnepélyes záradéka az ország főpapjainak és báróinak névsorát tartalmazza.

Erzsébet királyné 1279. évi oklevelében: Cum benemeritis favor debitus impenditur stb. Hazai okmánytár VIII. 201. l.

Kiváltságokat is osztogattak a magyar királynék a saját joghatóságukon belül. Igy kapják 1248-ban a verőczeiek Mária királynétól a segesdiek szabadságait,* Erzsébet királyné 1272. évi oklevelében Guna nevü szakácsát megnemesiti,* Erzsébet királyné 1330 deczember 29-én «ex beneplacito et consensu serenissimi principis domini Karoli» kelt oklevelében a beszterczei szászok számára törvénykezési kiváltságot biztosit, melynek értelmében peres ügyeiket a saját itélőszéke (presenciam nostram) elé utalja.*

Wenzel II. 202. l.

U. o. III. 275.

Zimmermann: Urkundenbuch I. 437. l.

Szokásban volt az is, hogy a magyar királynék a régibb királynéi okleveleket átirták és megerősitették épen ugy, mint a magyar királyok. Id. Erzsébet királyné 1272-ben visszaadja Moys nádornak tolna- és sopronmegyei jószágait* s az oklevelet 1276-ben megerősiti ifjabb Erzsébet királyné.* Erzsébet királyné 1280-ban «terram curriferorum, bochariorum nostrorum ac pincernarum» a veszprémi egyháznak adja* s ez adományt1291-ben megerősiti Fenenna királyné.* 1284-ben id. Erzsébet királyné Deench és Ztupan jószágokat Tódor királyi jegyzőnek adja* s ifj. Erzsébet királyné ez adományt 1284 jun. 11-én megerősiti. 1284-ben Erzsébet királyné «terram coccorum nostrorum» Mencseli Móricznak adja* s 1291-ben megerősiti az adományt Fenenna királyné.* 1284-ben Erzsébet királyné «terram seu villam preconum nostrorum Athad vocatam» Lukács nevü apródjának adja s ez adományt 1291-ben megerősiti Fenenna királyné* stb.

Fejér V. 1. 237. l.

Fejér V. 2. 372. l.

Árpádkori oktár IV. k. 219. l.

Hazai oktár IV. k. 77. l.

U. o. VIII. k. 234. l.

U. o. IV. k. 66. l.

U. o. 78. l.

Hazai oktár VI. k. 306. l.

Sőt az is sürün előfordul a királynéi kanczelláriában, hogy királyi okleveleket erősitenek meg. Erzsébet 1272 szeptember 29-én megerősiti V. István király adományát Machich birtokról, 84quia comperimus privilegium ipsius carissimi consortis nostri iuste et legitime provenisse.* Erzsébet királyné 1277 május 6-án megerősiti IV. László király adományát, «quantum in nobis est et ad nostram pertinent collacionem.* Erzsébet királyné 1279-ben megerősiti IV. László király adományát Gurgen birtokról.* Erzsébet királyné 1280-ban megerősiti IV. Béla király 1263. évi adományát Nádas birtokról.* Ferienna királyné 1290-ben megerősiti IV. László király 1283. évi adományát Bagumer és Cseptelek jószágokról.* Erzsébet királyné 1330 márczius 10-én megerősiti T. Károly király adományát Lőrincz varasdi ispán számára* Erzsébet királyné 1342 szeptember 16-án megerősiti IV. Béla király 1238. évi oklevelét* Ruzwad jószág határairól. Erzsébet királyné 1351 márczius 27-én megerősiti I. Lajos király 1350. évi adományát István szlavoniai bán számára «in quantum nostra iurisdiccio reginalis ad ea se extendit nostre perpetue donacionis titulo approbamus».*

Hazai oktár VIII. k. 147. l.

Fejér V. 2. 408. l.

U. o. 585. l.

Árpádkori oktár IV. k. 223. l.

Hazai oktár VIII. k. 289. l.

Fejér VIII. 4. 178. l.

