A MEZŐSZEGEDI SZEGEDY-CSALÁD ŐSEI.
A MEZŐSZEGEDI SZEGEDY-CSALÁD ŐSEI.
A Dunántúl virágzó Mezőszegedi Szegedy-családban szinte nemzedékről-nemzedékre átszállott az a hagyomány, hogy a család Szegedről származik.*
Nagy Iván: Magyarország Családai. X. 547. l.
Bár a család tagjai a XVIII. század folyamán rendkívül sok oklevelet gyüjtöttek egybe, részben hiteles helyi másolatokban, főleg abból a czélból, hogy a Szegedy-család egyes tagjai által a mohácsi vész előtti korszakban bírt jószágokat megszerezzék, oly adat, mely e hagyományt csak némikép is támogatta volna, nem állott rendelkezésükre.
Sőt a dunántúli Mezőszegedi Szegedyek a dunáninneni vármegyékben (Pozsony, Nyitra, Komárom) a XVII.–XVIII. századokban virágzó Mezőszegedi Szegedyekkel való vérségi kapcsolatot sem voltak képesek igazolni, bár a hermáni családi levéltárban őrzött egykorú levelek tanusítják, hogy e két család tagjai rokonságot tartottak fenn, bár e rokonság a családnév és az előnév azonosságán kívül, mivel sem volt igazolható.
De azért a dunántúli Szegedyek között is akadtak egyesek, a kik ezen állítólagos vérségi kapcsolatban kételkedtek.
Helyesen jegyzi meg tehát a dunáninneni Szegedyekről, Szegedy Pálnak, Vas, Zala és Somogy vármegyék alispánjának fia: Szegedy János a tudós jezsuita, hogy ez a család a dunántúli Szegedyekkel semmiféle összeköttetésben nincs.*
Nagy Iván: Magyarország Családai. X. 550. l.
A XVIII. század első felében ugyan a Chernelházi Chernel, az Acsády- és a Palkovith (Palkovics)-családokkal való összeházasodás által tényleg vérségi kapcsolatba jutott e két család, de épen ezen összeházasodás következtében keletkezett perekben a dunáninneni Szegedy-család prókátora már éles megkülönböztetést tesz e két család között, sőt egy alkalommal szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a dunáninneni Szegedy-család az igazi Mezőszegedi Szegedy-család, mely Szegedről származik és az a Szegedy Ferencz kassai hadbíró, a ki Kassáról menekült a Dunán túlra, ezzel a családdal vérségi kapcsolatban nem állott.*
Országos Levéltár, Ügyvédek után maradt iratok. 20–146.
Az Országos Levéltárban őrzött iratok, valamint a család által Vas vármegye levéltárában letétbe helyezett családi iratok is tanusítják, hogy a XVIII. század folyamán mily sok kisérletet tettek e két család egybekapcsolására, persze eredmény nélkül. A két család közti vérségi kapcsolat ugyan ma sem mutatható ki, annyi azonban kétségtelen, hogy mind a két család Szegedről származik, honnan a török hódoltság őket világgá üldözte.
*
Szeged városa – mind a két család ősi fészke – a XV. század második felében, a Hunyadiak korában a virágzás tetőpontján állott.
Ez a város, mint a kereskedelem és az ipar góczpontja, egyike volt a XV. században a legvagyonosabb városainknak.
Lakosai eredetileg kézművesek, sószállító-hajósok, fuvarosok voltak, de később, különösen a XV–XVI. századokban, leginkább kereskedelemmel foglalkoztak s a rendelkezésünkre álló legrégibb adatok szerint mindenkor a közülök választott bírótól függöttek és sohasem állottak a csongrádi vár ispánjának hatósága alatt.*
Czimer Károly: Szeged Monographiája (bírálat). Budapesti Szemle. 1901. 133. l.
A város eddig ismert legrégibb adománylevelét 1247-ben IV. Béla királytól nyerte.
II. Endrétől, majd úgy látszik, IV. Béla királytól nyerte Székesfehérvár és Buda kiváltságait, a melyeket Mátyás király is megerősített.*
Csánki D.: Magyarország tört. földrajza. I. 677. l.
