A fogarasföldi Boér-család.
A fogarasföldi Boér-család.
A Boér-család eredetét homály borítja, csak kevés adat van, amivel némi fényt deríthetünk e kérdésre. Amit a genealogusok eddig írtak róla, jórészt Kővári munkájából vették, ez azonban a tényeknek nem felel meg. Bizonyos az, hogy a család ősi fészke Fogaras földe volt, ott élt már az Árpádházi királyok korában, s onnan terjedt el Erdélyben és Magyarország több megyéjében.
Ismeretes, hogy Fogaras földjét a honfoglalás alkalmával egyetlen törzs sem szállta meg, így királyi birtok maradt és az oklevelek is Királyföldnek nevezik. Később, az erdélyi fejedelmek korában is megőrizte ezt a jellegét s a fejedelmek vagy a fejedelemasszonyok birtokát képezte. Az Árpádházi királyok védelmi politikája nem hagyta azonban ezt a földet sem lakatlanul és különböző népeket telepített oda. Így kerültek e helyre bessenyők, bolgárok és kúnok is. Az oklevelek – bár kevés maradt fenn – beszélnek a bessenyők erdejéről,* a bolgárok földjéről* és két falú, Alsó- és Felső-Komána (Cumana) arról tesz tanúságot, hogy ott kún telepítés volt. A régi Fogaras földje, – Districtus et terra Fogarasiensis – azonban nagyobb volt, mint a mai vármegye s az Olt könyökfordulatától midőn a Székelyföld felől jöve nyugatnak veszi folyását) északra és délre terült el. Az oklevelek különbséget is tesznek a két terület közt, s az északit felső vidéknek, a délit alsó vidéknek nevezik. A két vidék élén egy-egy ispán, illetőleg vicekapitány állott.*
Az Andreanum 1224-ben. I. Ulászló oklevele 1441-ben.
U. o. Hivatkozással Hunfalvy i. m. I. 332.
Tuscarim, i. m. 29. l. – és O. L. 3480. – A fog. bojérok összeírása.
Fogaras kerületének és földjének különös szerep jutott a történelemben. A magyar királyok többször ajándékozták ezt a területet a havasalföldi vajdáknak hűbérbirtok gyanánt. Különleges szerepénél fogva sajátságos törvényei és jogszokásai voltak. Igy pl. nem volt prćscriptio* (elévülés), s boeri birtokot (bojaronatum) nem birtokolhatott olyan, aki az Olton túl lakott.* A nemeseknek pedig négy osztályát különböztették meg:* 1. akiknek személyükre armálisuk, házukra exemptiójuk volt; 2. akiknek személyükre volt armálisuk, de kiváltságos birtokuk nem volt; 3. akiknek házukra volt exemptiójuk, de nincs armálisuk; végül 4. akiknek nincs armálisuk, sem exemptionalis levelük, «máshonnan jöttek, de szabad emberek és a fejedelmet rendesen lovon szolgálják». – Ezen négy osztály közül a legrégibb volt azon nemesek csoportja, akik a székelyek mintájára határőr-szolgálatot teljesítettek és ezért ősidőktől fogva Fogaras vidékén és havasain adományozás útján bizonyos birtokállományokat – ú. n. boérságot, certć portiones seu sessiones Boeronatus-t – és havasi legelőket bírtak s az 1508-iki statutumban megnevezetteken kívül minden egyéb úrbéri szolgálmányoktól mentek voltak.* Ép ezért a boérság dologi jog lévén, vásárolható volt, ezen a területen lakó nemes vehetett boéri birtokot, de az ős boérságot leány nem örökölhette, az csak a fiú-ágat illette meg, egynegyed rész azonban neki járt ki. Ha a boér örökös nélkül halt meg, boérsága a várúrra szállt, vagyis a királyra, illetve a fejedelemre. Ezek a birtokos nemesek azután később armálist is kaptak.
Gyfr. S. R. XV. 124–129.
Tomori Pál 1516-iki levele. A Boér-család levéltárában.
1699-es Urbarium. Boér cs. lt.
Hunfalvy: Az oláhok története II. 204.