U. o. IX. 1. 67. l.

U. o. IX. 2.

A királyi és királynéi kanczelláriák az Anjou-korban sok tekintetben azonos gyakorlatot követnek. Azonos az anyag, a melyen az oklevelek szövege olvasható, t. i. hártya a kiváltságlevelek számára és papir a rendeletek számára.* Azonos az irásmód, a mely az oklevelekben érvényre jut, t. i. gondosabb és diszesebb a kiváltságlevelekben,* hanyagabb a többi oklevélben. Az oklevelek megerősitésére mindkét kanczelláriában azonos pecséteket használnak, t. i. kettős pecsétet a kiváltságlevelek megerősitéséré, a melynek trónképes fele pátensek megerősitésére is használatos és gyürüpecsétet, a mely ugy pátensek mint missilisek megerősitésére egyaránt divatos nem csupán Erzsébet, hanem I. Lajos kanczelláriájában is. Szokásba jön, hogy a pátensleveleket nem az oklevél hátlapján, hanem a szöveg alatt erősitik meg a királyi, illetőleg királynéi titkos vagy gyürüpecséttel,* a mely gyakorlat később állandóvá válik.

Erzsébet királyné 1347 nov. 28-iki rendelete az ujvári alvárnagyhoz (Kállay levtár), 1347. decz. 5-iki rendelete Sáros vármegyéhez (Múzeumi levtár), 1357 máj. 5-iki rendelete a beregi ispánhoz (Kállay levtár) s jul. 25-iki rendelete ugyanahhoz (Kállay levtár), 1358 május 27-ik rendelete Nyiri Istvánhoz (Kállay levtár), 1358. decz. 24-iki rendelete a beregi ispánhoz (Kállay levtár), 1361 április 8-iki rendelete a szatmári ispánhoz (Múzeumi levéltár), 1377. decz. 14-iki rendelete az ujvári várnagyhoz (Múzeumi levtár).

Anjouk. oktár III. 348. l.

Erzsébet királyné 1377 decz. 14-iki oklevele (Múzeumi levtár), 1379. évi oklevele (Zichy oktár IV. k. 121. l.), 1380 nov. 13-iki oklevele (Múzeumi levtár). Ifj. Erzsébet királyné 1373 jan. 1-i oklevele (Zichy oktár III. k. 484. l.); 1380 nov. 13-iki oklevele (Múzeumi levtár), 1381 márcz 25-iki oklevele (Kállay levtár), 1381 jul. 29-iki oklevele (Múz. levtár), 1382 ápr. 1-i oklevele (Kállay levtár), stb.

Az oklevelek fogalmazásában és szerkezetében azonos gyakorlatot követ a két kanczellária. Lendületes arengák alkalmazásában a királynéi kanczellária épen nem marad el a királyi megett, a mint ezt Erzsébet királyné 1351 jan. 26-iki,* márczius 27-iki,* 1354. évi* kiváltságleveleiből, ifjabb Erzsébet királyné 1384 márczius 1-i stb.* okleveléből láthatjuk. Sőt abban is követik a magyar királynék a királyi kanczellária gyakorlatát, hogy elhatározásaikhoz kikérik a főpapok és főurak tanácsát, a mint ezt többek közt ifjabb Erzsébet királynénők említett 1384 márczius 1-én kelt kiváltságleveléből (consilio prelatorum et baronum nostrorum) láthatjuk.

Fejér IX. 2. 80. l.

U. o.

U. o. 324. l.

Zichy oktár IV. k. 275. l.

Azonos a két kanczellária datálási módja, t. i. a kiváltságlevelek nem tüntetik fel a kiállitás helyét s római időjelzéssel élnek, mig egyéb okleveleikben a keresztény időszámitást követik. Ifjabb Erzsébet királyné okleveleiben azonban nem ritka a hónap és nap feltüntetése. Igy 1382 ápr. 23-iki oklevele,* 1383 nov. 5-iki oklevele* stb.

Fejér IX. 5. 595. l.

U. o. X. 3. I. l.

E kölcsönhatás egészen természetes, mert a két kanczellária egymás közelében müködött s ugyanazon példák hatása alatt dolgoztak.

GÁRDONYI ALBERT

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem