JÁRDÁNI TEMÉRDEK ANDRÁS IVADÉKAI.
57JÁRDÁNI TEMÉRDEK ANDRÁS IVADÉKAI.
(A Nagyrákói Rakovszky, Nagyrákói Feja, Kisjeszeni Jeszenszky, Kisjeszeni Pavlovics és Kisjeszeni Zámbor családok.)
Dr. Döry Ferencz a Turul 1909. évfolyamában* kivonatban ismertette a turóczi konventnek 1374 okt. 13-án kelt osztálylevelét, s annak alapján kimutatta, hogy Kisjeszent régebben Járdán-nak nevezték,* s hogy a Kisjeszeniek őse a Turóczi Registrum-ban emlitett Járdáni András volt, kit Achilles nevü fiával együtt, mint turóczi jobbágy fiakat IV. Béla Járdán nevü birtokukban megerősitett. A kisjeszeni Jeszenszky család leszármazására vonatkozólag ott közölteket kivánjuk az alábbiakban kiegésziteni.
28. l. «A Kisjeszeni Jeszenszky család czímereslevele.
Kisjeszent középkori okleveleink következőleg emlitik: Jardan (1255, 1391), Kis Jeszen (1360, 1361), Parva Jezen alio nomine Jardan (1374), Jesenow, Yesenow, Gesenow (1479), Kys Jezen (1488), Kysyezen (1489), Minor Yassen (1521, 1522).
Mindenekelőtt felhivjuk a figyelmet IV. Béla király 1263. évi oklevelére, melyben Pósa fiát Kócsot, Máth fiát Kossuthot és Voján fiát Vojszlót – turóczi nemeseket – Zábor nevű birtokukban megerősiti s annak határait is körülirja.* Zábor határa a leirás szerint nyugaton 58Miklós birtoka mellett, egy malomnál kezdődik;* innét kelet felé Szklabinya határa mentén a havasokig vezet;* majd nyugatnak fordul és Temérdek András birtoka mellett (iuxta metas Temerdek Andree) haladva eléri Abusk földét,* végre ismét Miklós birtokához ér, a honnan kiindult.* IV. László király 1287 jan. 28-án kelt oklevele pedig, melyben Mátyás (Madya) fiait Jeszen nevü birtokukban (a mai Nagyjeszen) megerősiti, többek közt azt mondja, hogy Jeszent a Kálnok (Kalnich) patak választja el András földjétől.*
Eredetije Záborszky Károly birtokában Záboron Hibákkal telve kiadta Fejér V/1. 6. l. A birtok neve az oklevélben nincs ugyan kitéve, hogy azonban Záborról szól, kétségtelenné teszi a Turóczi Registrum idevonatkozó 2. szakasza: Super possessione Zabor. (Lásd Horváth Sándor: A Liptói és T uróczi registrum 62. l.)
Miklós azonos a Turóczi Reg.-ban (70.§.) emlitett Mykolával, Dvor fiával, Draskfalva birtokosával. Zábor nyugat felől ma is határos Draskóczvölgygyel, sőt az 1263-ban emlitett malom is megvan a régi helyén.
«usque ad alpes» – a Liptót Turócztól elválasztó hegyláncz.
Abusk földe alatt a Turóczi Reg.-ban (32. §.) előforduló Obusk földét, a későbbi Kiskálnokot (1489), vagyis a mai Alsókálnokot kell érteni. IV. Bélának Obusk és társai részére kiállitott, 1255. évi oklevelét az 1391-iki vizsgálatkor a Kálnokiak mutatták fel. Itt is ugyanolyan eredete forog fenn a helységnév megváltoztatásának, mint Kisjeszennél: az önálló régi név helyébe egy szomszéd helység szláv neve lép «Kis» vagy «Alsó» megkülönböztetéssel.
L. a mellékelt térképet.
«unius rivuli nomen Kalnich, qui dividit terram Andree et dictam terram Jescen.» (Haz. Okmt. VI. 321. l.) Ezen oklevelet megerősiti III. Endre 1293-ban. (U. ott 398. l.) Mindkét oklevél eredetije a nagyjeszeni Jeszenszky család birtokában Nagyjeszenben. A Kálnok-patak ma is forrásáig (usque in caput rivuli) határt képez Kis- és Nagyjeszen között.
Ezen oklevelek szerint tehát András, más néven Temérdek András lévén egyfelől Zábor déli, másfelől Nagyjeszen északi szomszédja, egy pillantás a térképre kétségtelenné teszi, hogy a Zábor és Nagyjeszen közt fekvő terület nem egyéb, mint Járdán (más néven Kisjeszen), birtokosa pedig senki más, mint az 1255-iki oklevélből más ismert Járdáni András, ki bizonyára hatalmas testalkata miatt kapta a Temérdek melléknevet.*
A temérdek szó régebben vastagot, kövéret, nagyot, óriást jelentett. Ld. Magyar nyelvtört. szótár III. 552. l., és Magyar oklevélszótár 1007. l., a honnét azonban ez a legkorábbi adat kimaradt.
