A magyar Amade-nemzetség lengyelországi ága.
A magyar Amade-nemzetség lengyelországi ága.
A magyar és lengyel nemesség között régtől fogva bensőbb összeköttetések álltak fenn és már a Nagy Lajos magyar és lengyel király uralkodását megelőző 126időkben lengyel nemes családok rokonsági viszonyba léptek magyar nemes családokkal. Az Amade-, Amadey-, lengyelül Hamadey-családról Dlugoss, a kiváló lengyel krónikaíró és heraldikus is megemlékezik.* Ez a család, mely nevét az Amade előnévtől vette, címerében – mely Amadejowa-nak is neveztetik – vörös mezőben balra forduló, aranykoronás ezüst sast mutat. Amade-Hamadey nádor László lengyel királyt az álnok Vencel cseh és lengyel királlyal vívott harcaiban tanáccsal és tettel támogatta. Amidőn László királya Wislica mellett fekvő Pelczysja várát bevette, több város és vár megnyitotta előtte kapuit, úgy hogy László király újból elfoglalhatta ősei trónját. Ez 1304 körül történt.* A lengyel király, megemlékezve a magyar nemes hűségéről, a Lelow-i kerületben adományozott neki birtokokat, köztük Mzurow-birtokot. Amade leszármazottai, akik Lengyelországban letelepedtek, ezenkívül még birtokában voltak a Stopnicai kerületben Suskrajewice, a Sandomierzi kerületben Bystryjowice, a Jaroslawi kerületben Rudlowice és a Leczycai kerületben Walew birtoknak. Azonkívül az ő alapításuk volt Wegierka (azaz Magyar-falu) is. A nemzetség, mely magát őse után nevezte Amadeynek, egyes ágaiban, a lengyel szokásnak megfelelőleg a birtokok után külön neveket vett fel és így külön-külön családok keletkeztek, melyek eredetüket a közös törzsre vezették vissza és valamennyien ugyanazt a címert használták. Ilyenek a Mzurowski-család, mely Mzurowban, a Walewski-család, mely Walewben, a Suskrajewski-család, mely Suskrajewben volt birtokos és a Ptaczek-család, mely nevét valószínűleg Ptaczkowatól – magyarul Patacskő, Sárosmegyében – vette. A legjelentősebb szerepet a családok között a Muzurowski-család játszotta, melynek birtokához tartozott Tuliglowy, Strzelczyec, Rudki és Wieckowice, melyek birtokosául 1393-ban Mzurow-Mzurowski Miklós említtetik, ki a mondott évben Rudlowiceben templomot építtetett.
Dlugoss, Historia Poloniae tom. III. liber IX. (krakkói kiadás 1876) a 11. oldalon ezt írja: «Wladislaus Loktek dux et dominus regni Poloniae… longis erroribus exul ad Amadeum palatinum Hungariae baronem ea tempestate potentia et divitiis datum pervenit.»
Niesicki, Herbarz Polski II. köt. 26. l.
A przemysli kerületben szintén feltaláljuk az Amadey-Mzurowski-család tagjait, így említtetik Mzurow János przemysli tribunus, Mzurow Miklós przemysli asztalnok, 1446-ban János említtetik, mint przemysli asztalnok, kinek atyja ezt a tisztséget szintén viselte. Az Amadey-nemzetség leszármazottai ily módon a maguk kerületeinek politikai életében is bizonyos szerepet játszottak. Rajtok kívül még egy családot ismerünk, a Wegrzynowicz-családot, ami annyit jelent, mint magyar ember fia. Ez a család a Szadeki kerületben fekvő Brzostowo birtokot vallotta tulajdonául, egyik tagja 1424-ben a törvényszék előtt szerepel.* Az Amade-család címerét használta még az Amadra-család, melynek neve valószínűleg az Amadey elrontott formája. A címer azonossága alapján ezt a családot is alighanem az Amadey-nemzetséghez tartozónak tekinthetjük.*
Rocznik Towarzystwa Heraldicznego. Lwów III. köt. 1911/12–205. lapon: «In Szadek 1424 Nov. 7. Loco vero Dobegnei de Camonacz castellani Conariensis Syradiensis, qui se iurare obrenuntiat, Andreas filius eius de Camonacz iuravit. Fal de Grandi de clenodio Skrzidla filii Ochalonis de Pruskowicze, generis Gruchacz, prothoconsulis Lanciciensis, suam probavit et declaravit nobilitatem de clenodio Hamadey et Jacussio Wagrzinowicz de Brzostowo terminus prorogatur ut supra.» Itt Pancowi Szaniszló nemességének bizonyításáról van szó, melyben mint nemesi tanuk Ochalon de Pruskowicze és Jacobus Wegrzynowicz de Brzestowo, kik mindketten az Amade-címerhez tartoznak, szerepelnek.
Polaczek, Spis rodzin szlachty polskiej.
Ami a címert illeti, úgy vélem, hogy az Amadey-nemzetség, mely a lengyel király részéről tetemes birtokadományokban és kitüntetésekben részesült, a lengyel királyság címerét, a fehér sast, vette fel mint saját címerét, hogy ezzel is kifejezésre juttassa háláját és lengyel érzületét. Később a címer a sisakdísszel, öt ezüst strucctollal bővült. A legrégibb adatunk erre a címerre 1417-ből való, annak első képes ábrázolása szintén a XV. századból maradt reánk, az ú. n. Arsenalswappenbuchban, valamint az Ambrosius-féle címerkönyvben.*
Fr. Piekosinski, Heraldyka polska wieków średniej.
A magyarországi – később grófi rangra emelt – Várkonyi Amade-családot azonosnak tartom a lengyel Amadey-családdal. Igaz, hogy a Várkonyi Amade-címer kékkel és vörössel osztott pajzsban, a jobb pajzsszélből kinövő három ezüst vadkanagyart ábrázol, azonban tekintetbe kell vennünk, hogy midőn a nemzetség egyik ága Lengyelországba kivándorolt, állandó címereket még nem ismertek. A Várkonyi Amade-család címere hasonlóságot mutat fel a Báthoryak címerével. Lehet, hogy a család azt a címert a Báthoryaktól nyerte adományba, esetleg annak használatba vétele Báthory Kristóf erdélyi fejedelem, vagy Báthory István idejében történt, aki 1571–1575-ig erdélyi fejedelem, majd lengyel király volt.
A Várkonyi Amade-család 1782-ben emeltetett grófi rangra Tádé személyében, aki ugyanazon évben a galiciai és lodomeri indigenátust is elnyerte. A család 1271823-ban Serafin grófban fiágon kihalt. Serafin grófnak két leánya volt, kik közül az egyik Dominica grófnő Uechtritz Emil báróhoz ment nőül. A házasságból származott fiú 1903-ban nyerte a grófi rangot Várkonyi Uechtritz-Amade névvel.*
Gothaisches Genealogisches Taschenbuch der gräflichen Häuser für das Jahr 1904.
Gróf Maliszewo-Maliszewski János.
