Notariusi működés említése II. András király udvarában.
Notariusi működés említése II. András király udvarában.
A magyar királyi kancellária fejlődése a XII. század végén egyebek közt a kancelláriai ügyeket intéző személy címének cancellarius formában állandósulását hozta magával. Ezóta a korábban szereplő notarius a királyi oklevelekből hosszú időre eltűnik,* csak az ifjabb királyoknak, Bélának és Istvánnak okleveleiben találkozunk vele nagyritkán. Az okmánytárainkban közölt királyi oklevelek a XII. század végétől kb. 1262-ig nem említenek notariust.*
Olv. Fejérpataky, III. Béla kir. oklevelei, 23. l.
V. ö. Hajnal I. megállapításával a Turul XXXII. köt. 3. l.
A királyi kancellária szervezetének kifejlődésével kapcsolatban jön aztán a XIII. sz. második felében újra alkalmazásba a notariusi cím a királyi udvarban is.*
U. o. 5. l.
Az alábbi, eddig ismeretlen oklevél a közbeeső időből, II. András korából tartalmaz adatot a notariusi működésre.
A hg. Festetics-család keszthelyi levéltárának tolnai részében bukkantam III. András királynak 1291-i eredeti oklevelére,* amelyben II. András királynak 1220-i (vagy helyesebben valószínűleg 1222-i) oklevele van átírva. Az átírt oklevélnek köztörténeti szempontból is tanulságos szövege a következő:
Tolnai rész, VII. J. l.
Andreas dei gratia Hungarie rex universis presentes litteras inspecturis salutem et omne bonum. Ad universorum notitiam tam presentium quam posterorum notum esse volumus, quod cum dilectus et fidelis clericus noster magister Cena sedulum et fidele servitium nobis ubique cum Romam tempore, quo Hotto imperator clericos in odium pape Innocentii persequebatur, cum periculo sue persone eundo, tum ad duces Polonorum pro confederatione regni nostri legationem nostram bis deferendo, necnon familiariter et fideliter in domo nostra in offico notariorum serviendo exhibuisset, ne si forte tantum servitium inremuneratum remaneret, ceteri similia faciendi (!) formidarent, in recompensationem suorum servitiorum, licet in maiori ei pro tanto servitio teneamur, sibi tamen terram in villa Nema ad duo aratra, quam ibidem castrenses Zulugageurienses habebant, cum omnibus pertinentiis, scilicet insula, Danobio, piscinis et feneto, exceptam (!) ab aliis terris divisam taliter in perpetuum contulimus possidendam, ut liberam, cuicumque voluerit, potestatem habeat dimittendi. Ne igitur nostra donatio rationabiliter et legitime facta ab aliquo possit in irritum revocari, presentem concessimus paginam in testimonium fidei 125duplicis sigilli nostri munimine in perpetuum roboratam. Datum annis (!) ab incarnatione Domini M° CC° XX° anni (így az eredetiben is, kipontozva) nostri regni autem anno XIX°.
III. András átíró oklevelének valódisága kétségtelen; írása a királynak ugyanazon évből való egyéb okleveleiből ismeretes. De nincs ok az átírt oklevél megbízhatóságában való kételkedésre sem; ennek szerkezete teljesen megfelel az 1216 táján, de sűrűbben csak 1221 óta fellépő rövidebb privilegialis formának.* Az átírás hűségét azonban a keltezést illetőleg kétségbe kell vonnunk. A 19. uralkodási év 1220-ra nem helyes; II. Andrásnak 1220-ból ránkmaradt eredeti okleveleiben 17. uralkodási évet találunk.* De az átírt szöveg maga is mutatja, hogy a másoló scriba figyelmetlen volt, mert az évszám XX°-ja után tévesen anni szót írt, melyet ki is pontozott. Az évszám hibás-e tehát, vagy az uralkodási év, amely 1222-re talál? Azt hiszem, hogy az évszámot írta hibásan a másoló irnok, s hogy a hibás anni szó helyén az eredetiben secundo állt; az oklevél eszerint 1222-ben kelt. Ezt az említett íráshibán kívül az oklevelünkéhez hasonló egyszerűbb szerkezetnek csak 1220 után gyakoribb alkamazása is valószínűvé teszi. Egyébként az oklevél szövege ellen nem igen emelhetünk kifogást.