A későbbi kiváltságlevelek különösen Zsigmond király kora óta, leginkább a szabad kereskedelmet biztosították a város polgárainak.
Mátyás király, a Hunyadi-háznak tett nagy szolgálatokért, hálából többízben különös kedvezményben részesítette a város polgárait, 1464-ben átírja és megerősíti IV. Béla király. 1247. évi adománylevelét, 1475-ben megvédelmezi a szegedi polgárság vásárvámmentességi jogát a budai káptalannal szemben, 1459-ben heti vásárnapot engedélyez, 1462-ben a Duna–Tiszaköz pusztáit szabad legeltetésre a városnak átengedi.*
Csánki D.: i. m. I. 677. l.
A város fejlődésére jelentékeny kihatással volt az a körülmény, hogy Szeged már a tatárjárás előtti korszakban fősóraktára volt az országnak. A szegedi királyi sóraktárból kifejlődött sókamara ügyköre a XV. század folyamán mindegyre nagyobbodott s a korona összes délmagyarországi haszonvételeit kezelte. A XV. században Szeged volt a tiszai halászat legjelentékenyebb állomása. A Tisza és a Maros mentén a XV. században mintegy 3–4000 ember élt csupán a halászatból. A tiszai halat is leginkább a szegedi kereskedők szállították szét az országban.
E mellett a marhatenyésztés is jelentékenyen fellendült, a nagykiterjedésű szabad legelőkön és a város terjedelmes birtokain.
A nagykiterjedésű legelőkön kívül a szegedi polgároknak jelentékeny szőleik is voltak, az 1522. évi adólajstrom adatai szerint a szegedi polgárok Kamenicán, Péterváradon, Szalánkemenben (Slankamen), Karomban stb. helyeken voltak szőlőbirtokosok.
A híres szerémi borokat főleg ők szállították a budai kereskedőkkel együtt szerte az országban.
Ennyi kiváltság és ily kedvező gazdasági viszonyok mellett a XV. század folyamán egy gazdag, öntudatos polgárság fejlődött ki Szegeden, a melynek lakosai könnyen elláthatták magukat élelemmel s e tekintetben nem voltak az őket környező vidékre ráutalva, jólétben éltek s mentek voltak mindennemű terhes szolgálmányok alól.
A gazdag, előkelő szegedi polgár, a főurak körében is szívesen látott vendég volt. Többen előkelő családokba házasodtak, mint Lelei Pál, Ferencz fia, a ki nejének, Kürtösi Dorottya asszonynak, Kürtösi János leányának, rokoni összeköttetéseinél fogva a Héderváriakkal, a Szekcsői Herczeg, a Szécsényi, a Kölkedi, a Léthai és a Laki Thuz családokkal volt atyafiságban.*
Wenzel Gusztáv: A Hédervári Ferencz jószágai fölötti per. Magy. Tört. Tár. 1859. VI. 44. és 64. ll.
Valószínűleg egy Szegedről Pestre átszármazott család sarja volt az a Szegedi Pál, a ki 1492–1498. években Pest város bírája volt s a kinek jelentékeny birtokai is voltak, vagyis nemesi kiváltságokat is gyakorolt. A mohácsi vész előtti korszakban élt Szegedi-család nevűek közül csupán ő érdekel bennünket közelebbről, mert a XVIII. század folyamán úgy a dunáninneni, mint a dunántúli Szegedy-család sarjai tényleg kisérletet tettek arra, hogy a vele való vérségi kapcsolatot kimutassák, azonban eredmény nélkül.
Szegedy Pál (Paulus Zegedy) 1492. évi február hó 7-én szerepel elsőízben, mint Pest város bírája.* 1497. évi április hó 19-én, mint Pest város bírája egy házvétel ügyében állított ki oklevelet.* 1498. évi január hó 2-án még mint Pest város bírája a budai káptalan előtt megszerzi Ecser és Üllő helységekben levő birtokrészeket.*
Századok. 1873. 511–512. l. Károlyi-oklt. III. 2. l.
Rómer Flóris: A régi Pest. 229–230. l.
Orsz. Levéltár Dl. 20, 635.
