Oklevél cassatio.
Oklevél cassatio.
H. Nelisnek, a brüsszeli királyi levéltár osztályigazgatójának neve – akinek 1918-ban jelent meg kitűnő paleográfiai könyvészete L’Écriture et les Scribes címmel – bizonyára nem ismeretlen írástörténettel foglalkozó olvasóink előtt. Értékes diplomatikai tanulmányai között is nem egy van, – pl. Les origines du notariat publique en Belgique; Les doyens de la Chrétienté; La rénovation des titres d’asservissement – amelyek általános vonatkozásaiknál fogva bennünket is érdekelhetnek. Ilyen az a tanulmánya is, amelyről most szólni fogunk,* mert olyan kérdéssel foglalkozik, amely nálunk is felvetődik, de amelynek magyarázatát diplomatikai vagy jogtörténeti irodalmunkban hiába keresnők. Különben a külföldi irodalom is nagyon szűkszavú a lettres cassées-t illetőleg; a maurinusok Nouveau Traité-je szól ugyan röviden róla s ennek nyomán Giry is megemlíti diplomatikai kézikönyvében, de részletes magyarázatát nem találjuk sehol.
H. Nelis. Lettres cassčes de la Chancellerie de Bourgogne. Extrait de la Revue Belge de Philologie et d’Histoire. Tome VI. 1927. pp. 757–775.
Okleveleinkben gyakran olvassuk a következő formulákat: «idem privilegium non abrasum, non cancellatum nec in aliqua sui parte vitiatum» vagy «omnes alias litteras… presentibus cassamus, revocamus»…; a Turóczi és Liptói Regestrum záradékában is ezt olvassuk: «cassantes et viribus carere committentes»… Azonban tudván azt, hogy a «cassatum» s a «cancellatum» jogi értelme, jelentése micsoda, nem is jut eszünkbe, hogy ezeknek a kifejezéseknek materiális magyarázatát keressük. Pedig nagyon érdekes!
A cancellatio, mint neve is mutatja, törlést, áthúzást jelent cancelum alakjában, vagyis rostélyszerűen vagy keresztbe húzott vonalakkal, míg a cassatio ollóval vagy késsel tett bevágásokkal való megsemmisítése az oklevélnek. Mindkettő tehát tulajdonkép a jogi annullálásnak a külső jele. A különbség a kettő között csak az, hogy míg a cancellatiót leginkább registrumokban, cartuláriumokban, protocollumokban, tehát könyvalakú hivatalos iratokban alkalmazták, addig a cassatiót kizárólag különálló, egyes okleveleken.
Hiteles helyeink protocollumaiban pl. gyakran találkozunk a cancellatióval, de egyes iratokban is; hogy csak egy példát említsünk, a címerkérő folyamodványokban a XVI. században a pántos sisak s a korona gyakran – mint Áldásy Címertanában is olvashatjuk (57. l.) – tollvonásokkal át van húzva, mert ezeknek használatát nálunk nem akarták megengedni.
Míg azonban könyvalakú hivatalos iratokban egyes bejegyzések jogi megsemmisítésének más módja nem volt, addig különálló darabok jogi érvénytelenítésének jelzésére sokkal egyszerűbb és gyorsabb mód kínálkozott: ollóval vagy késsel olyan jelet vágni rajtuk, amely ezt rögtön szembeszökően mutatja. Ez volt a cassatio.
Nelis, aki a burgundi hercegek kancelláriájával való foglalkozása közben talált a cassatio és cancellatio számos példájára, főkép azt vette vizsgálat alá, hogy milyen természetű iratok azok, amelyek ilyen sorsra jutottak. Nem követjük szerzőt részletes vizsgálataiban, csak megemlítjük, hogy – ami természetes is – leginkább a Lettres de promesses, a Promesses de paiement, az Ordres de paiement et ordres financiers végső sorsa lett ez; miután a fizetés megtörtént, már nem volt rájuk szükség, sőt az adósnak érdekében is volt, hogy kötelezvénye megsemmisíttessék. Ismertet azonban Nelis kinevezési és adományozási aktákat is nagyobb számban, amelyek a cassatio nyomait viselik, továbbá privilegiumokat, is, amelyek valami okból cassáltattak. Az időpontot s az okot, természetesen, ma már csak ritkán sikerül pontosan megállapítani.
