NEMES LEVELEK A FŐVÁROS LEVÉLTÁRÁBAN.
NEMES LEVELEK A FŐVÁROS LEVÉLTÁRÁBAN.
A városi hatóságok nem foglalkoztak nemesi ügyekkel s így nem nyílott rá alkalom, hogy nemeslevelek jussanak levéltáraikba. A véletlen mégis sodort az idők folyamán 1–1 darabot a városi levéltárakba is, különösen azon időtől fogva, hogy a nemesség a városokba kezdett költözni s ez úton jutott a főváros levéltára is 14 nemeslevélhez és 3 nemesi bizonyítványhoz.
Ezek a nemeslevelek a legkülönbözőbb társadalmi állású emberek számára állíttattak ki volt közöttük kereskedő (Petrovits), hivatalnok (Krisán, Vanchhel, Klompe), katona (Riceiardi, 16Budimirovich) s voltak meg nem nevezett társadalmi állású emberek.
A 14 nemeslevél közül 11 eredeti, 2 hiteles, 1 egyszerű másolat; 11 magyarországi, 3 német birodalmi nemeslevél. Az eredetiek közül 1 grófi s 1 bárói diploma is van, a legérdekesebb azonban a Panka Péter fügedi várkapitány nemeslevele, mert a címerszerző jelentős szerepet vitt a XVI. sz. első felének politikai életében s címere is nagyon jellegzetes.
Az oklevelek a következők:
1. 1559. november 3. Bécs. I. Ferdinánd király címeres nemeslevele Panka Péter fügedi várkapitány számára.
A címerszerző pályafutása: «Sćpe in locis diversis ab ineunte ćtate sua tam contra Thurcas, nominis christiani perpetuos ac naturales hostes, quam alios adversarios nostros, cum larga sanguinis sui effusione, membrorum mutillacione et creberrimarum captivitatum perpessione, tum vero signanter primum tempore expugnacionis civitatis Budensis atque arcis eciam Strigoniensis per Thurcas facta, ac deinde annis superioribus in expedicione serenissimi principis domini quondam Caroli quinti foelicis recordacionis Romanorum imperatoris etc., fratris nostri charissimi contra Ioannem Fridericum ducem Saxonić susceptum, tandem vero temporibus quoque proxime prćteritis contra reginam olim Isabellam eiusque filium, ćmulos scilicet et adversarios nostrus, ac cćteros facciosos et rebelles nostros, eisdem reginć quondam Isabellć et eius filio adhćrentes, fortiter resistendo, ac inter alia sua contra eosdem adversarios nostros facta et gesta castellum quoque Fyged, cuius nunc capitaneatum agit, de manibus eorundem sug virtute capiendo ac in potestatem et fidelitatem nostram sibiiciendo fideliter utiliterque ac more fortis et constantis viri multorum fidelium nostrorum testimonio exhibuisse» etc.
Harcolt tehát a török ellen Buda és Esztergom ostrománál, János Frigyes szász herceg ellen az V. Károly császár seregében s végül Isabella királyné és hívei ellen, mely utóbbi harcok alatt elfoglalta az ellenségtől a fügedi várat, melynek kapitánya lett.
A címer vörös pajzsban árokkal körülvett vár, közepén kiemelkedő toronnyal, tetején magyar vitéz, jobbjában kivont karddal, baljában a hatalom jelvényeiül szolgáló vesszőkkel s ugyanezen magyar vitéz ismétlődik a sisakdíszben is. A címereslevél szövege szerint: «Scutum videlicet militare rubei coloris, in quo forma arcis expressa et in eius medio turris, reliquis eiusdem arcis partibus alcior erecta esse, ex cuius summitate miles umbilicotenus, extensis manibus suis nudis, altera frameam evaginatam, altera vero virgultas tenens prominere conspicitur, scuto galeam inpositam militarem apertam et supra eam coronam auream, ex eaque militem priori per omnia similem; laciniis rubei et albi coloris ex summitate galeć hinc inde diffluentibus scutum ipsum utrinque exornantibus prominentem».
Kihirdették 1573 március 2-án Göncön, Abauj vármegye közgyűlésén. Az eredeti oklevél nagyon rongált állapotban maradt fenn s függő pecsétje is elveszett.
2. 1627 október 11. II. Ferdinánd német császár címerbővítő levele Frytzler Miklós számára.
Érdemei sorában fel van említve, hogy a felsőausztriai parasztlázadás alkalmával (1626) jó szolgálatokat tett az uralkodónak.
