g) Ghyczy Farkas leszármazottai Erdélyben.
g) Ghyczy Farkas leszármazottai Erdélyben.
Ghyczy János Farkas bátyjának magához vett gyermekeiről (Ferenc, Katalin, Kristóf és Péter) a legnagyobb szeretettel gondoskodott. Egyfelől tekintélyes vagyonhoz juttatta őket, másfelől arra is kiterjedt figyelme, hogy házasságkötésük is a család érdekeit szolgálja. Ő szerezte meg Ferencnek Farnast, ahonnan utóbbi magát farnasi Giczynek is nevezi* és kétségkívül az ő közvetítésével vette el Ferenc Thurzó Orsolyát, a protestáns hitre tért volt püspöknek, Thurzó Ferencnek a szigeti hős leányával, Zrinyi Katalinnal kötött házasságából született leányát, Gyulaffy István fiatal özvegyét.* E házasság révén Ghyczy Ferenc sógora lett a híres, dúsgazdag főúrnak, Thurzó Györgynek, akit az 1609. évi országgyűlés nádorrá választott.* Viszont Ghyczy Katalint a nagyműveltségű és utóbb a Báthoryak kegyetlenségének áldozatul esett Gyulay Pálhoz, Erdély egyik jeles fiához adta nőül s nekik hagyományozta Létát és Hosdátot.*
Acta Transylvani. 5. Fasc., 41. sz., 1594., az Orsz. Levéltárban. – Nagy Iván i. m. IV. köt., 395. l.
V. ö. Szolnok-Doboka vármegye monográfiája II. köt., 90. l.
Ez a sógorság magyarázza meg azt a baráti hangot, mellyel Thurzó György ír 1594 február 24-én kelt levelében Ghyczy Pálról, aki G. Ferencnek unokatestvére volt. (L. az 56. sz. jegyzetet.)
Nagy Iván i. m. IV. köt., 394. l.
Ghyczy Farkas fiairól az egykorú feljegyzések 24elég sűrűn emlékeznek meg, kimagasló szerephez azonban egyikük sem jutott.
Ferenc még nagybátyja életében a fiatal Báthory Zsigmond fejedelem szűkebb környezetéhez csatlakozott. Az 1588 decemberében tartott medgyesi országgyűlésen a fejedelem néhány tanácsurával együtt a jezsuiták mellett foglal állást.* Mikor pedig a fejedelem engedni kénytelen, december 16-án Kovacsóczy Farkas kancellárral együtt ő jelenti be az országgyűlésnek a Báthory Zsigmond hozzájárulását a jezsuiták kiűzéséhez.* Fiatalon, 1596-ban esett el.* Özvegye a fejedelem beleegyezésével megkapta a férje végrendelete szerint Farnast, a hozzátartozó birtokokkal együtt.*
Erdélyi országgyűlési emlékek. III. köt., 83. l.
U. o. 89. l. – Ugyanők hozták át a fejedelemtől december 21-én az elkészített törvénycikkeket és az esküformát. (U. o. 94. l.)
Szamosközy Történeti maradványai szerint az egri mezőn az erdélyiek közül elesettek közt volt Giczi Ferenc is, «az Giczi János gubernator öccse». (Tört. Tár 1889. évf., 65. l.) – Gyulaffy Krónikája szintén a Báthory Zsigmond bizalmas tanácsosai közt sorolja fel G. Ferencet. A törökkel szakító politikájukat «bolond, vérszopó ebek cselekedetének» nevezi, «amely után ők is mind porban elvesznének és minket is elvesztének úgy, hogy az egész országot pusztaságra hozák.» (Kultsár kiadása, 81., 78. és főleg 78. l.) Kővári szerint G. Ferenc a mezőkeresztesi csatában esett el 1596 október 26-án. I. m. IV. köt., 69. l.
Jakab E. i. m. 15. l. – Nagy Iván a G. Ferenc halálát tévesen 1614 utáni időre teszi. I. m. 395. l.
Kristóf neve Ferenccel és Péterrel egy birtokbaiktatással kapcsolatban 1589-ben fordul elő utoljára.* Úgy látszik, egész fiatalon húnyt el.
Jakab E. i. m. 15. l. – Nagy Iván i. m. 394. l.
