a) Ghyczy Lénárt és családja.
a) Ghyczy Lénárt és családja.
A XVI. század első negyedében, 1510-ben, illetve 1519-ben említtetnek először a veszprémi káptalan és a szentmártoni konvent közt folyt birtokelzálogosítás és visszaváltás ügyében Gyczi Bernát és Lénárt (Bernardus et Leonardusde Gycz) királyi emberek.* Kortársaik Miklós, Mihály és János.
A pannonhalmi szent Benedek-rend története. III. köt., 715. l. Magyarország melléktartományainak oklevéltára II. kötetben 1515 körüli években a «Sulyok István kezébe folyt pénzek jegyzéke» megőrizte Ghizi Ferenc és Ghizi Kelemen nevét is. Hogy ezek a Ghyczy-családhoz tartoztak-e vagy sem, az részletesebb adatok nélkül el nem dönthető. (Magyar Történelmi Emlékek, I. osztály: Okmánytárak. XXXIII. kt., 342., 343. l.)
Lénárt a család fenntartója, kitől – mint már Nagy Iván is helyesen jegyzi meg – a családfa hézag nélkül napjainkig levezethető s kinek kitűnő fiai országos hírre emelték a családot. Kétszer nősült. Első feleségének neve Vághy Sára. A másodikénak pedig Ghyczy Kálmán megállapítása szerint,* Nádasdy Ilona,* Nádasdy Ferenc leánya és Sibrik Tamás özvegye, kinek első férjétől Máté nevű fia maradt. A Ghyczy Lénárt Vághy Sárával kötött házasságából születtek: Péter és Józsa (József), a Nádasdy Ilonával kötött házasságából pedig Zsuzsanna, Anna, György, Farkas, János és a kiskorában elhalt Imre. Lénárttal, illetve utóbbinak idősebb fiaival egy időben él István, 1539–1542-ből való adatok szerint veszprémmegye főispánja,* kinek a Lénárthoz való rokonsági viszonyáról azonban följegyzés nem maradt ránk, továbbá Ferenc, esztergomi kapitány. Nagy Iván, aki többször hivatkozott munkájában a legnagyobb elismerésre méltó szorgalommal igen becses anyagot hordott össze, a testvérek között Györgyöt, Józsát, Jánost és Farkast említi meg, Pétert ellenben külön tárgyalja, viszont Ferenc, István és Zsuzsanna nála név szerint sem fordulnak elő.
A Ghyczy Pál úrtól kapott adatok szerint. Ugyanezt közli Nagy Iván is műve pótkötetében, de téved a második házasságkötés időpontjában. Szerinte ugyanis G. Lénárt 1567 táján vette el Nádasdy Ilonát, kitől György, Farkas és János születtek, holott utóbbiak már az 1564. évi nemességmegerősítő oklevélben királyi kapitányokként vannak megnevezte. Pótköt., 252. l.
Ghyczy Farkas írja 1566 szeptember 4-iki levelében, hogy akkoriban született leányát az ő (Farkas) édesanyja után Ilonának keresztelték. Tekintve, hogy a Nádasdy Tamás nádor családjában a XV. század második és a XVI. század első felében Ferenc és Ilona nem szerepelnek, úgy látszik, hogy itt egy másik, azóta kihalt Nádasdy-családról van szó, mely szintén a Dunántúlon élt.
Nádasdy Tamáshoz 1539 október 16-án kelt levelét l. az Országos Levéltár Nádasdy-levéltárában. – 1434-ből adatunk van egy másik G. Istvánról is, aki mint Batthyány Orbán hadnagya, Czibak Imre fejét veszi. Valószínűleg ugyanerről a G. Istvánról jelenti 1542-ben Esegváry Pál, Korotna kapitánya Zalayhoz: Dominus Verbőczy (t. i. Imre) a turcis negociatoribus de Tolna non parvam victoriam assecutus est. Stephanus Giczy ab eisdem caputs fuerat, quem Deus liberavit de manibus eorum». Országos Levéltár kisebb családi levéltárak, 8. csomó (Takáts Sándor gyüjtéséből).