Temérdek András nem volt ugyan ismeretlen családtörténet-iróink előtt, csakhogy összezavarták a Kisjeszenieket (a későbbi kisjeszeni Jeszenszkyeket) a Nagyjeszeniekkel (a későbbi nagyjeszeni Jeszenszkyekkel); a két családot egynek tekintették s a Nagyjeszeniek ősét is Temérdek Andrásban keresték.* Megtévesztette őket az a körülmény, hogy a Turóczi Registrum csak egy Jeszent ismer, t. i. a későbbi Nagyjeszent.
Bél Mátyás (Notitia nova Hungarić II. 336–337. l.) Abusk földét (Alsókálnok) tartja tévesen a mai Kisjeszennek, Járdánt pedig (Tur. Reg. 68. §.) összetéveszti Jordánföldével (T. R. 8–9. §.), s Temérdek András utódául megteszi Mátyást (Magya), a nagyjeszeni Jeszenszkyek ősét. («Huius postea successoribus nomen Magya, denique Jeszenszky adhćsit.») Lehoczky (Stemmatographia II. 196. l.) a két Jeszenszky családot szintén egynek veszi; czímere gyanánt a Kisjeszeniek czímerét irja le («Jeszenszky de Nagy et Kisjeszen, illi Paulovitz etiam dicti in insigni cernitur homo cum securi cervum persequens»), s egyébként is hibásan idézve Bél M.-ból s a Tur. Reg.-ból, képtelen módon összezavarja e két család eredetét. Nagy Iván (V. k. 336. és 342. l.) ugyanezeken a hamis nyomokon jár.
A két Jeszenszky család közös eredetére vonatkozólag azonban semmi adat sincs, s magában a két családban is fenmaradt annak a tudata, hogy különböző eredetüek; sőt a XVIII. század elején Turócz vármegye székén hosszantartó per folyt köztük az iránt, hogy melyiket illeti meg közülök a Jeszenszky név kizárólagos használata. A vármegye a kényes kérdés eldöntése elől ugy tért ki, hogy «imminente iam vespere et adhuc compluribus negotiis pertractandis» megokolással későbbre halasztotta, majd midőn 17 évi várakozás után az egyik fél megsürgette a döntést, kijelentette, hogy a felvetett kérdés eldöntése nem tartozik az ő hatáskörébe.*
Adataink szerint Kisjeszeni Mátyás neveztetik először Jeszenszkynek II. Ulászlónak 1512 jun. 14-én a turóczi konventhez intézett iktatóparancsában. (Beniczky Kálmán levéltára Pribóczon, B. IV. 6.) Kisjeszeni részről a család alább emlitendő ágai közül csak a Simkovics, Matyasovics, és Piatrovics-ág vett részt a perben; a Pavlovics és a Jámbor-ág – noha épen az előbbi használta volt a XVI. század folyamán leggyakrabban a Jeszenszky nevet – nem csatlakozott a pereskedő atyafiakhoz, arra hivatkozva, hogy ők úgy sem nevezik magukat Jeszenszkyeknek. A per iratai Turócz m. levéltárában (Sedes judiciaria 1725. IV. 27, 1726. III. 7 és 20, 1742. V. 6), továbbá kisjeszeni Jeszenszky Dénesnél Nagyjeszenben és kisjeszeni Jeszenszky Lajosnál Csejtén.
59Járdáni Temérdek András fiának, Achillesnek közvetetlen leszármazóit nem ismerjük. Hogy a turóczi konvent fent idézett 1374. évi osztálylevelében megnevezett Kisjeszeni Mihály, Miklós, Endre, Péter és András, kiknek fiai elhunyt rokonuk, Karácson fia Márton birtokán megosztoztak, Járdáni Achillesnek hanyadizi leszármazói voltak, az az osztálylevélből nem tünik ki. Az időbeli különbségből s az osztály módjából következtetve, Mihály és Miklós Járdáni Achillesnek fiai vagy unokái, Endre, Péter és András pedig már unokái vagy dédunokái lehettek.*
Az osztály szerint ugyanis Kisjeszeni Mihály fiai András és Márton 1/3-ot, Miklós fiai Bertalan, Lőrincz és István szintén 1/3-ot s a többiek, u. m. Endre fia István fiaival Jakabbal és Tamással, Péter fia András és András fia Miklós együttvéve ismét 1/3-ot kaptak. V. ö. Turul 1909. 29. l.