Szerkezete élénk egyezést mutat a Kritikai jegyzék 349. és 350. sz., 1218-i évszámmal kelt, de valószínűleg néhány évvel későbben kiadott oklevelekével. Olv. i. h. a 350. számhoz írt megjegyzést.
Kritikai jegyzék 357. és 358. sz.
Cena mester, a király kedvelt és hű clericusa tehát in officio notariorum serviendo szerzett érdemeket, amelyek jutalmául kapott Nema faluban két ekeföldet. A király e mellett külön kiemeli Rómába Ince pápához és a lengyel hercegekhez küldött követségekben szerzett érdemeit. Az előbbi, amint oklevelünk is megmondja, III. Ince pápának IV. Ottóval való küzdelme idején, tehát 1210–14. közt történt, s valószínűleg II Andrásnak a küzdelemben a pápával való 1213-i együttműködésével hozható kapcsolatba.* A lengyel hercegekhez való kétszeri követség pedig, amelyet oklevelünk a római küldetés után említ, inkább az 1214-i, mint a későbbi események idejére eshetett.*
Pauler: A magy. nemz. tört. II°. 48. l. Cena küldetése azonban a clericos… persequebatur és cum periculo sue persone kifejezésekből következtetve már előbb, 1211–12-ben történhetett; v. ö. Winkelmannak (Paulernél is idézett) munkájában, Philipp v. Schwaben etc. a II. 284. sk. ll.
Pauler i. m. 54–55. l.
Mind a két utalás 1210–14 tájára mutat tehát; s 1214-ben Cena mester szereplésének még egy, igaz, hogy rosszhírű nyomát találjuk: II. András királynak egyik 1214-i oklevele, Vas vármegye comeséhez és curialis comeséhez a szentgotthárdi monostor érdekében intézett parancsa Cena mester kezéből kelt: Datum per manus magistri Cene…* Ez az oklevél tartalmi okokból már azelőtt is kifogás alá esett; teljesen szokatlan szerkezete miatt, mely az akkor még nem is szokásos rövidebb szerkezetet az ünnepélyes formákkal keveri, s még inkább éppen Cena mesternek minden kancelláriai cím nélkül a datum-részben említése miatt akkor, amidőn pedig II. András oklevelei Tamás kancellár kezéből keltek, Kritikai Jegyzékemben (296. sz.) szintén az oklevél hamis voltát állapítottam meg, rámutatva arra, hogy az oklevél írása a borsmonostori hamisítványokkal közös forrásra mutat. Ezt a megállapítást most sincs okunk megváltoztatni. A most közölt 1220 vagy 1222-i oklevél azonban igazolja Cena mester notariusi működését. Az 1214-i oklevél hamisítója tehát vagy olyan minta után dolgozott, amelyben Cena mester neve notariusi működésében volt említve, vagy pedig az írás tanusága szerint a borsmonostori hamisítványok keletkezése idejében, 1231 körül keletkezett 1214-es hamisítvány szerkesztője tudott Cena mester ilyen működéséről és így írta őt bele az állítólagos 1214-i oklevélbe. A hamisítvány adata mind a két lehetőség szerint egybevág az 1222-i oklevél adatával.
Wenzel: Árpádkori Új Okmánytár, VI. 370.
Cena mester szereplése egyébként, amint azt oklevelünk előadja, megfelel a királyi udvarban annak a bizalmi állásnak, amelyet a notariusok ottan később is betöltöttek, s amely főképpen politikai és egyéb természetű megbízatások végzésével járt. Alkalmilag bizonyára írt vagy szerkesztett oklevelet is. Lehet, hogy az «in officio notariorum» szolgálat éppen ezt jelenti. De Cena mester is clericus volt; oklevelünk így címezi őt. Azok közé az udvari papok közé tartozott, akik – mint IV. Béla alatt* – bizonyára már II. András idejében is végezték alkalmilag az udvari oklevélírást, amikor erre szükség volt. A notariusság azonban ekkoriban nem cím, illetve rang, hanem a jelen példa tanusága inkább szerint általában az udvari működést vagy annak egyik ágát jelenti. Azért is fordul elő olyan ritkán a notarius kifejezés addig, amíg az oklevélírás állandóbb foglalkozás, a kancellária pedig zártabb intézmény nem lesz.
Olv. Hajnal J. id. tanulmányát.
Szentpétery Imre.