Péter 1541-ben Józsával együtt (és a Józsa apósának, Hencz Máténak és sógornőjének, Hencz Anna, Gothoi Miklósnénak társaságában) örökli a Farkas, máskép Fehér Balázs magvaszakadtával nevezettek részére iktatási paranccsal átadott két jószágot.* Ez a közös öröklés magában is valószínűvé teszi azt a feltevést, hogy Péter és Józsa testvérek voltak. De ezt bizonyítja az 1564 dec. 4-én Bécsben kiadott címerbővítő* és nemességmegerősítő diploma is, amely kiterjed György, Farkas és János «kapitányainkra, egy anyától született testvérekre» (capitaneis nostris, fratribus uterinis), továbbá «általatok Istvánra, Pálra és Lászlóra, fivéreitektől (t. i. a már nem élt Józsa és Péter) való unokákra» (Lénárt unokáira), «úgyszintén Zsuzsannára (Susannae sorori uterinae) Annára, másik Annára: és Katalinra ugyanazon fivéreitektől származott leányunokákra» (item Annae similiter Ghyczy, ac alterae Annae et Catherinae, neptibus ex eisdem fratribus vestris).
L. Nagy Iván i. m. 387. l.
A címer rövid leírását közli a Magyar nemzetségi zsebkönyv, II. köt., 229. l.
A testvérek közül György leveleiben* bátyjának írja Józsát és öccseinek Farkast és Jánost. Ugyancsak öccsének nevezi Zsuzsanna* is Jánost. Farkas is öccsének írja Jánost.* Úgy látszik, 1544 körül húnyt el Péter, mert egy 1549-ből kelt barátságos egyezség szerint felesége akkor már Ganády László neje, akitől két kis gyermeke is van.* Józsa 1562-ben, Zsuzsanna 1564 után, Farkas 1573-ban; György 1579 körül és János 1589-ben halt meg. Péternek Deméndy Anna volt a felesége, akitől született gyermekei közül az 1564. évi nemességmegerősítő és címerbővítő oklevél megemlíti Lászlót* és Katalint, aki Érsek Lászlóhoz ment nőül.* 1582-ben már özvegy. Józsának első feleségétől, aszúpataki Hencz Zsófiától született István fia, második feleségétől Győrődy Dorottyától pedig Pál és Anna, ki Koronthály Ákoshoz ment nőül. Farkasnak Budácsky (Budacskay) Borbálával kötött házasságából születtek a kiskorukban elhalt János és Ilona, továbbá Ferenc, Katalin, Kristóf és Péter. Ghyczy Györgynek és Jánosnak gyermekei nem maradtak.
1560 október 6-án kelt levele.
1560 szeptember 30-án kelt levele.
1560 szeptember 4-én kelt levele.
Nagy Iván i. m. 387. l.
G. László felesége: Szerdahelyi Tóbiás özvegye, szül. lezenyei Czakó Anna révén Hont megyében is szerez birtokot, bár lehet, hogy anyai öröksége is volt ott. 1571-ben a nyitramegyei törvényszék előtt főbenjáró vétséggel vádolta meg feleségét. Utóbbi, hogy életét megmenthesse, – ratione defensionis capitis dnae Annae Czakó in lite et causa per praefatum Ladislaum Gyczy dnum et maritum eiusdem – Zsófia nővérével, Ilméry Benedeknével együtt elzálogosította a hontmegyei Lezenyén és Újfaluban fekvő minden részjószágát 50 forintért Palásthy Benedeknek. L. Palásthy Pál: A Palásthyak II. köt., 125. és 127. l. – Nagy Iván gyermekei közt említi Ferencet, Gábort és Fruzinát, kik nyomtalanul tűntek el. László volt különben az, aki a veszprémmegyei birtokokat, köztük Gic pusztát és Cseh(i) községbeli részét elzálogosította. L. Nagy Iván i. m. 387. l.
Nagy Iván: Lubellei és Kisfaludi Lipthay-család nemzedékrende és oklevelei. XVII. l.