Közelebbről érdekel azonban bennünket dolgozatának az a része, amelyben, bár röviden, de a cassatio különböző módjait foglalja össze. Az egyik az volt, hogy az összehajtott pergamentbe úgy vágtak bele, hogy a szétnyitáskor négy jókora lyuk lett rajta. Ezt a módot használta pl. a pápai kancellária. A burgundi kancelláriában az az eljárás volt szokásban, hogy több helyt bevágták az oklevelet, amelyen e vágások azután különböző alakot mutattak. Végül mint okleveleknél igen ritka módját a cassatiónak említi az aláírásnak Szent András keresztjével való áthúzását, cancellálását.
Bár ollóval könnyebben el lehetett ezt végezni, szerző szerint a középkorban inkább kést használtak erre a célra.
Ami a gyakorlatot illeti, erre vonatkozólag csak akkor tudunk majd tisztább képet kapni, ha historikusaink erre is figyelemmel lesznek levéltári kutatásaik közben, s a talált adalékokat közölni fogják. De azért ismerünk pár igen érdekes adatot!
128Nagyon érdekes pl. Kun Lászlónak egy oklevele, amelyben azon intézkedését említi, hogy a kiskorúsága alatt kiadott okleveleit érvénytelenítette; ebben ugyanis egy olyan kifejezés fordul elő, amely világosan megmutatja, hogy a cassatio nálunk mikép ment végbe: «quia nostre maiestatis bulle propter plurima de eisdem preter nostra mandata nostre teneritatis perniciose commissa in tempore nobis de beneplacito totius regni nostri mandantibus abrogate fuerunt et incise». Hajnik is hivatkozik ez oklevélre Perjogában (365. l.; közölte Knauz először az esztergomi főegyház okmánytárában, II. 154., majd a Monumentákban, II. 217.), de nem vette észre, hogy az incise itt mit jelent.
Ebből egészen világos, hogy nálunk is késsel való bevágással, behasítással történt a cassatio, amely azonnal látható jellel tette figyelmessé erre az illetékeseket, s így ki volt zárva a visszaélés. Erre vonatkozólag különben egy nagyon érdekes oklevelünket mutatjuk be teljes terjedelmében, amely talán egyedülálló emléke a cassatio végrehajtásának:
Nos Lodovicus dei gratia rex Hungarie, Polonie, Dalmatie etc. vobis, magnificis viris, palatino et iudici curie nostre vestrisque vices gerentibus, item comitibus parochialibus vel vicecomitibus et iudicibus nobilium et iustitiariis presentibus et futuris per haas (sic) nostras litteras declaramus, quod magister Nicolaus filius Ladislai de Zynier ad nostrum veniens conspectum presentavit nobis quandam membranam seu litteram sine scriptura sub pendenti sigillo olim Ladislai regis Hungarie, predecessoris nostri, evidenter signatam, quam nos propria manu ad modum crucis cum cultro scindentes sibi reddidimus, asserens ipse magister Nicolaus ut littere privilegiales olim eiusdem Ladislai regis, que dudum super facto possessionis Zynier vocate in iudicio per Mese et Johannem filium Alexandri de Beseneu contra ipsum exhibite ad consimilem membranam scripte fuissent et sic eedem vere non apparerent. Quocirca nos deliberantes vobis committimus, quatenus dum ipse magister Nicolaus filius Ladislai ipsam membranam ad vestri presentiam produxerit, eundem et suos successores intra vel extra iudicium non audeatis in aliquo aggravare, quoniam ut est premissum, nos ipsem eidem incisam restituimus; in casum vero quo iam dicte littere ipsius Ladislai regis per successores eorundem Mese et Johannis vel alios exhiberentur coram vobis, eas adeo velitis et studeatis in scriptura, carta et aliis suis circumstantiis moderando examinare, ut nullum scrupulum falsitatis possit in ea remanere, nosque de hys informare non obmittatis propter falsitatem abolendam. Datum in Wissegrad feria quarta proxima post octavas festi Pasce, anno domini millesimo CCCmo LXXXmo secundo.
Az aljára, vörös viaszba nyomott pecsét alatt. Relatio Petri Zudor woywode et magistri Georgii Bebek, presente Nicolao Pemsa. (!)
(Hártyára írott eredetije az esztergomi főkáptalan magánlevéltárában. Lad. 26., fasc. 7., nr. 15.)
Holub József.