Fogaras földjén az első ilyen betelepítés (illetőleg birtokadományozás) bolgár-török eredetű családokkal történt. Erre enged következtetni maga a boér név is. A boér szó etymologice a bolgár boliad, boljar szóból származik, melynek töve bolje = sok.* Az összes keleti népeknél előfordul. A tatárban baj = gazdag, bajar pedig nemest jelent. A keleti szláv népeknél a főnemest, az előkelő állami főembert jelölik e névvel.* Így kerül be később az oláh nyelvbe is bojár alakban. Érdekes azonban még hogy a mig a Hunyad és Szörény megyében telepített kiváltságoltakat – akik jórészt oláhok voltak – kenézeknek nevezték, addig itt boéroknak. Tehát az első telepítés bolgár-török, kún és bessenyő családokkal történt és csak később kerültek erre a földre oláhok is.
Hunfalvy: i. m. II. 71. j.
Hunfalvy: i. m. II. 49. – A «Magyar nyelv etymologiai szótár» (III. 439.) téved, midőn az Okl. Sz. után menve azt állítja, hogy a Boér mint tulajdonnév 1493-ban fordul elő első ízben, mert 1476-ban mint családnév szerepel Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajda levelében.
A fogarasföldi Boér-család is valószínüleg ilyen bolgár-török eredetű, vagy kún boéri családból ered. Később kiváltságos voltát jelző boér szót nevéhez 31kapcsolja és vezetéknévként használja. A családi hagyomány is török eredetűnek tartja magát.
Az első okiratot, amely a Boér-családra vonatkozik, Puscariu Fragmente Istorice despre boerii din tara Făgăraşului című könyvében találtam,* amelyben szószerint leközli a birtokában levő iratot. Egy szerződésről van szó, amely Gerdál majorban (Villa Gerdal) a plébánián köttetett 1302 január 8-án (prima Dominica Epiphanić Domini)* «Joannes Literatus de Recse vice-capitaneus et Constantinus Boér de Nagy Birwoy vice Capitaneus de utrique Districtus Fogarasiensis, nobilis personć, et prudentes Walentinus Rinel, Willicus de Sancta Agneta et Jacobus Werner pariter Villicus de Seges-vár» előtt. A szerződés arról szól, hogy a Gerdál-tanya lakói az előbbi évben 100 könnyü súlyú ezüst márkát vettek fel kölcsön Braller-tanya lakóitól, hogy a tatár fogságban sinylődő hozzátartozóikat kiválthassák. Mivel azonban ezen összeget nem tudják visszafizetni, földjüknek azon részét, amely Mártonhegy és Földvár között terül el, zálogba adják, míg ők vagy utódaik a 100 ezüst márkát vissza nem fizetik. A jelzett helyek az Olttól északra vannak és ma is létező falvak.
I. m. 29–32. l.
Dr. Szentpétery: Oklevéltani naptár.
Ha ez az okirat hiteles és tényleg 1302-ből való, akkor az itt említett lenne a Boér-család legrégibb és első ismert őse. Sajnos, ettől az időponttól kezdve 200 éven keresztül semmiféle adatunk nincs, amit legkisebb vonatkozásba hozhatnánk a családdal. Szolnok-Doboka vármegyében is szerepelnek Boérok Dellő-Apátin és környékén a XV. század végén* és valószínű, hogy valami kapcsolata van a fogarasföldi nemzetséggel, de ezt írásos adattal bizonyítani nem tudjuk. Az első adat 1507-ből való,* mely szerint Tokos István fogarasi várnagy igazolja, hogy Berivói Kis István ispán (Sztojka Parvus de Berivoj) tizenkét forintért megkapta Mán boeronatusának egynegyed részét. Ettől kezdve a család története és leszármazása ismeretes, melyet az alábbiakban röviden vázolni is fogok. Itt csak azt kívánom megemlíteni, hogy a Sztojka nevet midőn Istvánnak és Balyat Bálintnak írom át, akkor egy 1602-iki oklevelet követek.* Hogy 1302 és 1507 közt mi történt a családdal, milyen szerepet töltött be, miért hagyta el a Boér nevet és miért kezdi a XVI. század utolsó évtizedeitől ismét használni vezetéknév gyanánt, az számomra még megoldásra váró probléma.
Szolnok-Doboka várm. monographiája III. 250–252.
A Boér cs. lt. hiteles másolat.
Sándor: Címerlevelek I. 20.