A közbeeső időből – az 1360–1363. évekből – még egy családtagot ismerünk, t. i. Kisjeszeni Péter fiát Istvánt, a kit azonban bővebb adatok hiján nem tudunk a leszármazási táblázatba beilleszteni.
Az emlitett osztályos atyafiak – mint tudjuk – András fia Miklós és Mihály fia András kivételével az 1391. évi turóczi oklevélvizsgálatnál is megjelentek.* Az osztálynál, valamint az oklevélvizsgálatnál szereplő Kisjeszeni Bertalannak, Miklós fiának, György nevü fia Kisjeszeni Istvánnal együtt mint birtokos szomszéd jelent meg, midőn a turóczi konvent Tarnóczy Tamás és György gyermekeit Nagyjeszen birtok 1/4-ébe 1445 karácsony után beiktatta.* Kisjeszeni György volt az, a ki a családi okleveleket biztosabb megőrzés végett Szklabinya várában helyezte el, ahol azonban azok Zsigmond király halála körül elégtek. Miután ez a körülmény vizsgálat utján igazoltatott, Kisjeszeni György fiai: Mátyás, János és György 1489 jun. 15-én Kisjeszenre uj adományt kaptak a királytól.* E három testvérrel a Kisjeszeni család három főágra oszlott, melyek mindegyike idővel ismét több családra szakadt.
Bebek István országbiró 1360 okt. 21-én Rutk birtok tárgyában kelt itéletlevelében emliti őt, mint birtokos szomszédot. Ezen oklevelet az 1391. évi vizsgálatkor szintén felmutatták. (Tur. Reg. 10. §.– XVII. századi másolata Reviczky Bertalan csejtei esperes-plebános birtokában.) Ugyanő 1360-ban «Stephanus filius Petri de Jezen» néven mint királyi ember jár el az Alsó- és Felsőrutkiak közti birtokügyben. (Turóczi konv. okl. 1363 okt. 14. Nemz. Múzeum, törzsanyag.)
Az oklevél kelte leszakadt. Az országos rendek iktató parancsa 1445 karácsony vigiliáján kelt. (Eredetije kisjeszeni Jeszenszky Dénesnél Nagyjeszenben.)
Turul i. h.
Kisjeszeni Mátyás* a fiágon magvaszakadt Rákói Györgynek Anna nevü leányát birta feleségül.* Rákói György halála után Rákót Chornai András kapta ugyan adományba, Kisjeszeni Mátyás azonban az ugyancsak a Rákói családból nősült Beniczkyekkel és Kossuthokkal együtt tőle örök áron megvette s rá 1483-ban Mátyás királytól, majd 1499-ben II. Ulászlótól uj adománylevelet szerzett.* Ezzel megalapitotta a Kisjeszeniek nagyrákói ágát, mely azonban eredeti családnevét lassankint elhagyta s egyik alága nagyrákói Rakovszky, másika pedig nagyrákói Feja néven virágzott tovább.
1487–1488-ban választott nemes (Turul i. h.), 1490-ben szolgabiró (a turóczi konvent 1490 márcz. 7-iki oklevele a Buócz családnál Dolinán), 1498-ban turóczi alispán. (Turócz m. alispánjainak régi névjegyzéke a Beniczky-levéltárban.)
Beniczky-ltár B. II. 10.
U. ott B. II. 11. III. 2. és 6.
Kisjeszeni Mátyásnak nevezetesen négy fiát ismerjük, u. m. Mihályt, Györgyöt, Jánost és Simont, kiknek II. Ulászló király által 1512 jun. 14-én egy nagyrákói nemesi curiába vétel czimén elrendelt beiktatását a Beniczkyek ellenmondással meggátolták.* Mihály magtalanul halt el, György ága is kihalt János nevü fiában.* Simonnak, ki Blatnicza várában udvarbiró volt, két fia maradt: György és István; az előbbinek ismét János és András, az utóbbinak pedig .Albert, Márton, Mátyás és Miklós nevü fiai voltak. Kisjeszeni Simonnak itt megnevezett unokái voltak azok, kik rákói Rakovszky (Rakovszky a Rakov) néven I. Ferdinánd királytól 1561 aug. 16-án régi nemességükhöz uj czimeres-levelet kaptak.* Nagyatyjukat, Simont az armalis még mint néhai nemes Jeszeni Mátyás fiát (filius quondam nobilis Mathić de Jeszen) emliti, atyjukat azonban már Rakovszkynak nevezi. Kezdetben 60a Jeszenszky és Rakovszky nevekét még vagylagosan használta a család,* később azonban a Jeszenszky név kiesett a használatból s vele a ma is virágzó nagyrákói Rakovszky családnak a kisjeszeni Jeszenszky-törzsből való származásba is feledésbe merült.*
U. ott B. IV. 6.
U. ott Családfák «Rakovszky»-csomó.
Eredetije a család birtokában.