A címer vágott pajzs jobboldali fekete mezejében jobbra néző, ágaskodó, kétfarkú koronás arany oroszlán, a baloldali háromszor tagolt pajzsmező felső fekete mezejében arany merkúrsisak, a középső arany mezőben egy hangjegy s az alsó fekete mezőben keresztbe fektetett két kard; a sisakdísz két bőségszaru közül kiemelkedő koronás arany oroszlán, baljában kardot s jobbjában kapcsos könyvet tartva.
A címerlevél szerint: «Ain schwarcz und gelber der leng nach abgethailter Schildt, darin für sich zum grimen geschickt ain gelb oder golttfarber Lew mit zuruckh aufgeworffnem Schwancz und rothauszgeschlagner Zungen, dasz Hinterhalb aber über zwerch in drey Thail also abgethailtt, dasz das unter und ober schwarcz, mitter Thail aber gelb order golttfarb, darin ain schwarcze Notten, auf dem Schildt ain Stechhelm zu beederseits mit gelb oder golttfarber und schwarczer Hellmdecken und ainem diserfarben gewundenem Pausch mit zuruckhfliegenden Binden geziert, darausz abermahls zwischen zwayen mit den Mundtlöchern auszwerts gekerten und den Farben in drey Theil abgetailten Puffelshörnern, deren dasz vorder Unter und Obertheil gelb oder goltfarb und mittere schwarcz, und dasz hinter Unten und Oberthail schwarcz, mittere gelb oder golttfarb ist, 17ausz deren jedem Mundtloch drey gespiegelte Pfauenfedern herfürgehen, erscheinend dasz Vorderthail eines fürsichgekerten gelb oder golttfarben Lewengestalt mit offnem gelffenden Maul, rottauszgeschlagner Zungen und von sich gestreckten Prancken, wie im Schildt nit allain gnediglich confirmirt und bestettigt, sondern auch den Stech in ain freyen, offnen, adelich gecrönten Thurniershelm und in obern schwarczen Thail mit ainem Mercurihuett, im undern Theil zwayen kreuzweisz übereinander geschrenckten Schwertern, dan dem aufm Helm stehenden Vorderthail des Lewens ainem in seiner rechten Pranckenthaltenden Buech, lincken Prancken aber über sich gekert habenden Schwerdt, alsdan solch adelich Wappen und Clainott inmitte disz unnsers kayserlichen Brieffs gemahlet und mit Farben aigentlicher auszgestrichen ist, vermehrt, gecziert und gebeszert etc».
Eredeti oklevél, függőpecsétje elveszett.
3. 1656 augusztus I6. III. Ferdinánd király címeres nemeslevele Bignio János, felesége Sutáor (!) Magdolna, fiai János, Rudolf, András, Jeromos, Péter és György számára.
A címer kékszínű pajzsban zöld mezőből kiemelkedő fenyőfa, két oldalán 1–1 ágaskodó kossal, a sisakdíszben ugyanazon kosokkal. A címeres levél szövege szerint: «Scutum militare erectum Sclestini coloris, fundum illius viridi campo occupante, ex quo alta arbor pini procera dilatatis ramis sursum excrevisse, ab utroque latere eiusdem singuli arietes distentis posterioribus pedibus sursum arrecti (!), anterioribus vero ćqualiter attingentes, in obversum sibi oppositi, cernere visuntur; scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate, ex eoque alios arietes inferioribus similes proferente ornatam».
Egyszerű másolat.
4. 1660 május 10. Laxemburg. I. Lipót király címeres nemeslevele Fridl János, felesége Orsolya s fiai Mátyás, Simon, Mihály és György számára.
A címer kék pajzsban álló vörösruhás magyar vitéz, balját csípőjére támasztva s jobbjában kardot tartva; a sisakdísz kardot tartó páncélos kar.
A címerlevél szövege szerint: «Scutum militare erectum cślestini coloris, fundum illius viridi latepatenti campo interoccupante, super quo vir militaris rubra tunica et caligis, ac flavis cothurnis indutus, prolixis mistacibus conspicuus, capite quoque rubro pileo pelle mardurina subducto cooperto, manuum autem sinistra lumbis iniecta, dextra vero strictam frameam vibrare, erecte stare inque dextram scuti partem conversus esse cernitur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate ex eoque brachium humanum mediotenus eminens cataphractum rubra manica indutum, in vola ipsa strictam frameam vibrare proferente ornatam.»
