A MÁRAMAROSI SZT.-MIHÁLY MONOSTOR 1391-I GÖRÖG OKLEVELÉNEK LATIN FORDÍTÁSA AZ 1494. ÉVI MEGERŐSÍTŐ OKLEVÉLBEN.
23A MÁRAMAROSI SZT.-MIHÁLY MONOSTOR 1391-I GÖRÖG OKLEVELÉNEK LATIN FORDÍTÁSA AZ 1494. ÉVI MEGERŐSÍTŐ OKLEVÉLBEN.
(Oklevéltani észrevételek.)
Ismeretes, hogy 1391 augusztus havában Antonius konstantinápolyi patriarcha két oláh vajdának, Balica (Balk) és Drág fivéreknek kértére a Körtvélyes falu (Máramaros vm.) mellett fekvő, Szt. Mihály arkangyal tiszteletére alapított monostort «stauropigiá»-ra emelte, azaz kivonta a helyi egyházi hatóságok (püspökök) joghatósága alól és közvetlenül a patriarcha joghatósága alá tartozó intézménnyé nyilvánította. A monostor főnökének (hegumen, prior, abbas) csaknem püspöki jogokat adott a Balica és Drág birtokain fekvő templomok és azok tagjai felett, valamint neki adományozta az e jogokkal járó jövedelmeket is.*
Az oklevél görög szövegét Miklosich és Müller adták ki: Acta patriarchatus. Constantinopol. II. Vindobonae, 1862. a 156–157. lapon a bécsi udvari könyvtár kézirata alapján. Hogy milyen kézirat lehet ez, nem tudjuk, de aligha eredeti, mert ezt a kiadók megjegyezték volna. Az eredeti oklevelet 1494-ig a körtvélyesi monostorban őrizték más oklevelekkel együtt. Hogy mikor pusztult el, nem tudjuk, valószínűleg vagy akkor, mikor Apafi Mihály elkobozta a monostor birtokait (V. ö. Cziple, A mármar. püspökség kérdése, 23. l.) vagy mikor Thököly Imre vagy II. Rákóczi Ferencz kurucainak idejében a monostor teljesen elpusztult. V. ö. Petrov: Adalékok a magyarországi oroszság történetéhez V. 106. l.
Antonius patriarcha oklevelét II. Ulászló király 1494 május 14-én kelt oklevelével megerősítette, mely alkalommal a görög szöveg latin fordítását a megerősítő oklevélbe felvették. E megerősítő oklevél elején a következőket olvassuk:
«Hilarius, prior claustri sive monasterii ecclesić b. Michaelis archangeli in Maromaras fundati, grćcć fidei professor – – exhibuit et prćsentavit nobis quasdam litteras privilegiales – – quondam Antonii, civitatis Constantinopolitani, Novć Romć ac totius orbis patriarchć in pergameno grćcis litteris exaratas, sigilloque suo plumbeo impendenti consignitas et cum hoc etiam earundem litterarum exemplum, verbotenus in latino traductum».*
A megerősítő oklevelet későbbi másolatok alapján többször kiadták. Mi a Mihályi J. A máramarosi diplomák. 1900. 109–111. és 606–607. lapokon közölt szöveget használtuk.
Mihályi János az általa közölt szövegnél megjegyzi, hogy Télfy Ivánnak, a budapesti egyetemen a görög nyelv és irodalom volt tanárának nyilatkozata szerint a latin szöveg az eredetinek hű fordítása.*
U. ott, III. l. az 5. jegyzetben.
Nem szándékozunk ez alkalommal a görög és a latin szöveget egymással aprólékosan egybevetni, de már a futó átolvasásnál is rögtön szembetűnik, hogy a latin szöveg egyáltalán nem fordítása – legkevésbbé hű fordítása – a görög szövegnek, hanem teljesen szabad, más sorrendben, más kifejezésekkel való visszaadása az eredeti értelmének, a patriarcha intézkedéseinek, még hozzá önkényes változtatásokkal és hozzáadásokkal. A leglényegesebbekre rá fogunk mutatni.
1. Latin szöveg: «Vajvoda Balicza et Drag mester, qui habent ecclesiam seu monasterium perpetuum in Maramaros». A görög szövegben nincs a kettős és kétséget keltő megjelölés «ecclesiam seu monasterium», hanem mindig csak monasteriumról esik említés. A görög szövegben a nem teljesen érthető «monasterium perpetuum» helyett ez áll: «monasterium απο γονιχιτητος», nemzetségtől (kapott) öröklött; γονιχος = die Vorfahren betreffend, von ihnen herrührend, nemzeti, szülei.* Egy további helyen a latin szöveg ezt a monostort (ecclesia) «hćreditas»-nak nevezi.
Perpetualis, perpetuus, örökkévaló; perpetuitas, jus hereditarium; comes perpetuus, örökös főispán. Bartal, Glossarium. Budapest; 1901.
Eddig általánosan úgy vélték, hogy a körtvélyesmonostort Balica és Drág alapították. Okmányunk görög és latin szövegének egybevetéséből kitűnik, hogy előttük keletkezett.* Ekkor érthetőkké válnak Balica fiainak, Demeternek és Sándornak 1404 május 1-én kelt oklevelében azok a szavak, melyeket eddig nem értettünk meg: «Balica és Drág templomot emeltek Szt. Mihály arkangyal nevében» (nem monostort), továbbá 24«és a monostornak három falut adtak».* Ez azt jelenti, hogy a monostor már előbb fennállott, Balica és Drag pedig új templomot* emeltek számára s az is lehetséges, hogy új helyen.* A templom építésén kívül regszerezték a monostornak a stauropigiát. Természetes, hogy a papság s talán az egész nép szájhagyományában a monostor jótevőiből a monostor alapítói lettek.