A nyitrai káptalan egy 1564. évi oklevelében a Nagyrákón birtokos Rakovszky Albertet és Mártont egyszerüen «de Kys Jezen» névvel illeti (Beniczky-ltár B. V. 10.), 1565-ben pedig ugyanezt a Kisjeszeni Mártont «Rakowszky de Nagh Rakow»-nak nevezi. (Nyitrai kápt. orsz. ltára, Prot. IX. p. 219.). Beniczky Benedeknek a Rakovszkyak elleni perében 1570-ben a család «Jeszenszky aliter Rakovszky néven szerepel. (Turócz m. lt. 1570. B. VI. 8.).
A Nagyjeszeniek 1561-ben azzal kifogásoltak egy tanut, «quod ipso sit subditus egregiorum Johannis et Andreć Rakovszky (R. György fiai), habereque ipsos dominos Rakovszky in ipsa Kisjeszen jura avita et hćreditaria». (A Nagy- és Kisjeszeniek közti hatalmaskodási per iratai kisjeszeni Jeszenszky Dénesnél Nagyjeszenben.) Arra nézve, hogy a Rakovszky család a Kisjeszeniek törzséből fakadt, még a XVIII. században a Jeszenszky név használata körül folyt perben is találunk hivatkozást. (Ld. fentebb.) Nagy lván (IX. k. 611. l.) és az ő nyomán Kempelen is (Magyar nemes családok IX. k. 52. l.) sejtetik ugyan a Rakovszkyak és a Jeszenszkyek közti rokonságot, azt irva, hogy a Rakovszky cs. a Jeszen törzsből származik, tiszta képük azonban a mai Rakovszky cs. eredetéről nincs.
Kisjeszeni Mátyás negyedik János nevü fiától származik – mint a Beniczky-levéltár egy régi leszármazási táblázatából látjuk – a nagyrákói Feja család.* János közvetetlen utódait nem ismerjük. Az a Feja János, kinek fiai: Feja másként Mathiasovich Jeromos, Lőrincz és Miklós 1581-ben a Beniczkyekkel és Rakovszkyakkal egyezséget kötnek, illetőlég unokái: Rakovszky másként Feja János, László és ismét János 1636-ban szintén a Beniczkyekkel, Rakovszkyakkal, Boóczokkal és Ravaszokkal Szmrecsányi Péter liptói alispán előtt egyezkednek,* az időbeli különbséget tekintve nehezen volna egy személynek tekinthető azzal a Kisjeszeni Jánossal, kit – mint fent emlitettük – már 1512-ben egy nagyrákói curia birtokába akartak beiktatni. Hogy azonban a nagyrákói Feja család a nagyrákói Rakovszkyakkal közös törzsből, Kisjeszeni Mátyástól származott, bizonyitja a Mathiasovich melléknéven kivül a nyitrai káptalannak egyik 1564. évi oklevele is, melyből kitünik, hogy nagyrákói Feja Máté, Jeromos, Lőrincz és Miklós Kisjeszeni (másként Rakovszky) Alberttel és Mártonnal és Beniczky Miklóssal közösen birtak bizonyos nagyrákói legelőket.* A Feja család czímere: a pajzsban rák s a sisakon kardot tartó vitéz szintén a Rakovszkyakkal közös eredetre utal. Mindkét család voltaképen a régi Rákói család beszélő czímerét használja.
Beniczky-lt. Csaladfák, «Rakovszky» csomó. Kisjeszeni János neve mellett a következő megjegyzés olvasható: «Johannes ex quo domini Feja condescendunt, in suis documentis appellantur Matjasove de Kisjeszen.»