Berivói Kis István – aki a felsővidéknek volt az ispánja – az oklevelek szerint két fiú-utódot hagyott hátra, Récsei More Pétert és Berivói Bálintot. («Balya de Berivoj Bojaro»). Berivói Kis István 1509 és 1516-iki oklevelek tanusága szerint* Kopacselen, Berivojan szerez birtokokat és úgyszintén Récsén és ezeket hagyja két fiára, akik közül az idősebbik a récsei ágnak, a fiatalabbik a berivói, kopacseli és kövesdi ágnak lesz a megalapítója. Az alábbi leszármazási tábla mutatja az egyes ágak keletkezését, amelynek tagjaihoz csak röviden teszem meg a magam megjegyzéseit, melyeket különböző forrásból merítettem.
A Boér cs. lt.
A családfa a következő:
1. Récsei More Péter atyjától kapott birtokán, Récsén telepszik le és ő is szerez még újabb földeket. Volt birtoka Kisberivojon, melyet öccsével közösen birtokol. Négy fia volt, Tamás, Péter, Pál és János. Az elsőről és az utolsóról van csak adatunk.*
A Boér cs. lt.
2. Récsei Boér Tamás (mint More Tamás is szerepel) 1568-ban récsei házára János Zsigmondtól kiváltságot kapott.* 1588-ban – mint alsóvidéki ispán – Mundrán egy üres malomhelyet kap ajándékba, melyről szóló írást somlói Báthori Boldizsár Fogaras grófja, örököse és ura Tamás kérésére 1590 július 20-án kelt levelével megerősíti.* 1601 április 1-én Kolozsváron Báthori Zsigmondtól armális nemességet kapott.*
Prot. Appen. 338.
O. L. 3480.
Boér cs. lt. 1699-es Urbarium.
3. More Jánost később egy 1606-ból eredő ítélőlevél Récsey Boér Jánosnak írja.* Miután ép ez az ítélőlevél beszél arról, hogy «az hadakban az ország szolgálatjában forgott», valószínű, hogy azonos azzal, akinek Báthori István lengyel király és erdélyi fejedelem Grodnon 1584 febr. 20-án címeres nemeslevelet ad,* s akinek nemességét Rudolf császár és király Prágában 1595 febr. 1-én kelt levelével megújítja.*
L. R. VI. 436.
Turul III. 168.
U. o.
4. Récsei Bóér István – Tamásnak dédunokája – Lipót császár és királytól 1701 jan. 10-én nemességmegújítást és új armálist nyer, valamint birtokkiváltság-megerősítést Marosszentimrén, Alsó-Gáldon, Vajasdon, Récsén, Bethlenben, Magyar-Igenben és Gyulafehérváron lévő fekvőségeire.* Valószínü, hogy még fia Sámuel elhagyva a családi nevet, Récseynek írja magát és utódai is ezt használják. A récsei ág 1852. okt. 26-án récsei Récsey Ádám báró táborszernaggyal kihalt férfi-ágon.
Gyfr. L. R. III. 8. – Erd. kanc. 1706. No. 6. – Alb. Cista 4° fasc. 2° 28.
5. Berivói Bálint osztatlanul bírja a Nagy- és Kisberivojon és Kopacselen lévő s apától örökölt birtokokat. Majláth István erdélyi vajda 1535 június 8-án kelt levelével erősíti meg ezen birtokaihoz való jogát, melyben «Balya de Berivoj Bojaro ac familiaris noster»-nek nevezi őt.* Három fia van, de csak kettőnek lesznek utódai, és ők két család őseinek tekintendők.
Boér cs. lt.
6. Kopacseli István ispán fia Kopacseli Boér András 3 öccsével – János, Bálint, István – Brassóban 1602 február 10-én Báthori Zsigmondtól nemességet és címert nyer.* Valószínü, hogy András fia Simon, akivel a kövesdi ág veszi kezdetét. Simon Bethlen Gábor udvarában él. Gajnáron, Kopacselen, Kis-Galacon és a herszényi határban vannak birtokai. 1630 után feleségül veszi Imets István és Thomori Petronella második leányát Fruzsinát, akinek a révén igen sok birtokot kapott a férfi ágon kihalt Thomori-család javaiból, így Nyujtódot és Kövesdet. Simon fiai Kövesdre költözvén, ezt a nevet használják praedicatumul.