Kihirdették 166o augusztus 31-én Óváron, Moson megye közgyűlésében.
Eredeti ép oklevél, függő pecséttel.
5. 1660 november 8. Kaufbeuren. Bellmonti Schad Rudolf német birodalmi palotagróf címereslevele Hueber János számára.
A címer a pajzsban és sisakdíszben kékruhás, hosszúhajú és szakállas félalak, jobbjában sarlóval s baljában három szál gabonával. Az eredeti szöveg szerint: «ainen Schilt mit ainem gantz weisszen Veld, darynen erscheint die Gestalt ainer Mans-Persohn bisz under die Waichen, aines wolgefarbten Angesichts, kästenbraunen flamenden Har und Barts, in ainem blauen Leibrockh, am Kragen und Ärmlen mit weiszen Überschlägen, vornen mit weisz oder silberfarben sechs Knöpfen eingethon und ainer weisz oder silberfarben Bünden umbgürtet, in der rechten Hand ain Sichel und in der lünggen Hand drey gleiche Getraidt- oder Korn-Echeren über sich haltend, auf dem Schilt ainen zuegethonen eissengrauen Stech-Helmb, umb denselben ain weisz- oder silberfarb Band, an welchem ain Clainod hangt mit zue beederseits durch ainander getzierter blau oder laszurfarber, auch weisz oder silberfarber Helmbdeckhen mit ainem gewundnem Bausch und auszfliegenden Enden, darauf abermahlen ain Mans-Persohn bisz under die Waichen in ainem blauen Leibrockh und in Händen habender Sichel und dreyen Getraidt- oder Korn-Ächern allermaszen wie im Schilt gestalltet zue seehen».
Eredeti oklevél, függő pecsét nélkül.
6. 1682 október 7. Ebersdorf. I. Lipót király címeres nemeslevele Braikovich András számára.
Már előbb nemes volt, de nemeslevele elveszett:
«antehac etiam nobilitari prćrogativa gavisum, verum ob iniuriam temporum armis originalibus privatum etc.»
A címer kék pajzsban zöld mezőben két oldalról 18griffek által támogatott aranykoronás vártorony s ugyanez a sisakdísz is.
A címereslevél szövege szerint: «Scutum militare erectum cślestini coloris fundum illius viridi latepatenti campo interoccupante, super quo turris coronato vertice porta ac tribus fenestris signata perpendiculariter exstructa esse, eamque ab utroque latere gryphi singuli nativo suo colore effigiati, erecta corporum mole, anterioribus pedibus fulcire visuntur; scuto demum incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam, regio diademate turrim aliam inferiori per omnia conformem, binis itidem naturaliter effigiatis gryphis ab utroque latere eam stipantibus proferente ornatam.
Eredeti oklevél, függő pecséttel. Kihirdették 1693 január 28-án Zágrábban a horvát tartománygyűlésen.
Mellékelve a sinaci plébános 1825 augusztus 1-én kelt családi értesítője, mely az ottovaci plébánia anyakönyvei alapján közli, hogy a címerszerző Brajkovich András fiai János, Tamás és Pál voltak, Tamás fia György 1675 február 2-án született, György fia Pál 1724 november 2-án született, Pál fia József 1755 február 5-én született s végül József fia Tamás 1778 augusztus 15-én született.
Mellékelve még Brajkovich József Károly keresztlevele is, aki 1814. március 15-én született s Brajkovich Tamás fia volt.
7. 1682 november 17. Bécs. I. Lipót király grófi diplomája Riceiardi Bernardin, fiai András és Péter, valamint leánya Petronilla számára.
A Riceiardi-család e diplomával a likai grófságot kapta meg, melynek területe ez időben még török hódoltság alatt állott: «verum comitem de Lika, qui comitatus in regno nostro Croatić existens, ad prćsens comitatui et confinio nostro Segniensi infense oppo itus sub immani Turcarum tyrannide mancipatur».
Riceiardi Bernardin érdemei csupán nagy vonásokban vannak megjelölve, annál többét mond azonban a grófi diploma kisebbik fiáról, Péterről, ki a franciák elleni háború alatt a spanyol király szolgálatában állott: «tam pro sacra regni nostri Hungarić corona augustissimaque domo nostra Austriaca, tam etiam pro serenissimo principe affine nostro, rege catholico in diversis occasionibus, pro temporum et locorum varietate, prćsertim vero in expeditione ad Missinam; inprimis capitaneatus ac deinde generalis commissariatus equestris officio functus, tam in acribus certaminibus, quam laboriosis oppidorum arciumque expugnationibus fortunatis semper victoriis adversus inimicos Gallos omnium laude et admiratione immortalique tui nomine praestitisti. «A felsorolt érdemek fejében a grófi címen kívül a likai örökös főispánságot is megkapták, amely kitüntetés természetesen csupán a vármegye felszabadítása után válhatott esedékessé.