U. ott.
U. ott B. V. 10.
Kisjeszéni Mátyás fivéreiben Jánosban és Györgyben kell keresnünk a kisjeszeni Jeszenszky család Sinkovics, Matyasovics (az oklevelekben gyakran latinosan: Matthiae), Piatrovics (vagy Petrovics) nevet viselő ágainak, valamint a Pavlovics (Paulovics) és Jámbor családnak őseit. Az egyes ágak mikénti leszármazását tüzetesen megvilágitó adatok eddig nem kerültek elő; az ismert adatokból azonban azt kell következtetnünk, hogy a 61Simkovics, Matyasovics és Piatrovics-ág – azaz Kisjeszeni Simon, Mátyás és Péter utódai – az egyik fivértől, és pedig egy XVIII. századi, hitelesités nélküli genealogiai tábla szerint* Jánostól, a Pavlovics és Jámbor család pedig a másik fivértől származik. Nevezetesen: mig 1489-ben a három fivér – Kisjeszeni Mátyás, János és György – még közösen kap uj adományt az akkor még osztatlan kisjeszeni ősi birtokra, 1521-ben Kisjeszeni Pavlovics Miklós és fivére (vagy talán unokafivére frater) Jámbor Ádám már annak felerészére szereznek uj adományt.* A birtok megosztásának tehát 1489 és 1521 között kellett végbemennie.* Ez időtől kezdve napjainkig a Pavlovics és Jámbor családok birják Kisjeszen egyik felét, a Simkovics, Mátyasovics és Piatrovics ágak pedig a másikát. 1572-ben a Pavlovics és Jámbor család mint felperesek állanak szemben egy birtokperben Kisjeszeni Simon, Mátyás és Péter leszármazóival, mint alperesekkel és tanuk kihallgatását kérik arra nézve, hogy a kisjeszeni birtok fele nekik, fele pedig az alpereseknek jutott.* Hogy a Rákóra átszármazott Kisjeszeni Mátyás utódai az osztályban nem részesültek, azt azzal a feltevéssel magyarázhatjuk, hogy Kisjeszeni Mátyás Rákó birtok megszerezhetése végett kisjeszeni birtokrészét fivéreinek eladta.
U. ott Rakovszky-csomó. Családfák.
Turul, 1909, 29. l. A turóczi konvent által 1522-ben ellenmondás nélkül teljesitett iktatásnál Kisjeszeni István fia Simon, Kisjeszeni Péter fia György és Kisjeszeni Mátyás fia, szintén György szerepeltek mint szomszédok. Az iktató-levél eredetije kisjeszeni Pavlovics Gyulánál Kisjeszenben.
Az osztály időpontjára nézve 1564-ben tanuk vallják: «se certo scire divisionem longe ante cladem Mohacsiensem adhuc per avos eotum factam esse», majd ismét: «ab A-D. 1514, hoc est clade cruciferorum ... fuisse divisum in omnibus bonis». Turócz m. lt. jkv. 1564. II. 407.
«super totali realique divisione totalis possessionis ipsorum Kisjeszen, cuius una medietas ipsis AA., altera vero II. cedit.» Turócz m. lt. jkv. 1572. III. 362. Ugyanezt az osztályt igazolja egy 1717 nov. 10-iki per is: «Processus ad instantiam familiarum Matthić, Simkovics et Piatrovics de Kisjeszen contra familias Pavlovics et Jámbor pro revisione oculata et dimensuratione totitus territorii dictć possessionis Kisjeszen». Eredetije Pavlovics Gyulánál Kisjeszenben.
Az itt felsorolt ágak a XVI. században vegyesen használták a Jeszenszky nevet és pedig leginkább a Pavlovics-ágnál volt ez elterjedve. Annál meglepőbb, hogy később épen ez az ág – azaz voltaképen már külön család – hagyta el teljesen e nevet. Egyébiránt a XVII. század folyamán a különböző ági elnevezések a Kisjeszenieknél jóformán teljesen kiszoritották a Jeszenszky családnevet, s csak a XVIII. század elején vették azt fel ujra Simon, Mátyás és Péter leszármazói, s az idő óta egyedül ők nevezik magukat Jeszenszkyeknek, mig a Pavlovics és Jámbor család továbbra is megmaradt ezen ági elnevezés mellett.* Kivételt csupán a Pavlovicsok baranyamegyei ága képez, mely szintén a Jeszenszky nevet használja.*
Már Esterházy Pál nádornak 1700 decz. 7-én kelt idézőlevele is, mely Kisjeszennek összes akkor élő birtokosait egyenkint felsorolja, a Pavlovics és Jámbor családbelieket csupán e néven, a többieket ellenben Jeszenszky aliter Simkovics, Matthiae és Piatrovics néven idézi. (Eredetije Pavlovics Gyulánál Kisjeszenben.) Turócz megye egy 1794. évi nemességi bizonyságlevelében ezt irja: «edocto authenticis documentis eo familiaim Jeszenszky aliunde donatariam de Kisjeszen in tres ramos seu successores Matthić, Simonis et Petri subdivisam abindeque adnomina Matthić, Simkovics et Petreje eidem adhćsisser. Turócz m. lt. 1794. Prosapiales 725. sz.
Nagy Iván családtörténeti értesitő 1899. évf. 65–69. ll.