Sándor: Címerlevelek I. 20.
327. Kopacseli Boér Miklós – András testvérének Jánosnak fia – 1659 szeptember 15-én Pozsonyban Lipót királytól új nemességet és címert nyert testvéreivel: János és Ferenccel, valamint unokatestvéreivel: István és Andrással együtt. Fogarason kívül Zemplénben is vannak birtokaik, ép azért a nemesi levelet 1660 febr. 3-án Zemplénben kihirdettetik.*
Turul VII. 140. – Boér cs. lt.
8. Nagyberivói Boér Petraskó 1584-ben ispán, 1593-ban fogarasi törvényszéki bíró (az iratok szerint), 1598 július 22-én Gyulafehérváron Mária Christiernától adomány és exemptionalis levelet nyer nagyberivói fekvőségre.* Birtokai vannak Nagy- és Kisberivojon, Alsóvenicén és Kománán.
Boér cs. lt.
9. Nagyberivói Boér Miklós alsóvidéki ispán 1608 szeptember 1-én testvéreivel együtt Báthory Gábortól nemességet nyer.* A fejedelem kedvelt embere, 1612 október 18-án adományul Herszény falut kapja, mert – midőn Giczy András és Weiss Mihály brassói bíró a brassói polgárokkal fellázadtak Báthory ellen – a barcamezői csatában vitézül harcol, megöli Weiss bírót és elsőnek viszi meg a fejedelemnek a győzelem és a fellázadt Weiss halálának hírét.* Öt gyermeke van, köztük három fiú: Gáspár porumbáki udvarbíró, István fog. főudvarbíró és Miklós fog. udvarbíró.
Gyfr. Upt. L. R. V. 68. – Sándor, Címerlevelek I. 33.
Boér cs. lt.
10. Alsóvenicsei Boér Péter – Miklós testvére – apjától a venicei birtokok egy részét örökli. Két fia van: alsóvenicei B. János és alsókománai B. László. Mindketten új armálist kapnak Kemény János fejedelemtől 1661. május 13-án.* Ezt a nemesi levelet megújítja Apaffi Mihály 1665 május 29-én, mert – az oklevél szerint – bár elődeik is nemesek voltak, de «az erről szóló levelektől a tatárok által megfosztattak.»*
Turul 1804. 1728.
O. L. 3480.
Főbb vonásokkal a fentiekben vázoltam a Boér-család elágazásait és rövid történetét, amely genealogusaink előtt eddig ismeretlen volt. Sok kérdést még a homály fedi s ezt főleg az 1500 előtti adatok hiánya okozza. Igen hálás lennék, ha azok, akiknek kezében adatok vannak a családot illetőleg, azt velem közölnék. Így talán sikerülne elérni, hogy Erdély történetében egykor nagy szerepet vivő Boér-család multja teljesen ismeretes lenne előttünk.
B. Boér Géza.
Boér Constantinus de Nagy Birwoj vice-capitaneus Districtus Fogarasiensis 1302; Berivói Kis István ispán 1507 (Sztojka Parvus); Récsei More Péter (1); Beroviói Bálint (Balya) (5); Récsi Boér Tamás (2) ispán; Péter; Pál; János (3); Kopacseli István ispán; Salamon def.; Nagyberivói Boér Petraskó fog. törvényszéki biró; Péter; István; János; Tamás; János; Kopacseli Boér András (6); János; Bálint; István; István; Tamás dézsmás ~ Nagy Judit; György; Simon ~ Imets Fruzsina; István; Miklós (7); János; Ferenc; Zsigmond vkapitány és többször követ a Portán; István (4) ~ Jeddi Zsuzsanna; Ferenc; István; Zsigmond v. kapitány; Ferenc; Pál; Nagyberivói (9) Boér Miklós ispán; alsóvenicei Petraskó István; alsóvenicei B. Péter; József; Sámuel; Zsigmond; Tamás törv. biró; Péter vkapitány; József; Simon fogarasi főkapitány; Ferenc krasznai főispán ~ Torma Éva; Gábor; Miklós; András; István; Kövesdi Huszár (Boér) József báró; alsókománai Boér László; alsóvenicei Boér János (10)
