Két címereslevél a XVI. századból.
Két címereslevél a XVI. századból.
Mivel az elszakított területeken a levéltári anyag jövője nincs eléggé biztosítva,* ajánlatos, hogy a 65csekélyebb jelentőségű emlékek is megőriztessenek a szakkörök számára.
V. ö. Olay Ferenc: A magyar kultúra válságos évei, 1918–1927., a 192. lapon az újbányai (Bars vm.) levéltár pusztulásáról ír.
Ilyen emlék Hosszú alias Langh selmecbányai lakos címereslevele, melye unokafivérével, Unverzackt Jeromossal együtt nyert Rudolf királytól A címer leírása a következő:
«… scutum videlicet militare erectum linea perpendiculari ac summo deorsum ducta divisum, in cuius dextra albi coloris scuti parte lamina rubra oblique deducta esse atque supra illam stella aurea, subtus vero luna fulgere, in sinistra porro scuti area supra viridem campum leo integer aureo colore depictus, ore patulo, lingua exerta, cauda erecta, anterioribus utrisque pedibus ad rapiendum stellam extensis, posterioribus vere pedibus laevo elevato, dextro toto sui corporis mole innixtus stare cernuntur. Scuto incumbentem galeam militarem apertam, regiae coronae dimidium leonem priori similem proferente ornatam. A summitate vero seuo cono galeae laciniis sive taeniis hinc coelestini et aurei, illinc rubri et albi colorum in scuti extremitates defluentibus illudque decenter exornatibus.»
Az oklevél Prágában, 1580 március 8-án kelt. Másolata (úgy látszik, a XVII. századból), hitelesítés nyoma nélkül, az újbányai levéltárba került.* Kihirdetésről nem esik szó!
Újbányai levéltár: Fasc. 1570–1589-ig.
A Hosszú-családdal egyidőben címeradományt nyert Unverzackt-család előkelő, gazdag selmecbányai polgári család volt. Letelepedése csak 1542 után történt, mivel a polgárságnak 1542-ben történt összeírásában nem fordul elő, de hiányzik a Hosszú-család is.* Az Unverzacktok egyik tagja – Ábrahám – selmeci főjegyző a XVII. század elején s mint ilyen, szerepet visz a hét alsó bányaváros közgyűlésén.* Thurzó György nádor titkárához szoros barátság fűzte.* Az 1754/55. évi országos nemesi összeírásból hiányzik a család megemlítése; Hosszú Pál, Gáspár, János, Ferenc és Lang János Mihály bár előfordulnak,* de mivel a két nevet külön-külön említik, nem a fenti családról van szó.
Országos levéltár: Kincstári osztály: Conscriptiones portarum fasc. 1.
Körmöcbányai levéltár: A hét bányaváros közgy. jegyzőkönyvei, 1611. év, 229. l.; Újbányai levéltár: 1611–1629-ig terjedő fasciculusban 1629. évi május 16-án Sz. Benedeken, 1618 április 10-én Pozsonyban és 1624 október 31-én szintén ugyanott kelt oklevelekben stb.
Richter Ede: Müller János Fülöp levelei Unverzackt Ábrahám selmeci főjegyzőhöz 1616-ból (Tört. Tár, 1904. évf., 434. l.). 1600-ban egy Unverzackt Farkas császár tanácsos és fia, János, honosságot nyertek (Corp. Jur. 1600. év 29. art.). Hogy a két család azonos-e, még nem sikerült kimutatnom.
Nagy Iván: Családtörténeti Értesítő, II. évf., 158. l.; Illéssy János: Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeírás, 70. l.
A másik címereslevél Orgonás Pálé, aki szüleivel: Andrással és Annával, fivéreivel: Mátyással, Mártonnal és Jánossal, Mátyás feleségével: Borbálával, nővérével: Borbálával és anyai ágon rokonával: Markó Jánossal egyetemben nyert Rudolf királytól. A címer leírása a következő: «… scutum videlicet militare erectum coelestini coloris, cuius fundum triiugis viridis monticulus occupat, super eius duabus extremitatibus integer aurei coloris griphus ore hianti, lingua exerta, cauda sub alvum reflexa, posterioribus pedibus insistere, anteriorum vero dextro lilium album, sinistro ternas rosas rubras viridi ramusculu enatas tenere conspicitur. Scuto incumbentem galeam militarem clausam regio diademate ornatam, priori per omnia conformam dimidium griphum producentem, dextro pede crucem rubram gestantem. A summitate vero sive cono galeae laciniis sive lemniscis hinc rubri et albi, illinc autem flavi et coelestini colorum utrumque scuti latus defluentibus, illudque apprime adornantibus, uti ex adiuncta pictura videre est.»
A címerlevél Prágában, 1593 március 1-én kelt. Csak átiratban van meg. 1767 december 30-án a nyitrai káptalan átírja a család kérésére nem az eredeti oklevelet, hanem az esztergomi káptalannak egy 1661-ből való átiratát. A szövegből kitetszik, hogy az eredeti armális könyvalakban volt kiállítva, mely szokás tudvalevőleg Rudolf korára nyúlik vissza.* A másolat az Orgonás-család tulajdona Újbányán; kihirdetését nem említik.
Csoma József: A magyar heraldika korszakai, 154. l.
Az Orgonások régi neve Meczengruber. Lipót, a bevándorló, Steier városából származott és a szentbenedeki apátsági templomban orgonista volt évi 14 frt jövedelemmel a XVI. század huszas éveiben. 1526-ban Zabláthi Jakab apát, mivel már öt esztendeig nem kapott fizetést, házat adományoz neki a Garam felé vezető országúton, a község elején, Kis István lakos mellett, örökjogon. E házon kívül földet és szőlőt, adómentességet úgy a tized, mint a kilenced, a rendkívüli taksák és egyéb szolgálmányok alól is adományoz. Kiveszi a községi bíró joghatósága alól s csupán saját magától teszi függővé.* A XVI. 66század folyamán még egy házat szerez a család.* Úgy látszik, hogy ezt a házat részesíti az esztergomi káptalan adómentességben 1634-ben, tekintettel Orgonás Lőrinc atyjának, Mátyásnak érdemeire. Orgonás János szőlőjét a káptalan 1617-ben adja el Domaniky Gáspár várnagynak.*
Esztergomi kápt. helyi levéltár: Garamszentbenedeki levéltár fasc. 63., nro 21. V. ö. Krauz Nándor: A Garam melletti Szent Benedeki apátság története, I. köt., 91. l. és Sörös Pongrác: Elenyészett bencés apátságok, XII/b, 108. l.
Garamszentbenedeki levéltár: Protocollum F, 92. l., Protocollum G, 193. l.
Haiczl Kálmán. A garamszentbenedeki apátság története, 63., 168. l.
A XVII. században a család egyik ága Újbányára költözik. A városi számadásokban Márton, István, György és András fordulnak elő.* Elágaznak Tótújfalura is.* Beházasodás révén rokonságba kerülnek a Majthényiekkel, Perényiekkel és a Buzásyakkal.* Az 1754–55. évi országos nemesi összeírásból hiányzanak.*
Újbányai levéltár: Városi számadások 1675., 1677., 1679. évekből és városi bor- és sörszámad. 1684-ből.
Garamszentbenedeki levéltár: Protocollum R, 152–156. l.
U. o. Protocollum O, 373. l., Protocollum R, 152–155. l.
Nagy Iván: Családtörténeti Értesítő, I. évf., 168. l.
Relković Néda dr.