A Kisjeszenieknek itt felsorolt öt ága idővel még sokfelé elágazott s egyes tagjai az országnak majd minden részébe elszármaztak.* Turóczmegye az 1696-tól 1814-ig terjedő időközben egyedül az onnét más vármegyékbe átköltöző Simon ágbeli kisjeszeni Jeszenszkyek részére nem kevesebb, mint 13 nemességi bizonyitványt állitott ki.* Ilyen kiterjedt elágazás mellett ma jóformán lehetetlen a nevezett családok valamenynyiének teljes és összefüggő nemzedékrendjét összeállitani. Az alábbiakban csupán a Simon-ág folkusfalvi vonalának leszármazásával kivánunk foglalkozni és egyuttal még nehány a Simkovicsok elágazására vonatkozó adatot közölni.
A Mátyás-ágak egyik alága a XVII. század közepén Turócz megyéből Erdélybe – előbb Alsó-Fehér, majd Háromszék megyébe – költözött s ott a Thuróczy nevet vette fel. (Az idevonatkozó turócz- és háromszékmegyei nemesi bizonyitványok, XVIII. századi levelezések stb. részben Turócz megye levéltárában, részben másolatban Jeszenszky Lajos gyüjteményében Csejtén.)
Ezek közül 1 Vas, 2 Nyitra, 1 Pest, 2 Szabolcs, 2 Nógrád-, 1 Szatmár megyébe és 4 ismeretlen helyre szólott. (Turóczm. lt. Prosapiales.)
A kisjeszeni Simkovicsok Kisjeszeni Simontól származnak, ki – egy fentebb már idézett XVII. századi genealogiai táblázat szerint – Kisjeszeni Jánosnak (Mátyás és György testvérének) István nevü fiától született unokája volt. Nevével először 1493-ban találkozunk, midőn koromházi Korom Bálint Turócz vármegye előtt panaszt tesz, hogy nemes Szentmártoni Péter és Kisjeszeni István fia Simon szklabinyai gyalogosokkal hatalmaskodtak az ő Béla és Jahodnik nevü birtokain s az elhajtott marhákat Szklabinyába vitték.* Ugyanő szerepel mint birtokos szomszéd 1522-ben Pavlovics Miklós és Jámbor Ádám beiktatásánál Kisjeszen felerészébe. Közvetetlen utódainak nevét a Kisjeszeniek és Nagyjeszeniek között a XVI. században folyó határsértési s egyéb hatalmaskodási perek irataiból ismerjük meg. Ezekből értesülünk többek között arról, hogy a Kisjeszeniek, köztük a Simon-ágbeli Miklós, Péter és István 1560-ban rátámadtak a Kisjeszen mellett elvezető uton Nagyjeszenbe igyekvő nagyjeszeni Jeszenszky Dánielre és utitársára draskóczi Ivánka Mátyásra, 62s őket kocsijukról lehuzva kegyetlenül elverték.* Az itt emlitett Miklós, Péter és István testvéreknek (fratres uterini) még László nevü testvérét, s ezen Istvánnak Máté és Márton nevü fiait találjuk e peres iratokban megnevezve.* Istvánnak ezeken kivül volt még István nevü fia is, ki testvérével Mátéval a kisjeszeni birtok iránt osztályos egyezséget kötött. Ezen egyezség adatai szerint az egyezkedők Kisjeszeni Simonnak unokái voltak.* Ezen utóbbi Istvánnak szépunokája, hasonlókép Istvánnak fia János a XVIII. század végén elköltözött Turóczmegyéből.* Máté 1617-ben Turóczvármegye előtt panaszt tett elhunyt fivérének Mártonnak Pál nevü fia ellen.*
Révay-ltár. Blatnicza IV. 5. (Dr. Csánki Dezső szives közléséből.)
Turóczm. lt. jkv. 1561. II. 130.
U. ott 1562. Sedes judiciaria feria V. prox. a. festum Purificationis B. M. V. és jkv. 1579. V. 45. 1580. III. 303.
Az egyezség szövegét nem ismerjük; kisjeszeni Jeszenszky István (1735–1806) hivatkozik rá egy általa összeállitott birtokjegyzékben (Specificatio bonorum paterno-aviticorum in possessione Kisjeszen) és megjegyzi, hogy az osztálylevél (az akkor élő) kisjeszeni Jeszenszky János és Dánielnek, István fiainak birtokában van. (Jeszenszky Lajosnál Csejtén.)
Turóczm. lt. 1791. Prosapiales 1637. sz. Az abban János dédatyjáig felvivő leszármazás egyezik a fentemlitett Specificatio bonorum adataival.
Turócz m. lt. 1617.