Péter szerepléséről 1587-ből való az első adat. Az említett évben Varsóban tartott királyválalasztó lengyel országgyűlésre Kovacsóczy Farkas kancellár vezetése alatt küldött követségnek egyik tagja.* Utóbb – nagybátyja halála után – a Báthory Zsigmond személyes híve és udvari embere. A kép, melyet az egykori feljegyzések alapján róla nyerünk, éppen nem kedvező. Mikor a a gyászos emlékű fejedelem 1594 augusztus 30-án a Rudolffal kötendő szövetséget ellenző nagytekintélyű főurat, Kendy Sándort, Belsőszolnok vármegye főispánját testvérével, unokatestvérével és két vejével: Báthory Boldizsárral és Kovacsóczy Farkassal együtt gonosz kegyetlenséggel kivégeztette, Ghyczy Péter nemsokára nőül vette Kovacsóczy özvegyét: Kendy Krisztinát. Báthory Zsigmond erre neki adományozta a legyilkolt apósnak javait, melyekbe 1597-ben iktatják be.* 1598–1599. években Báthory Zsigmond ismételten követségbe küldi őt Toldi Istvánnal Váradra.* Básta és Mihály vajda rémuralma idejében utóbbinak kezdetben híve,* majd egyik legnagyobb ellensége, aki őt fogságba is vetette, ahonnan azonban nemsokára kiszabadult.* 1603-ban Szamosközy szerint – aki őt magyar főúrnak, baro Pannoniusnak nevezi – «a német párt követője és katonája».* A következő évben már csak felesége nevével találkozunk.* Gyermekei nem lévén, vagyona Ferenc bátyjának fiára, Györgyre és leányára, Zsuzsannára szállott.
Gyulaffy Lestár feljegyzései. Magyar Történelmi Emlékek. II. oszt., XXXI. köt., 21. l.
Nagy I. i. m. 395. l. – Jakab E. i. m. 15. l. – Szolnok-Doboka vármegye monografiája. IV. kötet, 389. l.
Szamosközy István Történeti maradványai. II. köt., Magyar Történelmi Emlékek, II. oszt., XXVIII. köt., 145. l. – Biharmegyei birtokait 1599-ből felsorolja Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában. 148. l. (E birtokok 1604-ben is az ő nevén voltak. U. o. 345. l.)
Egy 1601 február 3-áról szóló krónikai följegyzés szerint «megfogták országul Sennyei Pongrácot, Kornis Gáspárt, Bodoni Istvánt, Giczi Pétert… azért, hogy Mihály vajdával egyetértettek volna Erdélybe bejövésével.» A Hevenessy-gyüjteményből idézi Jakab E. i. m. 9. l.
Ungnad és Székely császári biztosok jelentik 1600 április 9-én Gyulafehérvárról, hogy Giczi Pétert, «a kormányzó fiát» (!) a vajda Dévára tömlöcbe vitette, mert valami adománynál… olyan fenyegetést tett, hogy nemsokára másféle donationalisok lesznek kiállítva. – Regesták Mihály vajda történetéhez. Közli Szádeczky Lajos. Tört. Tár. 1884, 259. l. L. még u. o. a 266. és 640. lapokat.
Szamosközy i. m. Magyar Tört. Eml. II. oszt., XXIX. köt., 296. l. Szamosközy szerint mikor G. Péter, kitől a Basta által Dévára összehívott országgyűlésre mentében vallon katonák kocsikon magával vitt értékes holmit elrabolták, utóbbinál panaszt emelt, az rablásait ismerve, egykedvűen vette a dolgot tudomásul. U. o.
«Sákában», – ma Zsáka, biharvármegyei község – melyről G. Péter Sákai G. Péter-nek nevezte magát, «az asszony, Giczi Péterné nem akarja volt, hogy beszálljon Bocskay, de Nagy Ferenc persvadeálta az asszonynak és így bocsáták be». Gyulaffy i. m. Magyar Tört. Eml. II. oszt., XXXI. köt., 31. l. – «1604. meghalt 1604. meghalt ’Sákán Gitzi Péter természetes halállal.» Tört. Tár VII. kötet. Mikó feljegyzései szerint.
György volt az Erdélybe származott Ghyczyek utolsó férfisarja. Egy 1610-ben kelt egyezségben fordul elő a neve először.* 1616-ban Bethlen Gábor fejedelemmel köt megegyezést biharmegyei birtokainak átengedése tárgyában.* 1624-ben és 1625-ben viszont ő kap Bethlen Gábortól több községre terjedő donációt.* Felesége Bercsényi Zsuzsanna* volt, aki 1630 körül özvegységre jutott. Gyermekeik nem maradtak.
Nagy Iván i m. 395. l. G. György hol Farnasról, hol Ablanckürtről írta előnevét. U. o.
Nagy Iván i. m. 396. l.
U. o.
Jakab Elek i. m. szerint Berényi. 16. l.
Ghyczy Zsuzsanna toóthi Lengyel Jánoshoz ment nőül, Az 1655. évi pozsonyi országgyűlés alkalmából Ugocsa-megye Újhelyi Pál követi utasításában meghagyja, hogy többekkel együtt «Tóthi Lengyel Jánosné, Géczy Zsuzsanna asszonyt promoveálja követ atyánkfia».* Sógornőjével állandóan pörlekedett.* Első férjétől hat leánya született: Anna Mária (Ujfalussy Istvánné), Krisztina (Balassa Zsigmondné), Kata (I. Pongrácz Istvánné, 2. Balassa Sándorné), Erzsébet (I. Illésházy Istvánné, 2. Balassa Gáborné), Zsófia (Dessewffy Ferencné) és Judit (Ordódy Lászlóné).*
Történelmi Tár, 1899. évf., 718. l.
Nagy Iván i. m. 396. és 397. lapok.
Nagy Iván i. m. VII. köt., 91. l.