Új címert ez alkalommal nem kaptak, csupán a család régi címere bővült az uralkodó és a likai grófság kezdőbetűjét jelző arany «L» betűvel: «addentes in inferiori scuti parte auream literam L, quć maiestatis nostrć et eiusdem comitatus, cuius te titulo insignivimus, nominum initialis esset».
A címer kék pajzsban haránt elhelyezett ezüst gerenda három tengeri nyúllal díszítve, a gerenda felett a pajzs baloldalán jobbra fordult kétfarkú oroszlán első lábaiban fekete sasszárnyat tartva, a gerenda alatt I. betűvel; a sisakdísz koronán ülő oroszlán első lábaiban tengeri nyulat tartva.
Eredeti, könyvalakú díszes oklevél, függő pecséttel.
Kihirdették 1683 május 13-án a dalmát, horvát és szlavón rendek tartománygyűlésén s 1683 június 15-én Zeng város nemesi testülete előtt.
Az oklevélhez csatolva a bécsi klarissza-apácák 1708 május hó 1-én kelt nyilatkozata, melyben az oklevelet a család elleni követelése biztosítására Marini Péter kapitánynak átadják.
8. 1701 november 24. I. Lipót király címeres nemeslevele Vizer Simon számára.
A címer kék pajzsban zöld mezőből kiemelkedő koronás márványoszlop, melyet két ágaskodó kétfarkú oroszlán tart, a sisakdísz egyenes kardot tartó páncélos kar.
A címerlevél szerint: «Scutum militare erectum cślestini coloris, fundum illius viridi late patentiori (!) campo interoccupante, super quo bini fulvi leones naturaliter effigiati divaricatis posterioribus pedibus caudisque bifurcatis ad tergora elevatis, oribus hiantibus linguisque rubicundis exertis, ex adverso ad invicem erecte stantes columnam marmoream regio diademate insignitam anterioribus pedum fulcire visuntur; scuto demum incumbentem galeam militarem craticulatam 19sive apertam regio diademate brachium humanum catafructura indutum in vola e sem sanguinolentum vibrans proferente ornatam etc».
Eredeti, függő pecsét nélkül.
9. 1710 április 28. Bécs. I. József király címeres nemeslevele Végh más néven Froelich Ferenc Ferdinánd és felesége Kauin Anna Orsolya számára.
A címer kék pajzsban zöldelő hársfa lombjait harapdáló szarvas, a sisakdíszben két bőségszaru között felrepülni készülő s csőrében olajfa-ágat tartó fehér galamb.
A címereslevél szövege szerint: «Scutum, videlicet militare erectum coelestini coloris fundum illus viridi campo interoccupante, in cuius area tilia superne viridis inferne autem cinnamonei coloris corticis, toretisque in incremento formć existere, eiusdemque infima folia iuxta eam stans bicornis cervus, erectis sursum labiis mordicitus decerpere visitur. Scuto demum incumbentem galeam militarem craticulatam seu apertam, fulgidum diadema regium, pretiosis lapillis seu unionibus usquequaque affabre redimitum, dextram videlicet et sinistram versus bina bubalina cornua, illud quidem rosei et albi, hoc vero aurei et cćrulei colorum, in unius magnitudinis et positurć conformitate in altum eminere et directa esse cernuntur, in quorum medio candida columba expensis quasi ad volandum alis, summitati eiusdem regii diadematis insidens in dextram scuti oram conversa, viridem ramusculum erecto sursum rostrello tenens proferente ornatam».
Kihirdették Komáromban, Komárom vármegye 1711 május 7-én (cessante mortifera contagione) tartott közgyűlésén.
