A Budai Basák Magyar nyelvü levelezése I. 1553–1589. A M. T. Akadémia megbizásából szerkeszti: Takáts Sándor, Eckhart Ferencz, Sz…
A Budai Basák Magyar nyelvü levelezése I. 1553–1589. A M. T. Akadémia megbizásából szerkeszti: Takáts Sándor, Eckhart Ferencz, Szekfü Gyula. Budapest. 1915. Franklin Társulat nyomdája. Ára 12 korona.
Összesen 451 darab levelet foglal magában e kötet, mely adataival siet megerősiteni azt a felfogást, hogy a hódoltság történetének rendszeres feldolgozása még mindig nem késett el és még mindig feltárásra várnak jelentékeny források. A kötet 37 év történetéből tár fel anyagot. Megszólaltatja a legjelentékenyebb egyéniségeit a korszaknak. Nem róluk olvasunk, hanem maguk beszélnek. Ez még inkább emeli a kötet jelentőségét. E levelek jórészének küldői a nagyságos basák, a török szultán budai megbizottai, vagy a mint magukat nevezni szerették: főhelytartói és Magyarország gondviselői. Hangjuk hol engesztelékenyen szelid, hol lobogó haraggal indulatos; kérnek, fenyegetnek, csak óva se lépve le a cselvető praktika járt országutjáról. Ezt szem előtt tartva kell leveleiket olvasni is. Magukra sokat tartottak; náluknál kevesebb emberekkel nem igen álltak szóba, de a náluk előbbvalókkal is ugy beszéltek, mint egyenranguak s ezt a soaverain hangot a császárokkal szemben sem tompitották. Eleinte latin volt a levelezés nyelve, de nem hosszu idő mulva magyarra forditották a szót. Oroszlán basa 1565-ben meg is irja Miksának nyiltan, hogy ha neki ezután ir, magyar nyelven irasson; ettől kezdve a század végéig csaknem általánosan magyarul beszél hazánk sorsa dolgában a bécsi diplomatia.
A sok apróbb és nagyobb adat, az írók és czímzettek fontossága emeli a kötetet a hódoltságtörténet elsőrangú gyüjteményévé. A szerkesztők a legjobbat adták, a mit adhattak. Olvasásuk a kiadás módszereinek legújabb álláspontján áll s a tökéletesen szöveghü kiadásra való teljes törekvést mutatja.
Zs.