1514-ben, már csak mint pesti polgár, egyezséget kötött Szent-Iváni Jakabbal, mely alkalommal az utóbbinak visszaadja a fejérvármegyei solti székhez tartozó Szent-Iván nevű pusztát, viszont Szent-Iváni Jakab a Délegyháza nevű (Soroksártól délre fekvő) pusztai birtokát zálogosította el Szegedy Pálnak.*
Orsz. Levéltár N. R. A. F. 311. Nr. 48. Folio 67.
Ez az utolsó adat Szegedy Pálról, utódait a 22Mezőszegedi Szegedy-család által Vas vármegye levéltárában letétbe helyezett iratok között található leszármazási tábla a következőleg tünteti fel:*
Szegedy-család iratai: 58. csomó, 3. szám. Beödi Balogh Gyula szíves közlése.
Szegedy I. Pál 1514; I. János †; I. Ferencz; I. József †; II. Pál; Antal; II. Ferencz; László; II. János
E leszármazási tábla hitelességét nem áll módomban ellenőrizni, kétségtelen azonban, hogy a leszármazási táblán feltüntetett családtagokat, sem a dunáninneni, sem pedig a dunántúli Szegedyek őseivel nem lehet egybekapcsolni, mindkét család őseit tehát másutt kell keresnünk.
*
A mohácsi vész előtti korszakban Szeged város polgárai között előkelő szerepet játszott a Kalmár-család.
E család, miként neve is mutatja, kereskedéssel foglalkozott, tagjai közül Márton már a XV. század közepén a város főbírája (principalis iudex). Ugyane családból származhatott az a Kalmár Máté, a ki 1481-ben a város esküdt polgára volt.*
Reizner János: Szeged története. IV. 78. l.
A XVI. század elején több ily nevű család élt Szegeden. Az 1522. évi tizedlajstromban nem kevesebb, mint 37 Kalmár nevű szegedi lakost találunk, a kik legnagyobbrészt nem adtak terménybeli tizedet, hanem készpénzzel adóztak, tehát nem voltak földmívelők, hanem valószínűleg kereskedők, de találunk közöttük szőlőbirtokosokat és juhosgazdákat is.*
U. o. IV. 97–128. l.
Az 1522. évi tizedlajstromban felsorolt Kalmár nevű szegedi lakosok egyikétől származik Szegedi, másként Kalmár János a dunáninneni Mezőszegedi Szegedy-család őse.
Ama élénk kereskedelmi összeköttetés következtében, mely a XVI. században Szeged és Kassa között még fennállott, Szegedi Kalmár János is gyakran megfordult a Felvidék eme kereskedelmi góczpontján. Egy ily útja alkalmával ismerkedhetett meg Ambrus kassai polgár leányával, Annával, a kit nőül vett, míg ennek nővére, Margit, az ugyancsak Szegedről származó Paysgyárthó Márton házastársa lőn.*
Orsz. Levéltár. N. R. A. F. 311. N. 48. és 310, N. 50. Az 1522. évi tizedjegyzékben a Paysgyárthó-családból Péter szerepel, a ki ugyanabban az utczában, a «nagy utczában» lakott, a hol az összeírás szerint a Kalmár-család öt tagja volt megtelepedve. Ambrus kassai polgár szinte kereskedő volt. Halála után nejétől: Anna asszonytól született leányai, Szegedi Kalmár Jánosné és Paysgyárthó Mártonné 1562-ben pert indítottak Vas István özvegye ellen 200 arany miatt, a melyet még atyjuk kölcsönzött néhai Vas Istvánnak. A periratokból azt is megtudjuk, hogy Ambrus kassai polgár özvegye másodszor Hobics Gergelyhez ment nőül.
Szegedi Kalmár János valószínűleg még az 1542. év első felében hozta haza mátkáját Szegedre, de az ifjú házasok nem sokáig maradhattak új otthonukban, mert az 1542. év őszén a törökök Szeged városát megszállották.*
Czímer Károly szerint (Budapesti Szemle 1901. 213. l.): Szeged városa 1542. év őszén önként adta meg magát s a törökök ellenállás nélkül szállották meg a várost.