Máté fia, ugyancsak Máté* alapitotta a Simkovics-ág folkusfalvi vonalát azzal, hogy feleségül vévén folkusfalvi Lacsny Annát, a közeli Folkusfalvára költözött. 1674-ben már mint «néhai» van emlitve.* Fia Mátyás folkusfalvi birtokának kibővitése végett elzálogositotta kisjeszeni atyai örökrészét.* 1676-ban már szintén nincs életben. Nejétől, Friedrich Dorottyától három fia született: András, János és Mátyás.* Ezek közül András és Mátyás ága gyermekeikben kihalt;* Jánosnak folkusfalvi Lacsny Dorottyától két fia maradt, u. m. János és Mátyás.* János a XVIII. század elején a nyitramegyei Csejtére költözött,* a hol utódai azóta is birtokosok (ld. a mellékelt leszármazási táblát). Mátyás pedig, kinek neje Simonyi Zsuzsánna volt, Nógrádmegyében telepedett le. Családja unokáiban, u. m. Pál fiában Györgyben és László fiában Lászlóban a XVIII. század végén fiágon kihalt.*
Némely magánokirat. pl. szépunokájának Jeszenszky Pálnak 1767 máj. 25-én kelt záloglevele Mátyásnak (Mathias) nevezi (Jeszenszky Lajosnál Csejtén), hivatalos iratokban azonban a Mathaeus név szerepel.
Turóczm. lt. Sedria 1764. decz. 18.
U. ott. Tanukihallgatás 1719. jan. 23.
Jeszenszky (Simkovics) Máté leányainak pere fivérüknek Mátyásnak fiai: Mátyás, András és János ellen. 1726 márcz. 7. (Jeszenszky Lajosnál Csejtén.)
Jeszenszky (Simkovics) János fiának Mátyásnak pere unokatestvérei: Simkovics András leányai ellen. I732 decz. 12. (U. ott.)
Jeszenszky (Simkovics) János fiainak, Jánosnak és Mátyásnak pere néhai nagybátyjuk, Simkovics András leányági leszármazói ellen. 1724. (U. ott.)
Turócz megyének 1727. szept. 7-én kelt nemességi bizonyitványa Nyitramegyének 1747 jul. 12-én tartott közgyülésén hirdettetett ki. (U. ott.) A csejtei ág leszármazási adatai 1725-től kezdve napjainkig a csejtei r. kath., továbbá a vágujhelyi és felsőszelii ág. ev. egyház anyakönyveiben találhatók.
Jeszenszky György végrendelete, Pest, 1788 máj. 12. Turóczm. lt. (Jeszenszky-fasciculus.) Egyéb idevágó oklevelek és családi feljegyzések Jeszenszky Lajosnál Csejtén.
Kisjeszeni István fiának Simonnak többi gyermekei közül László 1579-ben már nem élt.* Ennek fia Tamás 1598-ban kisjeszeni örökrészét zálogba adta unokaöcscsének Menyhértnek, Mihály nevü testvére fiának.* László testvérének Péternek (neje Katalin) négy fia volt, Boldizsár, Mátyás, János és Mihály.* Kisjeszeni Simon negyedik fiának Miklósnak fiai, János, Menyhért, Mihály és Gáspár 1574-ben meghatalmazták Miklós fivérüket, hogy őket egy peres ügyükben képviselje.* Az utóbbi Miklósnak dédunokáját, kisjeszeni Jeszenszky másként Simkovics Jánost, Nógrád megye 1753-ban a birtokos nemesek sorába iktatta.* A Turóczmegye által János részére kiállitott nemességi bizonyitványban (1739 febr. 20.) ennek atyját Andrást, nagyatyját Miklóst és annak atyját, szintén Miklóst, továbbá mint tanusitó osztályos rokonokat János nagybátyjának Simkovics Máténak fiát Tamást és Simkovics Dániel fiát Jánost, Dániel unokáját találjuk megnevezve.
Turóczm. It. jkv. 1579. V. 45.
U. Ott jkv. 1598. V. 102.
U. ott jkv. 1579. V. 45. és 1581. V. 488.
A kisjeszeni Jeszenszky családnál Kisjeszenben. – Ugyanezek Gáspár kivételével idézve, Turóczm. lt. jkv. 1579. V. 45.
Szept. 28. tartott közgyülésén.
63I. TÁBLA.