Az oklevél hivatkozik II. Mátyás király 1609 augusztus 14-én Bécsben kelt oklevelére (confirmationales nobis productas), mely István és Lajos királyok okleveleit megerősítette, amely oklevelekben a csallóközi Nyék birtok lakosai s ezek sorában Végh Balázs, Jakab, György és Péter a jobbágyi terhek alól felmentettek (possessionis Nyék in insula Csallóköz comitatu Poson ensi adiacentis incolis, ipsorumque posteris et successoribus universis super perpetua eorum ab oneribus civilibus et rusticanis exemptione libertatisque nobilitaris donatione concessas et extradatas pro parte eiusdem possessionis Nyék incolarum, ac inter eosdem Blasii quoque, Jacobi, Georgii et Petri Végh fratrum condivisionalium in memorata possessione Nyék commorantium) s ezek családjából származott Végh más néven Froelich Ferenc Ferdinánd (ex quorum familia antelatus Franciscus Ferdinandus Végh alias Froelich descendere perhibitur). Ez nyilvánvalóan hamis, mert Froelich Ferenc Ferdinánd helyes magyar neve Vigh lehetett s a Végh névhez semmi köze nem volt.
Az oklevél mellett fekszik a kir. kancelláriában 1718-ban kiállított hiteles másolat valamelyik káptalan (az oklevél eleje el van hagyva) 1718. évi okleveléről; mely átírta III. István király 1165. évi s III. Endre királynak ezt átíró és megerősítő 1298. évi oklevelét, mely utóbbi III. István királyt Szent Istvánként említi.
István király 1165. évi oklevele több névszerint felsorolt pozsonyi várjobbágyot (Ompud, Cholon etc.) felmentett a várjobbágyi terhek alól. III. Endre király 1298. évi oklevele pedig a fenti oklevelet több nyéki nemes (Petrus, Rufus etc. de eadem villa Nyék) kérésére átírta és megerősítette. Ez utóbbi oklevelek nincsenek összefüggésben a címeres nemeslevéllel, mert abban István és Lajos királyokról van szó, de viszont ugyanazon nyéki nemesekre vonatkoznak s így a címerszerzőnek szüksége lehetett rájuk.
A címeres nemeslevél eredetiben maradt fenn, függő pecséttel.
10. I753 június 25. Abaúj vármegye nemesi bizonyítványa Dióssy István, János, Zsigmond és Mihály számára, kiknek atyja Dióssy Gergely 1732-ben II. Ferdinánd király 1634 dec. 14-én kelt címeres nemeslevelével igazolta nemességét.
Eredeti, pecséttel.
11. 1760 augusztus 17. Mária Terézia bárói oklevele Seebergi Vanckhel Márton Zakhariás erdélyi kormányszéki tanácsos s számszéki elnök, felesége Radics Borbála, fiai András, Márton és Ferenc, leányai Ilona, Anna és Borbála, továbbá testvérei Seebergi Vanckhel János Kristóf lovassági ezredes, felesége Baussner Anna Borbála, fiai Mihály és Fülöp, leánya Anna, végül Seebergi Vanckhel András, Gábor gyalogsági százados számára.
Seebergi Vanckhel Márton előbb az erdélyi kancelláriában szolgált, ahol négy esztendeig kancelláriai tanácsos volt, aztán az erdélyi szászoknál járt királyi biztosi minőségben s végül erdélyi kormányszéki tanácsos és számvevőszéki elnök lett.
20A bárói diplomát 1760 szeptember 12-én az erdélyi kormányszék ülésén s 1761 szept. 16-án az erdélyi rendek országgyűlésén is kihirdették.
Eredeti könyvalakban, címerkép és leírás nélkül, függő pecséttel.
12. 1765 január 21. Mária Terézia címeres nemeslevele Krisár Jónás pozsonyvárosi tanácsos, felesége Felvinger Mária Róza, fiai Sámuel, Sándor, János, Ádám, Pál, Jónás, Mátyás és József, továbbá leánya Éva Róza, testvére Krisár Dávid, felesége Sartori Eleonora, fiai Dávid, István és Mihály, végül leánya Judit számára.
A címer kékszínű pajzsban három sziklaorom középső kiemelkedő csúcsán bal lábán álló jobbra fordult daru, felemelt jobb lábában kerek követ tartva, a sisakdíszben ugyanazon daru. A címerlevél szerint: «Scutum militare erectum cślestini coloris fundum illius trifida petra occupante, in cuius eminentiori intermedio jugo integra grus naturali suo colore designata, sinistro pedi insistere, dextro autem lapillum sphćricum inter ungues compressisse et excubias agenti similis ad dextram scuti partem conversa esse cernitur; scuto incumbentem galeam militarem craticulatam seu apertam regio diademate alteram integram gruem inferiori per omnia similem proferente ornatam».
Kihirdették 1765 május 12-én Pozsony vármegye s 1765 augusztus 20-án Komárom vármegye közgyűlésén.