Szegedi Kalmár János ifjú nejével, a ki ekkor már szíve alatt hordta elsőszülöttjét, valószínűleg még a megszállás előtt Makóra költözött, hol elsőszülőtt fia, Márton, született.* Közel egy évtizeden át lakott Szegedi Kalmár János Makón, hova Szegedről több rokona és jóismerőse is átköltözött.* Itt élt remény és kétség között a kis család, midőn egy váratlan esemény következtében tovább kellett bujdosniok.
Szegedy Márton végrendelete. Orsz. Levéltár. Táblai perek. 4–1402. 57. melléklet.
Szegedy Márton végrendeletében említést tesz Kalmár Boldizsárról, a ki atyjával Kecskemétre, majd onnan Nagyszombatba költözött. Kalmár Boldizsárnak Keneresi (Kenyeresi) Katalinnal kötött házasságából származott Szegedy János, a kiről az 1612. évi junius hó 13-án Nagyszombatban megtartott tanuvallomások során azt állították, hogy Szegedy Márton közeli rokona volt. Orsz. Levéltár. N. R. A. F. 311. N. 48. 15 mell. és F. 310. N. 50.
Tóth Mihály, a vitéz hajduvezér, Szeged város volt főbírája, 1552 február havában a szegedi várat éjjeli támadással akarta a törököktől visszafoglalni. Kisérlete azonban meghiusult. A budai basa ugyanis még idejében értesülvén Szeged szorongatott helyzetéről, a vár felmentésére sietett.
Miután az elővigyázat nélkül táborozó keresztény hadat Szeged alatt márczius 1-én szétverte, 23a városba nyomult, azt kirabolta és felgyujtotta.*
Czimer Károly: Budapesti Szemle. 1901. 212. l.
A Makóra menekült szegedi polgárok alig tértek magukhoz ama rémülettől, a melyet Szeged pusztulása keltett, midőn ugyanazon év nyarán híre futott Temesvár elestének (julius 26), melyet csakhamar ama újabb rémhír követett, hogy Lippa és a közeli erődök is török kézbe jutottak.
E rémhírek hatása alatt a Marostól északra fekvő vidék lakossága elmenekült. Szegedi Kalmár János rokonaival együtt szintén elfutott Makóról, honnan hosszabb ideig tartó bujdosás után Beregszászba értek, mivel azonban a város ekkor már túl volt tömve menekülőkkel, Szegedi Kalmár János és rokonai kénytelenek voltak a várba költözni, hol egy Bodó Pál nevű szegény ember lakásán vonták meg magukat.
Itt született András nap táján (nov. 30.) Szegedi Kalmár János legifjabb fia: András.
Az 1552–53. év telét a család Beregszászon töltötte, mire kitavaszodott, Szegedi Kalmár János ismét kezébe vette a vándorbotot és családjával együtt Kecskemétre költözött.*
Szegedy Márton végrendelete. Orsz. Levéltár. Táblai perek 4–1402. 57. sz. melléklet.
Szegedi Kalmár Jánost erre az elhatározásra valószínűleg az a körülmény bírta, hogy Szeged lakosainak egy része, többi között az ötvös-czéh is, Kecskeméten telepedett le.*
Hornyik János: Kecskemét város története. II. 28., 166., 271–279. l.
Kecskeméten régi ismerősökkel találkozván, csakhamar otthon kezdte magát érezni. Idővel annyira megnyerte a kecskemétiek bizalmát, hogy a város főbírájává választották. Sajnos, hivatali működéséről felette hiányos adatokkal rendelkezünk, mert Kecskemét város iratai és jegyzőkönyvei az 1591. év előtti időből megsemmisültek.* Hivataloskodása azonban a legjobb emléket hagyta maga után, miként azt Kecskemét város főbírája és esküdttársai által a Kassán letelepedett unokája, Szegedy Mihály részére 1600. évi Szent Mihály napján kiállított bizonyságlevél is igazolja, a melyben a többek között a következők olvashatók:
Eredetije Kassa város levéltárában. 4894. sz. a. Közzétette Kemény Lajos: Történelmi közlemények Abauj-Torna vm. és Kassa multjából. 1913. 161–164. l.
