A Frangepán-család oklevéltára. A Magyar Tudományos Akadémia megbizásából kiadják dr. Thallóczy Lajos, Barabás Samu. Első kötet, …
A Frangepán-család oklevéltára.
A Magyar Tudományos Akadémia megbizásából kiadják dr. Thallóczy Lajos, Barabás Samu. Első kötet, 1133–1453. Budapest, 1910. (A Magyar Történelmi emlékek I oszt. XXXV. köt.) Második kötet, 1454–1527. Budapest, 1913. (Magyar Tört. eml. 1. oszt. XXXVIII. köt.)
A Magyar Tudományos Akadémia megbizásából kiadják dr. Thallóczy Lajos, Barabás Samu. Első kötet, 1133–1453. Budapest, 1910. (A Magyar Történelmi emlékek I oszt. XXXV. köt.) Második kötet, 1454–1527. Budapest, 1913. (Magyar Tört. eml. 1. oszt. XXXVIII. köt.)
Ez a kissé megkésett ismertetés a Frangepán-oklevéltár két kötetére főkép a társulatunkat és folyóiratunkat közvetlenül érintő szempontból kivánja felhivni a figyelmet. Az oklevéltárnak történeti és diplomatikai oldalról való méltatása más helyen történt meg annak idején;* itt főleg a genealógiai és heraldikai vonatkozásokat kivánjuk kiemelni.
L. Századok 1911. 787. és 1914. 715. ll.
Bár a két kötet telve van a politikai történet szempontjából fontos adatokkal, mire nézve az első kötet anyagából elég csupán Hunyadi Jánosnak Alfonz nápolyi királylyal 1447- és 1448-ban folytatott tárgyalásaira utalni, természetes, hogy mint minden családi oklevéltárban, az anyag legnagyobb része itt is a család történetére vonatkozik.
A Frangepánok történetével eddigelé Wenzel Gusztáv, Wertner Mór és horvát nyelven irt munkájában Klaič Vjekoslav foglalkozott részletesebben. Bár ezek közül Wertner és Klaić nagyon behatóan és kimeritően dolgozták fel a tárgyat, eredményeik a Frangepán-oklevéltár adatai által sok tekintetben kiegészitést nyernek. Igy mindenek előtt fontos annak megállapitása, hogy (II.) Bertalan, modrusi comes, akinek III. Béla király 1193-i adománya szól, nem azonos az első ismert Frangepán-ősnek, Duim-nak szintén Bertalan nevü fiával, a mint ezt különben Barabás Samu e folyóiratban már régebben megállapitotta.
A további eltérések könnyen ellenőrizhetők az által, hogy ugy Wertner* mint Klaič is* nemzedékrendi táblázatban foglalja össze vizsgálatainak eredményét, mit a Frangepán oklevéltár második kötetéhez csatolt genealogiai táblázattal összehasonlitva megállapithatjuk a változásokat. Az utóbbinak használatánál azonban szem előtt tartandó, hogy ez a táblázat mellőzi IV. Béla 1242-i oklevelének adatait, minthogy az oklevéltár az oklevelet a hamis oklevelek közé vette. Azonban utóbb Barabás az oklevélnek a) szövegét hitelesnek ismerte el,* miért is a táblázatba (II.) Guidó fiai közé (II.) Jánost, az (I.) Frigyes, (III.) Guidó és (III.) Bertalan testvérét is be kell iktatni.
Adler, Neue Folge, IV. k. 45. l.
Krčki knezovi Frankapani cz. müveinek mellékletén.
Századok, 1914. évf. 683. l.
Különben a család eredete, sajnos, az oklevéltárban közölt adatok után is homályban marad s a római és a friauli Frangipanikkal való összeköttetés nem állapitható meg. Mindössze a friauli grófok czimerének a Frangepánok által a XV. században használt czimerrel való rokonsága támogatja a két család közt lévő kapcsolat feltevését.