Járdáni Temérdek András 1255, 1263, 1287; Achilles 1255 kinek fia vagy unokája: Kisjeszeni (Járdáni) Miklós; Lőrincz 1374, 1391; Bertalan 1374, 1391; István 1374, 1391; Kisjeszeni György 1445; Mátyás 1479, 1504 ~ Rákói Anna; János 1489, 1495; György 1489 kitől a Pavlovics és a Jámbor család; Mihály †; György; János †; János kitől a nagyrákói Feja család; Simon; Péter; István; Simon 1493, 1522 kitől a Simkovics-ág; György; György; István; János; András; Albert; Márton; Mátyás; Miklós; László 1559, 1564; Péter 1559, 1572; István 12559, 1581 l. a II. táblán; Miklós 1558, 1579; Rakovszky néven 1561-ben czimeres levelet kapnak; János 1574; Menyhért 1574; Miklós 1574; Gáspár 1574; Mihály 1574; Tamás 1598; Mihály; Menyhért 1598; Boldizsár 1759; Mátyás 1581; János 1581; Mihály 1581; Miklós; András; Máté; János 1739, 1753; Tamás 1739; Mihály sz. 1742; Mihály sz. 1772; Dániel sz. 1784; Sámuel sz. 1789; János sz. 1795; Mihály 1826; Sámuel 1826; József 1826; Sámuel 1826; Dániel 1826;
II. TÁBLA
Kisjeszeni István, ki az I. táblán; Márton; Máté 1580, 1617; István; Ferencz; Pál 1617; Máté Folkusfalván; István; Mátyás; István; György; István; László; Mátyás 1674, 1695; János 1674, 1695; András 1674, 1695; János 1791; Dániel; János 1724, 1747, 1782, Csejtén; Mátyás 1724, 1732; István 1735–1806; Pál 1767; László; György; László; Sándor 1775–1832; István 1781–1868; Pál 1786–1852; Károly 1813–1827; Lajos 1814–1885; József 1816–1890; Zsigmond 1819–1907; Sándor 1825–1907; Sándor sz. 1851; Géza sz. 1857; Lajos sz. 1867; Gerő sz. 1890; István sz. 1854; István sz. 1891; Béla sz. 1857; József 1863–1902; Gyula sz. 1859; Pál 1862–1904; Béla sz. 1886; Zsigmond sz. 1890; Tibor sz. 1894; Péter sz. 1901; Aurél sz. 1894
András fiának Jánosnak unokái, Mihály fiai Mihály, Dániel, Sámuel és János, valamint ezen utóbbi Mihálynak gyermekei Mihály, Sámuel és 64József és a negyedik testvérnek Jánosnak fiai Sámuel és Dániel 1826 nov. 21-én Nógrád megyétől nemességi bizonyitványt kapnak.*
A bizonyitvány szövegében a fentebi két oklevél szószerint van átirva. (Jeszenszky Lajos gyüjtem.)
A kisjeszeni Jeszenszky család szétterjedt ágai a közös kisjeszeni előnéven kivül birtokaik utáni időnkint másféle előneveket is használtak. Igy egyik – valószinüleg a Matyasovics-ág – a deákfalvi;* a Simkovics-ág egyik vonala a nagyrákói;* a másik pedig a folkusfalvi* előnevet vette fel, mig a Pavlovics család egyik ága az ábrámfalvai előnévvel élt.*
Turóczm. lt. Tanukihallgatás 1678 nov.22. és 1717 febr. 28. (Jeszenszky-fasciculus.)
Matthćus Simkovics de Kisjeszen et in Nagyrákó judlium. Beniczky-lt. 1649. (Naplójegyzetek.) 1690-ben közbirtokosok voltak Nagyrákón: Simkovics Márton, János és András. (U. ott.)
Ld. a folkusfalvi ágnál fentebb idézett forrásokat.
Turóczm. lt. jkv. 1559. X. 2, 1562. II. 192–3, VIII. 263, 1563. II. 324, 1564. II. 382, 1568. III. 125. – A kisjeszeni Pavlovics (Jeszenszky) cs. baranyamegyei ága valószinüleg tévesen használja a megyefalvi előnevet. Azt a vele rokon Horváth család kapta 1738 szept. 23-án. (Lib. Regius XXXVIII. 128.)
Czímerhasználat tekintetében többé-kevésbbé eltértek egymástól az egyes ágak; abban azonban a legtöbb Kisjeszeni-czímer mégis megegyezik, hogy dámszarvas vagy dámünő bennük a főczímeralak. Ezt kell tehát a Kis-jeszeniek középkori közös czímerének tekintenünk, mig az egyes czímerekben ezenkivül még előforduló lombos fa, baltát emelő férfi, csillag, hold stb. csupán későbbi toldásoknak tekinthetők. A család szétágazása előtti időből származó Kisjeszeni czímeres emléket eddig nem sikerült találni; az összes eddig ismert Kisjeszeni-czímerek közül azonban heraldikailag leghelyesebb s az eredeti czímert valószinüleg legjobban megközeliti az a szines czímerkép, mely a felhagyott nagyjeszeni r. kath. templomban egy régi szentkép fakeretén a Nagyjeszeni-czímer mellett látható. Ez a czimer, melynek rajzát mellékelve bemutatjuk, kék mezőben lebegő, leveles koronából növekvő, jobbra fordult, nyakán hátulról nyillal átlőtt dámünőt ábrázol. Sisakdisz ugyanaz. Takaró jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst.
KISJESZENI JESZENSZKY LAJOS.
