Címeres kőlap az egri várban.
Címeres kőlap az egri várban.
Az egri vár kazamatáinak és alagútjainak kutatása közben Pálosi Ervin jogtanár – a műemlékek országos bizottságának levelezőtagja – az egerputnoki vasútvonal által átszelt Csaby-bástya déli szélén, a várbeli székesegyház és az említett bástya között, a vasúti vágány niveauja alatt mintegy 7,50 m mélységben, 1928 márciusban, címeres márványlapra akadt. Ez címeres lapjával befelé, téglából épített kútmedence felett volt a falba illesztve; közepén átfúrva, kútvíz vezetésére való rézcsővel ellátva, amint azt nyilván a törökök állították fel.
A veres márványlap hossza: 132 cm, szélessége: 92,5 cm, vastagsága: 25 cm. A címer a kő felső, megcsonkított részén, mélyített körvonalakkal ábrázoltatik, az alsó, átfúrt mező mélyített, talán eredetileg a felírás felvételére volt szánva. A kőlapot 62mintegy 6 cm széles keret szegélyezi; a felső mezőtől vésett vonal választja el.
A címerpajzs koronából kinövő, szembenéző ifjú; bodros haján toque-szerű föveg, kezét csipőjén tartja; ruházata hosszú, derékba szabott köntös övvel, gallérral és a ruhaújjon hajtókaszerű szűkítéssel. A pajzsot oldalt és alul sisaktakaró környékezi. E címerben a Csaby-családét ismerjük fel, melyet Siebmacher nyomán «Magyarország Címereskönyve» I. 111. l. Chaby de Chab néven így blazonál: «Koronából növekvő mezítelen ifjú két kezét csipőjén pihenteti.»
Szederkényi Nándor, Heves vm. története c. művében a Csaby-családról a következőket mondja:
«1531»-ben Lorant Pétertől az egri vár gondnokságát Csaby István vette a kezébe. A vár akkoriban az egymást követő harcok, ostromok folytán a pusztulás képét tüntette fel… a vár erődítésére sikeresebben dolgozott Lorant utóda Csaby István, ki tulajdonképpen kezdeményezője volt a vár erődszerű átalakításának, melyet később Perényi Péter és Dobó István fejezett be. Nevezetesen a külső várban egy toronyszerű erődöt emelt, mely később is Csaby-bástyának neveztetett… Zalóky György volt várnagytársa.»*
Szederkényi Nándor, Heves vármegye története II. 26. l.
…Verbőczy János király visszatérése és Hevesmegye meghódolása után, tényleg is birtokba vette a gyöngyösi részbirtokot; kitűnik azon szerződésből, melyet 1533. évben, szent Ambrus püspök napján Csaby Istvánnal, az egri püspökség akkori kormányzójával és várnagyával kötött: mely szerint Verbőczy István Konstantinápolyba utazandó, 600 frt kölcsönt vett fel, nevezettől, s ennek fejében gyöngyösi részbirtokát zálogba adja, vagy ha azt Csaby birtokban nem tarthatná, felhatalmazza, hogy nógrádmegyei Theryen (terenyei) birtokát foglalja el.*
U. o. 21. l.
1534-ben már Szalóky György maga a kapitány. A helyi adatokat és a kőlap fényképét Szmrecsányi Miklós, az egri műemlékek lelkes és tudós kutatójának szívességének köszönjük.
A több százados rejtekéből előkerült címeres márványlap mai, sajnos, csonka állapotában is méltán megérdemli figyelmünket, úgy az általa felidézett történelmi emlékek, mint művészies kivitele által. Eredeti rendeltetését illetőleg lehetett sírkőnek szánva: a hiányzó felső címert tartalmazó részt körülbelül 70–80 cm-re becsülhető, így a méretek megfelelnének; de lehetett emléklap is, a vár parancsnoka és restaurátora tiszteletére; oly tekintélyes állású vitéz mint Csaby István – dúsgazdag püspökség javainak kormányzója, és országos fontosságú vár parancsnoka, a kor szokását követve, sírkövén talán inkább teljes páncélos alakjában ábrázolva szerepelhetett volna.
A címerpajzs alakjával a XVI. század elején a magyar heraldikában gyakran találkozunk: oldalvonalai párhuzamosak, a pajzsláb lekerekített sarkai enyhe csúcsban folynak középen össze; a felső jobbsarok sarkai kihajló szögletet képeznek, mint például a Mártonfalvi Cseh 1515. és a Zuhodoli 1516. évi címeres levél címerpajzsnál.* Különösen szép a madártávlatból ábrázolt korona:* a gazdagon diszített koronapártán nagy, liliomszerű fleuronok között kisebb liliom, közben alacsonyabb herelevélformás csúcsok. A könnyedén lebegő finomrajzú sisaktakaró sejteti, mily harmonikus összképet kelthetett a teljes címer; bár reáakadhatna a szorgalmas és szerencséskezű kutató a talán közelben rejtező, hiányzó részre!
Dr. Áldásy, Címereslevelek I. 448, 499. l.
Ugyancsak így ábrázoltatik a korona Zlathinai Seban Pál címeres nemes levelében (Dr. Áldásy id. m. II. 62. l.) 1501. évből.
A koronából kinövő emberi alak már a XV. század folyamán gyakran mutatkozik heraldikánkban; rendszerint valamely jellegzetes, megkülönböztető járulékkal; éppen ez hiányzik a mi címerünknél, mely ezáltal is emlékeztet a Szentbenedeki-család 1435-ben adományozott címerére;* itt is a megfakult, elmosódott címerkép ruhás, talán koronából? kinövő emberi alakot mutat; kezét nem a csipőre helyezi, hanem az általunk koronának vélt tárgy széleit fogja; fövege vagy fejdísze is az itt bemutatottéhoz hasonlítani látszik.
Turul 1900, 143. lap.
Gzyczy Pál.