Hiteles másolat, címerképpel.
13. 1792. június 22. Drezda. Frigyes Ágost szász herceg s német birodalmi helytartó címeres nemeslevele Petrovits Konstantin számára.
A címerszerző pályafutása: hosszabb idő óta Chemnitz városában a Hazzi Nicola Paziazi & Co. cég gyapjukereskedésének társa s e minőségében nagy érdemeket szerzett a szász gyáripar felvirágoztatása körül. A címereslevél szerint: «Wie er schon seit mehreren Jahren sich wesentlich in unserer Stadt Chemniz aufhalte und nach beigebrachten Zeugnisse des dortigen Rathes die seit langer Zeit daselbst unter der Firma Hazzi Nicola Paziazi und Compagnie bestehende sehr einträgliche Baumwollen-Handlung als Compagnon mit fortstelle, bei deren Verbreitung und grossen Umfang er in weitläufige Handlungsverbindungen, besondersmit Auswärtigen gezogen worden sei und solche zum Vortheil des Fabrickenwesens unserer Lande noch mehr zu erweitern hoffen dürfte, wenn er der Vorrechte des Reichs-Adelsstandes theilhaftig werden könnte.»
A címer kék pajzsban ezüst gerenda fölött két szembe néző holdszarv, a pajzs talpából kiemelkedő fekete háromszögben zöld mezőben álló ezüst oszlopon nyugvó bagollyal, mely karmai között olajág-koszorút tart; a sisakdísz kék-fekete sasszárnyak közül kiemelkedő olajág. A címerlevél szövege szerint: «Einen blauen Schild, darinnen ein silberner Querbalken erscheinet, über welchem zwey mit den Hörnern gegen einander gekehrte goldene halbe Monden zu sehen sind; mitten durch den Schild gehet eine aufsteigende den oberen Rand desselben berührende schwarze Spitze, in welcher eine halbe auf einem grünen Hügel stehende silberne Säule erscheinet, auf derselben stehet eine Eule ihrer natürlichen Farbe in einem grünen Kranz von Oelzweigen mit Früchten eingeschlossen, welchen Sie mit den Klauen hält. Auf dem Schilde ruhet ein frei offener, grad vorwärts gekehrter, blau angelaufener, rothgefütterter, mit goldnem Kleinod und rechts mit von silber und blau, lincks von gold und schwarz vermischt herabhängenden Decken gezierter, auch mit einem von schwarz, gold, blau und silber gewundenen Wulst bedeckter adeliger Turniershelm, auf demselben stehet ein aufgerichteter grüner Oelzweig mit Früchten, zwischen einen ausgebreiteten Fluge, dessen Achsen schwarz, die Schwungfedern aber blau sind.»
Könyvalakú, díszes kiállitású oklevél, függő pecséttel.
14. I795. november 23. Fehér vármegye közönségének nemesi bizonyítványa Vásárhelyi Nagy Benedek számára.
Eredeti, pecséttel.
A Vásárhelyi Nagy-család leszármazási táblájával.
15. 1813 december 4. I. Ferenc király címeres nemeslevele Budimirovich János őrnagy s a horvát nemesi felkelősereg parancsnoka számára.