«Szülei ő kegyelmének édesatyja, Zegedi Márton, Márton urunknak édesatyja, Zegedi János, ki életében ez nyomorult városnak Isten után volt bírája és gondviselője, ecclesiánknak is igaz tagja.» Majd alább: «Az, mit fellebb is jelentjük, Márton uramnak édesatyja Zegedi János volt, az ecclesiának egy főoszlopa volt, az polgári társaságnak és városunknak főgondviselője, főbírája és főtanácsa volt, az jóságos cselekedetekben az keresztyén mértékletes és tiszta életben mindenekelőtt tündöklött, az jóknak szeretője, az gonoszoknak gyűlölője volt, az nyomorultaknak segítője, táplálója és mind haláláig keresztyén hivataljának serény követője volt.»
Szegedi Kalmár János 1581. év augusztus havában Kecskeméten húnyt el, s hűlt tetemei a kápolna melletti temetőkertben helyeztettek örök nyugalomra.* Sok hányatás és küzdelemteljes élet után azzal a jóleső tudattal húnyhatta le szemét, hogy bár a török szülőföldjéről világgá üldözte, az évek hosszú során át folytatott kitartó munkával családjának fennmaradását és jövőjét biztosította.
Szegedy Márton végrendelete.
Szegedi Kalmár Jánosnak öt gyermeke maradt: Márton, Ilona, Anna, János és András.
A leányok közül: Anna Gáspár Benedek házastársa lett, míg Ilonát Bodonyi Mihály vette nőül.*
Orsz. Levéltár. N. R. A. F. 310. N. 50. 3. okl.
Az utóbbiak a szülői örökség miatt sok bajt okoztak Szegedy Mártonnak és Andrásnak, a kik a testvéreket az apai és az anyai örökségből kielégítették.
Bodonyiékkal Szegedy Márton és András még Kecskeméten laktukban akartak megegyezni, de az ő «fösvény és telhetetlen» természetüknél fogva nem tudtak velük zöld ágra vergődni.
Bodonyiék nem átallották ügyüket a török bíróság elé vinni és ettől csak akkor állottak el, mikor az «egri keresztény urak» erélyesen figyelmeztették őket eljárásuk következményeire.
Mikor Szegedy Márton és András már Nagyszombatban laktak, Bodonyi Mihály és neje 1596-ban a helytartótól rendeletet eszközöltek ki, a melylyel Szegedy Mártont és Andrást a nagyszombati senatus elé idéztették.*
Orsz. Levéltár. N. R. A. F. 310. N. 49. 13–18. l.
Szegedy Márton még végrendeletében is keserű 24szavakkal emlékezik azokról a kellemetlenségekről, a melyeket neki telhetetlen sógora és nővére okoztak.
János, a ki Gyöngyösön telepedett le, Serkei Lórántffy Mihálynak, a sárospataki református főiskola egyik főpártfogójának volt bizalmasa.
Lórántffy Mihály 1608. évi aug. hó 4-én neki Kis-Réde, Nagy-Réde és Faiszot (Fajzat) nevű hevesvármegyei falukban levő részjószágait adta zálogba.
Lórántffy Mihály halála után (1614) pedig leányai, Zsuzsanna, később Rákóczi György erdélyi fejedelem neje és Mária, a későbbi Rákóczi Zsigmondné, ama szolgálatokért, a melyeket Ruszkai Dobó Ferencznek és atyjuknak tett, 1615. évi márcz. hó 28-án Sárospatakon kelt levelükben Csörgő nevű birtokukat Zemplénben 500 magyar forintért elzálogosítják.*
Orsz. Levéltár. N. R. A. F. 700. N. 11. f. 732. N. 78. és f. 1735. N. 53.
Szegedy Jánosnak Kálnási Ilonától három leánya született: Anna, Erzsébet és Klára. Fiutódairól nincsenek adatok.
Márton és András, a kik 1579. évi deczember hó 15-én Prágában kelt nemességújító czímerlevelet nyertek. Rudolf királytól, a dunáninneni Szegedy-családot két főágban terjesztették tovább. András ága azonban unokáiban magvaszakadt.