Lehet, hogy apjuk Szász vajda idejében († 1364. v. ö. Mihályi, i. m. 40. l. I. jegyzet), ha az oklevél fenti kifejezéseit betűszerint vesszük, hogy a monostort végbeli ősük alapította, ha nem ragaszkodunk szigorúan a betűkhöz, akkor még régebben is.
Petrov A. Az 1404. évi legrégibb egyházi szláv nyelvű oklevél a kárpáti oroszok területéről. Filol. Sborník Ceské Akad. Věd. 1925.
Mert a monostor nem lehetett templom nélkül.
Az oklevél nem azt mondja, hogy a monostorban építették a templomot, hanem «a Taraczközi földön.»
2. Latin szöveg: «Balicza et Drag mester – – venerunt ad nos» t. i. Konstantinápolyba, de később már csak egyedül Drágról történik említés «Drag mester – – nostra authoritate – – benediximus patriarchali». A görög szöveg egyenesen megmondja, hogy csak Drág volt Konstantinápolyban.
3. Latin szöveg: «venerunt ad nos – – infelici et urgente imperii Constantinopolitani statu». Ez a teljesen fölösleges és a patriarchai méltósággal össze nem férő panaszos frázis nincs benn a görög szövegben.
4. Latin szöveg: «Balicza et Drag – – humilitati omne* ac Ecclesić ... * hćreditatem – – ecclesiam videlicet in nomine S. Michaelis archangeli fundatam, donarunt et obtulerunt». Ez igen gyanús; arról szó sem lehetett, hogy a vajda testvérek a monostort ajándékba adták a patriarchának és a konstantinápolyi egyháznak. A görög szövegből kiviláglik, hogy ők kérték a patriarchát, hogy a monostort fogadj a védelme és felügyelete alá «επισχεφεως χαι βεφενβευσεως».*
Helyesebben: nostrć.
T. i. Constantinopolitanć.
Háromszor.
Latin szöveg: «Quod si priori mori (ut omnes mortales sumus) contigerit». A görög szövegben a zárójelbe tett jámbor axioma hiányzik. Legfontosabbak a következő eltérések:
6. A görög szövegben a monostor hegumenjének «a patriarcha = εξαρχος helytartója magas cyme van, ellenben a latin szöveg őt csak a «prior» és «abbas» címmel illeti.
7. Mind a két szövegben a Balica és Drág birtokában volt hét helység meg van nevezve, amelyek fölött a patriarcha a monostor hegumenjének engedte át az egyházi jurisdictiót. E hét helység közül csak háromnak, esetleg négynek a neve egyezik a latin és görög szövegben: Ugotsa = Ογγοτζα «Chicho = Τζιτζοβιν «Bolvanus = Παλβανερζιν valószinűleg a román esti suffixummal. Nem oly biztosan mernők azonosítani a «Zilagysag» (azaz Szilágyság) nevét a Σελατζιον»-nal.*
Ezek az ιν, ον, ν-nek accusativ végzetek, a görög szövegben ugyanis accusativusban vannak a helységnevek közölve.
A többi három helységnek egészen más a neve a latin és a görög szövegben. Megyesalja, Αρτουντιν; hogy mi ez az Αρτουντ annak megállapítása a szakemberek feladata. Vajjon nem a görög által elferdített «Erdőd-e* román kiejtéssel a-val a szókezdő e helyett»? Erdőd mezőváros ma is létezik Szatmár megyében. Berzava, Ιουμπερεχιν valószínűleg Somberek vagy Zsomberek. Almazig, Πιστραν, Πιστρα egy a sok Bisztra közül.* Az eltérések magyarázatát adni nem tudjuk.
V. ö. Erdély és Ardeal.
Hol volt a három község, nem tudjuk.
Különösen érdekes a két szöveg eltérése az utód megválasztását illetőleg Pachomius akkori hegumen és exarcha halála esetére. A görög szöveg szerint az utódot Balica és Drág választják a monostor szerzeteseinek részvételével vagy tanácsával (μετα χαι της βουλης τωυ μοναστηριου μοναχων), a latin szöveg szerint pedig nemcsak a vajdák a szerzetesekkel együtt választanak, hanem a vajdák fent felsorolt birtokainak összes orthodox vallású lakossága közös gyűlésen: «Omnes fratres spirituales tunc et Balicza ac Drag mester cum omnibus hominibus parvis et magnis, in dictis pertinentiis residentibus ac congregatis aperte, ut ita congregati Priorem eligant». Miért és mi célból volt szükség a választás rendjének ilyen meghamisítására, nem magyarázhatjuk meg, csak megkockáztatjuk azt a feltevést; vajjon 100 évvel a görög oklevél kiadása után nem honosodott-e meg itt is ez az orthodox keleten szokásos választási mód? és a «fordítás» szerzője élni akart az alkalommal, hogy az oklevél megerősítése alkalmából a király tekintélyével legalizálja a fennálló rendet.*
Annak, hogy a latin szövegben adva van a napi kelet is (augusztus 13.) és a görögben hiányzik, nincsen különösebb jelentősége. A napi kelet benne lehetett Hilarius eredeti oklevelében és a bécsi kézirat másolásakor gondatlanságból maradt ki.
PETROV ELEK.