A címerszerző pályafutása: «Is enim in multifariis militaribus actionibus et pugnis intrepido semper animo interfuit, ac signanter statim cum initio belli Turcici anno quippe millesimo segtingentesimo octuagesimo octavo et subsequo partim in occupatione, partim annihilatione navium hostilium, in occupatione item fortalitni Schabatz; nec non in actionibus ad Bereski Leschnitz, 21Lipnicza et Leschnitza, demum in cruento inter Leschnitza et Lipnitza intervento conflictu, non absmiliter anno millesimro septingentesimo nonagesimo in actione ad Krussevatz et Alexintze, ubi hostis ex forti sua positione ejectus et usque Nissam repulsus est, partim qua gregarius, partim qua subofficialis laudabilia inconcussi animi et constantić edidit specimina. Ita etiam in bello Gallico anno millesimo septingentesimo nonagesimo secundo in repulsione ex munitis ad Bettignies et Glisneles in Belgio ante fortalitium Mabeuge dictum sitis, repressione item ex eodem fortalitio erumpentis hostis, porro in prelio ad urbem Mons habito, quo eotum adjutantius penes Mihalovichianam voluntariam cohortem cuncta sibi commissa cum laude et alacriter explevit. Anno vero millesimo septingentesimo nonagesimo tertio ad Altenofen versus Belgium, prout ad Hamme in sylva Leovainer dicta, tum in diversis actionibus in vicinio fortalitii Valenciennes ad sylvas Vicogner et Reimser nuncupatas insigniter cooperatus est, ita et ad repulsionem erumpentis ex prćsidio Equesnoi nominato hostis ad pagos Trenua et Villerspole locati, necnon ad ocupationem silvć Marviler dictć, quć ad cingendum munimentum Equesnoi deserviebat, multum contulit, porro non tantum iteratum assultum hostilem, qui ex fortalitio Landercy ad Fontaine aux-Bois ad salvandum munimentum Equesnoi prćsusceptus est, qua sublocumtenens virili animo sustinuit, verum etiam unum tormentum occupavit. Subsequo anno millesimo septingessimo nonagesimo quarto in Picardia Gallica postquam hostis ex Equese versus Chateau processisset nostrosque ad Massingen, Castilion et Ots stantes prćcursores rejecisset, pagumque Pomerels una cum eidem advicinante silva occupassent, idem qua totius peripherić gnarus cum una phalange Brechanvilliano hostem a latere aggressus viriliter dimicando, reportatam huius diei victoriam multum adjuvit, prout etiam in repressione hostis ex fortiter munito loco Castilion, necnon in actionibus tempore oppugnationis prćsidii Landrecy habitis prćclara heroicć militaris virtutis seć edidit specimina. Anno item millesimo septingentesimo nonagesimo quinto a quarta Junii usque mensem Januarium anni millesimi septingentesimi nonagesimi sexti ad Niderhausen in Brisgovia prćter servitia continuo penes cohortes prćcursorias prćstita exploratorem quoque iteratis vicibus Rhenum transeundo bono cum effectu egit, prćterea in actione ad Rehhiten inter Manheimum et Spiram, necnon in conflictibus ad Rastadium integris duobus diebus durantibus, ubi hosti progredienti tamdiu generos animo restitit, donec media centuria nostrorum periculo captivitatis, in quo versabatur, feliciter se subduxisset, non absimiliter ad Pichenau in via Bruchsalensi noctis tempore unam hostilem centuriam sub improviso aggrediendo, eandemque cćsis compluribus capitibus et septem in captivitatem reductis dispellendo, porro in actione a tergo Domingen non procul a Keutingen in Brisgovia, necnon ad Schliegen hoste ad Hiningam copias suas per Rhenum traducere coacto, durante insuper tota obsessione et occupatione fortalitii et antepontalis munimenti Kehl, cui ćque interfuit inconcussi animi sui estatus virtutem. Anno dein millesimo septingentesimo nonagesimo nono in Tyroli Italica in actione ad Caffaro, Rocco de Ampfo et occupatione loci Bagulino, prout et in conflictu ad Trezzo in ducatu Mediolanensi, ubi facta eius provida dispositione quatuor tormenta e periculo liberata sunt, necnon in prćlio ad montem Czisza prope civitatem Pontremoly, ubi hosti omnia tormenta cum tota munitione erepta, ipsa civitas Pontremoly occupata, copiisque hostilibus rejectis complures in captivitatem redacti sunt, qua, superior locumtenens et stabalis adjutantius felicis rei exitus insignem sane partem sibi vindicavit, ita et in cruente prelio ad Trebiam per id semet distinxit, quod commendante volonum Servianorum statim primo die graviter sau iato, ipse qua stabalis adjutantius phalangem ducens ad fluvium Tidone versus Castello S. Giovane iteratos hostium assultus virili animo repulerit, accepto ictu globi tormentarii in dextro pede gravi contusione. Denique anno millesimo octingentesimo in conflictu ad Bozzolo in ducatu Mantuano intervento, non minus anno millesimo octingentesimo primo in recessu ex Italia versus Castelfranco ad pontem in fluvio Brenta cum una divisione et quatuor tormentis in planitie ad tegendum recessum dispositus magnć hostium vi iteratis vicibus qua iam capitaneus forti animo eousque restitit, donec res tormentaria in periculo constituta feliciter salvata extitisset.»
22A címerszerző tehát 1788-ban mint közember kezdte meg katonai pályafutását s az 1788–1790. évi török, továbbá az 1792–1801. évi francia háborúk alatt annyira kitűntette magát, hogy kapitány lett. Valószínűleg mint kapitány vonult őrnagyi ranggal nyugalomba, mert hadi érdemei csupán 1801-ig vannak felsorolva.