Mielőtt a kiválóbb szerepet játszott testvérek (illetve nagybátya: Ferenc) életét egyenként ismertetnők, meg kell említenünk, hogy 1540 körül Ghyczy Lénárt a még kiskorú gyermekeivel a török elől menekülni volt kénytelen Sárvárra, a Nádasdy Tamás védelme alá, aki egyéni kiválóságai és a feleségével, a fényes multú Kanizsay-család utolsó sarjával: Orsolyával hozományba kapott dús Kanizsay-vagyon révén az ország leghatalmasabb ura, 1554-ben nádora és XVI. századbeli történelmünknek kimagasló alakja lett.*
L. Horváth Mihály: Gróf Nádasdy Tamás élete. Buda, 1838. – Levelezésének egy részét kiadták Károlyi Árpád és Szalay József: Nádasdy Tamás nádori családi levelezése. 1882. – Sűrűn megemlékezik róla különböző munkáiban. Takáts Sándor (Rajzok a török világból. I–IV. köt., Magyar nagyasszonyok, stb.).
A Ghyczy Lénárt családja és a Nádasdy Tamás közt fennállott viszonyra teljes világosságot derítenek az Országos Levéltár Nádasdy-levéltárában őrzött azon levelek,* melyeket Ghyczy István, Józsa, Zsuzsanna, György, Farkas és János intéztek Nádasdyhoz, fiához, Ferenchez és Nádasdy két főemberéhez, Sennyey Ferenchez és Csányi 13Ákoshoz. Az 1539–1573 közt eltelt 34 év alatt írt és kor-, műveltség-, had-, sőt nyelvtörténeti szempontból is egyaránt értékes levelek* szerint a G. Lénárt családja familiárisa volt Nádasdynak.
A levelekre többször hivatkozik Takáts Sándor, aki nemcsak e levelekre tett figyelmessé, hanem a maga tömérdek adatával, útmutatásaival is szíves készséggel támogatott.
A leveleket a kor szokása szerint íródeákokkal iratták. L. A «magyar és török íródeákok» című tanulmányt Takáts Sándor: Rajzok I. kötetében.
A familiáris viszonyt ekként ismerteti Takáts Sándor: «A XVI. században minden főúri várkastély, minden nagyobb udvarház… egész sereg ifjúnak és leánynak a nevelőiskolája… A század bevett szokása szerint a nemesek és főnemesek gyermekeiket 9–10 éves korukban más-más családokhoz adták, hogy ott tanuljanak és nevelődjenek. Továbbá «valamennyi gyermek, ifjú leány és szolga a ház urát édesapjának, a ház úrnőjét pedig édesanyjának hívta és tartotta. Jó maguk pedig valamennyien atyafi-szolgák néven szerepeltek.»*
Takáts Sándor: Magyar nagyasszonyok, 1925., 12–13. l.
Így került G. Lénárt leánya, Zsuzsanna is már kiskorában Sárvárra a Nádasdy udvarába.* Ott nevelkedett fel s onnan ment férjhez is Kerecseni Szalay Kelemenhez, a Szalay János pozsonyi főispán fiához.* 1550 márciusából, Sopronban kelt levelében* már férje után írja nevét. Két ránk maradt, Nádasdyhoz intézett levelében meleg hangon kéri utóbbinak pártfogását két gyermeke számára is.* Nővére, Anna, Bodor Mihálynak volt felesége.
«Továbbá azt is írhatom te kegyelmesnek, hogy mióta fogva asszonyom innent elment, azóta egy beteg leánynál több nem volt, hogy kin költ volna, az is Gichy Lénárt leányán költ vala.» Farkas Lőrinc levele 1542 november 21-ről Sárvárról Nádasdy Tamáshoz. Közli Mályus Elemér: A Nádasdy-levéltár magyar levelei. Levéltári közlemények, I. évf., 3–4. sz., 299. l.
Nagy Iván i. m. X. köt., 462. l.
Közli Szalay Ágoston: Négyszáz magyar levél a XVI. századból. 1504–1560, Pesten, 1861, 70. l.
Az egyiknek kelte 1556, a másiké 1560.