Maga a Frangepán-czimer kérdése is tisztázatlan még. Az oklevéltár erre nézve is becses adatokkal gyarapitja ismereteinket. A Frangepánok által régebben, a XIV. században és a XV. század elején használt pecsétkép, a menekülő farkas, mely jobbra fordult oroszlánnal viaskodik, az oklevéltár I. kötetének több darabján fordul elő.* A XV. század közepe felé a család már nem ezt a czimerképet használja, hanem vagy egyes vágott pajzs felső mezejében a hatágu csillagot, mely a régebben használt czimernek csupán sisakdiszén, a sasszárnyon volt alkalmazva; vagy pedig pajzspárt használnak, mely esetben a második pajzsképet: két egymással szemben ágaskodó, felkunkoritott farku oroszlán első bal-, illetőleg jobb lábával stilizált rózsát tart. Az egyes pajzsot mutatja a Frangepán-oklevéltárban található darabokon kivül Frangepán Zsigmond pecsétje is azon a az oklevélen, a melyet az országos rendek adtak 1447-ben Hédervári Imrének Budavár átadása alkalmából,* a pajzspár képét pedig Klaič közli Frangepán Duimnak 1452-i pecsétjéről.* Azonban, miként az oklevéltárhoz irt tanulmányában Thallóczy Lajos megjegyzi,* a Frangepán-czimer tanulmányozójának az 1526-on inneni pecséteket is figyelembe kell vennie, holott az oklevéltár anyaga csupán 1527-ig terjed.
CXXXVIII. CLXXXIV. CCXXV. stb.
Turul, 1902. é. 4. füz.
I. m. 232. l.
II. köt. XIV. l. 4. jegyz.
A XII. és XIII. századi rész, sőt részben a XIV. századi is természetesen már előbb is ismeretes volt más kiadásokból; itt azonban összegyüjtve, kritikailag megrostálva és a hamisitványoktól elkülönitve együtt kapjuk az egész anyagot. A XIV. századból több fontos oklevél jelent meg először ez alkalommal, melyek I. Károlynak Duim comes és fia (II.) Frigyes comes javára tett adományairól szólnak. Az eddigelé ismeretlen anyag a XV. század elejével indul bőven, Zsigmond királynak (IV.) Miklós és fiai (V.) Miklós és Bertalan részére adott kiváltságait és adományait tárgyazó okleveleivel. Ettől kezdve a házassági szerződések, osztály- és záloglevelek, végrendeletek, birtokba iktatások és felmentőlevelek a család történetére 126és részben a köztörténetre is becses adatok nagy bőségét tartalmazzák. Az 1454-től 1527-ig terjedő korszakot magában foglaló második kötet becses anyagából főkép a Frangepán Istvánra és fiára, Bernátra vonatkozó adatok emelkednek ki és az egész anyag a család egyik legkiválóbb tagjának, Kristóf főkapitánynak haláláig terjed.
A Frangepán-családra, valamint a köztörténetre vonatkozó adatokon kivül az oklevéltár két kötete bőségesen tartalmaz egyéb nemzetségi és családi vonatkozásu adatokat is.
A horvát nemzetségek közül a XV. század elején az I. kötet anyagában több izben szerepelnek a likamegyei Mogorovics-nemzetség tagjai, osztroviczai Novák fiai: Péter és Pál testvérek, kik Osztrovicza várat Miklós vegliai comesnek Cettina várával, illetőleg kameniki és liuticsei birtokával cserélték el. Ugyanezen nemzetségből még Szamaczics János fiai, Ivánkó, Péter, Jakab és Gergely szerepelnek, a Kninszéki horvát nemesek esküdt birái gyanánt pedig a Bucsan, Uhnacsácz és Cziprian nemzetség tagjai fordulnak elő. Több horvát nemzetség szerepel elszórtan a második kötet anyagában is.
Nagyon becsesek a közölt okleveleken előforduló pecsétek czimerképeinek pontos leirásai is. S minthogy ezeket a leirásokat a már egyebütt megjelent oklevelek mellett is megkapjuk a Frangepán-oklevéltárban, ez által a régibb kiadásoknak, Fejérnek, Kukuljevičnek hiányai ebben a tekintetben is pótolva vannak. Igy kapjuk az első kötetben (a Frangepán-pecséteken kivül) Ortemburgi Frigyes gróf, Stubenbergi Ottó, Nelipics János czetinai nemes, Okicsi Benvenuto, Tamás zenig püspök és mások pecséteit, a II. kötetben pedig a Sztrelcse nemzetségbeli koranai nemesek oklevelén a nemzetségi czimert mutató pecsétet, a Frangepán Márton zálogvalló levelén a Sichelberg Miklós pecsétjét. Mindez a heraldikusnak és a genealogusnak becses anyag.
Természetesen itt nincs helye annak, hogy kutassuk, miért korlátozták a szerzők az oklevéltár anyagát a középkori részre. Meg kell elégednünk annak örvendetes megállapitásával, hogy a mit e két kötetben közrebocsájtottak, az tiszta nyeresége a politikai, müvelődési és a családi történetnek. Kivánatos lenne ennek a becses anyagnak a feldolgozása a szerint az utmutatás szerint, a melyet Thallóczy Lajos a II. kötethez csatolt vázlatos méltatásban adott meg.
(sz. i.)