A címer négyelt pajzs első és utolsó vörösszínű mezejében kardot tartó páncélos kar, második és harmadik kékszínű mezejében egy-egy arany csillaggal környékezett várrom, felette arany nappal és ezüst holddal; a sisakdísz koronából kiemelkedő páncélos vitéz, jobbjában kardot villogtatva. A címerben látható csillaggal környékezett várrom megerősíti azon feltevésünket, hogy mint rokkant őrnagyi ranggal vonult vissza a katonai szolgálatból.
A címerlevél szövege szerint: «Scutum militare erectum perpendiculariter et horizontaliter in quatuor partes divisum, quarum prima seu dextra superior et quarta seu sinistra inferior rubro colore tincta area exhibet brachium catafractum volo frameam auro capulo ornatam versus medium scuti stringens; secunda vero et tertia area cślestini coloris representat ruinam intra duas exangulares stellas aureas, quibus superimposita sunt et quidem a dextris sol aureus, a sinistris rero luna argentea cornibus sursum versis; scuto incumbit galea tornearia coronata clatrataque seu aperta, purpura suffulta, auro reducta, torque ac monili circumducta, situ pro more ad dextram obliquo nobilibus concedi solita, emergente a tergo coronć milite cataphracto, casside aperta et dextra manu frameam dextrorsum stringente, sinistra vero latus suum sustentante.»
Kihirdették 1814. szeptember 14-én Zágráb vármegye s 1814. október 3-án Kőrös vármegye közgyűlésén.
Hiteles másolat, a címeres nemeslevél kiállítása alkalmával fizetett díjakróli eredeti nyugtákkal.
16. 1815. július 7. I. Ferenc király címeres nemeslevele Kronbergi Klompe György Ferenc számára.
A címerszerző pályafutása: 1773 óta hivataloskodott s mint brassói királybíró az 1813. évi brassói pestis elnyomása körül nagy érdemeket szerzett: «Inde ab anno 1773 in. diversis officiis, signanter in moderno suo primarii iudicis officio, quam maxime autem in negotio extinguendć, quć in districtu ac specialiter etiam in suburbio civitatis Coronensis anno 1813 grassabatur, pestilentić constanti zelo et cum sui distinctione integr que fide ac dexteritate laudabiliter exhibuit ac impendit.»
A címer négyelt pajzs, első és negyedik vörös mezejében koronás zöld halom, a második és harmadik kék mezőben két bástyával szegélyezett vár; a sisakdísz arany-vörös és ezüst-kék sasszárnyak között páncélos és sisakos vitéz, jobbjában karddal, baljában pajzzsal: «Scutum militare erectum, perpendiculariter et horizontaliter in quatuor areas divisum, quarum prima et quarta rubro colore tinctć exhibent coronatum viridem montem, secunda vero et tertia cślestini coloris muratum castellum cum duabus lateralibus turribus, quarum singula tribus pinnis provisa est, clausa porta et fenestris reprćsentant; scuto porro incombit galea tornearia coronata clatrataque seu aperta, purpura suffulta, auro re ucta, torque ac monili circumdata, situ pro more ad dextram obliquo, nobilibus concedi solita, emergente atergo coronć inter iugum alarum aquilinarum hinc aureum et rubrum, illinc argenteum et cćruleum colorem prćseferentium, viro cataphracto casside argenteis et rubris pennis cristata tecto, dextra manu ensem aureo capulo ornatum perpendiculariter, sinistra manu vero clypeum sursum tenente, laciniisque seu lemniscis hinc aureis et rubris, illinc argenteis et cćrul is a summitate galeć per utrumque seuti latus placide decurrentibus».
Díszes oklevél, könyvalakban, függő pecséttel.
Kihirdették 1815. november 2-án Kolozsvárott az erdélyi főkormányszék előtt és 1822. december 23-án Fogarason Fogarasszék közgyűlésén.
17. 1818 december 10. Fejér vármegye nemesi bizonyítványa czetzei Vajay Mihály, székesfehérvári Vajay, Gáspár, czetzei Vajay István és szentlászlói Vajay István számára a Nyitra vármegye által 1756 március 10-én Vajay István, János, György és Ferenc számára kiállított s Fejér vármegyében 1768 november 28-án kihirdetett nemesi bizonyítvány alapján.
Eredeti, pecséttel, Buda város kapitánya által 1818. december 23-án Vajay István számára kiállított lakhatási engedéllyel.
GÁRDONYI ALBERT.
